Eger - hetilap, 1888

1888-04-24 / 17. szám

130

De menjünk tovább. — Az 1883. évi 44. törvény, mint fentebb emlitém, egyedül és kizárólag az állami követelések kezelésére vonatkozik; igy annak III. része, mely a behajtást, tárgyalja, tisztán állami adókra czéloztatott alkalmaztatni akkor, a midón az hozatott, s igy a pótadó behajtására nem vonatkozhatott 1883. évben, mikor a községi törvény 1886. évben, 3 évvel később hozatott. — Az 1883. évi 44. törvény 75. §-a szabályozza a végrehajtási költségek fokozatát és mennyiségét, de ezen mennyiségeket csakis a tőke után lehet felszámítani; a tőke az államadó, községi pótadó nem tőke, az csak az államadónak járúléka, a szerint, amint a község helyzete kívánja, egyik évben több, a másikban kevesebb; a járulék után pedig további járűlék felszámításának helye nem lehet; ez képtelenség volna, mert akkor késedelmi kamatot is lehetne szedni, s ez esetben a többször hiva- tolt 139. §. úgy volna fogalmazva, hogy a községi pótadóra az egész 1883. évi 44. törvény alkalmazandó, nem pedig annak csak a behajtásra vonatkozó §§-ai. Azért alkottatott az 1883. évi 44. törvénybe a 43. §., hogy a községek helyzete a pótadó behajtása körül megkönyittessék; — azon §. engedélyezi, hogy a részletfizetésekből bizonyos rész a pótadóba vétessék be, s igy az államadó leple alatt a pótadó is behajtható legyen, t. i. a pótadó behajtására nem kell külön végrehajtó, hanem annak behajtását az állami adót behajtó közeg az államadóval egyidejűleg eszközölheti, — de megkívánja, hogy ha a község vagy város e kedvezményben részesülni akar, a pótadót is azon pénztáros szedje be, ki az államadót szedi.

Hogy tehát a törvény eme kedvezményében részesülhessen Eger városa, t. i. hogy a pótadó behajtása semmibe se kerüljön s igy úgy a jó, mint a rósz fizetők megszabaduljanak az ezer forintot meghaladó költség viselésétől, s a beszüntetendő hivatalnokok fizetésének megtakarításával is a teher, mi az adózók vállait nyomja, egy gramuyival könnyebbüljön, léptem fel az „Eger“

11. számában dr. Alföldi úr indítványa ellen; mert azt jegyezze meg Alföldi úr is, hogy nem mindig az a rósz fizető, ki a törvénynyel szemben makacs, t. i. fizetni egyátalán nem akar; hanem fájdalom a legtöbb esetben az, kinek fizetni nem lehet, nincs miből; — annyi már a teher a vállán, hogy leroskad alatta s ha még ezen igazán szánandó emberek baján úgy akarunk könnyíteni, hogy a meglevőkhöz még többet teszünk, akkor bárki beláthatja, hogy czélt nem érünk, mert aki péld. 100 forintot fizetni nem bir, 106 esetleg 111 forintot még kevésbbé bírhat.

Ezért mondtam én azt, hogy újabb terhek kivetését czéloz- za dr. Alföldi úr. — Én azt hiszem, hogy nemcsak a jófizető tehetős polgár a közönség, hanem a hátralékos is, ki fájdalom nem a makacsság miatt, hanem a szegénység, a „nincsen“ miatt rósz fizető; — ezeket nem kell mindjárt nyúzni halálig. — Az én czélom volt említett felszólalásom által elérni azt, hogy úgy a

Az „EGER“ tárczája.

Népdal.

Átjárok a Dunántúlra, nem titok,

Bogárszemü, barna kis lány lakik ott;

Bogár szeme csipkerózsa orczája,

Szeretem én azt a kis lányt, azért járok hozzája.

Barna kis lány arra kérlek ezerszer,

Ne hitegess babonás szép szemeddel,

Vagy azt mondd meg, hogy ne járjak utánad,

így legalább nem gyötör majd, — de megöl a búbánat.

IstvánfFy Gyula.

Zarándok-utunk Rómába.

Egy egri zarándoktól.

(Folytatás.)

Miután vezetőink kijelentették, hogy ha a vatikáni kerteket össze akarjuk járni, úgy estig sem leszünk készen vele: délután fél kettőre járván az idő, siettünk haza gazdag tapasztalatokkal.

Délután kedvező időben — egész római tartózkodásunk alatt ez volt a legszebb nap — felmentünk a Pincióra. — Ami a városjó fizető, mint a rósz fizető közönség terhei könyittessenek a törvény által adott kedvezmény alkalmazása által.

Ezen felszólalásommal Alföldi úrral további polémiába keveredni nem akarok. Úgy az én, mint az Alföldi úr indítványa lehetőleg meg is okolva, úgy Eger város közönsége, mint képviselőtestülete előtt az „Eger“ hasábjain fekszik; hogy melyikünk indítványának vau nagyobb gyakorlati haszna? — Ítéljék meg.

Zaránk, 1888. apr. hó. Maczki Gyula,

községi jegyző.

Különfélék.

— Bérmálás. Dr. Samássá József egri érsek ő exja, f. é. máj. hó 21-én, pünkösd másodünnepén fogja a székesfőegyház- ban az egri kath. híveket a bérmálás szentségében részesíteni. Ugyanez alkalommal fognak a székesegyházban a szomszéd eger- baktai és felső-tárkányi hívek is bérmálkozni.

— Dr. Samassa József, egri érsek ő exja, a hevesmegyei árvízkárosultak segítése czéljából a megye néhány tekintélyes vezérférfiaiból, Samassa János ő nsga elnöklete alatt alakult segélybizottsághoz e napokban a mondott czélra kétezer frtot küldött. Úgy vagyunk értesülve, hogy e kétezer forinton kívül a nevezett bizottság tagjainak lelkes buzgalma folytán, csak itt, a központban már is 1300 frtot haladó összeg gyűlt egybe. A vidékre küldött ivek még nem érkeztek be.

— Supka Jeromos Antal ő nsga, a zircz-pilis-pásztó- és szentgotthárdi egyes, apátságok apátja, a múlt csütörtökön, f. hó 19-én városunkba érkezett, s vasárnap már elutazott.

— Gróf Keglevich Béla, Hevesmegye főispánja ő mlga a múlt héten meglátogatta megyénk árvizsujtotta vidékeit, s Poroszlótól kezdve, több községet személyesen megszemlélt, melyekben az árvíz tetemesebb rombolásokat okozott, alapos meggyőződést szerezvén a katasztrófa részleteiről, valamint a pillanatnyi és jövőben felmerülhető ínség nagyságáról is. Ott, hol az Ínség rögtön orvoslást igényelt, ennek némi enyhítéséről nyomban gondoskodott is, amennyiben Sarudon 300, — Lőrinczfalván 300, Tar- na-szent-Miklóson és Tisza-Nánán pedig 100—100 frtot osztott ki a legnagyobb mértékben sújtottak között, hathatós szavakban biztosítván a népet, hogy úgy a kormány, mint a társadalom a lehetőség szerint gondoskodni fog a nyomor enyhítéséről. Mint e vidékről Írják, a főispán megjelenése s részvétteljes beható tudakozódása mindenfelé megnyugvást és bizalmat keltett, mert a nép tapasztalta, hogy végtelen ínségében és nyomorában nincs elhagyatva, hanem kellő figyelemben és támogatásban részesül.

— Kitüntetés. Király ő felsége B u b n a Ármin ezredest, az Egerben állomásozó 60. sz. cs. és kir. Appel-gyalogezred parancsliget Budapestnek, vagy a Prater Bécsnek, ugyanaz Rómának a Pincio. Itt láttam Róma előkelő világát, elegáns fogatokon, milyeneket még életemben nem láttam, vagy ha láttam is elvétve, de ennyit egyszerre bizonynyal nem. Felérve a tetőre, ragyogó napfény mellett láttam az öreg Rómát egész terjedelmében, láttam a Quirináltól a Vatikánig, előttem volt a Capitolium, messze távolban a Colosseum, mely ma is a maga fenséges romjaiban fennen hirdeti az utókornak, mire voltak képesek a nagy római császárok, már két ezer év előtt. Egy óriási amphitheatrum romjai, melyben 87000 ember gyönyörködhetett egyszerre a gladiátorok viaskodásában, kiéheztetett és felbőszitett vadállatokkal. A Colosseumtól jobbra esik a háttérben a Janikulus hegy, hol sz. Péter apostol keresztre feszittetett. Előttem száz — meg száz torony, mind meg annyi intő jel, hogy ne az itt lennvalókat, hanem az égieket keressük földi pályafutásunk alatt. Fenséges látvány volt, soha el nem felejtem.

Hazafelé a hires Corsón kocsiztunk végig. Nem elégített ki. Aki az Andrássy-utat látta, az ne vágyakozzék a hires római Cor- sóra. Egy szűk útcza az, melyen úgy a gyalog-, mint a kocsi közlekedés gyakran felakad. Gyönyörű kirakatai a budapesti váczi útczára emlékeztetnek.

Negyedik nap az ős — Róma emlékeit mentünk megtekinteni. Fel a Capitoliumra, onnan a forum romanumra, hol Titus, Septimius Severus, N.-Konstantin diadalíveiben gyönyörködtünk. Majd a Mamertini börtönöket tekintettük meg, hol Sz. Péter és Sz. Pál apostolaink voltak fogva. Mindkét földalatti helyiségben épen miséztek. Úgy hallottam, hogy ott egész délelőttökön mindkét helyen folytonosan sz. mise mutattatik be. Innét kimentünk a Caracalla fürdőihez; persze ezek már ma csak romok, de e ro-