Eger - hetilap, 1888
1888-04-17 / 16. szám
123 Egy harmadik pedig, — és ez talán koronája mindannyinak — abban a szerencsés helyzetben van, hogy elnöke, — ki egyszersmind igazgatója, — széna és zabkereskedő. Hogy tehát ennek az urnák jól keljen a szénája és zabja, a szövetkezet számára omnibuszokat vásárol és közlekedtet a fővárosban. — Az omnibusz-lovak természetesen az ő szénáját és az ő zabját fogyasztják a szövetkezet pénzéért. Még egész légiót tudnánk felsorolni oly példákból, melyek bebizonyítják azt, hogy miként terelik el a szövetkezeteket nemes hivatásuktól és használják fel egyesek saját czéljaikra. Azok a szegény szövetkezeti tagok, kik teljes bizalommal helyezik el megtakarított filléreiket a szövetkezetek alaptőkéibe, abban a reményben, hogy ez által jogot szereznek maguknak arra, hogy szükség esetén némi hitelt élvezzenek, rendesen keserűen csalódnak. A szövetkezetek közgyűlésein csak ritkán vannak emiatt zajos jelenetek, mert az érdemes igazgatóságok gondoskodnak arról, hogy csak jó emberek legyenek jelen, kik mindent helybenhagynak. A közgyűlési meghívók csak a hivatalos lapban tétetnek közzé, melyet pedig kevés ember néz meg, és ha véletlenül egy szövetkezeti tag megtudja a közgyűlés napját, más egyéb módon akadályozzák meg a megjelenését, de ha még is megjelenik, a „jó emberek“ leszavazzák. Pedig e visszaéléseket már csakugyan kellene orvosolni. — Sok szegény ember károsodott már és ha az orvoslás sokáig késik, még több fog károsodni. Nehány elriasztó példa talán jó útra terelné azokat a szövetkezet-alapítókat, kik ha nem is mindig a tilosban, de legalább annak a mesgyéjén járnak. Különfélék. — Dr. Berzeviczy Albert magy. kir. vall. és közoktatásügyi miniszteri államtitkár ő mlga, rokona, Szmrecsányi Pál egri kanonok ő nsga látogatására, a többi rokonok- s testvérekkel együtt, f. hó 12-én városunkba érkezett, s a fentisztelt kanonok úr vendége volt. Államtitkár ő mlga, itteni rövid tartózkodása alatt, vett annyi időt magának, hogy városunk közoktatási intézeteit, minden hivatalos jelleg mellőzésével, röviden szemügyre vegye. Szmre- csányi Pál kanonok ő nsga kalauzolása mellett ez alkalommal megtekintette az érs. lyceumban elhelyezett theologiai fakultást, a jogakademiát, a tanítóképző intézetet, s a kath. felsőbb elemi iskolákat; továbbá az angol kisasszonyok leánynövelő intézetét, s a múlt vasárnap a papnövelő intézetet s a cist. rend vezetése alatt álló kath. főgymnásiumot, hol úgy a tanszertárakat, rajzis- kolát, tornahelyiséget, templomot, mint az intézeti tantermeket is apróra megszemlélte. Ezenkívül vasárnap reggel kihallgatáson nézett is három kilométernyire volt a központtól. Trappista atyák gondozása alatt van, kiknek szives vezetése és magyarázatai mellett, ismét egy egész délutánt töltöttünk el ama szent helyen, hol minden porszem a hitünkért vérüket ontott martyrokra em- lékeztetett. Harmadik nap mentünk a Vatikánba, a pápa-királynak, egy kis város területével dicsekedhető palotájába, melyben a Pápa 1870. óta, midőn világi fejedelemségétől meg lett fosztva, fogoly- kint tartózkodik. Hogy milyen nagy, nem tudom megmondani, mert bár öt órán keresztül barangoltam benne, külsejéről nincs kellő ismeretem. Egyrészt a Szt. Péter temploma, másrészt a gyönyörű Angyalvár, elveszik a kilátást reája. Mondják, hogy 11000 szoba van benne. Megnéztem benne a Raphaél-stanzákat, azaz szobákat, melyeknek gyönyörű freskói nagy részben a festő- királytól vannak; majd a loggiákat, melyek alatt a Vatikánnak szabadba néző, s attól üveg-ablakok által elzárt széles folyosóit kell értenünk. Itt is minden ragyogó márvány és csillogó aranyozás. A plafond apró, négy ivü bolthajtásokra osztva, gyönyörű freskókban, az ó- és új-szövetség történetét szemlélteti. A loggiákon végig haladva, a képtárba jutottunk, hol nem csak a sok képben, hanem ritka műremekekben is sokáig gyönyörködtem. Hogy meg ne fázzunk a sok álldogálásban, még fütve is voltak a termek római módon. Apró rézkatlanokban igyekezett a beléjük szórt parázs kialudni. Innen a Sixt.ina kápolnába mentünk. Miként a Szt. Péter a világ legnagyobb és legszebb temploma, úgy ez a világ legnagyobb és legszebb kápolnája. Gyönyörű freskóiról nevezetes, melyekért nagy kár, hogy a tömjén- és gyertyafüsttől már oly sokat szenvedtek. Az oltárkép helyét Michael Angelo freskója foglalja fogadta Halász Ferencz, Hevesmegye imént kinevezett kir. tanfelügyelőjét, kitől a hevesmegyei, s különösen az egri közoktatási viszonyok felől behatón s élénken kérdezősködött. A kir. tanfelügyelő ez alkalommal szóba hozta az állami segély utján Egerben létesítendő polgári iskola ügyét is, melyre nézve a kir. tanfelügyelő előterjesztett tervezetét jóakarókig hallgatta meg. Államtitkár ő mlga, amennyire ideje engedte, még megtekintette városunk egyéb figyelemre méltó épületeit, ezek közt a min áré tét. is, — s vasárnap, f. hó 15-én, a délutáni vonattal utazott vissza a fővárosba. — Előkelő vendégei voltak a lefolyt hét utolsó napjaiban városunknak, — illetve Szmrecsányi Pál egri kanonok őnsgá- nak. Köztudomású, hogy a magyar felvidék egyik jeles családja, a nemes Szmrecsányi-család mennyi derék férfiút adott hazánknak. E család tagjai jöttek itt egybe találkozóra, a fentisztelt kanonok úr testvérei s közelrokonai, számszerűit ti zen, hogy saját, csak imént nemes egyszerűséggel, de annál finomabb ele- gancziával s Ízléssel berendezett vendégszerető úri-lakában üdvözöljék a közkedveltségű testvér- s rokonházigazdát. Itt. voltak ez alkalommal, a rokonok közöl: Máriássy János nyug. altábornagy, a történelmileg is hírneves honvédtábornok; dr. Berzeviczy Albert, m. kir. kultusz- és közoktatásügyi minist, államtitkár; Keltz Jenő, abaujm. szikszójárási főszolgabíró; Keltz Gyula, a berlini jogegyetem hallgatója, a fenntisztelt kanonok úr gyámfia; Rakovszky Endre, abaujmegyei aljegyző; a testvérek közöl: Szmrecsányi László kassai kir. közjegyző; Szmrecsányi János zemplénmegyei vékái birtokos; Szmrecsányi Jen ő kir. táblai bíró; Szmrecsányi Károly m. kir. honvédszázados, ludov. akad. tanár; Szmrecsányi M ik- 1 ó s, az orsz. képzőművészeti társulat titkára. — A fentisztelt urak valamennyien vasárnap, f. hó 15-én délben érsek ő exja kedves vendégei voltak, mely alkalommal érsek ö nmlga fenkölt szavakban köszöntötte fel dr. Berzeviczy Albert államtitkárt, mint a magyar közoktatásügy hatalmas elémozditóját, — mire államtitkár ő mlga meleg szavakban mondott köszönetét ő exjának, mint a magyar kath. klérus és Eger nagynevű főpapjának. Pápai ünnepély. Lélekemelő ünnepélynek voltunk tanúi f. hó 11-én, a jubiláló XIII. Leo Pápa névünnepén, mely a délelőtti órákban a helybeli főgymnasium templomában, majd annak tornatermében folyt le szép eredménynyel. Az egri katholikus főgymnasium jeles tanárkara ugyanis, hogy az arany-miséje alkalmából az egész világ által ünnepelt XIII. Leo Pápa-király irányában a szeretet, ragaszkodás és hódolat érzelmeit egyrészt kimutassa, másrészt a nevelésére bízott ifjúságnak minden szép- és jóra fogékony szivében ápolja, fejleszsze : a Sz. Leo Pápa és hitvalló ünnepén, mint szeretve tisztelt Pápánk névnapján, XIII. Leo Pápa tiszteletére tapintatos figyelemmel ének és szavalatokéi, elédbe állitván a rettenetes utolsó ítéletet. Plafondja az emberi nem történetét ábrázolja, a bűnbeeséstől a megváltásig, különböző mesterektől. 0 Szentségének nagyobb ünnepélyességekre szánt házi kápolnája ez. Itt koronáztatott meg XIII. Leo 1878. márcziushó 3-án. Majd a könyvtárba mentünk át, hol az a különös eset történt meg velem, hogy könyvet nem láttam, mert azok zárt szekrényekben tartatnak, hanem láttam nevezetes kéziratokat, nevezetesen a Ciceróét, láttam ismét szép freskókat és egész múzeumát a drágábbnál-drágább ajándék-tárgyaknak, melyekkel a pápákat idők folytán, egyes fejedelmek, császárok, királyok, kath. népek és nemzetek megtisztelték. Itt láttam azon díszes albumot is, melyet fél millió magyar katholikus irt alá és küldött IX. Pius Pápának, Sz. Péter és Pál vértanúságának 18. százados évfordúlója alkalmából 1867-ben. A könyvtárból a kertek megtekintésére indúltunk. Utunk a vatikáni kiállítás rögtönzött termei mellett vezetett el. Kíváncsiságunk nem engedett úgy elmenni mellettük, hogy be ne tekintsünk legalább egy pillanatra, annál is inkább, mert tudtuk előre, hogy e nagyszerű, igazán világkiállítást, úgy sem fogjuk láthatni. Szabad vagy nem szabad? Nem kérdeztük. Betolakodtunk. Epen a mise ruhákat és egyházi edényeket rendezte néhány kapuczinus atya. Nem sokáig gyönyörködhettünk, értésünkre adták, hogy nem szabad idegeneknek belépni. Mentünk tehát a kertekbe, gyönyörködni a szabadban a délszaki növények lombos koronáiban, a narancsfák dús terméseiben, élvezni a szabadban nyíló rózsabimbók kellemes illatát, ibo- lyázni a verőfényes napoldalban. S mindez deczember 28-án volt. (Folyt, köv.) *
