Eger - hetilap, 1888

1888-12-25 / 52. szám

411 A tanker illet ben alkalmazott 278 tanító közül 267 bir a lörvényszabta tan képesítéssel, tehát csupán 4 % nélkülözi azt. — A fanitók átlagos fizetése úgy a rendesek, mint a segédeknél jóval felül haladja a t örvényben megszabott minimumot, a meny­nyiben azoké 513 frtra, emezeké 254 írtra rúg. Látszólag tehát rendben volnánk; de a valóságban mind­két tekintetben van kívánni való. Megyénkben különösen lábra kapott azon szokás, hogy fiatal, életerős kántor-tanítók, nem igen lévén áthatva a tanitás iránti szeretet és lelkesedéstől, pusztán kényelmeskedésből, az egyházi főhatóság engedélye nélkül segédtanítót fogadtak fel. Ennek díja­zását maguk állapították meg, persze szűkén, s fogadtak fel olyan segédtanítót, a minőt ily díjazásra éppen találtak. Iskolalátoga­tásaim alkalmával tapasztaltam, mily végtelen kárára vannak az ily képzetlen és gyakorlatlan „tanító bojtárok" az iskola fejlődé­sére. Az 1887/8 tanévben 25-ily segédtanító volt alkalmazva. Nem késtem ezen, főleg a kath. népiskolákra zsibbasztó körülmény felől az egri érsek úrhoz előterjesz- test tenni, ki f. év 3718. sz. a. kelt körrendeletében az egész egyházmegyére nézve elrendelte, hogy a mely népiskolánál segédtanítói állomás nincs rendszere­sítve, ott az illető kántor-fanifó még ideiglenesen sem alkalmaz­hat segédtanítót, hanem köteles a tanítást személyesen végezni. Ha netalán körülményei, aggkora, vagy betegeskedése, a segéd­tanító alkalmazását a népoktatás érdekében szükségessé teszik, ezt az illető kántor-tanító jelentse be az iskolaszéknek és annak véleménye kíséretében az egyházkerületi tanfelügyelő útján kérjen engedélyt segédtanító tarthatására az egyházmegyei hatóságtól, mely méltó figyelembe veendi az előterjesztendő okokat. Az egy­házhatósági engedély mellett alkalmazandó segédtanítóra nézve is irányadók a kath. rendszabályok 22 és 24-ik §§-aiban foglalt intézkedések, melyek értelmében azok választása és dijlevele egy­házhatósági jóváhagyás végett mindenkor fölterjesztendő. Ezen rendelkezéssel elemi népoktatás ügyünk egyik lényeges hiánya lett orvosolva. A tanítók javadadalmazása átlagban ugyan kielégítő, de még 23 oly rendes tanítói állomás van megyénkben, melyeknek évi javadalmazása a lakás értékét is számítva 300 frt alul áll. Ezek többnyire a Mátravidék oly községeiben vannak, melyekben a nép szegénysége miatt alig lehet kedvezőbb rendszeresítésre kilátás. Mindemellett — megismerve immár tanítóink legnagyobb részét működésük közben. — azon reményt tápiá- lom. hogy isko­láink intensiv fejlődése kellő utánnézés mellett a mai tanszemély­zettel biztosítható. A 185 elemi népiskola közül 134-ban csupán egy-egy tanító van alkalmazva, ezek tehát osztatlan, vagyis olyan népiskolák, melyekben a 6 — 12 éves fiú és leány gyermekeknek a népiskolai törvényben előirt kötelezett tantárgyakat egy tanító vezetése alatt — No, apjuk, gyere, kártyázzunk a gyerekekkel! S aztán az apa leül a nagy asztal mellé a feleségével s a gyerekeivel s a ki a kaszinóban le nem ült volna fel ülihez forintos „vizi“-n alúl. most együtt játszik az asszonynéppel és a gyerekekkel huszonegyet — mogyoróra. A fiatalság egyrésze fölhasználja ezen ünnepeket is arra, hogy tánczra kerekedjék s sok ifjú lánykának az az ambitiója, hogy tánczolva menjen át az ó-évből az újba. Én azonban az ilyen majdnem mindennapinak mondható mulatságok mellett azon specialis szórakozásokat ajánlom, melyek különösen a két ünnephez vannak fűzve. Az ilyen specialis mulatság például az ólom-öntés. Az ember a boltban vesz ólmot és egy kis vas-serpenyőt vagy vas-kanalat. Izzó parazson az ólmot hamar föl lehet olvasztani s ha már egé­szen folyékony lett az ólom, hirtelen hideg vízbe öntjük. Az ólom ekkor a hideg vízben pillanat alatt megkeményszik s rendesen valami furcsa alakzatban, a melytől aztán az ifjú ke­dély phantasiája vagy az öreg ember babonája sok mindent kiolvashat: koporsót, oltárt, vőlegényt, menyasszonyt, pénzes-er­szényt stb. stb. A gombócz-főzés sem utolsó mulatság s különösen fiatal eladó lányoknak való. Minden lány felírja férfi-ismerőseinek nevét, egy papirszeletre s aztán az egyes papirszeleteket friss tésztából csi­nált, gombóczba, jobban mondva haluskásba gyöngyöli; a kis gom- bóczokat aztán — egyszerre valamennyit! — forró vizbe teszi. A melyik gombócz legelőször feljön megfőve a viz felszínére, azt kihalássza, feltartja s a kinek a neve a gombóczban volt, az lesz az ura, — ha lesz. kell megtanulniok. Az állami és községi elemi népiskolákra nézve a miniszteri, — a rkath. népiskolákra nézve a püspöki tanterv szabja meg, hogy a kötelezett tantárgyakból mi és mennyi tanít­tassák. De mindkét tanterv 4—6 tanítóval biró elemi népiskola számára készült; azt falusi osztatlan népiskoláinkban az életre átvinni lehetetlen. — A hevesvármegyei osztatlan népiskolák leg­nagyobb része rom. kath. jellegit; az egyházmegyei tanfelügyelő­ség — az osztatlan népiskolák említett hiányán segítendő — a f. évben ezek számára részletes tantervet adott ki, melyben a rokon tárgyak csoportosítva és oly minimális terjedelemben vannak fel­dolgozandó tananyagul szakszerűen kijelölve, hogy a lelkiismere­tes falusi tanitó ennek betartásával osztatlan iskolájában meg­felelő tanítási sikert mutathat fel. — Ezen rom. kath. osztatlan iskolák számára közelébb oly olvasókönyvek adattak ki, melyek­ben a reál tantárgyak olvasmányokban vannak feldolgozva, s igy ezek mellett más tankönyvek használata felesleges. 35 oly iskolánk van, melyekben 2 tanitó, — 7 iskolában 3— 3 tanitó, 4 iskolában négy tanitó, két iskolában 5 tanitó, egy iskolában 6 tanitó, 2 iskolában 7 tanitó, végre egy oly iskolánk van, melyben 8 tanitó működik. A hevesvármegyei községi tanítók „testületé“ és a rom. kath. tanítók „egyesülete“ az önművelődés terén elismerésre méltó munkásságot fejtenek ki. — Á községi tanítók testületé ez évben Gyöngyösön tartá közgyűlését, s az iskolai élet köréből érteke­zéseket, gyakorlati előadásokat tartott; a rom. kath. tanítók egri közgyűlésén a beérkezett pályamunkák mennyisége (45), az egy­let tagjainak munkásságáról és szorgalmáról; — a pályamunkák egyrészének absolut értéke, becse pedig szerzőinek alapos szak- képzettsége és műveltsége felől tett tanúságot. Itt említem meg a hevesmegyei bizottság azon üdvös in­tézkedését, mely szerint az ifjúsági és népkönyvtárak felállít ha­tása czéljából minden község költségvetésébe bizonyos összeget 5—20 frtot rendelt felvétetni. Ezen forrásból 131 iskolánál szer- veztetett ifjúsági könyvtár, s meggyőződtem, hogy a hol buzgó tanitó van, ott ezen könyvtár hatása örvendetes módon nyivánúl. A törvényhatóság gondot fordít a községi faiskolák ellátá­sára s a gyümölcsfatenyésztés fellendítésére. E végből a községi költségvetésekben faiskolai czélokra bizonyos összeg (2—20 frt.) van felvéve és szakértő tanítók „faiskolai felügyelőkul“ alkalmaz­tatnak. 124 községben van faiskola terület, de iskolalátogatásaim alkalmával meggyőződtem, hogy ezek közül bizony nem sok van czéljára fordítva. — Igaz, hogy különösen a vármegye déli része nem igen alkalmas a gyümölcs termelésre, de azért ennek köz- gazdasági fontossága, különösen a phylloxera vész által sújtott hegyvidékeinken elvitázhatlan; méltó tehát a gyümölcsészetnek gondozása. — Legkiválóbb faiskolát találtam Tisza-füreden, hol azt a kertészeti egyesület gondozza, továbbá fejlettebb faiskola Ezen ünnepek alatt szokták különösen a papucs-dobás és álmahéj-vetés babonáját is megpróbálni. A papucs-dobás akként történik, hogy a lány háttal áll az ajtónak s aztán egy papucsot a feje fölött úgy dobjon el, hogy a háta mögé essék; ha a papucs hegygyei az ajtófelé esett, akkor a házhoz kérő jön. Különben a karácsonyi és sylvesteri ünnepek alkalmat szol­gáltatnak a legkülönfélébb társas-játékok elővételére. Nagyobb társaság mulattatására nagyon ajánlható a tombola rendezése s kivált társaságokban a lutri és dominó is megjárják; de a fődolog mindenek felett a jó kedély és a fesztelenség, a mi nélkül jó mulatságot még Karácsony estéjén és Sylvester éjsza­káján se lehet képzelni. Az erőd ostroma. Irta: Mérimée. Szept. 4-én estve érkeztem ezredemhez. Az ezredest a sáucz- táborban találtam. Elejéute kissé nyersen fogadott, de mikor B. tábornok levelét, melyet átnyujték, elolvasta, magaviseleté irá­nyomban megváltozott, s a legudvariasabb szavakat intézte hozzám. Kapitányomnak mutatott be, ki épen akkor érkezett kém­szemléjéről vissza. Ez a százados, kit alig vala időm megismerni, barna ember volt, merev, visszataszító külsővel. Egyszerű közka­tona volt s rangját, valamint a becsületrend keresztjét a csaták mezején szerezte. Rekedt, gyönge hangja csodás ellentétben állott teste csaknem óriási mérveivel. Mint mondák, ezt a sajátságos *

Next

/
Oldalképek
Tartalom