Eger - hetilap, 1888

1888-12-25 / 52. szám

413

rer : Missa pastoralis. in A. D. Graduale : Haussmann „Videruut.“ Offert. Kempter: „Hodie Christas natus est.“ — Szerda, decz. 26. Kempter: „Missa past, in F. — Grad. Kempter: „Quem vi- distis.“ Offert. Führer: „Tai sunt coeli.“ — Csüt. dec. 27. Schöpf: „Missa past.“ in G. — Grad. Führer: Exultent.“ Offert. Buhler „Nolite simere.“

— Tiszti tánczestély. Az egri helyőrség, a csász. és kir. Appel-gyalogezrednek, müveit társas köreinkbeu közkedveltségben álló, derék tisztikara, a jövő 1889-ik évi január hó 19-én, szombatnapon, zártkörű tánczestélyt rendez. A rendező bizottság tagjai következők: Bibra br. őrnagy, Haueise, és Appel, századosok, Zichy gr. főhadnagy. |Fi edler br. hadnagy. E névsor már eleve is teljes biztositéka a tánczestély fénye- és sükeréuek. A meghívók szétküldése már a jlyizelebbi napokban megtörténik.

— A Vértessi ünnepély megtartása a rendező bizottság legutóbbi megállapodása szerint, jövő 1889-ik évi január hó 9-ére szerdára van tervezve, ha ugyan az ünnepelt ezen a napon a a köztünk való megjelenésben akadályozva nem lesz. — Az ünnepély a törzskaszinó nagy termében, az esti órákban fog lefolyni, s ez alkalommal az ünnepelt felolvasást fog tartani. Az ünnepet ugyanott az ünnepelt tiszteletére rendezendő diszlakoma fogja befejezni, ügy értesültünk, hogy az egri müveit hölgyek körében élénk mozgalom indult meg az iránt, hogy Vértessi Arnold, irodalmunk ez egyik kiváló, s országosan ünnepelt jelese, földink, — szülő városában, Egerben is, hozzá, s Egerhez méltó fogadtatásban részesüljön.

— Hymen. Ruzsin Lajos, m kir. állam-vasúti állomás-elöljáró, f. hó 23-án váltott jegyet derék polgártársunk, Markasoly Vilmos kedves és szép leányával Mariskával.

— A zsadányi kisdedóvó javára A 1 m á s s y Taszilóné, és Balogh Mária énektanárnő Budapesten f. hó 2-án zenematinét rendeztek, melyen egyebek közt Almássy Sándor hevesmegyei orsz. képviselő fia, Almássy Miklós is játszott zongorán. Almássy Miklós, jelenleg kalocsa-egyházmegyei pap, egyike volt Liszt Fe- rencz legtehetségesebb tanítványainak. A matiné jövedelme 726 frt tiszta jövedelmet hozott, mely utóbb még 108 írttal kiegészítve, a nevezett czélra való fordítás végett egri érsek ő exjának küldetett el.

— „Jó szív.“ Pásztói], ifj. Almássy Kálmánné grófné, a téli

zord idők beálltával ötven szegény, s többnyire árva gyermeket ajándékozott meg jó meleg ruhákkal, s hogy a kisdedek örömét fokozza, a ruhákhoz ráadásul még egy-egy mákos kalácsot is kaptak a kisdedek. („Gy.“)

— Városi ügyek. F. év decz. hó 23-án tartott városi képv test. közgyűlésben Szederkényi Nándor orsz. képv. indítványa folytán egy bizottság küldetett ki, hogy a regale-ügyben az eddigi gyakorlat alapján állítsa egybe azon adatokat, melyeknél fogva,

a legközelébb életbe lépendő törvény alkalmával, a város megváltási igényeit érvényesíthesse. — Belügyministeri meghagyás következtében elhatároztatott, hogy az Egervárosi gyámpénztárnál hiányként megállapított 37,896 frt 295/10 kr. egy a város által kiállítandó kötvény által fedeztessék, illetőleg biztosittassék addig is, mig ez összeg a megtérítésre kötelezettektől bevehető lesz. Dr. Samassa József egri érsek mint legtöbb adót űzető megbízottjául Imre Miklós elfogadtatott. Az Egerben létesítendő közép kereskedelmi iskolával egybekötött polgári iskola mikénti szervezetére vonatkozó véleményadással megbízott küldöttség felhivatott, hogy ez ügyben kívánt javaslatát mielőbb mutassa be. — A fogyasztási adók beszedésére nézve elhatároztatott, hogy 1889-ik évtől kezdve az összes fogyasztási adók házilag kezeltessenek, e czélból 2 biztos és 3 eljárói állás 600, illetőleg 400 frt évi fizetéssel szerveztetek, s ezeknek betöltésével a városi tanács meg- bizatott; megállapittatott egyszersmind, hogy ezentúl a husnemüek kizárólag a huspiaczon lesznek árul ha' ók. mely huspiacz, a kellő ellenőrizhetés czéljából díszes kerítéssel elzáratni fog. —- A külföldiek letelepedhetése és a községi kötelékbe való felvétele körül követendő eljárás tárgyában alkotott szabályrendelet elfogadtatott és 30 napi közszemlére kitétetett. — A kápolnai lionvéd- emlékszobor feljárásához szükséglendő lépcsőkövek a városunk készletben meglevő köveiből átengedtettek. — A hatvan 1-ső negyedben és a szalu parton 3 drb. utczai lámpa kivilágítása a város házi pénztára terhére elvállalta!ott. — A czifraparton készítendő közkút költségeihez a város részéről 50 frttali hozzájárulás megszavaztatott. — Az Eger-folyó mentén lévő szádfalak mikénti átalakítása tárgyában készített küld. vélemény folytán határozatba ment, hogy a szádfalak a keresztkötésig levágassanak, és az abból kikerülendő padlókból a mutatkozó hiányok pótoltassanak, és helyreállittassanak. — Végül Hevesmegye alispánja felkéretett, hogy a vásártéren levő kút használatba bo- csájtását. engedélyezze.

— Simonffy Kálmán, a hazaszerte ismert dalköltő, f. hó 17-én Budapesten, 58 éves korában a lipótmezei tébolydában meghalt. Vele ismét egyike szállt sírba ama férfiainknak, kik az ötvenes években, tehát a legválságosabb időben s viszonyok közt folytatták a küzdelmet a hazai nyelv s a magyar nemzetiség hatalmas elnyomói ellen. De Simonffynak e harczban a legkevésbbé veszélyes, mégis a leghálásabb szerepek egyike jutott. A haza keservét s buját, miket a költő versekbe fűzött, — Simonffy dalokban szólaltatta meg, melyek alig hogy fölzengettek, szájról szájra kéltek s csakhamar a nemzet közkincsévé lőnek. Simonffy dalait énekelték akkor a palotákban épen úgy, mint a gunyhókban. És az ifjú Simonffy Kálmán e dalok szerzésében rendkívül szerencsés volt. Néhány dala, minők egyebek közt a „Fütyül a szél“, és „Szomorú fiiz ága hajlik a világra“, örök becsüek maradnak népdalköltészetünkben. — Simonffy Kálmán az ötveEkkor hangzott a vezényszó: „Csapatban, előre!“ — Kapitányom különös figyelemmel tekintett rám, mit észrevévén, meg nem állhattam, hogy serkedő bajuszkámat, gondtalanul mosolygó nrczczal párszor meg ne csavarintsam. Egyébiránt félelmet nem is éreztem. Egyedül attól tartottam, nehogy azt higyjék, hogy szepegek. Szóval: rettenthetetlen hősnek mutattam magam. Sejtelmem azonban azt súgta, hogy nagy veszélyben forgok. mert ■egészen ki voltam téve egy ellenséges ágyúüteg tüzének. Még is örültem, hogy jó kedvem el nem hagyott, s a csata hevében azon járt az eszem, miként fogom én majd a cheverinói erőd bevételének hősi részleteit B.-né asszony salonjában Párisban elmesélni.

Az ezredes századunk előtt haladt el, s megszólított: „A

mai első szerepénél ugyancsak melege lesz!“ — Én katonásan mosolyogtam, miközben kabátom ujját leporoltam, melyet egy ágyúgolyó épen akkor szórt tele porral.

ügy látszik, az oroszok észrevették, hogy ágyúgolyóik nem sokat ártanak nekünk, mert csakhamar bombákkal üdvözöltek, bennünket, melyek a völgyszakadékba könnyebben bejuthattak. Egy elpattant bomba szilánkja le is ütötte a csákómat, s megölt egy embert mellettem.

„Gratulálok!“ — rnondá kapitányom, miközben csákómat felvéve fejembe csaptam, — „a mai napra biztosítva van ön.“ Ismertem azt a katonai babonát, mely azt tartja, hogy ama jogi ■elv: „non bis in idem“ époly érvényes a csatatéren, mint a törvényteremben, s lehetőleg vidáman válaszoltam: „Ez ugyan

■eléggé fesztelen alkalom a gratuláczióra!“

Ez a rósz élez a jelen körülmények közt nem tévesztette el hatását. — „Szerencsét kívánok önnek — folytatá kapitányom. Ön ma nem kap többet, s estére alkalmasint századot fog vezényelni, mert én úgy sejtem, hogy nekem ma be fognak fűteni.

Egy óra múlva az oroszok tüzelése jelentékenyen alábbhagyott ; ekkor födött állásunkat elhagytuk, s az erőd ellen indultunk. — Ezredünk három századból állott. Az elsőnek az volt a feladata, hogy az erődöt mellékuton megkerülje, mi közben a másik kettő rohamot intéz. Én a harmadik században voltain.

Midőn mellvédünkből kiléptünk, heves puskatüz fogadott bennünket, mely azonban nem sok kárt okozott közöttünk.

A puskagolyók fütyölése egy kissé megzavart, amiért egy pár tréfás megjegyzést kaptam társaimtól, kik már hozzá voltak szokva. „Ejh! — gondolám magamban, — a csata még sem oly veszedelmes dolog ám!“

Gyors lépésben követtük előrehaladt csatárlánczunkat. Egyszerre az oroszok háromszoros „Hurrah“-kiáltásban törtek ki, — azután elhallgattak és — nem lőttek.

— Az ördögbe! Ez a hallgatás egy cseppet sem tetszik nekem! — kiáltá kapitányom. Rosszat sejtek! — Úgy tapasztaltam, hogy a mi embereink kissé lármásak is voltak, s önkéntelenül tettem összehasonlítást a mi fecsegő csapataink zaja, s az ellenség megdöbbentő némasága között.

Gyorsan érkeztünk a redout alá; a védfalak össze voltak rombolva, s a földet ágyúgolyóink felszakgatták. Katonáink „Vive l'empereur!“ kiáltással rohantak föl e romhalmokra, mint azt várni lehetett oly emberektől, kik már is sokat lármáztak.