Eger - hetilap, 1888

1888-01-17 / 3. szám

18

Egerváros közegészség-ügye érdekében.

Az „Eger“ L888-ik évfolyam a 2-ik számában „Laikusok“ név alatt temetőink közegészségügyi jelentőségére vonatkozólag interpellate intéztetett hozzám, a mely kedélyes hangulata mellett, az illetők részéről egy fontos közegészségügyi kérdés iránt érdeklődést tartalmaz, s hivatalos állásomból kifolyólag is kötelességemmé teszi, hogy szakértői véleményemet nyilvánítsam.

A közegészségtan a legfontosabb és legelső törvénynek tartja azt, hogy a talajtól, melyen élünk, szerves szétbomlási terményeket lehetőleg távol tartsunk, mert ezek az ivóvizet, és a talaj levegőjét legjelentékenyebben megfertőzik. A közegészségügy ez alapszabálya ellen temető-helyeink megválasztásánál gyakran vétkezünk. Temető-helyeinknek nem szabad magasabban feküdni, mint azon kutak feküsznek, melyek vizének élvezetére utalva vagyunk, mert megtörténhetik, hogy magasabb fekvésű helyek talajvize a völgyek felé sülyedvén, a sírok hullaszennyét viheti magával.

Vannak a természeti jelenségeknek állandó és helyesen fel- ösmert törvényei, melyek a legegyszerűbb ember megfigyelései elől sem térnek ki, s a melylyel szemben a józan értelem tekintélyt nem ismer, hogy magára ellenkező felfogást eröszakoltas- son. Ilyen a következő : az esővíz, a mennyiben teljesen el nem párolog, a talajba hatol, és otr lassanként a mélységbe szivárog, mig végre oly rétegre akad, mely vizet át nem bocsát; itt tehát felhalmozódik. Mindenütt, hol a viz a talajba hatol, onnan a levegőt elűzi, és ott, hol a talaj vízzel teljesen telítve van és légmentes, talajvízről szólunk. (Erről soha sem tudtam meggyőzni egy tekintélyes öreg urat, ki közügyeink legkiválóbb alakja volt; pedig ha sirt, ásnak, tapasztalható, hogy sokszor a föld felső rétege száraz, s mélyebben a vágásnál szalonnás külleműnek, nedvesnek tűnik fel, annyira, hogy kézzel formákba nyomható össze, s a föld rétegei ezen sajátságot egészen a talajvízig megtartják.)

A talajvíz felszíne főleg a légköri csapadékok mennyiségétől függ; azért esős időben magasabb, és tartós forróság és szárazságnál sülyed. Kutaiukban, melyek a talajvízből táplálkoznak, szárazságban a viz megapad, sőt néha kifogy.

A légköri csapadék azon része, mely a talajba ivódik, lassú sülyedésével különböző anyagokat old- és vesz fel, és gázokat aspirál. Az esőviz leirt siilyedésének, melyik természeti törvény állana útjában a temetőknél, hogy a sírok talaján keresztül ne hatoljon, hogy a folyóvá vált, s a sir talajába ivódott rothadási hulla-anyagot magával a mélyebb rétegekbe ne siilyesz- sze, s a sir körüli földréteg hullagázzal telitett légkörét mohón aspirálva magával ne vigye ? A mélységbe szivárgó viz a talaj több rétegeiben fekvő szerves és szervetlen anyagokat magával ragadja s a kutakba vezeti. Minél felületesebben fekszik a vizAz „EGER“ tárczája.

„Quanto all’ orecchio mio suona soave . .

XIII. Leo pápa költeményeiből. *)

Mi jól esik fülemnek e bájos ária,

Ha zenghetem: „Üdvözlégy, anyám, szűz Mária.“

Ha zenghetem: „Üdvözlégy kegyelmes szűz Anyám!“ Elédeleg a lelkem e bájoló danán!

Szerelmem és reményem, s üdvöm Te vagy magad,

Mi messze túlhaladtad a földi vágyakat !

Ha bánt, kisért a bűnös, az ocsmány szörnyeteg,

Ha majd a szenvedések súlyától görnyedek,

S ha majd a gyötrelem dúl szivemben szertelen,

Te lész erőm, pajzsom, s te lész a meuhelyem.

Ha kebleden helyet hagysz, oh szűz Anyám, nekem, Elszáll szivem borúja s ismét derűi engem!

... De már közéig halálom: Anyám, végperczemen Oh hozz nekem segélyt; és bágyadt, megtört szemem Szép lágyan, enyhén zárja le tennen szent kezed,

Ha majd a legutolsó napom elérkezett.

Ha a levert gonosz szörny körülzug eugemet,

Szilaj vágytól lihegve, oldozd föl lelkemet,

Kegyelmek anyja, Márja, s terjeszd ki szárnyait,

Add vissza őt az Urnák, s sietve égbe vidd!

(Olasz eredetiből.)

Kazy Viktor.

*) liiscri|)tioiies et carmina Leonis XIII. Poutificis maximi. Ratisbono 1887.

hatlan talajréteg, annál több ilynemű anyagot fog a talajvíz tartalmazni. Itt nem hagyható számításon kiviil az, hogy a hullát minden oldalról övedző földréteg jelentékeny mérvű filtráló és absorbeáló képességgel bir, a mely a folyóvá vált hulla-anyagot és hulla-gázokat visszatartja és leköti. Minél vastagabb a sir- fenék és a talajvíz tükre közötti földréteg, annál tisztábban jut a talajvízbe a légköri csapadék, s tagadhatlan, hogy említett földrétegek vastagsága a sírokon keresztül is tiszta, élvezhető vizet bocsájthat a talajvízbe. — Az interpellatióbau említett „Hosz- szú élet“ czimű népszerű egészségügyi hetilap azon hivatkozása, hogy „a temetőben ásott kút vize rendesen jobb, tisztább és egészségesebb, mint a községekben a házak közt levő kutak vize“ említett körülmények által lehetett feltételezve, különben is lehet egy község oly tisztátalan, hogy lakházaik között nagyobb a talaj fertőzöttsége mint a temetőben ; s nem lenne ment a csalódástól, ki azt hinné, hogy temetőkben a talaj szennyezettsége a siilyedő légköri csapadékkal az ott ásott kutak függélyes irányát kövesse, sőt hegyoldalakon az esőviz a talaj-rétegei között is a lejtnek irányúi, a völgybe sülyed, s a telajvizet ott fertőzheti. Ezért czélszerütlen temetőink elhelyezése a hegyoldalakon, mi mellett aggodalmat kelt a józan Ítéletben azon rendszertelenség, melynél fogva részint helyszűke, részint a síroknak temetői kápolnák körében kifejlett megtorlódása miatt a talaj hullákkal többszörösen telítve van, még el nem avult sírok bontatnak fel újabb temetkezés czéljából, s a hulla oly földréteggel vétetik körül, a mely már átalakult és át nem alakúit szerves anyagokkal van telítve, a mely többé nem az eredeti tiszta föld, tisztitó hatását a rothadási anyagokkal szemben kifejteni nem képes, filtráló és absorbeáló képességét elveszítette, a szenny mélyebbre sülyed s ez által a talajvízhez közelebbi mélyebb földréteg lesz fertőzve. Ekként fejlődhetik ki kártékony hatás ivóvizeinkre nézve. A temető nagysága a népességnek teleljen meg, és pedig oly nagy legyen, hogy legalább 10—20 év előtt új hullákat ugyanazon a helyen eltemetni ne legyenek kényszerítve. Csak ha valamennyi állati anyag teljesen szétbontott és elillant, ha azokat a viz és levegő teljesen tovahordta, akkor volna csak a temető használata újra megengedhető. Nem kevésbbé jelentékenyek lehetnek az ily túltelített temetők feláramló gázai, melyeket részben a siilyedő légköri csapadék szőrit ki helyéből, más részt, a melegebb talajlég éjjel fajsúlyánál fogva felemelkedik a Cosmos felé, s légkörünket fertőzi.

„Mignel párizsi orvos a sirok levegőjét is egészen jó, egészséges levegőnek találta“. Az Ízlés felett disputáim nem lehet, Klerk sem talált a sirok levegőjében ammóniák és szénsavon kívül más léguemet, s mégis ezek eltávolítása után is érezte a jellegű hulla-szagot, mi elárúlta hogy még más légnemeknek is kell ott lenni de a melyeket még ma a tudomány nem ismer, s igy kinyomozni sem képes.

Az egri vár visszafoglalása 1687-ben.

(Folytatás.)

Miután Eger 1687-ben még tavasz elején körülvétetett és június vége felé még szorosabban körültáboroltatott s a vidékkel való közlekedéstől mindenfelől elzáratott, és e zárlatban (blockade) deczember közepéig szorongattatott; és miután az érett vagy érni kezdett gabona, amint már fölebb érintve vala, Eger vidékén egy mérföldnyi távolságra még lábon felgyujtatván leégettetett, s a vetemény s eleség más neme is, amennyire lehetett, megsem- misittetett: ennek az lett természetes és kimaradhatatlan következménye, hogy a vár-őrség és a városbeli lakosság az élelmi szerek minden neméből végképen kifogyott, és közöttük a szükség és éhség igen nagy mérvben és pusztító alakban mutatkozott. Babocsay azt Írja, hogy Egerben oly nagy volt a szükség, hogy a tehetősebbek, ha szerét tehették, egy kenyérért örömest megadtak harmincz forintot, a mi eléggé jelzi a szükség nagy voltát; mert a pénz akkori becse szerint harmincz forint jelentékeny értéket képviselt. S végre az élelmi szerekből egészen kifogyott vár- és városbeliek füvek- és gyökerekkel, kutya, macska, patkány, és más undok állatok és férgek húsával, a vízben megáz- tatott és megfőzött szíjakkal és bőrökkel kénytelenittettek éhségüket csillapítani s éltöket tengetni.

A vár- és városbeliek ezen Ínségét és nyomorát eleven színekkel rajzolják Íróink. Különösen Vieo János igy ir róluk. „A megszállottak az éhség minden kínjait kiszenvedték úgy, amint senki Ádám atyánk óta, sokan közülök az éhségtől megemésztettek, többen titokban a németekhez átszöktek. De mivel úgy van