Eger - hetilap, 1888

1888-12-04 / 49. szám

388

Különfélék.

— I. Ferencz József magyar király ő felségének, mint A'usztria császárjának trónralépte negyvenedik évfordulóját, a múlt vasárnap, f. év decz. hó 2-án, az egri székesfoegy- ház is megünnepelte. Ez alkalomból a reggeli ünnepi istentiszteleten, melyen Szele Gábor püspök, érseki helyettes, székesfökáp- talani kisprépost ő mlga, fényes papi segédlettel pontifikáit, — a katonai s polgári hatóságok, valamint a helybeli tanintézetek s egyletek közül is többen testületileg vettek részt. Mise alatt, — melyet „Te Deuni“ előzött meg, — a megerősített székesfő- egyházi ének- és zenekar Reimann (F dur) ünnepi miséjét szép szabatossággal adta elő. A betétek (vegyes karok) ugyancsak Reimann szerzeményei valának.

— Uj ez. kanonokok. Király ő felsége, az egri egyházmegye kebelében, Bállá József alesperest, tiszanánai plébánost, és dr. Párvy Sándor érseki titkárt czimz. kanonokokká nevezte ki. Midőn az egri egyházmegj-e e két kitűnő tagjának fejedelmi kitüntetése fölött nemcsak részünkről, de minden oldalról nyilvánult örömnek kifejezést adunk, — e kinevezésekben ismét egy újabb bizonyítékát tapasztaljuk a valódi érdemeket méltányló, s a közohajjal is találkozó ama fópásztori finom tapintatnak, melyet oly gyakran volt már alkalmunk konstatálni.

— Mária-ünnep. Az egri növendékpapság magyar

egyházirodalmi társulata jövő vasárnap, f. hó 9-én fogja évenkint szokásos Mária-ünnepét az intézet nagytermében, d. e. 10 órakor megtartani. Az ünnep műsora a következő: 1. Ave

Maria, Abttól; előadja a növendékpapság énekkara. 2. Elnöki megnyitó beszéd; mondja Baráczius József IV. é. hittanhallgató.

3. Ave Maria, Cherubinitől; előadva zongorán és harmoniumou.

4. Immaculata, Rudnyászky Gyulától; szavalja Panuliu Péter I. é. hittanhallgató. 5. A hazához, Reisertől; előadja a növendék- papság énekkara. 6. A rabszolgakereskedés, értekezés; olvassa Baráczius József IV. é. hittanhallgató. 7. Változatok, Mercadau- tetól; előadja hegedűn zongora-kisérettel Pethes Kálmán VII. oszt. növendék. 8. Ave verum, Mozarttól, uégy vegyes hangra; harmonium-kisérettel éneklik: Jancsó Andor VIII. oszt. Tóth György VII. oszt. Szepessy Antal IV. éves,jj‘Veress Antal III. éves növendék. 9. A kis Jézus csókja, Tárkányi Bélától; szavalja Hasztl Dezső IV. é. hittanhallgató. 10. Völgy rózsája, Hermestöl; előadja a növendék papság énekkara. 11. Salamon ítélete, Garaytól; szavalja Török Kálmán II. é. hittanhallgató. 12. Átirat, Bellimtől; előadva zongorán és hanuoniumon. 13. Jegyzői zárszó; mondja Szepessy Antal IV. é. hittanhallgató. 14. Zárdalok.

— Beiktatás. Debreczeni János, ez. kanonok, karczagi plébános, kinevezett szabolcsi főesperes, a m. hó 28-án iktattatott be e papi tisztjébe az egri főszékesegyházban, Szele Gábor püspök, érs. helyettes őmlga által.

nagynénjök egymással, hogyan rohant el kevés váltatva anyjok, hogyan kisérték el a katonák nagytiénjöket, Ifigeniát.

Az anya, mikor a dajka rémülettel tudósította gyermekei elvesztéről, lelkendezve futkosta át a kastély termeit, nyitva hagyott maga után minden ajtót. Nincsenek, sehol sincsenek.

— De Istenem, Atyám, hát hol vannak ?! — tört ki a szegény nő szivszaggatón feljajdűlva. Újra sorra szedte a szobákat, gyertyával kezében felkutatott minden szegletet. A dajka, ki mindig nyomában volt, nem kevesebb aggodalommal segített úrnőjének ezen munkában, melyet ö már azelőtt egyszer, — igaz, hogy sebtiben, de gyors szemekkel megtett.

— Asszony, hol vannak fiaim! — rivallt végre az anyai fájdalom és kétségbeesés hangján, a kastély úrnője, miközben görcsösen ragadta mellen a rémültében hebegő dajkát. Azt a szelíd asszonyt, kinek csak mosolyát ismerte, rettenetesnek találta igy szikrázó, teljesen felnyitott szemeivel, eltorzúlt arczával, változott hangjával.

— Kegyelmezz asszonyom! — én nem tudom.

— Gyermeket nekem, vagy húsodból mérem fel őket! — tört ki Margit végső erőfeszítéssel. De ezzel ártott önmagának is legtöbbet, mert arcza hirtelen elhalványult, a dajkát tartó kezei erőtlenül siklottak le annak ruhájáról, balkezével fejéhez kapott s ha a markos cseléd fel nem tartja, végig zuhan a padlón.

Szerencsétlen család; két gyermeke elveszett, egy tagját elhurczolták, az anya eszméletlen fekszik.

Volt a Desillek-nek egy vén cseléde, az öreg János, kinek apja, nagyapja mind ezen udvarban nőtt fel; maga a megcsontosodott hit, áhitat, becsületesség; egyszerű élelmével, tisztes

— A Foglárintézet uj igazgatója. A Foglárról nevezett egri érs. vall. finövelő intézet eddigi igazgatója-, Stephanovszky Sándor ő nsgának kanonokká történt kinevezése folytán — érsek ő exja a nevezett intézet igazgatójává ft. Katinszky Gyula egri érs. tanítóképző intézeti tanárt nevezte ki.

— Az egri egyházmegye köréből. Michalek Manó karkáp- láni tisztétől fölmentetvén, egyidejűleg egyházmegyei könyvtárnokká, a lyc. jogi karban a művelődéstörténet rendkívüli tanárává, s kispréposti káplánná, — Várkonyi János, bánhorváti lelkész liorti lelkészszé, Szmida Viktor ideigl. líorti lelkész- helyettes bánhorváti ideig!, lelkészhelyettessé, — Kovács Mátyás napkoii lelkészszé, Melkó György boczonádi segédlelkész heves- bátori káplánná; Énekes János ujmisés boczonádi káplánná neveztettek ki.

— Az Eger-Füzes-Abony-Debreczeni vasút, — mint Szederkényi Nándor országos képviselőnk lapunkat értesíti, — immár a kiépítés küszöbén áll. Gregersen ismert nagy vállalkozóval a napokban köttetett meg az építési szerződés, s igy jóformán csak napok választanak el a tényleges építés megkezdésétől. A vasút, mely Egervárosát az Alfölddel, s különösen aunak kiváló városával Debreczenuel összeköti, mely összeköti Hevesmegye Tiszántúli részét az inneni részszel s a megye fővárosával Egerrel; mely Eger nagy tekintélyű testületét, a mlgos főkáptalant egyenes összeköttetésbe hozza nagy terjedelmű birtokával, — másfél év alatt már rendes közlekedési működését megkezdi, mert ennyi idő alatt fog kiépülni. így városunk nagy fontosságú érdekének megoldása ez irányban most már biztosítva van.

— Az egri önkéntes tűzoltó egylet másodvirágzásának korát éli; erősen törekszik, liahogy elérhetné ismét ama fénypontot, melyen valamikor a hetvenes évek elején állott, s mondhatni, nem megvetendő sikerrel. Kevés egyletünk volt még, mely nehéz alakulási, anyagi s más eféle viszonyokkal küzdve oly fényes múltra tekinthetne vissza s oly szép jövőnek nézhetue eléje, mint az egri önkéntes tűzoltó egyesület. A kezdet nehézségein való szerencsés áthaladás dr. Danilovich Pál hevesmegye főorvosa, az egri önk. tűzoltó egyesület jelenlegi elnöke érdeme. Mint egyik a legelsők közül, az egyesület volt főparancsnokai között, csinálta meg az utat, s mutatta meg az irányt a haladás felé; ki hogy mennyire szivén hordja az egyesület érdekeit ma is, azok tudjuk legjobban, kik mint az egyesület tagjai közvetlen szemlélői vagyunk fáradhatlan tevékenységének ; azért mig ő lesz az egyesület elnöke, nem is aggódunk annak sorsa fölött. De ami különösen a reményteljes szép jövőt illeti, ezt, a minden akadályt, a minden nehézséget könnyű szerrel legyőzni tudó, életrevaló fővezénylő- t.iszt Dr. Pásztor Bertalan, az egyesület jelenlegi főparancsnokába helyezzük. Az ő érdeme, hogy az egyesület oly szép számú (közel 80 pártoló és 60 működő) tagokkal dicsekedhetik; hogy tagjai egy jó részét az intelligentia képezi; az ő érdeme az újonnan

ruhájával, csendes szobácskájával beérő. Az öreg két fia elment a fölkelőkkel, maga itt maradt, talán, hogy bezárja azt a családfát sirbaszálltával, mely földésuráé mellett az ő elődjeiből képződött. Ehhez futott a dajka, miután úrnőjét egy pamlagra lefektette. Nem soká kellett az öreg után várni, ott termett rögtön s követlék őt többen a cselédek közül.

— Fektessétek ágyba asszonyunkat, dörzsöljétek-eczettel homlokát, halántékát, nyakát, mellét. Én a többiekkel megyek megkeresem a kis urakat.

Két cseléd ott maradt Margit mellett; maga lámpát fogva a kezébe, elindult, hogy tűvé tegye a kertet, a falut, ha kell az erdőket és egész Bretagnet.

— Kis uraim, — ez volt az öreg rendes megszólítása a gyermekekkel szemben, — hol vannak, a mama keresi magokat?! — kiáltott János oly hangon, hogy az egész kert meghallhatta.

Semmi felelet, — de mintha a falu túlsó végéről dobpergés hallatszott volna. Hátha .... villant fel az öreg fejében a gondolat, hátha elvitték a katonák Ifigeniával a gyermekeket is. De mégse — hisz mit csinálnának velők, a köztársaságiaknak csak érett gyümölcs kell; az éretlent, a hulló szirmok közül csak még most kifeslőt, nem kedveli, arra még vár. Nem volt mit tenni mint átkutatni a kertet.

A két gyermeket a lámpákkal felfegyverkezett emberek még jobban megrémítették, félve húzódtak egymás mellé.

— Dezsőké én félek, suttogott az öregebb, Ödön, reszketve ölelve át egy évvel fiatalabb öcscsét.

(Folyt, köv.)