Eger - hetilap, 1888
1888-04-24 / 17. szám
17-ik szám. 27-ik év-folyam 1888. Április 24-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 „ 50 r Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozoít petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A népoktatás-ügy Hevesmegyében. (A hevesmegyei kir. tanfelügyelőnek a közigazgatási bizottság f. év apr. hó 9-én tartott ülésén előterjesztett jelentése.) (Vége.) Nem kevésbbé fontos, hogy az elemi iskolából kikerült leány- gyermekek továbbképzéséről is gondoskodjunk. Tehát egy polgári leányiskola szervezése is gondolkozásom tárgyát képezeudi. Megyénk másik jelentékeny városa: Gyöngyös népoktatás- ügyének rendezésénél ugyanezen irányelveket tartom szem előtt. íme a keret, tekintetes közig, bizottság, melyben hivatalos működésemben munkálkodni kívánok. E részbeli törekvésemben azon meggyőződés vezérel, hogy amennyiben hazánkban a magyar az államfentartó elem, — ennek művelődése s ezzel kapcsolatban közgazdasági helyzete javítását első sorban kell fejlesztenünk s nem szabad megengedni, hogy a nemzetiségek, melyek egy része tagadhatlanul kitünően munkálkodik mivelődésén s e részbeli törekvése, — magyar állami szempontból igen helyesen — a kormány által is támogattatik, — valaha kulturális tekintetben a magyar fölé emelkedjék. Pedig már most is mutatkoznak tünetek, melyek legéberebb figyelmünket hívják fel. Ugyanis a vallás- és közoktatásügyi minister úr legutóbbi jelentése szerint legkedvezőbb volt az iskolázási állapot a németeknél, hol a tankötelesek 90.8°/0-a, aztán a tótoknál, kiknek 84.4%-a járt iskolába, és csak harmadik helyen következett a magyar elem, kiknek tankötelesei közöl 83.6° 0 járt iskolába. Országszerte s igy kétségtelenül Hevesmegyében is tapasztalható a veszély, mely köznépünk erkölcsi és physikai életét különösen a zsenge korban fenyegeti; mely az ijesztő mérvű gyermekhalandóságban és később a közerkölcsiség lazultságában nyilvánul. Mindeme bajok ellen a szülei ház nem nyújt biztosítást, mert a gyermek testi épsége és fejlődése a szülők -tudatlansága, — erkölcsi élete pedig a lépten-nyomon felburjánzó rósz példák miatt otthon meg nem óvható. Nagyszámú gyermek hal el hét éves koron alul, mert orvosi segélyt a szülő nem vett igénybe; mindazonáltal a közegészség- ügyi törvénynek e mulasztásra vonatkozó szigora nálunk csak holt betű. Köznépünk müveletlensége, babonára való hajlama s főleg a pálinka az erkölcsi érzületet már csirájában elfojtja. Ily elszomorító életviszonyok között nagyon szükséges, hogy az ifjú nemzedék — még mielőtt tanköteles korába lép s midőn a külső behatások iránt legfogékonyabb — a káros behatásoktól lehetőleg megóvassék. Kiváló feladatomul tekintem tehát a kisdedovodák és gyermekmenedékhelyek minél nagyobb számbani szervezését. E végből már mindazon törvényhatóságokat, hol a kisdedóvás, különösen a belügyminister urnák e tárgyban m. é. 20101/V. a. sz. a. kiadott buzdító körrendeleté következtében szabályrende- letileg szervezve van, — közvetlenül megkerestem ezen tervezetek megküldése iránt. A kisdedóvás érdekében még ez évben lesz szerencsém — megyénk viszonyait és a felhasználható anyagi erőket szem előtt tartva, — a tekintetes bizottsághoz indokolt javaslattal járulni. Megyénknek különösen déli részén a megélhetés legfőbb tényezője a földmivelés. Népünket már a népiskola keretében helyes közgazdasági ismeretekre vezetni szintén fontos feladat. A népokt. törvény 59. §-ban foglalt rendelkezéshez képest mindazon községek, melyek legalább 5000 lakost számlálnak, kötelesek felsőbb népiskolát állítani, mely iskolák a számukra kiadott minist, szervezet szerint a vidék viszonyainak megfelelően gazdasági szakosztálylyal megtoldandók s ily szervezetükben hivatva vannak a füldmiveléssel foglalkozó vidék központján a népet jövő életpályájuknak megfelelően értelmes földmivelőkké képezni. Ily szempontból törekedni fogok, hogy Tisza-Füred és Hatvan községekben, melyeknek lakossága az 5000-et túlhaladja s melyek az illető fóldmiveléssel foglalkozó vidékeknek központjai, — mihelyt az elemi iskolaügy kielégítőn rendeztetett, — gazdasági szakosztálylyal megtoldott felső népiskola állíttassák. Ezek után az általam képviselt közigazgatási ágat a tekintetes közigazgatási bizottság nagybecsű érdeklődésébe és hathatós támogatásába továbbra is ajánlva, kitűnő tisztelettel vagyok Eger, 1888. marcz. 24. Halász József, kir. tanfelügyelő. Még egyszer a községi adók behajtásáról. Az „Eger“ f. év 12. számában dr. Alföldi Dávid úr megtámadja a 11-ik számban megjelent közleményemet, s természetesen védi saját álláspontját. — Én most is azt állítom, hogy a községi pótadó-tartozások után az általa hivatkozott 1883. évi 44. törvény alapján végrehajtási költség, — annál kevésbbé késedelmi kamat felszámításának helye nincs, — mert: Első sorban semmiféle körülmények között ne feledjük, hogy az 1883. évi 44-ilc törvény egyedül s kizárólag kincstári adó s egyéb kincstári követelések kezelése (kivetés-, könyvelés-, be- liajás stb.) czéljából alkottatott, nem pedig a községi követelések behajtása czéljából, — annak minden §-a kizárólag a jelzett czél- ra alkalmazandó; — igaz, hogy az 1886. évi 22. törvény 139. §-a azt mondja, hogy „a községi adó behajtásánál az 1883. évi 44. törvényczikk rendeletéi irányadók,“ — de ezt ne méltóz- tassék mindjárt oda magyarázni, hogy miután a kincstári tartozások elmulasztott évnegyedes részlete után 6% késedelmi kamat szedendő, a pótadók után is szedhető 6% kamat. Korántsem! ez csak úgy értelmezhető, hogy a pótadót is évnegyedenkint kell fizetni az állam-adóval, s aki ezt elmulasztja, végrehajtás által kényszerittetik ennek teljesítésére. Az idézett 1886. évi 22. törvény 139. §-a csak a községi adók behajtására vonatkozik, tehát az 1883. évi 44. törvénynek csakis a behajtásokra vonatkozó §§-ai, vagyis 52—85, a III. rész alkalmazható; — már pedig a késedelmi kamatok kivetését és beszedését a II. rész III. fejezetében foglalt 41. §. tárgyalja, mely szakasz behajtásra nem vonatkozván, a pótadó után késedelmi kamat felszámításának helye nem lehet. Nem csak Eger városa s Hevesmegye községei esnek az 1886. évi 22. törvény rendelkezései alá, hanem egész Magyarország kis és nagy községei, s rendezett tanácsú városai, — melyek közül nem egynek, de igen sok község és város ügyei vezetésének élén vannak okos emberek, talán még okosabbak nálunknál, és sehol országszerte egy község vagy városban sem szednek a községi pótadó után kamatot; — már pedig ha a sokszor hi- vatolt 139. §. a községi pótadó után késedelmi kamat szedését megengedné, bizony volna hely, hol ezt tennék, — s ezek példáján okulva Egerben is tennék ; de miután a törvény ezt nem engedi, hát sehol sem teszik.
