Eger - hetilap, 1888

1888-01-17 / 3. szám

19

Novak profeszor hygieniája szerint temetőtől több száz méter távolságban lehetett érezni a hulla-szagot.

Nagy szárazságban a temetőben a sirfenékig repedések támadnak, melyeken át a hullagáz felemelkedik. —A nyáron szőlőmből a hatvani temető mellett jöttünk haza társaságban, s hosszú vonalon át, oly hullaszag üldözött bennünket, a melynek intensiv ereje gyenge idegzeetű egyénre káros utóhatással lehetett volna.

Nálunk nem kell megrepedni a föld rétegeinek, hiszen a temetőkben az épített sírboltok négy szelelő lyukkal vannak ellátva, hogy a bűzt valahogy a föld el ne nyelje.

Kijuthat itt az élvezetek e fajából elhanyagolt közegészség- ügyi viszonyaink mellett minden embernek. A „Hosszú élet“ czi- mű népszerű egészségügyi hetilapnak sok mutatványszámát kellene még szétküldeni Egerbe, mig elhinné valaki, hogy a hulla illatos s „a sírok levegője is egészen jó, egészséges levegő.“

Dr. Lőrinczi Ferencz a „Hosszú életet“ a sírok levegőjével nem biztosítja, de az előfizetőket sem a, „Hosszú élet“ javára, ha az ő egészségügyi felfogását követik. 0 temetkezési rendszerünk egészségügyi előnyeit akarta kiemelni- a hullaégetés rovására, s ezen törekvésével felekezeti előfizetőket keresett.

Vegyük figyelembe a temetők czélszerü elhelyezését, azok nagyságát, a talaj alkatát, a sírok mélységét, s el lesznek hárítva azon kellemetlenségek, a közegészségügy azon hátrányai, melyek miatt ma a kötelességérzet részemről tiltakozó szavát felemeli.

Akkor közegészségi tekintetből a hullaégetés szüksége soha sem forog fenn, s nem kell keresztülgázolni a kegyeleten, melyet ma az emberiség jobbjai méltán féltékenyen őriznek.

Be kellene szüntetni a temetkezést jelenlegi temetőhelyeinken, s egy nagy köztemető lenne elhelyezendő a város alatt, a hatvani országúitól jobbra, s akkor nem kellene tartanunk a völgyben ivó vizeink fertőzöttségétől, de vigyáznunk kellene a városban is a talaj tisztaságára, mert maga a gondozatlan vásártér talaja, mint baromállási hely, annyira impregnálva van állati rothadó szenynyel, hogy az ott kaszárnya-épités czéljából ásott kút vize salétromtartalma miatt nem volt elfogadható, mert ez rothadó állati anyagok product urnát képezi.

Hogy mennyire fertőzött lehet talajunk, azt a rósz talaj következményeiből, a nagymérvű halandóságból lehet következtetni.

De beszéljenek a számok. Lássuk az utóbbi 10 évi átlagos

számítást :

1877- ben elhalt .... 821

1878- ban „ .... 941

1879- ben „ .... 905

1880- ban „ .... 900

1881- ben „ .... 83(5

1882- ben „ .... 766

1883- ban „ .... 805

az a természettől, hogy a testnek ellankadását a lélek elcsügge- dése is követi: mindnyájan mind a városbeliek, mind a katonák lassú sorvadásban elfonnyadva, az életnek oly bágyadt jelét adták, hogy már mozogni és suttogni is alig bírtak.“

Schmitth szinte így festi az ő Ínségüket: „Eger az éhségtől sokáig kinoztatva, feladta magát Döria őrgrófnak, ki elfoglalva minden oda vezető útat, azt oly keményen szorongatta, hogy a városbeliek az éhség minden kínját tapasztalták. Ugyanis elfogyván minden gabona, oly nagy szükség állott be nálok, hogy a füvek és gyökerek minden nemét válogatott eledelnek tartanák, a lóhússal közönségesen élnének s utoljára az undok állatokat, bőröket és szijjakat is megennék.“

Sőt a mi több. mitől az emberi természet is visszaborzad, még a meghalt emberek hulláit is ették, amint ezt némelyek, különösen Ketteler János, és Decsy Samuel írják, a mi eléggé mutatja az éhség nagyvoltát. Ezenfelül Ketteler az ő jellemzésükre azt írja róluk, hogy annyira ki voltak éheztetve, hogy ijesztő volt a kinézésök. Nem csoda tehát, ha, mint Wagner Ferencz Írja, többen közülök e gyilkoló éhség elől nemcsak naponkénti át- szökések, hanem halál által is menekültek, magokat kivégezvén.

Husten basa, a bátor és elszánt várparancsnok, mindent elkövetett, hogy a várat megtarthassa; az őrséget mindjárt a megszállás kezdetén feleskedtette, hogy készebbek lesznek inkább éhen halni, mint a várat feladni. 0 maga pedig a nagyvezértől segélyt várva s abba bízva, a megszállóknak a vár feladása iránt tett ajánlatait s üzeneteit határozottan visszautasította és Caraf- fának ez ügyben irt első felkérő levelét még csak el sem fogadta. A várparancsnok s őrség ezen elszántságát vagy kitartását

1884-ben „

. . ■

903

1885-ben „

• • •

1048

1886-ban „

.

762

Összesen: .

8687

mely összeg Egerváros összes lakói számának (20669) 42n/0-át képezi. Meghalt tehát 10 évi átlagos számítás szerint évenkint 1000 emberből 42, s 24 év alatt számra nézve kihal Eger városa.

Professzor Fodor statisztikája szerint 1000 lakosra esik halott: Angliában 22, Francziaországban 26, Oroszországban 29, Olaszországban 31, Ausztriában 31, Magyarországban 38, és Egerben 42.

E legutóbbi számban van kifejezve jogosultsága azon komoly figyelmeztetéseknek, melyekkel élnem kellett a múltban, s élnem kell a jelenben, s ki ennek komolyságát át nem érti, s a fenálló veszélylyel szentben védekezni nem akar, annak a sirok levegője is illatos lehet.

Dr. Danilovich Pál.

hevesmegye tiszti főorvosa.

Különfélék.

— Dr. Samassa József egri érsek ő exja, pápa ő szentsége aranymiséje alkalmából egyházmegyéje papságához latin körlevelet intézett, melyet sükeríílt hű fordításban ezennel közlünk. A körlevél igy hangzik :

„Szentséges Atyánk, XIII. Leo pápa, Rómában, az apostolok fejedelmének bazilikájában, az uj év első napján áldozársága ötvenedik évfordulóját fényes szertartással ünnepelte meg.

Ha ember-emlékezetre eléretett valaha oiy dicsőség, melyben az Istenség csodálatos hatalma, a pápa tekintélyének s méltóságának, a szeutültiszta férfi erényének, a jellemnagyságnak, a kiváló bölcseségnek jelentősége s értéke teljes valójában feltárult: a méltóság ama fenségében, melyet a pápa kinyert, any- nyira nyilvánvalóvá lettek mindezek, hogy fényesebb föltüntetésükre nagyobb és dicsőbb bizonyítékokat alig mutatott fel a múlt, s alig mutathat fel a jövő. Hisz található-e, képzelhető-e még a tiszteletnek oly fenkölt, oly kitüntető neme, melyet a pápának a keresztény nemzetek, de sőt. a barbár népek is, meg nem hoztak volna? — A világ érzülete, odaadó ragaszkodása eddig sem lehetett Előtte rejtett s bizonytalan, de legközelebb nyilván meggyőződhetett arról, midőn a Péter-bazilikába bevonultakor minden nép és nemzet kor- és rangkülönbség nélkül egybesereglett mérhetlen sokasága özönlé körül, s maga a hét halom, mintegy kikelve alapjaiból, vágyódva megindulni látszék üdvözlő fogadására. Amerre fordult, üdvriadalom harsaid fel, s túláradó, lelkenevelte azon magyar fogoly beszéde vagy hazugsága, ki azt hi- resztelte: hogy a keresztények Eszéknél megfutamlottak s egészen szétverettek.

Ennek ellensúlyozása s a várparancsnok és őrség felvilágo- sitása végett ama négy fogoly janicsár küldetett vagy bocsáttatott a várba, kik Mohácsnál estek fogságba, hogy ők, mint törökök és szemtanuk, élőszóval és körülményesen beszélnék el a dolgok állását s a törökök veszteségeit; de a várparancsnok ezeket sem bocsátotta maga elé. Azonban a török foglyok beszédbe ereszkedvén a város vagy vár őreivel, azoknak elbeszélték az eszéki csata szerencsétlen kimenetelét s a törökök nagy veszteségét, minek hire hirtelen elterjedvén a vár- és városban, hamar megingatá az őrség és a lakosság bizodalmát és kitartását, melyet eddig a várparancsnok a segély s eleség mennél előbbi megérkezésének hiú reményével kecsegtetett és táplált, s a vár- és városbeliek nyugtalankodni és zúgni kezdettek, nem akarván tovább tűrni a megszállás bajait és végleteit.

De a várparancsnok, ki igen jól tudott a néppel bánni s annak nyelvén szólni, a vár bástyájáról tartott és nagy szóval elmondott hangzatos beszédében inté őket, hogy ne adjanak hitelt azoknak az alaptalan híreknek, melyeket a táborozás unalma s az idő viszontagságai által kifárasztott ellenség gondolt ki és terjeszt az ő megfélemlitésökre, hogy őket a vár és város megtartásának dicsőségétől megfoszsza; emlékezteié őket, hogy e várat III. Mohamed két. sereg véres küzdelmén és nagy veszteségén vette meg, s a mit őseik oly nagy áldozat és veszteség árán szerzettek, azt nem szabad nekik oly könnyen feladni; végre figyelmeztető vagy ijesztő őket, hogy az ellenség meg fogja rajtok boszniai ama kegyetlenséget, melvlyel e vár védelmezői 1596*