Eger - hetilap, 1888
1888-04-10 / 15. szám
115 szükség, miután megyénk alispánja, Kaszap Bertalan, a vész kezdete óta, saját egészsége koczkáztatásával, éjjel úgy, mint nappal, megyéje érdekeiért aggódó lelke egész hevével, fáradliat- lan buzgalommal s erélylyel teszi meg ez ügyben hatásos intézkedéseit. Nemcsak a megyei kir. főmérnökség minden tagját, s a csendőrséget látja el folyton a szükséges utasításokkal, hanem a megyei tisztikar egy tekintélyes részét is azonnal mozgósította, hogy a vész színhelyére sietve, a vész megakadályozása, az élet- és vagyonmentés tekintetében minden lehetőt elkövessenek. Kovács Kálmán és Keleti Izsó kir. mérnökök, Martonífy László, megyei tiszti főügyész, Maczki Emil főszolgabíró, Földváry Kálmán és Klasánszky László megyei aljegyzők, az alispáni gyors intézkedések foganatosítására, csaknem szakadatlanul a vész helyén, vagy útban vannak. Az alispán, hogy a történtekről a lehetőleg gyors és kimerítő jelentéseket kapja, sürgönyküldöncz-vonalat állíttatott föl, s még az éjjelenként nyert tudósitások nyomán is rögtön intézkedik, ha sürgős intézkedésre halaszthatatlan szükség van. Ezenkívül a múlt napokban, midőn a községekből kirendelt ezer meg ezer munkáskéz dolgozott, a katonaság s csendőrség felügyelete alatt a vészhelyén, minden harmadnap 1500 kilo kenyeret, 10-11 akó pálinkát s több métermázsa szalonnát küldött, s időnkült, kisebb-nagyobb mennyiségű élelmi szert azóta is küld a károsultak, a munkások és a katonaság élelmezésére. — Elrendelte továbbá, hogy a kormány által a vész helyére küldött négy ponton akként szereltessék föl, hogy élet- és vagyonmentésre alkalmasak legyenek ; azok egyike pedig azonnal Pélyre indittassék. hogy az ott az árvíz közé szorult 130 ember kimentessék, s ugyanott a szükséges mentésnél továbbra is szolgálatot tegyen. Ezenkívül meghagyta, hogy a készletben levő faanyagokból tutajok és más, a mentésre alkalmas vízi jármüvek készíttessenek, és hogy a Sarud alá rendelt gőzös is alkalmaztassák. Szóval : a megye alispánja, s tisztikara a vész ügyében mindent elkövettek, mit a legjobb akarat, ügybuzgalom, humanitás és önfeláldozás, a lehetőség határai közt megtenni képes; — miért is őket kivétel nélkül a legnagyobb elismerés illeti meg. A vész kezdetén a föld népe is megtette kötelességét, bár egyes községekből karhatalommal kellett a munkaerőt a helyszi- nére meneszteni. De a munkások, kivált a beállott vihar alatt, látva az erőfeszítés sükertelenségét, a huzamos, fárasztó munkában, s a nélkülözés közt hamar ernyedtek, s azonkívül, hogy számosán elszökdöstek, — helyenkint a munkát s engedelmességet is megtagadták annyira, hogy a rend helyreállítása, s a munkához való kényszerítés czéljából, a felügyelő katonaság drasztikusabb eszközökhöz volt kénytelen folyamodni, s egy ízben — mint halljuk, — a lázongó nép közé sortüzet, adni is kényszerült, melynek, sajnos, egy halott esett áldozatűl. De ily eset csak ritka kivételként fordult elő; — mert például egyenesen a nép fáradhat- lan, feláldozó munkásságának, a katonaság s műszaki csapatok idő melett. Zimankós, esős időnk volt, milyenhez itthon a késő októberi napokban szoktam. Mindössze két délutánunk volt szép; mindazonáltal az idő nem akadályozott, hogy mi, akik annyiról fáradtunk Rómába, a rendelkezésünkre álló időt fel ne használtuk volna az utolsó perczig. Az idő pénz, nekünk meg ez az idő sok pénzbe került. Kamatoztatni akartuk tehát mindkettőt, azért folytonosan jártunk, keltünk. Első nap délután mindnyájan siettünk a világ legnagyobb templomába, a Szt. Péter-templomba. Már mikor Rómához közeledtünk, messziről felhívta magára figyelmünket égnek meredő 500 láb magas óriási kupolájával a kath. világ e büszkesége, melyhez fogható nincs a föld kerekségén, mely több mint száz évig épült, mig nem 1620-ban teljesen elkészült, és VIII. Orbán pápa által szenteltetett föl. A legtermészetesebb kíváncsiságtól ösztönöztetve siettünk tehát mindjárt megérkezésünk után Róma e legfőbb nevezettességének megtekintésére. Szűk utczákon keresztül — miről ó Róma annyira nevezetes — jutottunk a Tiber folyón épült Angyal-hidhoz, majd azon átmenve a hires Angyalvár alatt sietve tartottunk a Sz.-Péternek, melynek kupolájáról, mióta a Tiber- hez kiértünk, le nem tudtam venni szememet. Még egy szűk út- czán végig haladva kibukantunk a Szt. Péter-térre. Akaratlanul is megállóit mindenki. Előttünk a világ legnagyobb temploma öt nagy kapujával, a szélső kapuktól jobbra is, balra is félkörben kifutó és a templom bejáratához vezető hármas arkád-folyosóival, impozáns lépcső-feljáratával. Az arkádfolyo- sók által határolt ellipsis közepén egy 26 méter magas obelisk áll, ennek tetején az egyszerű kereszt hirdeti a világnak azt, mit az obelisk fölirásai mondanak, hogy t. i. a kereszténység a kereszt hatalmával vívta ki a diadalt a pogányság fölött. A majdbuzgó segítségének s a polgári és katonai vezérlő férfiak kitartó buzgalma-, buzdítása-, s erélyének köszönhető, hogy Poroszló községe meg lön mentve, mi által egyszersmind megyénk egy nagy, virágzó területe kerülte el a katasztrófát. Legújabb értesülésünk folytán, miután a gátszakadás betömése Sarudnál lehetetlennek bizonyult, a kormány által kiküldött műszaki tanácsos és mérnök, valamint a műszaki csapatok és a katonaság nagyrésze is, a múlt vasárnap, f. hó 8-án állomásaikra visszatértek; csupán a gátak védelmére maradt némi katonaság, s a pontonok kezelésére a műszaki csapatok néhány embere a vész helyén. A megyei alispán legutóbbi intézkedése folytán Sarud, Ti- sza-Nána és Kis-Köre belterületeinek védelmére Mártonffy László megyei tiszti főügyész, Maczki Emil, Korponay István szolgabi- rák, és Kovács Kálmán kir. főmérnök, — Tarna-Sz.-Miklós és Pély területeinek védelmezésére pedig Farkas Gyula szolgabiró és Keleti Izsó, kir. segédmérnök rendeltettek ki. Eddigelé Lőrinczfalva teljesen elpusztult, annak külső határa elborittatott, a belsőség elöntetett és a kizárólag vályog-épületek nem állanak ellen az árnak, itt tehát egy teljesen kifosztott község lakosságával állunk szemben, a mintegy 300 lakos részben Hidvégen, részben rokonaiknál Sarudon és Poroszlón talált ideiglenes elhelyezést. Sarud, T.-Nána, Kis Köre, T.-Szentmiklós, Pély és Poroszló községek külső határaik elvannak öntve, Sarud és Pély községek belsősége is részben elárasztatott már, a többi község még ép, és remélhetőleg nem is fognak elöntetni, ha csak valami különös események nem jönnek közbe. Ez időszerűit ember és vagyon a belsőségekben nincs veszélyeztetve, legalább nincs közvetlen fenyegetve, az idő kedvező és igy várhatni, hogy a már okozott roppant károkon túl nem lesz még több baj is, amúgy is elég csapás, hogy egy nagy népes vidék tönkretétetett. Lőrinczfalva pedig helyrehozhatlanúl elpusztúlt. A kisebb gazda és iparos hitelügye. Habersdorfban Neuwied mellett márczius 11-ikén halt meg Raiffeiren F. W. a kölcsönpénztárak alapitója. — Raiffeiren nevének nagy jelentősége van a közgazdaságban. Alapos ismerője volt a németországi paraszt viszonyoknak. Nemes törekvéssel volt azon, hogy a kisbirtokosok ellenállási képességét, a különböző veszélyek ellen, hitelszervezés által erősbitse. E czélból alkalmazta Schultze-Delitzsch elveit a parasztok viszonyaira. — A hatvanas évek elején, a Rajna mellett léptette életbe az első, a szövetkezeti elven alapuló kölcsönpénztárt. Kísérlete oly jól nem toronymagasságú gyönyörű egvptomi obelisk jobbján és balján egyenlően kimért távolságban egy-egy óriási szökőkút vastagon aláomló sugáraival gyönyörködteti az annyi fenséges látvány által meghatott szemlélőt. Belépve a főbejáraton, oly előcsarnokban találtam magamat, mely bátran beillenék nagyobb templomnak is. Értékre, becsre nézve minden bizonynyal felülmúlja még a mi főbb templomainkat is. Ebből az előcsarnokból a külső öt kapunak megfelelő öt ajtón lehet bejutni magába a templomba, melyek közül a jobb oldali legszélső csak is minden 25-ik esztendőben, azaz a jubileumi esztendőben nvittatik föl. Már csak egy gummiból készült szélfogó választott el a világ legszebb és legnagyobb templomától. Végre azt. is félreemelve beléptem olyan érzelmek közt, minőket tollal leírni képtelen vagyok. Belépve térdre borúltam és hálát adtam Istennek ama sok és nagy kegyelméért, hogy engem annyi viszontagság után még is szerencsésen ide vezérelt, hol az apostol-fejedelemnek földi maradványai vannak eltemetve, hogy szivemnek egy régi vágyát teljesedésbe menni engedte. Majd fölemelkedve szétnéztem e szent helyen. Igazi királyi lakban, a királyok királyának fenséges hajlékában éreztem magamat. Ragyogó márvány, csillogó arany kápráztatta szememet, bármerre tekintettem. Épen öltöztették a templomot, mikor ott jártunk, mert közelgett a pápa aranymiséjének napja. Rómában ez nem valami szokatlan rendkivüliség. Más templomokban is láttam a karácsonyi ünnepek alkalmából. A templom oszlopait és üres faltereit piros bársony vagy selyem- draperiákkal vonták be ilyenkor. Mondják, hogy a Szt.-Péter temploma nem elégíti ki az embert az ő imposans nagyságára táplált képzelődésében. Kérem *
