Eger - hetilap, 1887

1887-12-27 / 52. szám

413

ekkor hclgyeink lelkesedése nemannyira szivükben volt, mint inkább a -- talpukban. — Barth a Sándor, journalista, a dalkör vmdége Budapestről, — kiről első sorban kell vala megemlékeznünk, — két darabot szavalt: Petőfi „Orült“-jét, és Vá- rady „Iíkariot“ színmüvéből egy Shakespearei izű monologot. Bart ha S. ur mindkettőben gyakorlott szavaiénak mutatta be magát. Hangja érczes, erőteljes, — s mint alakja, megjelenése is, — roionszenves. Szavalmánya tárgyát, s lélektani mozzanatait nenmsak helyesen fogja fel, de mélyen át is érzi, mint ezt különöse 1 Iscariot magánbeszédében feltüntette, melylyel nagy hatást idézett elő. Hibája — ha annak szabad neveznünk, — a túl :ott hév és tűz volt. mely extazisában, helyenkiut, az érthetőség rovására ragadta el. De ezt is helyre hozta, — kivált szépeink előtt, — egy másik, nem kevésbbé becses tulajdonságával, min1 ügyes és elegáns — tánczos, midőn előadás után, Palócz E álmán nyomban rázendítette a „talp alá való-“t, s a nemes fiatalság szokott lelkesedéssel „Perdűlt a sarkán“, s lankadatlan kitartással járta kora hajnalig. A kedves estélyen részt vettek mint tánczosnők: Akantisz Vera, dr. Akan- tisz Juiztinné, Borhy Ilona, Brösztlné, Bubna Ella, Buzáth Lajosné, Erdélyi Marianna, Erdélyi Gizella, Gariup Irma, Gáspárdy Anna, Gáspárdy Coleszta, Gröber Anna, Gröber Irén, Glósz Irma, Hickmann Elvira, Hodossy Ida, Horánsz-ky Irma, Horváth Ilonka, Imre Leonka, Kempelen Margit, Kelemen Emma, Komáromy Mariska, Lehóczky Rózsika, Petravich Iréu- ke, Petiavich Ilona, Plank Irma, Ringelhan Mariska, Siskovics Etelka, Széchényi Jolánka, Standné, dr. Szolcsányi Húgóné, Vas Ilona, uihölgyekezekenkivül ott láttuk még: Bubna Hermáimé, dr. Daniloviis Pálué, özv. Erdélyi Józsefné, Eötvös Róza, Gáspárdy Urézáné, Gáspárdy Katinka, Grober Ferenczné, Hichmanné, Ho- ráuszkyné, Horváth Józsefné, Hutterné, Imre Miklósné, Kelemenné, Komáromyné, Kosa Kálmánné, Mikus Antalné, Onczay Etelka, özv. Okolicsányi Lajosné, Pátz Szidike, Petravich Bertáné, Plankné. Ringelhann Imréné, Vasné, stb. stb. urhölgyeket.

— Babócsay Sándor, Eger város tiszti főügyésze, ez állásáról a unit napokban lemondott. E lemondást részünkről is sajnálattal rtgistráljuk, mert ezáltal — meggyőződésünk szerint, — városi tisztikarunk érzékeny veszteséget szenvedett. Helyének betöltése egyelőre a városi képviselő-testület jogügyi szakosztályának véleményezésétől tétetett függővé.

— Az egri keresztény iparos-kör 1888-ik évi jan. l-sején,

— Az elsőt hálás köszönetem mellett örömmel; — a másodikat, — ha csak lehetséges.

— Yes, yes. Igen is, lehetséges.

— Miért nem lehet hát most mindjárt tudnom ? — kérdé a szép öz\egy.

— Azért, mert egyelőre ez még az én titkom, — viszonzá a lord, s elbúcsúzván a bájos özvegytől, előrobogott hintájába vetette • uagát, s tüzes lovai villámsebességgel röpítették tova,

Angolunk távozta után az özvegy mély gondolatokba merült, s úgy alálta, hogy ez az angol, ki első alkalommal annyira visszatetsző modora miatt kiállhatatlan volt előtte, most, egészen megváltozva, nemes és jó szivének elvitázhatlan jelét adta. De hát mégis, mint monda, micsoda titka lehet, melyet atyára közvetítése által kívánja, hogy teljesítsek? Megfoghatatlan! No, de ne kutassui k ismét a férfiak titka után, fűzé tovább gondolatait, pajzán inosolylyal, — egyszer már majd keservesen adtuk mega kívánc siság árát, Majd éljo az idő, midőn a lord titkáról is .le fog a lepel hullani.

Körülbelül egy hó múlva az imént leirt jelenetek után az özvegy igy küldeményt kapott Londonból. A dobozban egy remek mii’ű s nagy értékű gyászkoszorú volt, czipruslevelekből, gazdag gyöngy- és aranyhimzéssel, nehéz fejérbársony szalaggal, melyen e fölirat vala olvasható: „Várkonyi Béla sírjára, barátsága s kegyelete jeléül. Lord Byron. London.“

A küldemény által mélyen meghatott özvegy épen a becses koszorú illő elhelyezése fölött tanakodott, midőn egészen váratlanul édes atyja toppant be hozzá,

Gisela örömmel mutatta meg édes atyjának a remek koszorút.

— Kedves atyám! A nemes lord első kérelme teljesítve vau. Nem lei ne szives, jó atyám, a lord másik kérését, melyet atyámra bízott, velem közölni, hogy, — ha lehetséges, — azt is teljesíthesse: n ?

— Édes leányom, annak tudása még most rád nézve korai. Majd el jő az idő, midőn tudatni fogom azt veled. Annyit azonban előre is mondhatok, hogy nagy meglepetésben fogsz részesülni.

újév napján délután 3 órakor a kör helyiségében (törzs-kaszinó II. emelet) tartja évi rendes közgyűlését. A közgyűlés főtárgya elnök és választmányi tagok választása lesz, melyre a kör tagjai ezúton is tisztelettel meghivatnak.

— Az egri zarándokok. A magyarok második zarándoklójára Romába, pápa ő szentsége jubileumi ünnepére, legnagyobb részt magyar tanférfiak vállalkoztak. A zarándok-társasághoz Egerből a következők csatlakoztak: dr. Demkó György theol. tanár, dr. Kerekes Arvéd,jogakad. tanár; dr. Martinovics József,jogakad. tanár, és Jávornyik József, róm. kath. hitf. néptanító, kik a múlt kedden, f. hó 20-án indultak el Egerből. — A zarándokok, számszerint mintegy 230-an, a múlt szerdán, f. hó 21-én hagyták el különvonaton Bpestet, s vasárnap, 25-én érkeztek meg az örökvárosba.

— Hevesmegye kir. tanfelügyelője R. Kövér Gyula felfüggesztése folytán, a vall. és közokt, m. kir. miniszter Halász Ferencz Beregvármegye kir. tanfelügyelőjét, hasonló minőségben Hevesmegyébe helyezte át.

— Kinevezés. Ifj. Gáspárdy Gézát, a bécsi csász. és kir. keleti akadémia egyik, kiváló tehetségű, végzett ösztöndíjas növendékét az egri jeunesse d’orée egyik előkelő tagját, a közös külügy minister kon suli növendékké nevezte ki.

— Az ujkaszinó a múlt héten tartotta évzáró közgyűlését dr. Fekete Ferencz elnök vezetése, s úgyszólván az összes kaszinói tagok részvéte mellett. Elnök előterjeszti, hogy a lefolyt év úgy szellemi, mint anyagi tekintetben a lehető legkedvezőbb eredménynyel zárult, amennyiben a társulat beléletében a legcsekélyebb kellemetlenség sem fordult elő, mig a pénztári számadás mintegy 550 frtnyi megtakarítást mutat fel. Miután a jövő évre társulati tagokul beiratkozottak száma (mintegy 130) a társulat fönállkatását biztosítja, kéri a közgyűlést, hogy a jövő 1888-ik évre a társulat megalakulását határozatilag mondja ki. Indítványa egyhangúlag határozatba ment. — Elnök, mielőtt, a közgyűlést újból való alakulásra fölhívná, egy, a mostani választmánynak a vendéglős ügyében pár nap előtt hozott határozata ellen a közgyűléshez intézett fölebbezését kéri elintéztetni. A választmány ugyanis azt határozta, hogy ismételt ízben beterjesztett, s vizsgálat utján részben igazoltaknak is talált több rendbeli panaszok alapján, a mostani vendéglősnének a szabályszerű három hónap lejártával felmond, s az uj-kaszinói vendéglő ellátására pályázatot nyit,

A gyász év letelte után az özvegy, férje nőtlenkori barát- jaiért vállalt kezességei miatt, a hitelezők által, 20,000 frt erejéig támadtatott meg, mi a szegény özvegyet nem csekély aggodalomba ejté. Atyjához ment tehát e válságos ügyben tanácsot kérni.

Atyja ünnepélyes komolysággal fugadta leányát.

— Édes leányom, — úgymond, — ez egész kellemetlen ügy megoldása s elintézése egyenesen csak tőled függ.

Gizela bámuló szemeket vetett atyjára.

— De kedves atyám, — szólt meglepetve, — ha ez csupán tőlem függene, úgy nem jöttem volna tanácsot kérni, hanem teljesítettem volna azt habozás nélkül.

— Meghiszem, hogy első pillanatra nem érted. Halld tehát. Újból való férjhez meneteled e kellemetlen helyzetedből nemcsak kisegít, hanem e kívül még oly fényes helyzetbe juttat, hogy valóban irigylésre méltóvá leszesz. Mert most már kötelességem tudtodra adni, hogy lord Byron szerelmes beléd, s engemet kért fel, hogy számára kezedet megkérjem. Szentül Ígéri, hogy meg lészsz vele elégedve, mert minden gondolata s törekvése oda fog irányulni, hogy elégedetté s boldoggá tegyen. Azon esetre, ha kérelmére „igen“-t mondasz, ezennel 20 ezer font sterlinget bocsátott rendelkezésedre. Ez volt a nemes lord második kérése hozzád.

— Kedves atyám, — • szólt Gizela némi zavairal, — hiszen igaz, hogy a lord másodizbeni megjelenése alkalmával egészen más érzelmeket keltett szivemben, mint első látogatása alkalmával, s meglepő kérelme valóban egy szép álomként tűnik föl előttem, mely csaknem lehetetlennek látszik. Azonban — ki tudja, — ha igent mondok, nem fogok-é áldozatául esni valamely ügyes kalandornak, minőkről Angliában annyit mesélnek ?

— Azt csak bizd rám, kedves leányom. Azok után, amiket láttunk, tapasztaltunk, ilyesmit következtetni botorság. Egy kalandor hogyan kölcsönözhetett volna ötszáz aranyat szegény boldogult férjednek; hisz jóformán alig ismerte; hogyan küldhetett