Eger - hetilap, 1887

1887-12-27 / 52. szám

412

milókat ruházattal segítő egylet által, mely az ünnepek előtt, szokott nemes czéljához képest, az idén is számos érdemes szegény tanulót látott el meleg ruházattal. — Szombat éjfélkor óriási tömegben lepte el az ájtatoskodók serege a székesfoegyházat, hol ez alkalommal Pánthy Endre apátkanonok ő nsga pontifikáit az éjféli misén. Vasárnap, karácsony első ünnepén, Lengyel Miklós püspök nagyprépost ő mlga, — hétfőn, a másodünnepen pedig Koz m a Károly apátkanonok ő nsga pontifikáit.

— Dr. Teleszky István m. kir. igazságügyminiszteri államtitkár a mai vonattal városunkba érkezett.

— A tűzoltó-bál rendező bizottsága, Dr. Danilovics Pál hevesmegye foorvosa, mint az egri tíízoltóegylet elnöke közbenjárása folytán, megyénk kiváló férfia, Beökönyi Viktor hevesmegyei nagybirtokos nejét, Beökönyi szül. Keszlerffy Irén úrnő ő nsgát kérte föl lady p a trón e sseül a jövő év január hó 7-éu tartandó báljára. — A fentisztelt úrnő szives készséggel Ígérte meg a lady patronesse tisztjének elvállalását, miért is a bálbizottság öt, névszerint: dr. Pásztor Bertalan, ifj. Simonyi Károly, Szabó Béla, Frantz Gyula és Götz Boldizsár bálbizottsági tagokból álló küldöttsége f. hó 28-án szerdán fog Detkre utazni, hogy fentisztelt úrnőt, a lady patronesse tisztének elfogadására személyesen is felkérjék. — Moudanunk sem kell, hogy e körülmény már eleve biztosítja sükerét, és fényét a tűzoltók ez idei farsangi báljának, melyre — mint biztos forrásból értesültünk — a vidékről, névszerint: Hatvan, Heves és Tisza-Füredről is számosán készülnek. — A női tánczrendek, melyeknek kiállítását Neszvadba Gyula helybeli könyvkötő iparos tűzoltó polgártársunk vállalta magára, igen leleményes észről tesznek tanulságot.

— Pályakérdések kitűzése. Az egri érseki lyceum jog- és államtudományi kara f. évi deczember 21-én tartott ülésében megfejtésül következő pályakérdéseket tűzte ki.

1. Adassanak elé azon főbb okok és körülmények, melyeknek a római jog jelességét tulajdoníthatni.

2. Fejtessék ki a szerzeményi vagyon jogi természete, tekintettel az örökjogra.

3. Fejtessék ki az ülés fogalma és tényálladéka általánosságában, valamint a gyilkosság s a szándékos emberölés, különösen, tekintetbe véve hazai büntető törvénykönyvünk ezekre vonatkozó határozatait is.

4. Fejtessék ki a kiskorúság házasság-akadályi jelentősége és természete, tekintettel a legújabb hazai törvényhozásra.

A nemes lord e közben nem elégedvén meg az ablakon át gyönyörködni újon szerzett paripájában, rég elhagyta már a szobát, s lenn az udvaron versenyt sétált Lady-jével, kimondhatatlanul örvendve uj vételének.

— De mit mondjunk vendégünknek? — kérdé most Gizela, félénken, — e családi jelenetet ő igen furcsán és sokfélekép magyarázhatja.

— Bizd rám, angyalom, — biztatá őt Béla, — majd azt fogjuk neki mondani, hogy mindez egyetértőleg, tréfából történt, csak azért, hogy lovaink versenyképességét próbára tegyük, s ő nem igen fogja tovább kutatni a dolgot.

S úgy is lön. A nemes lord tökéletes hitelt adva Béla barátja meséjének, s korbácsával egyet pattantva, csak ennyit mondott:

— Yes, yes! ez a tréfa a Lady-vel együtt csakugyan megér 500 aranyat.

Ajánlotta magát, s kikérve részére jövőre nézve is a szerencsét, hogy, ha ismét Magyarországba jő, Béla barátjánál tiszteletét tehesse, — távozott. . .

Várkonyi Béla és Náday Gizela, — mert ez vala nevök, — bocsánatot kérve atyjoktól a háznál történt kellemetlen eseményért, s szives búcsút véve, haza utaztak.

Boldogságuk mámorában nem egyszer kaczagtak jó izüt az imént leirt esemény fölött, s a legszebb egyetértésben, irigylésre méltó életet folytattak.

De e boldog élet sem tarthatott soká, mert a kérlelhetetlen sors könyvében más vala főijegyezve. Béla ugyanis egy téli aga- rászat alkalmával erősen átfázva, tüdővészbe esett, s neje leggondosabb ápolása daczára is néhány hó múlva jobb létre szen- derült.

Leírhatatlan volt a szegény Gizela fájdalma szeretett férjének oly fiatal korában történt váratlan elhunyta fölött, s közel volt a megtébolyodáshoz. Csak édes anyja, az öreg Nádayné gondos ápolása-, anyai őrködésének s vigasztalásának siikerült őt némileg megnyugtatni, s az életnek megtartani.

A legjobbnak Ítélt minden egyes pályamunka 5-5 drb. aranynyal jutalmaztatik.

Pályázhat az egri érseki joglyceum minden tanulója. Pályázati határidőül 1888. évi május hó 15-ike tűzetik ki. A pályamunka terjedelme legkevesebb két tömötten írott iv, ivrét alakban. Az ivek összevarrandók. A pályamunka idegen kézzel írva s jelmondattal legyen ellátva, s a pályázó nevét rejtő, lepecsételt, s a megfelelő jelmondatot magán viselő levél kíséretében az igazgatónak az említett határidő leteltéig bemutatandó. Postai utón küldve, a művet tartalmazó levél külső boritékára kéretik felíratni tévedések elkerülése tekintetéből, e szó: „pályamunka.“ Csak a nyertes müvek jelszavait tartalmazó levelek fogván felbontatni, a többiek elégettetnek. A pályaművek eredeti kéziratai a kar levéltárába fognak tétetni, honnan bármikor másolatot vehetnek róluk szerzőik. Az esetre, ha jutalomra méltó munka nem találtatnék, a pályadij nem adatik ki, hanem a jövő évi pályakérdéseknél használtaink fel. A 4. számú egyházjogi kérdésre az érseki lyceumi hittanhallgatók is vehetnek a pályázatban részt.

— Az egri koszorús dalkör dalestélye, tegnap, karácson másod-ünnepén, várakozáson felül szépen siikerült. Miután az egylet tánezért lelkesülő tagjai, a gazdálkodni szerető választmány tánczellenzői határozatát megfölebbezték, az ad hoc egybehívott közgyűlés szótöbbséggel kimondotta, hogy „Legyen táncz!“ — És lön. Az estélyen városunk elite-közünsége csaknem teljes számmal jelent meg. A dalkör a bevezető jeligén kívül, őt piécet énekelt a már megszokott szabatossággal. Legélénkebb hatást idézett elő a „Borszem Jankó“ szövegű komikus polka, melyet a közönség megujrázott. Nem kritikát Írunk, hanem néhány jóakaró figyelmeztetést. Reméljük: nagyrabecsült dalkörünk nem fogja tőlünk rósz néven venni. Sokak előtt feltűnt ama kedélyes dis- curczok, melyet a dalkör némely működő tagjai a pódiumon maguknak megengednek, s melyet sokan, mint a közönség 'fumigá- lását magyaráznak — félre. Másik észrevételünk, hogy — sok oldalú tapasztalásunk szerint — a karnagy nem a pódiumon, a publikum előtt adja mega hangot az egyes szólamoknak, hanem künn a mellékteremben, s a dalárda már kés z hanggal ajkán lép az emelvényre. Ez igy szokás másutt. — Kelemen Ernő, rokonszenves, mély hangjával, igen szépen s nagy hatással énekelt néhány újabb, közkedveltségü népdalt, melyért — valljuk meg őszintén — sokkal több elismerést érdemelt volna, mint amennyit kapott. Az oka — azt hisszük — az volt, mert már

Béla temetése az egész megye általános részvéte mellett ment végbe, mert öt mindnyájan becsülték s szerették.

A fájdalomsujtott fiatal özvegy, feledhetlen férje hamvai fölé a családi sirkertben díszes emléket állíttatott; a sirt virágokkal ültette be, s azokat naponta könnyeivel öntözte.

így foiyt ez mintegy másfél év óta már, — midőn egy alkalommal férje sírja fölött könuyekbe, s imádságba merülve, valami neszre eszmélt, mire hirtelen visszatekintve, a legnagyobb meglepetésére lord Byront látta, keresztbe font karokkal, s néma buskomor, tekintettel mögötte állani.

— 0, yes, yes asszonyom. Képzelem az ön fájdalmát. Én Béla barátomat jöttem meglátogatni. A kastélyban értesültem a nem is álmodott szerencsétlen haláleset felől; — s hallván, hogy kegyed feledhetlen férje sírjánál van, én is ide jöttem, hogy bána tában részt vegyek.

— Köszönöm, mylord, a férjem iránt tanúsított részvétet.

E rövid szóváltás után az ifjú nő fölemelkedett, s az angollal együtt tértek vissza a kastélyba.

Az udvaron még akkor is vezetgették a gyönyörű négy angol telivér mént; a hintó pedig, mely az udvaron még mindig útra készen állott, az azt környező cselédséggel együtt, oly pazar fényt mutatott, hogy abból méltán leheti az angol rendkívüli gazdagságára következtetni.

— Amiut látom, mylord, távozni készül. Pedig reméltem, hogy szerencsém lesz. A kastély külön osztálya rendelkezésére áll.

— Köszönöm a kegyességet, asszonyom; de én angol vagyok, s tudom ily szomorú körülmények közt, mi a lovagias kötelesség. Különben legyen nyugodt, asszonyom, mert habár távozom is, — a kegyed családi körében maradok egy kissé. Édes atyját szándékozom meglátogatni. Távozásom előtt azonban két tiszteletteljes kérelmem van.

— Parancsoljon, uram.

— Yes, yes. Csak kérem. Az első kérésem az, hogy a hazámból küldendő koszorút helyezze emlékül elhunyt Béla barátom sírjára. A második pedig az, hogy az édes atyjának előterjesztendő kérelmemet teljesítse.