Eger - hetilap, 1888
1888-06-26 / 26. szám
26-ik szám. 27-ik év-folyam 1888. Junius 26-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 „ -'>0 ,. Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- 8orhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle liáz.) és Szolesányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Hevesmegye árvízkárosultjainak! A hevesmegyei árvízkárosultak segítésére alakult bizottság- > hoz legközelébb a következő adakozások folytak be : IX. Kimutatás. A minorita rendi hitoktató gyűjtése 1 frt 40 kr., a belvárosi rk. tanoda III. oszt. növendékei 6 frt 89 kr., összesen 6 frt 29 kr. A mai napig befolyt 6490 frt 84 kr. Az egészségtan az iskolákban. (.Vége.) Nagy tehát az iskola hatása s igen súlyos hiba benne, ha a tanitók e hatás felhasználásában késedelmeskednének. HBzen a népiskolákat magukat is súlyos bűnnel vádolják e tekintetben. Epen nem kicsinyelhető adatok bizonyítják, hogy az iskolák legnagyobb részében, részint a tantermek hiányai, részint maga az oktatás miatt, sok gyermeknél kifejlődik a rövidlátás, a hátgör- biilés, a sápkórság, mely betegségektől különben tal^jl menekültek volna s igen sok ragályos betegség, különösen a rüh, himlő s diphteritis gyakran az iskola által terjednek el. Ily körülmények között, ha egészségügyi törvény nem volna is, a józan ész s humanismus követeli, hogy a tanítónak csak értenie kell valamit az egészségtan elemeiből, hogy magának szemrehányásokat ne tehessen. De ki ne tudná, hogy ez a követelés a nevelés alapeszméjével is összefügg? Mióta sűrűbben hangoztatják a régi bölcs közmondást: „Mens saua in corpore sano“, nem kételkedik senki többé, hogy hiányos az a nevelés, mely csak az értelmi képességek fejlesztésére gondol. Ez az oka, hogy nálunk a tornatanitást inár általában felkarolták; több mint két ezer iskolában külön tanhelyiség van, a testgyakorló eszközök száma folyvást szaporodik, a nagy nyári szünidőben külön póttanfolyamokat tartanak oly tanitók számára, kik a tornatanitásban még nem elég gyakorlottak; — a mi különösen érdekes — a leányok toruáztatása sein oly nagyon szokatlan dolog már. Igaz, hogy a torna magában nem elegendő s a mélyebbre látó paedagogus irigységgel tekint az angol népiskolákra, melyek növendékei közösen tanulnak úszni, a tanító felügyelete alatt, szabad tereken, zöld lombok alatt rendesen lapdáznak, s előszeretettel néz a szép jövőbe, midőn a gyermekek a földrajz s természetrajz elemeit nem a padokban, hanem tanítóikkal szabadba menve az iskolai kirándulások alkalmával tanulják meg ismerni. De ha csak a torna kötelezettségét hozták volna is be népiskoláinkba, láthatjuk ebből, hogy a testi nevelést nem tartják többé az iskolától idegen dolognak. S ha ez igy van, ha másrészről a nagy halandóság komoly intő szózat, hogy e népet, melynek száma különben is oly csekély, Az „EGER“ tárczája. Testvérem emlékezete. 1888. Jun. Szivemnek ekkor mily fájdalma volt, Ha láttad volna, hogy e viszontlátás Gyötrelme majd elmémtől megrabolt; Ha láttad volna, mint epedtem érted, Mint vágytam ott pihenni te veled: Felkeltél volna s csendes kis lakodban Nekem is adtál volna nyughelyét. Midőn utolsó búcsu-csókod égett A fájdalomtól lázas ajkamon, Midőn a végső, bús Isten-hozzádot Utószor kelle tőled hallanom, A szívein égett, mint a szálfa, melyet Villám lesújt s elszór a por közé, A vér eremben megfagyott s az arczom Sűrűén omló köiiyár öntöző. Uh mert előre érezé a lelkem. Hogy úgy hagytál el, búcsút úgy vevél, Mint parti fától a hullámok által Letépett galy, vagy elsodort levél, Mit elvisz a viz, elkavar az örvény, Meghurczol a hab messze tengeren, Úgy, hogy a lombot, a melytől elváloft, Nem látja többé soha, sohasem. Midőn epedve, vágyva útra keltem, Hogy lássalak újólag tégedet, Csak egy kicsiny halmot lelek, a melyet A természet virággal elfedett. Úgy sírtak, úgy zokogtak e virágok Egy kőkeresztre hajló fűz ölén, Mint én — mikor e gyászoló kereszten Kedves testvérem! neved födéléin. Ha láttad volna csendes sírod alján, Most, hogy letűntél szivem drága napja, Nincs, ki vezessen éltem éjjelén, Nincs senki, senki, a ki mint te egykor, Segítő karját nyújtaná felém. Most, hogy magamban bolyok út.lan úton, Hol tüske vérez, szaggat, tép a galy, Vagy a barátság szózatára hajtok És e lidérczfény pocsolyába csal: Most érzem én csak azt a nagy csapást, mit Halálod által mért reám az ég, Most látom én, hogy engem úgy szerettél, A mint e földön senkit senki még. Es én ezen szerelmed úgy viszonzom : Hogy összezárom mind a két kezem, Hogy a sírodban is megáldjon az Ég: Imádkozom s sirok keservesen. Eszme-töredékek. Stael asszony „Corinna vagy Olaszország-1 e/.inní inunk íjából. Most, midőn az olaszországi kirándulások egymást érik, időszerűnek tartjuk Staél asszony, e szellemdús franczia Írónőnek fentebbi kitűnő munkájára hívni fel a figyelmet. A kéjutas, ki az olasz vidéket, és a régi műemlékek tárházát óhajtja látni, nagy
