Eger - hetilap, 1888
1888-12-04 / 49. szám
386 demelje. Minden krajczár, mely meg nem szolgált munkának dija, erkölcstelen szerezmény. Minden társaság őrködjék tagjai felett. A hivatásának magaslatán álló sajtónak is szép hivatása van az ujjá-teremtés nagy munkáján. Ki fellép a nyilvános életpályán, annak e téren végbevitt minden cselekedete a sajtó bírálatának tárgya. Ki nem tűr bírálatot, menjen a magányba, oda nem terjed a sajtó hatalma. A sajtó tartsa legszebb feladatának ostorozni a bűnt, leálczázni a bűnöst. És e ténykedésben megfélemlítést ne ismerjen. Nyújtson alkalmat mindenkinek a haza érdekét felkarolni. Távolítsa el azokat a közreműködéstől, kik a közkifejlődés útjába akadályokat gördítenek. Az igazat megmondani nem gorombaság : szilárd jellem. A sajtó hangja legyen méltóságos, férfias és komoly. Érv, érv ellen küzdjön, a személyt ne bántsa, ne keressen kákán csomót; de szükség esetén azokat is a közreműködő tevékenységre kényszerítse, kik akár egykedvűségből, akár pedig irigykedő rosszakaratból vagy éppen tudatlanságból a magyar nemzet jövőjének biztosítását hátráltatják. A házi tűzhely szent és sérthetetlen. Hazudni nem szabad, rágalmazni illetlen eljárás. A szenvedély tűzét oltsa inkább, mint élessze. Építsen és ne romboljon; különben a pusztulás eszközévé alacsonyul s hatása beláthatlau. Az anya találja fel földi boldogságát gyermekeiben. A férj ossza meg bizalmát családjával; a szülő szivének minden dobbanása, lelkének minden érzeménye gyermekeit karolja át. Idejét, erejét, egészségét kedves övéi nevelésének szentelje; a nevelés pedig a valláson alapuljon. Vallás nélkül nincs hit, hit nélkül rideg az élet! Kölcsey örök becsű parainesisébeu igen szépen mondja: „Semmi sincs, a mi az emberi szivet annyira felemelhetné, mint az Istenség nagy gondolatával való foglalkozás.“ A vallási érzelem még más tekintetből is szükséges; ezen érzelem képzi ugyanis a tisztelet, és tekintély alapját, melyek miuden viszony közt biztosítják a társadalmi rendet. Fojtsuk el a tiszteletet, romboljuk le a tekintélyt, a gyász-romokon az anarchia üt tanyát. A vallással szoros kapcsolatban áll azerkölcs. Erkölcs — vallás nélkül hiú ábránd! „A nép, — mondja egy bölcs, — mely vak dühében a vallás oltárait szétromboló, erkölcstelen s elvész. Mig Róma vallásos volt, mig szenvedélyeit legyőzte, legyőzhetlen állt a csatatéren, mig szabadságáért küzdött, nagy volt s a világ sorsa hatalmába került; de a szédítő magasság elkábitá és az erő — a vallás, mely szenvedélyeit vészes napokban összetartá, szét züllött s a honszeretetet aranyszomj, az egyszerűséget fényűzés, az önmegtagadást önzés — gyáva kéjelgés váltá fel; népét az erényAz „EGER“ tárczája. Iflgénia. — Történeti elbeszélés. — Irta: Végh Kálmán. (Folytatás.) A törvényszék színlelt komolysággal elfoglalta helyét; a jegyző belevette magát az ebédlő ablak-mélyedésben emelt szószékbe és az elnök intésére elővette az összehajtott papirt és torkát köszörülte, mindezek daczára elég recsegő hangon, — alig hanem azoktól az éljenektől lett olyanná, melyeket valamelyik nagyszájú nép jogvédő szónoklataira ordított, kinek kegye e sehogyse neki való méltóságba juttatta, — elkezdte olvasni az azon irt igéket, a mi nem volt más, mint nevek és az utánok irt vádak sorozata. — Santerre János; a haza katonáit egy hegyszorosba vezette, hol a zsarnokság és bigottság védői őket lemészárolták. — Beírandó, — volt az elnök válasza, a többi bölcs biró helyeslőleg intett fejével, — Laville Péter, az ellenséget fegyverkezni segitette. — Beírandó, — volt az elnök válasza, a mi azt jelentette, hogy a felolvasott lefejezendő, és mint ilyen a nagy könyvbe jegyzendő. — Desons Margit, — a szabadság védőit tévútra vezette. — Beírandó. Ez volt a bretagnei nő, kit Ifigeniával ide hurczoltak. telenség mérge foga körül, az egyetértés fiai közt ^Bszakadt, a béke templomát a pártviszály lángja hamvasztá elIBs a világuralma birodalom önvére ellen lázadt fel. ePinteMseppenként, utóbb patakokban folyt, s végié mint tengerár csa^K össze felette saját vére, s kitörlé a nemzetek s országok álból.“ Kevesebb szó, több tett legyen jelszavunk. ^Bdeu ember hasson környezetére, javítson környezetében. V^Bzzük le az önzést, az anyagot csak puszta eszköznek tekintsél Mondjunk le énünk imádásáról, a hazát, megyét és közs^B, szolgáljuk híven és becsületesen; az összeroskadás réme el enyészni, a társadalmi rend felviruland és a nemzet szaporodj és gyarapodni fog! A phylloxera és szőlőink jölftje. A kassai „Szőlőszeti, borászati és gazdasj számában Biró Géza ur egy buzdító közleményt alatt. Szerző e czikkben szőlőink jövő fentartásál kai alanyokra oltott európai nemes vesszők bed elérhetni — véteknek tartaná valakit beugratni telii kísérletbe, ha a kormánybiztos ur által oltás oly biztos sikert nem mutatna, hogy 100 < fogamzik meg, s amnyira növény-élettani alapon tokét biztosit. Ez s számos szakértő szőlőszeti szeritenek arra, hogy én is elmondjam nézet| drága kísérleteimet a szőlészet terén, küzdve k<3 kel a phylloxerával. Negyedszázada lesz már annak, hogy cziaországba behozatott a phylloxera a halad óhajtó élelmes szellemű franczia szőlészek ált;| azt a veszedelmet, melyet ez által Európa szc s nemzetgazdászati szempontból is annak sirt ásnak. így jártak a mi hazai, haladni szerető a szőlő nemesbítése szempontjából Francziaorl már iuficiált nemes vesszőket, hogy azokat, mii dessék s eladhassák. — Bizony drága, ige| voltak azok! Évtized előtt járásunkba is, és pedig szőlőibe hozatott be a veszedelmes tetű bold szőlész által, ki mint fáradhatlan szorgalmi! szőlész. Francziaországból hozatta különleges drágán, igen drágán fizetett meg. Francziaországból akkor hallatszott mái szőlők pusztulnak, de mi nem hittük azt oly v| szőlészetünket egészben megsemmisíthesse. lap“ 16-ik ől fenti czim sakis ameri- |sa által véli étes kimene- utatott pécsi ,ny közül 90 hogy állandó sitások kény- és öt évi ellenségünk-t Inkából Fran- s nemesbiteni Inem gyanítva :etére hoznak, [zedekre szóló szeink is, kik fból hozták a jdonságot hir- rága vesszők zör Tahitótfalu |ult dr. Málnay szenvedélyes Jniságait, a mit rérnir, hogy a edelemnek, hogy — Gondoljon gyermekeimre kisasszony, már nyugodtan, mikor az Ítéletet kimondani Ifigenia keble hangosan dobogott, viss várta, mikor emlittetik már az ő neve. — Desille N. — a polgárok zsarnokaivi Egy levelét fogták el, mely egyik kimenekülj volt czimezve. — Beírandó, — válaszolt az elnök ej bíróság igent intett. — Védelmet kérek, csendült meg Ifigt ben. Az elnök meglepetve nézett körül és II tekintete, kire minden szem fordult, hidegei — Kitől ? — Ügyvédtől. —- Nagyon helyes, a bölcs törvényszj jogtalanul, kit választ védőjének '? — Claude Ernőt. — Nagyon szép, de nem hiszem, hogy| — Miért ne, — szólalt meg az érdekt E nem vélt válasz kissé zavarba közti kát előbb összeszoritotta, majd felpittyeztetj megfelelőleg kisérte az elméjében forgatott — Hm! Nagyon helyes! És ugyan tuj valamit felhozni a vádlott védelmére. — Legelőbb is azt, hogy a lavali tör Desille kisasszony elitélésére ? — És ugyan miért? — Mert ő nemes vérből származott, tét hozni a párisi törvényszék tartotta fei Rótt az anya, de itta. ojtott lélekzettel Ivelezésben állott, rérszopó grófnak ^edvüleg; a bölcs hangja a teremlián akadva meg krdé: lsenkit nem Ítél el elfogadná. 'bölcs elnököt. Aja- miközbeu kezével kedő gondolatokat, [-e a védő ügyvéd lyszék nem illetékes felett pedig itéle- tagáiiak a jogot.
