Eger - hetilap, 1888

1888-06-19 / 25. szám

25-ik szám. 27-ik év-folyam 1888. Junius 19-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 „ 50 ,, Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyv­kereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Hevesmegye árvízkárosultjainak! A hevesmegyei árvízkárosultak segítésére alakult bizottság­hoz legközelébb a következő adakozások folytak be : VIII-ik kimutatás. Az egri jogakademia polgárai által az árvízkárosultak segélyezésére 10-én rendezett májusi mulatság tiszta jövedelme 58 frt. 60 kr., Nedeczky Olga 3 frt., Nedeczky Sarolta 2 frt. Összesen 63 frt. 60 kr. Mai napig befolyt 6484 frt. 55 kr. Bérmálási körút a várkonyi kerületben. E hó 9-én távozott kegyelmes főpásztorunk székhelyéről, hogy bérmautját a várkonyi kerületben megtartsa. Utján min­denütt a tisztelet és kegyelet iinnepies alakban tanúsított szám­talan jeleivel találkozott, melyekkel a hívek főpásztoruknak, mindannyian vallás- és rangkiilömbség nélkül a közélet nagy alak­jának hódoltak. Az ut egyes mozzanatait, a tudomásunkra jutott adatok alapján, halvány vonásokban bár, megkíséreljük a kö­vetkezőkben feltüntetni. Apátfalváról, hol ő Excellentiája a plé­bániai lakban, a papnövelde mint kegyuraság nevében ft. dr. Kozma Károly intézeti kormányzó által is üdvö'zöltetve, délebédre megállapodott, Párvy Sándor titkára kíséretében a fent jelzett nap délutánján indult Balaton felé. Itt a község szélén szépen ékesített díszkapu mellett a hívek kitörő lelkesedéssel fogadva őt, virággal árasztották el kocsiját; majd a lelkész oldalán a járási főszolgabíró, Osépány Ignácz üdvözölte rövid, de meleg szavakkal, melyekre ő Exja szívélyesen válaszolt. A főszol­gabíró, ki egész bérmautján folyton ő Excellenciája kíséretében maradt, előre hajtatva átvette kalauz szerepét. A nádasdi regényes erdőség kígyózó utjain fel-feltünedeztek már az egyes lovas le­gények, mig a gyár határán egyenlőn öltözött szép csoporttá egyesülve, ereszkedtek le a gyári völgybe. Valóban megkapó, kedves látvány tárult itt fel. A gyári munkások tűzoltó csoportja díszes egyenruhában, a többi munkások is mind ünnepi öltözetük­ben, fehér ruhás, virágot hintő leányok sorfalat képezve, nagy­számú, ünneplő nép állt ott az „Ave Praesul“ feliratú, meglepően szép diadalív előtt, hol is a kocsijából kiszállt főpásztort Sikorszky, nádasdi jegyző, szónoki hévvel elmondott ékes és tartalmas sza­vakban üdvözölte, melyekre ő Exja köszönetét fejezve ki a tisz­telet eme tanúságáért, biztos reményét nyilvánitá, hogy nádasdi hívei körében pár nap múlva visszatértekor a bérmálás alkalmá­val is a legbensőbb öröm- s megelégedésnek leend részese. Majd előállott s bemutatta magát a gyár igazgatója, Quirin Lajos, ki a Rajnavidékéről csak pár évvel ez előtt költözött ho­nunkba s e helyre, s kit emelkedett szelleme, humánus bánás­módja, de főleg lelke egész mélyéig erős kath. érzülete miatt csak dicsérve emleget s tisztel a vidék. 0 Excellenciája kérdésére: itt vannak-e a munkások, s magyarul tudnak-e ? — az igenlő válasz elhangzása után a főpásztor ajka újabb szónoklatra nyílt, s egye­nesen a munkásokhoz intézve szavait, egyikét tartotta amaz elra­gadó beszédeknek, melyek ékesszólását annyira hirdetik. Elmondta a munka jelentőségét, annak a kereszténység általi megszen- teltetését, mely által a munka a legnemesebb emberi kötelességgé, a legszebb, valódi istentiszteletté lett. Szólt a szellemi s anyagi munkáról; emennek egyoldalúsága veszélyességét kimutatva, hang­súlyozta a kettő közti összhang szükségét; mindenek fölött pedig mindkettőnek egy czélra, a magasabb eszményi czélra való törek­vése áldásait. A gyári munkásnép köréből, a vasról vett hason­latával buzdította aztán a munkásokat, hogy hajthatatlan, edzett legyen szivök, leikök is a jóban, mint a vas; de vegyüljön ehhez, ragyogja be azt, mint egy nemesebb fém, az arany, melyet rozsda soha nem fog: á vallás. Lelkes éljenzésben tört ki a mély hatás, melyet e beszéd a hallgatóságban tett. — Mint halljuk, a jelenvoltak egyike, Lesiczky úrnő, kitűnő emlékező te­hetséggel majdnem szó szerint feljegyezvén a főpásztor beszédét, az a munkások nagyobb okulására, mintegy programmjokul a gyárihelyiségben is kifüggesztetett. — Bandérium előlovaglása mellett haladt tovább, Nádasd községe felé a főpásztor, hol szintén az egész lakosság ünnepi díszben lelkes üdvözlésekkel fogadta. Járdánháza határában uj, az arlói bandérium váltotta fel az előbbit, s ugyanott az ózdi járás intelligent iájának nevében s tagjaival Fáy Manó arlói nagybirtokos iidvözlé ő Exját. Minden közbe eső községben harangzúgás, taraczkdurrogás közt, fellobo­gózott utczákon, lelkesedett nép sorai előtt vonult az említett intelligentia több fogatának, csatlakozásával is növekedett me­net Ózd felé, hol a gyári telepnél sürü tömegben állt már a nép. Díszben a gyári tisztikar, a tűzoltóság, a munkások. A főpapi jelvényekkel díszített hármas diadalkapu előtt a kocsijáról leszállt főpásztort a gyári és Bolyok-községi lakosság n evében Ujlaky De­zső körjegyző iidvözlé csinos beszédben, melyre ő Excellentiája többszörös éljenzéssel félbeszakított magasb röptű szónoklattal válaszolt. A megtisztelésért nyilvánított köszönet után szava ismét a munkára, a munkásokra fordult. Uj eszmékkel, uj alakban meg­győzően, lelkesítőén tudta ecsetelni a munka igazi értelmét és ér­tékét. Kifejté annak hierarchiáját. Munkásnak, a szellem munká­sának, társuknak, vallá magát. Kiemelte a munka átalános köte­lezettségét az apostol szavai nyomán: ki nem dolgozik, ne egyék. A rideg anyagiság fölött az eszményi felé törekvő munka becsét és szükségét hangsúlyozva, a vallás-erkölcsi életre való buzdí­tással végzé szavait. — A várkonyiak róka-torkos mentében ki­vonult, mintegy 40—50 tagú bandériumának előllovaglása mellett érte el a főpásztor Várkonyt, mint tartózkodási helyül kiválasz­tott központot. Díszes diadalívnél, nép-sokaság által körtilözö- nölve üdvözölte a község érdemes jegyzője a község szélénél a főpásztort. Az ünnepi díszben ékeskedő templom előtt ő Exja le- szállva, háladó imára a templomba vonult, honnét a Legszenteb­bel adott áldás után a lelkészlakba térve, fogadta az ősz házi gazda dr. Epperjessy Sándor ez. k. alesp. pléb. üdvözlő szavai mellett az egybegyült kerületi papságot. Ugyanitt várt reá Zsendovics József kanonok, az egri főkáptalan, mint kegyur kikül­döttje ; ki is ő Exját szent ténykedésében minden helyen kisérte. Másnap Várkonyban, hová a sátai hívek is berendelve voltak, vé­gezte ő Exja a bérmálást. Szentmiséje után szentbeszédet inté­zett a hívekhez; aztán 9 óra tájban kezdetét vette a bérmálás, melynek valóban terhes fáradalmait kiváltkép növelte azon körül­mény, hogy a kora reggel beállott szakadó eső miatt a bérmálás a templomon kiviil, szabadban nem lévén végezhető, a nagyszámú bérmálandókat bent a templomban, annak sziikvolta mellett, csak lassan, kisebb szakaszokban lehetett elrendezni. Megbérmáltattak összesen 1779-en. A szentténykedés jóval d. u. 1 óra után ért véget. Kegyelmes főpásztorunk, már régebben tartó gyöngélke- dése daczára, mindannyiak örömére a lankasztó munka után tel­jes szellemi és testi ruganyossággal vett részt az ebédnél, melyhez egyebek közt Yeith Béla, ózdi gyári gondnok, Fáy Manó, Kiszely Sándor stb. az intel 1 igéntiáb<51 szintén hivatalosok

Next

/
Oldalképek
Tartalom