Eger - hetilap, 1888
1888-06-26 / 26. szám
202 hogy e területen csaknem háromszor annyi ember kényelmesen s boldogan megélhetne, s e szám bizonnyal mindennél jobban biztosítaná nemzetünk önállóságát, hogy e népet — mondjak — az egészségügy elemeire oktatni oly hazafias kötelesség, melytől nagyrészt függ nemzetiségünk fennmaradása: szükséges, hogy a tanítóképző intézetekben, az egészségtan legyen rendes kötelező tárgy. Szükséges, hogy az olvasókönyvek s más tankönyvek az egészségügyre tekintettel dolgoztassanak át s a tanfelügyelők utasittassanak, hogy e tekintetben szigorral járjanak el. A jelenlegi közoktatásügyi miniszter nem egyszer mutatta ki, hogy e fontos ügy iránt nagy érzéke van, sőt valóban elmondhatjuk, hogy az ő nyilvános szavai voltak a főbuzditó s lelkesítő eszközök e téren, s igy bizonyosra vehetjük, hogy az a fél fiú, ki a közegészségügy terén mutatkozó szomorú s a müveit világ előtt megszégyenítő állapotokat annyira ismeri s ennek nemzeti létünket fenyegető eredményeiről is tud, megtesz mindent, hogy a közegészségügyi törvénynek az iskolákra vonatkozó intézkedései mielőbb megvalósuljanak. De a kérdés oly fontos, a legfontosabbak egyike, hogy e munka nem maradhat hivatalos teendő, a társadalomnak kell azt elősegíteni s buzgó, lelkesült mozgalmat kell országszerte megindítani, hogy a magyar nép erős s egészséges legyen s megszűnve a nagy halandóság, nemzetünk léte s jövője felől is egygyel kevesebb okunk legyen az aggodalomra. György Aladár. Különfélék. — Az Egerben létesitni szándékolt polgári iskola ügyében, a városi képviselő testület által megbizott, s a helyettes polgár- mester, Grónay Sándor elnöklete alatt Szabó Iguácz vár. képviselő, s Dusárdy József vár. főjegyzőből álló hármas küldöttség a mait vasárnap, f. hó 24-én d. e. tisztelgett dr. Samassa József egri érsek ő exjánál, bog}1, a kegyelmes főpásztort az említett polgári iskola létrehozhatására nézve kegyes támogatásra fölkérje. Grónay Sándor h. polgármester a városi képviselő testület kérvényét hódolatteljes szavakkal nyújtotta át érsek ő exjának. Dr. Samassa József érsek ő exja szokott kegyességgel fogadta a képviselő testület küldöttségét, melylyel egy álló óra hosszáig behatón értekezett a kérdéses tanintézet létesithetése érdekében, s kíméletesen érintve városunk e nagy fontosságú kulturális ügyémegelégedéssel fogja e könyvet olvasni, s belőle még a legműveltebb ember is igen sokat tanulhat. Szóval: ezen vaskos kötetnyi fenkölt irálya munkában épp oly érdekfeszitő a regény maga, mint a klassikus föld műemlékeinek könnyed ismertetése. íme néhány kivonatos közlemény hű fordításban az írónő eszméi- és gondolatainak megismeréséül: „A művészet csodái mindenütt vallásos érzelmeket keltenek bennünk; és mi hódolattal ajánljuk fel a kér. vallásnak a remekműveket, ha mindjárt mástól eredtek is azok.“ „A Rómában való tartózkodás csodálatos kelleme nem csupán az emléktárgyak valódi szépségében rejlik, hanem a mély gondolkozásban, melyet azok bennünk ébresztenek; és ezen élvezet napról-napra növekedik a szerint, amint ismereteink bővülnek.“ „A Vatikán Romában a szobrok palotája, melynek termeiben emberi alakokat látunk amint azokat a pogány világ istenítette éppen úgy, mint most a lélek érzelmei lesznek ilyenekké a kereszténység által. Ezen csodás alakok- és vonásokban rejlik az isteni fenség nyoma a nemes idomok kifejezésében — az embernek kölcsönzött ezen nagyszerű adományában az istenségnek. E tekintetben a lélek a lelkesedés és erény legmagasabb tetőpontjára emelkedik; mert a szépség erény a nagy mindenségben, és bármily alakban tűnjék az szemünkbe, vallásos érzelmeket idéz fel lelkűnkben. Meunyi költészet ragyog le ez arczvonásokról, melyeken a legfenségesebb kifejezés lett megörökítve, s ahol a legnagyobb eszmék ily méltóságteljes alakot nyertek! ... Az ó-világ régi síremlékei- és kőkoporsóin harczi jelenetek és játékok vannak megörökítve. Az élet tevékenységét tárni szemünk elé, arra minduntalan visszaemlékezni — a legszebb megtiszteltetés, melyet a halottak iránt kimutatni hittek.“ „A régi görögök vallása nem nyújtott vigaszt a szerencsétlennek, nem volt kincse a szegénynek, és nem vigasztalta boldog jövendővel a haldoklót, miként ezt a kér. vallás teszi. Az övék az ember dicsőségét, diadalát, úgyszólván annak istenitését kében a múltban elkövetett mulasztásokat és ballépéseket, s a múltakhoz képest mai jelentékenyen súlyosabb anyagi viszonyokat, melyek közművelődési törekvéseinknek erősen útját állják: gyakorlati eszmékben gazdag tanácsokkal illusztrálta a küldöttség kérelmére adott kegyes válaszát, kijelentve, hogy ő exja is osztja a képviselő testületnek a küldöttség ál al is kifejezett nézetét, hogy addig, mig tervbe vett polgári iskolánk ügye a kormány részéről jelentékeny állandó támogatásban nem részesül, addig annak fölállítása, városunk mai nehéz anyagi viszonyai közt, melyek javulásra egyátalán nem nyújtanak kilátást, csak pium desiderium marad. Mindenekelőtt tehát a kormány támogatásának biztositását kell kérelmeznünk, ha czélt akarunk érni. Részéről, — úgymond érsek ő exja, — mint minden alkalommal, hol székvárosa kulturális előhaladásáuak előmozdítása forgott kérdésben, úgy ez alkalommal is kész a városi képviselet kérelmét figyelmére méltatni, s kitűzött czélja elérésében úgy befolyásával, mint — erőihez mérve, — anyagilag is támogatni. Figyelmeztet azonban, hogy ő exja nemcsak Eger városának, hanem egy, több megyékre kiterjedő egyházmegyének is főpásztora, s főleg olyan megyéknek, melyeket a legközelébbi árvíz pusztításai a legsúlyosabban látogattak meg, hol isKolák pusztultak el, lelkészek és tanítók maradtak kenyér nélkül, kiknek a folyó éven át megélhetéséről gondoskodni az ő tőpásztori feladatai közé tartozik, mely feladat adakozásokra fordítható jövedelmének tekintélyes részét fogja igénybe venni. Mindazonáltal annak ismételt biztosításával bocsátotta el kegyteljesen a küldöttséget, hogy a város e kulturális czélja előmozdításában is számolhat főpásztori támogatására. — Dr. Samassa József egri érsek ő exja a kápolnai honvédszobor kerítése költségeihez ötven frtot volt kegyes, hálás köszönetéin kíséretében, adományozni. Eger, 1888. Jun. 14. Csíki/ Sándor, lionv. egyleti elnök. — Főúri esküvő. Folyó hó 19-én vezette oltárhoz a bpest- krisztinavárosi plebánia-templomban Keglevich Gyula gróf Karácsonyi Ilma grófkisasszonyt. Az esküvési szertartás, melynél Hajnak! Lajos bíboros kalocsai érsek adta az egyház áldását az ifjú párra, — nagy pompával s fényes nászkiséret részvéte mellett ment végbe. A diszmeuetet a Karácsonyi-palotából, a család disz-hintaján Karácsonyi-Andrássy Karolina grófné a menyasz- szonynyal nyitotta meg, utánnuk jött Keglevich István gróf a násznagy, a virágos bottal. Nyoszoló-lányok voltak: Karácsonyi Ilona, és Zichy Margit grófnő, Staliremberg Evelin herczegnő, Cziráky Margit, Migazzi Antonia, és Hoyos grófnő. A menyaszreste. Az ő múlandó isteni tiszteletükben a szépség is vallási hit-czikkely volt. Ha a művész alávaló vad szenvedélyt akart ecsetje- vagy vésőjével előállítani: akkor az embert állati alakzattal keverte össze, miként ezt a „Centaurok“- és „Satyrok“-on láthatjuk; és hogy a szépségnek legnemesebb kifejezést adjon — az erőt a szelídséggel, a szelídséget az erővel párosította a férfiak és nők legkiválóbb alakjaiban, mint ez a harczias Minerva-, és musagetesi Apollóban kifejezve van. „Költészet, szerelem, vallás, s mindaz, mi lelkesedésre indít, — összhangzásban van e természettel“ . . . „A kereszténység a fájdalom vallása, és ebben az ember földi zarándokságának titka rejlik“. . . „A világ egyetlen szellemi lénynek a müve, ki ezerféle alakban állítja azt lelki szemeink elé“. . . . „A szeretetnek soha, még a túlvilágban sincs vége, ha az oly ei'ős volt, hogy életünkbe került“. . . . „Van valami nagyszerű az emberben, midőn a földi jólét és örömek közepette sem fél előre a halál eszméjével foglalkozni“. . . . „A halál nagy titka, bármily nemű legyen az — kell, hogy nyugalmat öntsön a kebelbe“. . . . Az élet — mialatt annyi vágytól duzzad keblünk — tova tűnik, és jóval előbb a halál elérkezésénél, valami szelíd merengés választ el bennünket lassanként a világtól“. . . . „Folytouos merengésben vagyok a halhatlanság felett; de nem oly értelemben veszem azt, mint az emberek, azok t. i. akik Dante szerint egykor a mostani időket régieknek fogják nevezni . . . . nem ily halhatatlanságról gondolkozom én; de érzelmeim teljes megsemmisülésében nem hihetek“. . . . „Halál sötétsége, mi vagy te ? Az embernek gondolatai, érzelmei és kifejezései az ő müveiben maradandókká válnak, és az, ami ő maga volt, megsemmisülne? Nem, ily ellenmondás lehetetlen a természetben!“....
