Eger - hetilap, 1888

1888-09-11 / 37. szám

292

— Városi ügyek. A f. év szept. lió 8-án tartott képviselő- testületi ülésben elintézést nyert fiigyek következők: A kormány részéről tervbe vett regále megváltása ügyében felterjesztés intéz- tetett a kormány-elnökhöz, mint pénzügyministerhez, hogy a törvény alkotásánál vegye figyelembe azon körülményt, hogy Egerben a bormérés télévig, a páliukamérés pedig egész éven keresztül szabadon gyakoroltatott, és igy külön megadóztatás tárgyát nem képezte, ha tehát a regale megváltása csak a regále-bérlet után fizetett jövedelmi adó arányában eszközöltetnék, akkor Eger közönsége semmiféle váltság-dijban nem részesülne.— A makiári külváros Il-ik negyedében felállítandó községi iskola helyiségül kijelölt Sir Antal-féle ház megvétele iránti előterjesztés tárgyalása — miután a községi törvény 110-ik §-ában kívánt képv. testületi tagok száma nem volt jelen •— a f. évi szeptember hó 23-án tartandó közgyűlésre kalasztatott. — A város közházánál tervezett építkezésre vonatkozó javaslat tárgyalására, az 1886. évi XXII-ik t. ez. 110-ik §-a értelmében határidőül f. évi okt. hó 14-ik napja tűzetett ki. — A vármegyeházánál eszközlendő árvaszéki helyiség építkezésénél a város tulajdonához tartozó kir. törvényszéki épület felé nyitandó ablakokra vonatkozó szakosztályi vélemény, mely szerint az ablakok nyitása megengedtetni javasoltatott, elfogadtatván, az alispán ily értelemben értesittetett.

— Házszentelés. Wahl Ferencz, bodnármester, fiatal iparos polgártársaink egyik legszorgalmasabb, kedvelt tagja, tudvalevőleg a Széchenyi-utczában, az úgynevezett „Rácz-kapu“ szomszédságában egy általa nem rég megvett ószerű rozzant ház helyén, egy, a modern ízlésnek teljesen' megfelelő, csinos földszinti házat építtetett, mely úgy derék gazdájának, mint építőmesterének, Staud építésznek egyaránt becsületére válik. E ház fölszentelési ünnepére gyűjtötte egybe díszes uj lakába a fiatal, vendégszerető házigazda városunk iparos-polgársága szinejavának egy tekintélyes csoportját, nagyobb részt szeretett rokonait. S hogy a ház-szentelésnek uecsak a neve legyen meg, a ház fölszentelése csakugyan forma szerint meg is történt, amennyiben az nj lakot nt. Tokody Erneszt min. atya, ornátusban föl is szentelte. Fölszentelés után gazdag lakomához ültek az egybegyült vendégek, s Lojzi népzenetársaságának szívderítő nótái, s izlete- sebbnél izletesebb fogások élvezete mellett, régi jó magyar szo- káskint, megindult a pohárköszöntők sora, éltetve a szives vendégszerető házigazdát, sok ily derék, iigyekezetes polgárt kívánva városunknak, boldogságot óhajtva e háznak, s jövendő lakóinak, valamint mostani vendégeinek, azok derék családjainak, s különösen e családok kedves hölgy-tagjainak, kik oly szeretetreméltó módon gondoskodtak, hogy se szellemi, se anyagi élvezetekben, kedves társalgásban, s lakomában ne legyen fogyatkozásunk. De tigyekeztünk is hálásak lenni mindezekért irántuk, mert lakoma végeztével csakhamar kihordva az asztalokat, a Lojzi talpcsiklándó nótái mellett olyan tüzes tánezra penderültünk,

A szomszédok.

— Elbeszélés. —

Vacano után: Milesz Béla.

(Vége.)

— Mindegy, — válaszolt József. Jól van, tehát a gyékényen fogok feküdni; ennek aztán fekete nadrágom az oka. Ah, barátim, lássátok, ez a nadrág valaha sárga volt, azután kezdett mindenféle kopott színt játszani; nekem nincsenek rokonaim, egyedül állok a világon ; de van egy bérma-keresztapám, kinek festő- üzlete van; ez sem segít tulajdonképen semmivel, de bérma- ajándékba megígérte nekem, hogy ha festetni akarok valamit, mindenkor ingyen elkészítteti. Megfestettem hát vele sárga nadrágomat libazöldre, ez a munkálat nyolez napot vett igénybe, mely időt én a Gábor és Károly közös ágyában töltöttem, mikor nem voltak otthon. Időteltével a zöld szin megint kisárgult s most sötétkékre festettem a nadrágot; ismét nyolez napi házi fogság s a jövedelmek szünete. Végre feketére festettem, — az utolsó színárnyalat, melynek felvételére hű ruhadarabom még képes volt. De a fekete szin már nagy kiméletet követel, kivált hogy már az anyag időszerűit is ki van merítve. Minden mozgás árt már a kisajtolt jószágnak s az ülés reám nézve már tiltott élvezet. Elmentem tanítványom apjához, hogy előlegezzen nekem valamit a szükséges öltözékre, de vonakodott kérésemet teljesíteni. Sőt azzal a szemrehányással kisérte válaszát, hogy a leczkét igen gyakran félbeszakítottam a nadrágom festetése miatt; úgy a barbár ! Értik tehát önök barátim, miért hangzik nekem gúnyosan e felhívás: „Nem tetszik helyet foglalni?“

hogy habár tánezos fiatal ember édes kevés volt is, — mig másrészt az öreg urak elvonultak — kvaterkázni, — mi, még jó erőben levő fiatal házas emberek, úgy megforgattuk a leánykákat és menyecskéket, hogy egyátalán nem lehetett okuk panaszra, mert — mint mondogatták, szeretnék, ha e ház-szentelési ünnep minden évben megújulna néhányszor, — s mert a kedélyes s fokozottan derült mulatságnak csak a késő hajnali órák szakasztottak végét. A tánezoló hölgyek sorában ott láttuk a Staud-, Mi- tiezky-, Plank- és Balkai-kisasszonyokat, Staudné, Plank G.-né, Müller Ferenczné, Wahl-né stb. asszonyokat.

— Műkedvelői előadás. Az egri kától, legényegylet f. h. 9-én tartotta meg Kisasszony napjára tervezett műkedvelői előadását, mely — az iparos ifjúság szellemi képzésében hosszú évek során át ügybuzgó ft. Sivampel József, tanár ur fáradozásai folytán —- az idén is meglepően sikerült. Előadatott: „A mostoha testvérek“ vagy „Erény és bűn“ énekes színmű 3 felv. Irta Joachim Ágoston. Ezt követte Kisfaludy Károlynak még mindig érdekes egy felvonásos vigjátéka, a „Szeget szeggel.“ A darabokban előforduló női szerepeket Bélák Katalin, (Etel) Tóth Anna (Liza) és Hornyák Anna (Póli) kisasszonyok játszották, vetélkedve egymással kedvességben és szeretetreméltóságban. Különben a szeb- nél szebb virágcsokrok egész özöne tanúskodott az ügyes játékuk által kellemesen szórakoztatott szépszámú közönség méltó elismeréséről. A férfi szereplők közöl különösen kitűntek: Csalik B. (Csiroi, Tóháry E.) és Merczel G (Salamon, Villárzi), kik élethű alakításaikkal igazi színészek között is számottevő sikerrel állották volna meg helyüket. Derekasan játszottak továbbá : Blum F- (Hordósi, Domonkos) Vizslóvszki K. (Lajos) Lakatos S. (Bukovay ur); nemkülönben Turcsányi A. (Sósvári), Szakácsi E. (Halasi). Az előadás kerekdedségéhez hozzájárultak végül: Szabó G., Gerő B. és Paulovics L, mint jó kedvel éneklő és kopogó kádár legények. Az előadást világos viradtig tartó tánczmulatság követte, melynek végével, az abban résztvevők, hisszük, jó lélekkel kívánták azt, amit mi is igazán óhajtunk: Isten áldd meg a tisztes ipart!-— Werner Gyula, jónevü fiatal poétánk s lapunk kiváló munkatársa, előfizetési felhívást bocsájtott ki legközelébb megjelenő müvére. E könyv elbeszéléseit fogja tartalmazni, melyek szépirodalmi lapokban elszórtan jelentek meg. Mint ő maga is mondja, nagyon egyszerű dolgok, lehetőleg a való életet rajzolva, s nem igényelve egyebet annál, hogy az olvasó jó ismerősökre leljen alakjaiban. A mintegy 14 ívre terjedő műnek ára 1 frt.

— Színházi hírek. Kedden bérlet 11. számban Csiszár né fölléptével „A czigánybáró“ nagy operette fényes kiállítással 3 felvonásban Jókai regénye után irta: Snitzer, zenéjét szerzé Strauss János. — Szerdán bérlet 12-dik számban „Á vasember, új színmű 3 felvonásban Csiky Gergelytől. Csütörtökön Pálffí

Ismét nevetett az egész vidám népség s igyekezett szegény barátját vigasztalni, midőn Klára hirtelen felkiáltott:

— Hallom Bénjámin bácsi kopogását a lépcsőn; ő közeledik.

— Bénjámin bácsi, a mi vak öregünk, — mondák valamennyien.

— Mindjárt kedélyesebb lesz a társalgás, — mondá Klára, mert köztünk lesz a jó öreg, kit nagybátyánknak fogadtunk.

— Ki nélkül soha sem lehetnénk oly otthonias vidámságban, — véleményező Károly — mert ő fehér hajával, tisztes arczával mintegy atyja a hölgyeknek.

— Hát mi magunkhoz fogadtuk a vak embert s ő megfizet nekünk jó kedélyével, zenéjével s biztat jobb napok bekövetkeztével, — mondá Róza.

A vén vak ember belépett mankójával, kis kintornájával, színtelen szemeivel. De viseltes öltözéke egészen csinos, tiszta volt, sehol egy szakadás vagy piszok rajta. Látszott, hogy az egész kis csapat, különösen a leányok, ő rá gondoltak s amint belépett, egész tisztelettel fogadták.

Róza eléje sietett, megölelte s mondá:

— Isten hozta, Béniámin bácsi!

A belépő mosolygott, de arra csakhamar haragos lett s mondá:

— Utálatos világ, gyermekek! Tudom, hogy ma itt két derék, csinos leány születésnapja van, kiket szivemből szeretek s kiknek szívesen hoztam volna pár virágbokrétát; de senki sem akarta ma kintornámat hallgatni. Tiz krajezár az egész, mit tányéromba dobtak; mondhatom nektek, gyermekek, az idők mindegyre rosz- szabbra fordulnak s most nektek meg kell elégednetek azzal, ha