Eger - hetilap, 1888

1888-04-17 / 16. szám

122

zottúl Sapka Béla házfőnököt, az irgalmasrendház pedig Twrdy Ányos szintén házfőnököt jelölte ki, tudomásul vétetvén, a névjegyzék ily értelemben kiigazittatott.

Az 1886-ik évi megvizsgált gyámpénztári számadás és mérleg. felülvizsgálat végett, a megyei bizottsághoz terjesztetett, az

1887-ik évi gyámpénztári számadás és mérlegnek folyó év május 15-ig leendő elkészítésére pedig az árvaszék utasittatott.

Az egri szöllőszeti és kertészeti iskolai felügyelő bizottságban megüresedett bizottsági tagságra Fülöp Zoltán hozatott ajánlatba, s terjesztetett elő a keresk. ministernek.

A belügyminiszter leirata folytán, melyben elrendeli, hogy az Eger vizének lehető tisztántartása, és igy a város levegőjének és magának a viz tisztaságának megóvása czéljából az oda ömlő csatornák elzárassanak, a belügyminiszterhez felirat intéztetett, melyben ezen rendeletnek, mint végrehajtásában kérész tül vihe- tetlennek visszavonása kéretik. Dr. Alföldi Dávid városi képv. azon indítványa, hogy a városi pótadó végrehajtatására a költségvetésben felvett összeg töröltessék, s e helyett a végrehajtási köb ségek fedezésére az illető hátralékosoktól késedelmi kamat és végrehajtási költség szedessék, — véleményadás végett egy szőkébb körű bizottsághoz utasittatott. Végül az 1887-ik évi sör- és czukor-fogyasztási adószámadásra a fölmentvény kiadatott.

Városi virilisek névsora az 1888 — 9-ik évre. Hevesmegyei tak. pénztár, Dr. Samassa József, Egri főkáptalan, Egri takarék- pénztár, Egri keresk. hitelbank, Simányi Károly, Egri ajtatos alapítvány, ifj. Simkovits Imre, Dalnoki János, itj. Samassa János, Búzáth Lajos, Uugár Dánielné, Babies Béla, Gröber Ferencz, dr. Fekete Károly, Bajzáth Sándor, Volf Károly, Mészáros Istvánná, dr. Hubert János, dr. Brünauer Dávid, Remenyik Kálmán, Minoriták zárdája, Lieb Károly, Gáspárdy Géza, özv. Frantz Alajosné, Gyubek Lajos, Ivánitz Lipót, Egri irgalmas szerzet, Imre Miklós, Polonkay Endre, Ruzsin Ignácz, özv. Rab Jánosné, Steinhäuser Rátáéi. Retravich Antal, Petravích Bertalan, Pánthy Endre, Ko- lossy Ágoston, Barna Manó, Schönberger Soma, Vavrik Endre, Czigler Soma, Gariup Péter, Windt István, Horváth József, Hibay György, itj. Gaál Lajos, Jancsó Gusztáv, Polátsek Hermann, W eisz Izsák, Décsi Mór, Tavasy Antal, Steinfeld Hermáimé, id. Preszler Ferencz, Berger Henrik, Lázár Jónás, Ruzsin Manó, Lengyel Miklós, Goldberger Rudolf, dr. Náuásy Ernő, Streimel- vőgel Rezső, Riugelhann Imre, Binét Sámuelné, Götz Boldizsárné, dr. Danilovich Pál, Premusich Fülöp, ör. Mózer Antal, Szász Géza, Répássy László, Mélay Dániel. Glósz Károly, Zsendovics József, Lang Sándor, özv. Vrabélyi Mártonné, Bodnár Ferencz, Kronberger Mihály, Bucher Ágoston, Csókás István, Musenics Béla, dr. Végli Jenő, Barik István, Györgyényi Ignácz, dr. Schvarcz Dávid, Nemes Venczel, Ernszt Miksa, Fischer Adolf, Kisbéri András, Ury József, Póka István, Szabó Ignácz, 0 casiuó testület,

Az „EGER“ tárczája.

Nem ismered még e szívet. .

Nem ismered még e szivet,

Soha meg se ismered !

Más vagyok ér, óh egész más,

Mint a többi emberek.

Büszke, a hol kérnem kéne,

De a kérés megaláz;

Zsarnok, a ki féltve őriz,

S mégis lábadnál találsz.

Urad, rabod egy személyben,

Amint magad akarod . .

Jól tudod te, mire képes Tekinteted, mosolyod . . .

Sötét szempillád alól egy Villanás nekem elég;

Bennem is^ van, mint te benned Annyi dacz és büszkeség.

Olt, de jusson egy sugár csak Mosolyodból ajkadon —

S nincs számomra e világon

Nagyobb kegy és hatalom ! Prém József.

Grünbaum József, Hartl Ede, Babócsay. Sándor, Czettler Rudolfné, Hanák Sándor, Fülöp Józsefné, Szentkirályi Kázmérné, Gebhard Sáudorné, Cziszterczi-rend, Markovits Lajos. Póttagok: Preszler Márton, Volf János, Fógel Ágoston, Babies Aladár, Sugár Samu, Horánszky Imre. Pozsgay Antal, Kőim Hermáimé, Ferenczy Imre, Gallassy József, Lipcsey Péter, Práff Nándor, id. Kőim Jakab, Steiner Mór, Sztupka János, Szurmák Rezső, Chalaupek Domokos Szávits Katalin, Braun József, Szele Gábor.

A kisebb gazda és iparos hitelügye.

(Vége.)

Ezért nem is lehet örvendeni a szövetkezetek gyors terjedésének és inkább megdöbbentő, mint örvendetes tény az, hogy Magyarországban, hol 1867-ben csak 29 szövetkezet volt, 1877- ben már 232-re, 1887-ben pedig 491-re növekedett a számuk. — Tagadhatlan, hogy ezek között van sok olyan, mely megfelel nemes hivatásának, de fájdalom, sokkal nagyobb azoknak a száma, melyek csak egyesek nyerészkedési czéljaira alakultak, és ha még eddig aránylag oly kevés került a büntető törvényszék elé, annak egyrészt a laza ellenőrzés, főleg pedig az az oka, hogy az alapszabályok megerősítésénél, az illető jóváhagyó törvényszékek, nem jártak el a kellő óvatossággal és szigorral.

Most, hogy az intézetek, tehát a szövetkezetek is, egymásután számolnak le múlt évi működésükről, sok visszásság derűi fel azok szemei előtt, kik a mérlegekben tudnak olvasni. — A sok közöl csak 2—3 példát ragadok ki. Ott a fővárosban alakult egy hitelszövetkezet, mely eleintén meglehetősen megfelelt a czél- jának, de egyszer, bizonyos manőverekkel, arra kényszerítik bizonyos emberek a tekintélyes és ügybuzgó férfiakból álló igazgatóságot, hogy mondjon le; s az azután magát megválasztatott igazgatóságnak az volt az első teendője, hogy a szövetkezet czélját mellőzve, majd az összes rendelkezésére álló tőkével, részletivek- kel üzérkedik, és sorsjegy-társaságokat alakit. — És ámbár a kereskedelmi törvény határozottan kimondja, hogy szövetkezet csak a saját tagjaival köthet üzletet, mégis ez részlet-iveit bárkinek eladja, sorsjegytársaságaiba bárkit bevesz, s azért a kereskedelmi és váltó törvényszék még is jóváhagyja zárszámadásait.

Egy másik, — de ilyen sok van — boltot nyit, árul ezuk- rot,- kávét, gyertyát, vasat, bőrt, szóval mindenféle áruval kereskedik és a szövetkezetek törvényileg biztositott kedvezményeinek oltalma alatt és mindenféle fágalmak, édesgetések által csalogatva magához a vevőket, rontja a legitim kereskedelmet, károsítja a szegény embert is, kit csal, csalogat tagjai közé, hogy szükség esetén hitelt nyújt neki, a mit persze nem tehet meg, mert tőkéi a boltjában vannak beruházva.

Zarándok-utunk Rómába.

Egy egri zarándoktól.

(Folytatás.)

Második nap, leguevezetesebb, amit láttam, a föld alatti keresztény Róma. Értem a katakombákat. A katakombák alatt földalatti folyosók és üregek nagyszerű hálózatát értjük, melyek az örök várost környező halmok alatt, kisebb-nagyobb mélységben, 4—5 emeletre osztva s egymást minden irányban keresztezve elterülnek. Az egyes folyosók hossza, ha egymás végébe helyeztetnének, a velők foglalkozók számítása szerint, 878 kilométert tenne, tehát majdnem annyit, mint az egész olasz félsziget hossza. A bennük nyugvók számát hat millióra teszik. A folyosók szélessége 2—4 láb, általán véve tehát igen keskenyek; magasságuk a sziklatalaj minősége szerint váltakozó, majd nagyobb, majd kisebb. Falaikba mindkét oldalról, vízszintes fekvésű sirüregek, azaz fülkék vájvák, melyek mindenikében egy vagy több hulla is feküdt. Helylyel-közzel egy-egy ajtószerű nyílás található rajtuk, melyek megannyi kis kamrákba vezetnek, hol a falak szintén sir- iiregekkel telvék. Néha két, három vagy négy ily kamra összeköttetésbe hozatik egymással, melyek aztán levegőt és világosságot, egy, a boltozaton áttört s egészen föld színéig érő nyilasból nyernek. A legtöbb kamarában még most is látható egy vagy több, a sziklába vájt, — vagy a sziklához falazott és márványlappal fedett oltáralakú sir, mely alatt valamely vértanú hamvai voltak elrejtve, s a sir fölött emelt oltáron mutattatott be a sz. mise az üldözések ideje alatt. A földalatti Rómában több ilyen katakomba van. Én a sz. Kallixt-félét néztem meg, a többire nem jutott időm, azért, mert ezek mind távol esnek. Az általam meg-