Eger - hetilap, 1888

1888-01-03 / 1. szám

közre megy, megfogyatkozik: az erény amennyit önmagából másoknak juttat, ugyanannyival gazdagszik. És mint a pálma a teher alatt, úgy tör fel a vétkek ellenében a szívós erény; s miként az Aetna csúcsán, az izzó tűzkatlan közelében, mint mondják, a legdusabb növényzet virul, mintha csak önmagával viaskodnék a természet s nem tűrhetné, hogy a talaj termékenységét a tűz perzselő heve kiölje: úgy leg- többnyire, hol a legnagyobb vétkek fészkelődtek be, előte­remnek a legnagyobb erények, hogy amazokkal versenyre szálljanak, s ha ..diadalra nem juthatnának is, elleneiknek küz­delem nélkül át ne engedjék a győzelmet. Ne feledjétek végül, hogy a-jóknak kedvesebb maga az erény, mint an­nak díszjelvényei; hogy a kitüntetés a jótettnek csak ju­talma, nem czélja, s hogy azok a valóban kitűnő férfiak, kik dicséretet érdemelve úgy élnek, mintha a dicséretet állíta­nák, s az elismerést, a megtiszteltetést úgy fogadják, mintha arra előbb legkevésbbé sem gondoltak volna. Azért, szeretett Fiaim, kik a szellemi tábor harczosai vagytok, romlatlan, vallási erényekben gazdag életet élje­tek. Imádkozzatok, tanuljatok szakadatlanul. Majd ti tár­salogjatok Istennel, majd Isten veletek. Parancsaival ő ok­tasson, hajlamaitokat ő fegyelmezze. Kit ő gazdagít, senki szegénynyé nem teheti. Becsét veszti, el silányul előttetek minden, ha átérzitek, hogy önmagatokat kell mindegyre mű­velnetek, önmagatokat ékesitnetek, kiket az Ur templo­mául választott, melyben a Szentlélek szállott meg. Dí­szítsük föl e hajlékot az ártatlanság festményeivel, világít­suk ki az igazság világával. Az elhaladt kor súlya alatt ros­kataggá nem válik az. El nem pusztulhat, le nem rombol­ható, s a test porba tértével, csak megdicsőül. Az örvendetes események közé sorolom továbbá a szent­gyakorlatokat, melyek fölhívásom folytán, az utolsó tiz év alatt fölszentelt áldozárok tömeges részvéte mellett, a Jé­zus-társaság kiváló tagjainak vezetése alatt, s mint bízvást remélhető, nagy lelki haszonnal tartattak. Magamat ugyan súlyos ok gátolt, hogy a legjobb kezdet után, fiaim ked­Az „EGER“ tárczája. Karácsonyi emlék, — A lemondás angyalának. —• Itt van az angyal! — Béke szivében, Mennyei arczán béke derűje; Hallgatom a szót, égi vigaszát, Bánatos éjben, csöndbe merülve . . . Hallgatom a szót: édes a béke! Bus viharát is küzdje szivem le! . . — Csillagos égnek, múltam egének Fénye dereng át rám, a jelenbe . . . Szép napok álma szerte foszolva, — Tűnve az ábránd bűve, varázsa, — Lánglobogása a szerelemnek Összelohadva lassú, parázsba . . . És e kopár ut! — melyet előbb még Tarka virágok ezre fedett be . . . — Csillagos égnek, múltam egének Fénye dereng át rám, a jelenbe . . . Földi örömnek ára tehát köny ? Sirva fizetjük meg mosolyunkat? Van nyugalom hát, mely keserű harcz ? Irt keres a szív, és sebe gúnyt kap? És a remény csak mostoha testvér? Mig sir az emlék, hagyja epedve?! . . . — Csillagos égnek, múltam egének Fénye dereng át rám, a jelenbe . . . vés körében maradva, az üdvös munkában mindvégig részt- vegyek. Forrón szeretett atyám iránti kegyeletes kötelessé­gem által elszólitva, csak a távúiból kísérhettem buzgó fohászaimmal a szent foglalkozás folytatását, s érezhettem a sikeres eredmény édes vigaszát. Nincs is forróbb vágyam, mint hogy Isten kegyelmével, többi testvéreimmel együtt új­ból élvezhessem eme lelki gyönyört. Ti pedig szeretett Fiaim, kik a lelki gyakorlatokban oly buzgón résztvettetek, a szent elmélkedések üdvös gyümöl­cseit mindenek fölött szentül, állandóan megőrizzétek. Oda irányuljon minden törekvéstek, hogy a lelki buzgalom is­teni tüze mind magasabbra lángoljon kebletekben; hogy szi­veteknek főbb vágya ne legyen, mint Isten dicsősége s a lelkek üdve, ezeké legyen minden gondolatotok, minden ipar- kodástok, minden ohajotok; ne tartsatok semmit oly be­csesnek, mi e magasztos czél fölött előnynyel bírhatna, semmit oly terhesnek, mit érette a legkészségesebben maga­tokra ne vennétek. Ennyit az egyházmegyei kormányzat örvendetes moz­zanatairól. De földi végzet, hogy itt nem lehet teljes boldogság. Tudjátok, főpásztorotok fiúi szivén mily kegyetlen se­bet vágott forrón szeretett atyjának elhunyta, kinek bánatos emlékét itt is felújítanom ösztönöz, késztet azon kiváló szeretet, melynek ama szomorú napokban részetekről oly megható tanúságait vettem. Egész lelhetek benne volt e szeretetben, mely részint egyesek részvétirataiban, részint majd mindannyi kerület gyűlési jegyzőkönyveiben nyilvá­nult ; s melyet ismertem bár, de mégis óhajtottam, s jól esett. Megosztottátok gyászomat. Tudtátok, hisz tanúi volta­tok, életutaimban mily hű odaadásu, mily éber gondossági!, mily fáradhatlan tevékenységű társat vesztettem. Oly ked­ves volt mindkettőnknek az együttlét, oly édes közös éle­tünk ! Es azért, — mért is titkolnám V — felsírtam lesújtva, s nagy fájdalom vonta éjbe szivemet. — A súlyos csapás alatt vigaszaitokkal, s a magamét is majdnem felérő fájdalma­Végzeni kell hát! — Szárnya-szegetten Uj eget a szív úgyse kereshet; S hogyha sütött ránk déli verőfény, Várjuk utána úgyis az estet; — Est, ha leszállóit, megjön az éj is — S éjjel a béke száll a szivekre . . . — Csillagos égnek, múltam egének Fénye dereng át rám, a jelenbe . . . Béke az éjben ... Itt van az angyal; Megnyugodott ő, hirdeti ajka; S hogy nyugalomnak adja magát át Szivem is, oly hőn kéri, óhajtja . . . Érte — legyen hát! . . . É r t e — remélek . . . S mintha csak uj fény szállna szivemre: Csillagos égnek — tán a jövőnek? — Fénye dereng át rám, a jelenbe . . . Alkony. Zichy Mihály. Arnóthytól. A „Fővárosi lapok“ egyik száma Zichy M i h á 1 y festőmű­vész hazánkfiáról szóló czikkét, ugyancsak magának Zichy Mi­hálynak egy jó barátjához intézett eme szavaival nyitja meg: „Sokkal többet Írtak rólam, mint amennyit érdemem az igazság ítélő széke előtt elvállalhat. Igazat, úgyszólván, semmit.“ E rövid sorok szintén Zichy Mihályi-ól szólnak. Nem a művészről, hanem az emberről — a magyar emberről. Apró embertől Írott, cseprő dolgok ugyan, melyekre: Írójuk s tárgyukra aligha fog visszaemlékezni sokkép elfoglalt művész hazánkfia, ha esetleg, e sorok kezébe jutnak. De ha mégis megemlékezik rájok:

Next

/
Oldalképek
Tartalom