Eger - hetilap, 1888

1888-01-17 / 3. szám

20

sedve kitörő örömről szóltak az ajkak, szemek és kezek. Eajta függött mindenek tekintete, Benne Krisztus földi helytartóját, a pápát szemlélték.

Mily fönséges, mily elragadó látvány! Mily fényes tanúsítása a szeretetnek, a hódolatnak! Mily rendithetlen elismerése ama legfőbb tekintélynek, mely Péter utódjában fogyhatlannl él, mely bár küljelentkezéseiben különbözhetik, de méltósággal párosulva, változhatatlan. Mintegy az isteni gondviselés földi visz- fénye az, mely lehat a mélyekig, s az isteni titkok magaslatára emelkedik; mely jogarával egykép kormányozza a műveletlen s legműveltebb népeket; mely előtt a hit és erkölcs ügyeiben egykép engedelmeskedve hajlanak meg a fejedelmek s kunyhók lakói ; s mely a halhatatlanság reményében felmagasztosulva folytatja az emberiség üdve körül érdemszerző munkáját.

De a páratlan tisztelet magát az egyént is méltó joggal megilleté.

Isten akarata, hogy az egyházat és államot zaklató bajok miatt annyira súlyos időkben, az egyházkormányzat élén oly pápa álljon, kit a tettek nagysága; az apostoli szentszék méltóságának erélyes megvédése, kiváló erények, a tudomány ékessége, egy világ gondjainak elviselésére megedzett lelki szilárdság, kitűnő kegyesség, a legfőbb hatalom teljében megőrzött eszély, bámulatos elmeél és átható bölcseség méltóvá tettek az egész világ tiszteletére.

És e magasztalást, ha bárki valaha, Leo bizonyára mindannyiak összhangzó Ítélete szerint kivívta.

Leo ugyanis élesen fölismeri s meggyőzőn kifejti; mi szolgál Krisztus dicsőségére s az emberiség üdvére. A mérséklet és szilárdság nyugalmával lelkében, önmagával tisztában, sem a fáradalmak közt el nem ernyed, sem kislelküleg el nem csügged, sem mohó vágyak lázhevétől el nem ragadtatik, sem liiu örömek mámorába nem merül. Uj, ismeretlen mozzanatokkal szemben — elhatározásában tartózkodó: s a fölismeretekben — helyeslését csak a kétségtelenül igazra adja meg. Lényében vau : nem tenni semmit, mit megbánhatna; mire sem számítani, mint mulhatlanul biztosra ; s az újság és meglepetés zavara nélkül, nyugton fogadni a változó esélyeket. Mindenkor mérsékletes, mindenkor szilárd, gyötrő keserűség, tetszelgő örvendezés nélkül.

Az apostoli szentszék jogai- és szabadságának rettenthetlen őre és bajnoka; nagy lelke egész készségével csügg a beteg, hanyatló társadalom meggyógyifásán, megszilárdításán, és sebeinek tőle telhető orvoslása végett, az idők alkalomszerűségét gondosan megfigyelve, s a kedvező pillanatot óvatosan felhasználva, minden gondját s gondolatát az egyház és állam közti béke s egyetértés helyreállításának szentelő, hogy mi a súlyos és hosszas villongások alatt megrendült s romokba dőlt, mielőbb fölépüljön, s a társadalom visszanyerje méltósága díszeit és szilárdsága biztosítékait.

ban, Eger megvétele alkalmával, az eleve kikötött s a török császár hitlevele által megerősített egyesség daczára a törökök által legyilkoltattak; mert, úgy mond, az ősök vétkéért gyakran lakóinak az unokák. Inté tehát őket, hogy fontolják meg jól a dolgot és ne veszélyeztessék tiirhetetlenségökkel mind vagyonukat, mind nejeik-, gyermekeik- és életüket; hanem inkább szenvedjék békével még egynéhány napig a megszállás bajait, mig a nagyvezér Eszékről győzedelmes seregével az ő felszabadításukra meg fog érkezni, s az ő állhatatos kitartásuknak Európa előtt ismeretes érdemeit méltóan meg fogja jutalmazni. Végre igéré, hogy követeket küld a nagyvezér elé, hogy az ő jövetelét vagy segélyét sürgesse. S ezzel a török foglyok által támasztott zajt lecsen- desité s a felizgatott vár- és városbelieket megnyugtató.

Vico János azt Írja, hogy midőn Károly lothringeni herczeg- n ek a megszállók segítségére s a vár bevételének siettetésére küldött segélye megérkezett, s annak támogatásával a vár feladása erélyesebben sürgettethetett: Caraffa ismét felszólította a parancsnokot a vár feladására, ily értelemben Írván néki: „Az állhatatos kitartás vagy hűség az ellenségben is dicséretet, de a makacsság büntetést érdemel, s azért őt is méltónak Ítélte volt arra, hogy szenvedje a had végleteit, mivel első levelét oly ke- vélyen visszautasította; azonban ez Ítéletét, megváltoztatta a keresztény szelídség, mely azt javasolja, hogy őt még egyszer intse meg és figyelmeztesse: miszerint a törökök az országban mindenütt megverettek. Konstantinápolyban katonai lázadás ütvén ki, a hadseregben a rend és fegyelem felbomlott, Szolimán nagyvezér megöletett, Mohamed szultán letétetett, Eszék és Pozsega, Horvátország székhelye, ama tartománynyal együtt a mieink által a törökökről vissza van foglalva és katonasággal megrakva,

Es ezért elve: lecsillapítani a felszított daczot; ellenfelét nemes- lelkűsége-, jelleme- s erényénél fogva nemcsak fö'emelni, de méltóságában még gyarapítani. Csak egy óhaj maradt még: hogy a társadalom java egy-akaratra, egy-értelemre forraszsza a lelkeket.

Nem lehet ezek után meglepő, ha a pápa aranymiséjének ünnepe, a katli. világ hódolatának s örömének ünnepe.

S mivel a magyar nemzet legnagyobb része is ama kétszáz millió katholikussal egy, kiknek szemei folyton Péter székén s a rajta ülő pápán nyugszanak : mi sem lehetett természetesebb, mint hogy a pápa dicső ünnepén szeretetöknek a magyarok is tüntető kifejezést adjanak.

A pápa trónjánál, az ország herczeg-primásának vezetése és szószólása mellett, a magyar nemzet nevében ötszáz honfitársunk tett ünnepélyes, nyilt tanúságot a szeretet, a tisztelet, a hódolat, a hála érzelmeiről.

Meg vagyok győződve, hogy a herczeg-primás emelkedett szellemű üdvözletének s a pápa magasztos válaszának közzétételével nektek kedves dolgot cselekszem, s azért itt közlöm veletek mindkettőt.

— Hymen. Gr ón ay Sándor, Eger város buzgó h. polgármestere, városunk művelt köreinek közkedveltségü tagja, a múlt szombaton, f. hó 15-én vezette oltárhoz Frantz Irma kisasszonyt, Frantz Lajos polgártársunk művelt, kedves, szép leányát. Az esküvő, díszes násznép, s nagy közönség jelenlétében, az egri székesföegyház főoltáránál ment végbe. Az esketési szertartást Luga László érseki nyomda-igazgató és lapszerkesztő, a vőlegény régi kebelbarátja végezte. Násznagyok: Kosa Kálmán egri kir. járásbiró és Mátray Sándor gyöngyösi ügyvéd, nyoszolyó-asszony: Mátrai Sándor gyöngyösi ügyvéd neje: Böck Berta urhölgy ő nagysága, — vőfélyek: Hám Gyula megyei árvaszéki elnök, Kapácsy Dezső megyei árvaszéki jegyző s előadó és Kozma Endre városi árvaszéki ülnök, — nyoszolyó- lányok: Zakkay Jozéfa (Gyöngyösről), Frantz Sarolta és Ruzsjn Mariska urhölgyek voltak. Az esküvési-szertartást a menyasszonyi-háznál fényes disz-lakoma követte, melyen szebbnél-szebb pohár-köszöntők mondattak a boldog pár s az esketési szertartásnál hivatalosan ténykedők egészsége s hosszan tartó boldog életéért. Tartós boldogság kisérje ezen, a szív nemesebb érzelmei által fűzött frigyet!

*** A kolozsvári „Ellenzék“ czimű politikai és társadalmi napi-lap f. é. január-hó 12-én megjelent 9-ik száma, Dobos József szatmári püspökségi uradalmi mérnök, lapunk múlt évi de- cember-hó 13-án megjelent 50-ik számában említett 5 frt kultur- egyleti adományát s a Tolnay Lajos által, 1887-iki decemb. hó 3- kán városunkban tartott irodalmi-estélyt követő diszlakoma-, illetőleg: táncz-költségeinek „az erdélyrészi magyar közművelődési- egyesület“ czéljaira küldött 5 frt. 60 krból álló fölös jövedelmét, —

Erdély meghódolt, ama három vár be van véve, melyeknek fedezete alatt az egriek az éhség enyhítésére az előtt valami kis ele- séget szerezhettek, Péterváradnál a hid a törökök által elronta- tott s a vár üresen hagyatott, a Duna és Tisza között nincs egy talpalatnyi föld, hol a törökök megállhatnának, a szökevényektől tudja, hogy a vár- és városbeliek az élelem dolgában mily nagy szükséget szenvednek, kik a segélynek semmi reményével sem biztathatják magukat. Ugyanazért inkább fogadja el a becsületes feltételeket, mint megemésztéssé tüzzel-vassal vagy éhséggel a népet, és ne veszitse el azokat, a kiket megszabadíthat; nehogy az élet unalmából az ő katonái is arra vetemedjenek, mire az egész török hadsereg vetemedett, hogy t. i. parancsnokuk ellen támadjanak.“ Ezeket megfontolván a várparancsnok, az alkudozásra hajlandóvá lett s annak megkezdése végett Caraffához követet küldött.

Azonban több íróink előadása szerint a várparancsnok az alkudozást nem Caraffa felszólítása és sürgetése folytán, és nem is egyedül és önként magától kezdeményezte, mint Vico Írja, hanem őt arra az őrség és lakosság kényszeritette. Ugyanis azt Írja Schmitth, hogy a várparancsnok emberei (kiket ő a fölebb érintett ígéret folytán, a segély szorgalmazása végett, a nagyvezérhez indított volt), a magyarok által elfogatván s a városba vissza- kisértetvén, siettették a vár feladását; mert amint elbeszélők, hogy a segélynek minden reménye elenyészett: a várőrök, kiket az éhség a városbeliekkel egyesitett, az alkudozástól vonakodó Rustent fegyveresen körülállják és rendetlen lárma között tőle kenyeret és békét vagyis egyezkedést követelnek, tenyegetődzve, hogy a vár főőrállomását vagy bejáró kapuját fel fogják adni a megszállóknak, ha mennél előbb nem egyezkedik a vár feladása