Eger - hetilap, 1888

1888-09-11 / 37. szám

292 — Városi ügyek. A f. év szept. lió 8-án tartott képviselő- testületi ülésben elintézést nyert fiigyek következők: A kormány részéről tervbe vett regále megváltása ügyében felterjesztés intéz- tetett a kormány-elnökhöz, mint pénzügyministerhez, hogy a tör­vény alkotásánál vegye figyelembe azon körülményt, hogy Eger­ben a bormérés télévig, a páliukamérés pedig egész éven keresz­tül szabadon gyakoroltatott, és igy külön megadóztatás tárgyát nem képezte, ha tehát a regale megváltása csak a regále-bérlet után fizetett jövedelmi adó arányában eszközöltetnék, akkor Eger kö­zönsége semmiféle váltság-dijban nem részesülne.— A makiári kül­város Il-ik negyedében felállítandó községi iskola helyiségül kije­lölt Sir Antal-féle ház megvétele iránti előterjesztés tárgyalása — miután a községi törvény 110-ik §-ában kívánt képv. testületi tagok száma nem volt jelen •— a f. évi szeptember hó 23-án tar­tandó közgyűlésre kalasztatott. — A város közházánál tervezett építkezésre vonatkozó javaslat tárgyalására, az 1886. évi XXII-ik t. ez. 110-ik §-a értelmében határidőül f. évi okt. hó 14-ik napja tűzetett ki. — A vármegyeházánál eszközlendő árvaszéki helyiség építkezésénél a város tulajdonához tartozó kir. törvényszéki épü­let felé nyitandó ablakokra vonatkozó szakosztályi vélemény, mely szerint az ablakok nyitása megengedtetni javasoltatott, elfogad­tatván, az alispán ily értelemben értesittetett. — Házszentelés. Wahl Ferencz, bodnármester, fiatal iparos polgártársaink egyik legszorgalmasabb, kedvelt tagja, tud­valevőleg a Széchenyi-utczában, az úgynevezett „Rácz-kapu“ szomszédságában egy általa nem rég megvett ószerű rozzant ház helyén, egy, a modern ízlésnek teljesen' megfelelő, csinos föld­szinti házat építtetett, mely úgy derék gazdájának, mint építő­mesterének, Staud építésznek egyaránt becsületére válik. E ház fölszentelési ünnepére gyűjtötte egybe díszes uj lakába a fiatal, vendégszerető házigazda városunk iparos-polgársága szinejavának egy tekintélyes csoportját, nagyobb részt szeretett rokonait. S hogy a ház-szentelésnek uecsak a neve legyen meg, a ház fölszentelése csakugyan forma szerint meg is történt, amennyi­ben az nj lakot nt. Tokody Erneszt min. atya, ornátusban föl is szentelte. Fölszentelés után gazdag lakomához ültek az egybegyült vendégek, s Lojzi népzenetársaságának szívderítő nótái, s izlete- sebbnél izletesebb fogások élvezete mellett, régi jó magyar szo- káskint, megindult a pohárköszöntők sora, éltetve a szives ven­dégszerető házigazdát, sok ily derék, iigyekezetes polgárt kíván­va városunknak, boldogságot óhajtva e háznak, s jövendő lakói­nak, valamint mostani vendégeinek, azok derék családjainak, s különösen e családok kedves hölgy-tagjainak, kik oly sze­retetreméltó módon gondoskodtak, hogy se szellemi, se anyagi él­vezetekben, kedves társalgásban, s lakomában ne legyen fogyat­kozásunk. De tigyekeztünk is hálásak lenni mindezekért irántuk, mert lakoma végeztével csakhamar kihordva az asztalokat, a Lojzi talpcsiklándó nótái mellett olyan tüzes tánezra penderültünk, A szomszédok. — Elbeszélés. — Vacano után: Milesz Béla. (Vége.) — Mindegy, — válaszolt József. Jól van, tehát a gyéké­nyen fogok feküdni; ennek aztán fekete nadrágom az oka. Ah, barátim, lássátok, ez a nadrág valaha sárga volt, azután kezdett mindenféle kopott színt játszani; nekem nincsenek rokonaim, egye­dül állok a világon ; de van egy bérma-keresztapám, kinek festő- üzlete van; ez sem segít tulajdonképen semmivel, de bérma- ajándékba megígérte nekem, hogy ha festetni akarok valamit, mindenkor ingyen elkészítteti. Megfestettem hát vele sárga nad­rágomat libazöldre, ez a munkálat nyolez napot vett igénybe, mely időt én a Gábor és Károly közös ágyában töltöttem, mikor nem voltak otthon. Időteltével a zöld szin megint kisárgult s most sötétkékre festettem a nadrágot; ismét nyolez napi házi fogság s a jövedelmek szünete. Végre feketére festettem, — az utolsó színárnyalat, melynek felvételére hű ruhadarabom még képes volt. De a fekete szin már nagy kiméletet követel, kivált hogy már az anyag időszerűit is ki van merítve. Minden mozgás árt már a kisajtolt jószágnak s az ülés reám nézve már tiltott élvezet. Elmentem tanítványom apjához, hogy előlegezzen nekem valamit a szükséges öltözékre, de vonakodott kérésemet teljesíteni. Sőt azzal a szemrehányással kisérte válaszát, hogy a leczkét igen gyakran félbeszakítottam a nadrágom festetése miatt; úgy a bar­bár ! Értik tehát önök barátim, miért hangzik nekem gúnyosan e felhívás: „Nem tetszik helyet foglalni?“ hogy habár tánezos fiatal ember édes kevés volt is, — mig más­részt az öreg urak elvonultak — kvaterkázni, — mi, még jó erőben levő fiatal házas emberek, úgy megforgattuk a leánykákat és menyecskéket, hogy egyátalán nem lehetett okuk panaszra, mert — mint mondogatták, szeretnék, ha e ház-szentelési ünnep minden évben megújulna néhányszor, — s mert a kedélyes s fo­kozottan derült mulatságnak csak a késő hajnali órák szakasztot­tak végét. A tánezoló hölgyek sorában ott láttuk a Staud-, Mi- tiezky-, Plank- és Balkai-kisasszonyokat, Staudné, Plank G.-né, Müller Ferenczné, Wahl-né stb. asszonyokat. — Műkedvelői előadás. Az egri kától, legényegylet f. h. 9-én tartotta meg Kisasszony napjára tervezett műkedvelői előadását, mely — az iparos ifjúság szellemi képzésében hosszú évek során át ügybuzgó ft. Sivampel József, tanár ur fáradozásai folytán —- az idén is meglepően sikerült. Előadatott: „A mostoha testvé­rek“ vagy „Erény és bűn“ énekes színmű 3 felv. Irta Joachim Ágoston. Ezt követte Kisfaludy Károlynak még mindig érdekes egy felvonásos vigjátéka, a „Szeget szeggel.“ A darabokban elő­forduló női szerepeket Bélák Katalin, (Etel) Tóth Anna (Liza) és Hornyák Anna (Póli) kisasszonyok játszották, vetélkedve egy­mással kedvességben és szeretetreméltóságban. Különben a szeb- nél szebb virágcsokrok egész özöne tanúskodott az ügyes játékuk által kellemesen szórakoztatott szépszámú közönség méltó elisme­réséről. A férfi szereplők közöl különösen kitűntek: Csalik B. (Csiroi, Tóháry E.) és Merczel G (Salamon, Villárzi), kik élethű alakításaikkal igazi színészek között is számottevő sikerrel állot­ták volna meg helyüket. Derekasan játszottak továbbá : Blum F- (Hordósi, Domonkos) Vizslóvszki K. (Lajos) Lakatos S. (Bukovay ur); nemkülönben Turcsányi A. (Sósvári), Szakácsi E. (Halasi). Az előadás kerekdedségéhez hozzájárultak végül: Szabó G., Gerő B. és Paulovics L, mint jó kedvel éneklő és kopogó kádár legé­nyek. Az előadást világos viradtig tartó tánczmulatság követte, melynek végével, az abban résztvevők, hisszük, jó lélekkel kíván­ták azt, amit mi is igazán óhajtunk: Isten áldd meg a tisz­tes ipart!-— Werner Gyula, jónevü fiatal poétánk s lapunk kiváló munkatársa, előfizetési felhívást bocsájtott ki legközelébb megje­lenő müvére. E könyv elbeszéléseit fogja tartalmazni, melyek szépirodalmi lapokban elszórtan jelentek meg. Mint ő maga is mondja, nagyon egyszerű dolgok, lehetőleg a való életet rajzolva, s nem igényelve egyebet annál, hogy az olvasó jó ismerősökre leljen alakjaiban. A mintegy 14 ívre terjedő műnek ára 1 frt. — Színházi hírek. Kedden bérlet 11. számban Csiszár né fölléptével „A czigánybáró“ nagy operette fényes kiállítással 3 felvonásban Jókai regénye után irta: Snitzer, zenéjét szerzé Strauss János. — Szerdán bérlet 12-dik számban „Á vasember, új színmű 3 felvonásban Csiky Gergelytől. Csütörtökön Pálffí Ismét nevetett az egész vidám népség s igyekezett szegény barátját vigasztalni, midőn Klára hirtelen felkiáltott: — Hallom Bénjámin bácsi kopogását a lépcsőn; ő közeledik. — Bénjámin bácsi, a mi vak öregünk, — mondák vala­mennyien. — Mindjárt kedélyesebb lesz a társalgás, — mondá Klára, mert köztünk lesz a jó öreg, kit nagybátyánknak fogadtunk. — Ki nélkül soha sem lehetnénk oly otthonias vidámság­ban, — véleményező Károly — mert ő fehér hajával, tisztes arczával mintegy atyja a hölgyeknek. — Hát mi magunkhoz fogadtuk a vak embert s ő megfizet nekünk jó kedélyével, zenéjével s biztat jobb napok bekövetkez­tével, — mondá Róza. A vén vak ember belépett mankójával, kis kintornájával, színtelen szemeivel. De viseltes öltözéke egészen csinos, tiszta volt, sehol egy szakadás vagy piszok rajta. Látszott, hogy az egész kis csapat, különösen a leányok, ő rá gondoltak s amint belépett, egész tisztelettel fogadták. Róza eléje sietett, megölelte s mondá: — Isten hozta, Béniámin bácsi! A belépő mosolygott, de arra csakhamar haragos lett s mondá: — Utálatos világ, gyermekek! Tudom, hogy ma itt két derék, csinos leány születésnapja van, kiket szivemből szeretek s kiknek szívesen hoztam volna pár virágbokrétát; de senki sem akarta ma kintornámat hallgatni. Tiz krajezár az egész, mit tányéromba dobtak; mondhatom nektek, gyermekek, az idők mindegyre rosz- szabbra fordulnak s most nektek meg kell elégednetek azzal, ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom