Eger - hetilap, 1887
1887-11-15 / 46. szám
363 sén, a részvénytőkén alapult, amit pedig nálunk, megelőző tapasztalás szerint, — előteremteni nem lehet: azon benyomással távoztunk az értekezletről, hogy kár volt az időt újra vesztegetni. Hát a svájcziak? Ezek az újpesti tanácscsal bizonyos csatornázási kérdésben pörbe keveredtek, s igy most már nem azt kívánják, hogy mi járuljunk arányos részvénynyel az általuk Egerben felállítandó szövő gyárhoz, hanem megfordítva, azt akarják, hogy mi saját szakállunkra állítsunk fel itt egy szövőgyárat, ők aztán majd részvényeket fognak tőlünk vásárolni. A t. olvasó láthatja, hogy a svájcziak e kétféle ajánlata annyira különbözik, s oly távul esik egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Az előrebocsátottakat röviden összegezve, azon kérdésre: miért nem jöhet létre Egerben a szövőgyár? egyszerűn igy felelhetünk: mert nincs pénzünk, és mert nincsenek vállalkozók; nem pedig azért, mert a végrehajtó bizottság elnöke, az alispán, — kit épen akkor hivatalos foglalkozása elszóli- tott Egerből, — és annak tagjai nem hallgatták meg t. J. Pé- terífy József ur javaslatát; sem nem azért, mert t. J. Péterffy J. ur, mint kormányközeg, e missiójában valami veszedelmes politikai machinatiót gyanítottak. Épen nem! S e részben nem Eger közönsége, hanem J. Péterffy J. ur az, aki csalódik. Mert Eger város közönsége sokkal tájokozottabb politikai viszonainkban, semhogy J. Péterffy J. urban valami vészes politikai faktort, vagy ágenst sejtene; másrészt, — s ezt én, mint az egri szabadelvű, vagy ha úgy tetszik: kormánypárt tántoríthatatlan hive és tagja, igaz és őszinte meggyőződéssel merem állítani, — hogy közönségünk sokkal érettebb, semhogy pártkérdést csinálna, s politikai absurditásokat követne el akkor, midőn városunk polgárainak közös érdekéről, anyagi jóléte s emelkedéséről van szó. Ahol városunk közös érdeke és java forog kérdésben, ott nálunk a közös czél kivitelére a kormánypárt és ellenzék szívesen fog kezet, hogy vállvetve, egymást kölcsönösen, s jó akaratulag támogatva segítsék diadalra jutni a jó ügyet. Ily esetekben megszűnik a politikai pártoskodás. így gondolkozik Eger város intelligens közönsége, s ezt jövőre nézve jó lesz J. Péterffy J. urnák tudomásul vennie. Ott, hol városunk szellemi s anyagi előhaladása forog kérdésben, tudunk mi magunkon is segíteni, ha lehet, s nincs szükségünk gyám n oksági'a, annál kevésbbé, mert a gyám fogalma, az utóbbi idők szomorú tapasztalatain okulva, úgy is eléggé perhorrescált közönségünk előtt.. Tudjuk mi nagyon jól, mi kellene; de azt is tudjuk, hogy jelen sanyarú közgazdasági viszonyaink közt azt előteremteni nem vagyunk képesek. Dr. Schwartz Dávid. érzékkel, melylyel a természet a nőket megajándékozta, rögtön kitalálta, hogy férjének valami titka van, mely után kutatnia haszontalan, vagy épen káros volna. — Mégis szeretem s fogom szeretni — gondolá magában. 0 férjem, én felesége vagyok; előbbutóbb meg fog térni hozzám. Bízott az időben. Szerencsétlenségre Edgard is úgy járt, mint egyáltalában mindazon férjek, kik mindjárt házasságuk első idejében házukon kívül keresnek szórakozást. A gargon-élet emléke még nagyon friss; kötelékei még nem bomlottak föl. A fiatal férj, ki később nem volna képes szétzüllött legénykori ismeretségeit újra összeszedni, most még együtt találja mindazokat, kik közöl házassága folytán ki kelle válnia. Edgard kezdett az élvezetek s gyönyörök után szaladni; másrészt azonban azok is kergették őt. Némely nők nagyon szeretnek a házasságukkal elégedetlen fiatal férjekre vadászni. S a szegény feleség mit tehetett? Tűrt, szenvedett. Volt neki egy öreg nagynénje, egy jószágigazgató özvegye; ennek panaszkodott néha keserű sorsa fölött. — Mit panaszkodol ?! dorgálá őt a nagynéne. Kedves gyermekem, a férfiak mind egyformák: önzők, zsarnokok, durvák és szívtelenek. Férjem bolondúlt a kártya után s e szenvedélyének föláldozta az én boldogságomat. Neked is kijutott a te részed. Férjed a club-ok bolondja s te a club-ok áldozata leszesz. Ne is álmodjál róla, hogy ezen változtatni lehessen. Igaz biz az, megengedem, hogy ez nem valami szép kilátás a jövőre; de hát talán majd ha gyermekeid lesznek, azok elfoglalják idődet, szórakoztatnak és vigasztalni fognak. Fájdalom! A szegény asszony azzal sem vigasztalhatta maEmlékezés az egri szövő-gyár tervezéséről. Bizonyosan emlékezni fog a t. olvasó közönség, hogy ezelőtt pár évvel alólirott elnöklete alatt, egy bizottság működött városunkban szövő-gyár alapítására. A kérdéses bizottság részletes számítással mutatta ki ily gyár jövedelmező voltát; s nem csak ezt kimutatta, hanem a szervezésre egy részletes tervezetet is dolgozott ki, mely tervezet kidolgozásánál az ipar s kereskedelmi miniszter ur illetékes szakközegét Rejtő Sándor urat is igénybe vette, ki felhívásunkra, személyesen is megfordult körünkben, hogy az itteni viszonyokról személyes meggyőződés alapján, mondja el javaslatait és észrevételeit az általunk egész lelkesedéssel felkarolt szövő-gyár mikénti alapítása és létre hozatalára. Hosszas, szakszerű tanácskozás után a kérdéses bizottság a gyár létrehozatalát részvények aláírása s azután igy alakítandó társulat szervezésével vélte leg- czélszerübbnek. Az aláírás a tervezet prospectusával meg is nyittatott, s ennek eszközlésével a helybeli pénzintézetek, sőt még budapesti intézetek is kérettek fel. Ha jól emlékezem, mintegy 50—60 ezer ft. már előlegesen volt jegyezve. Ez, az évnek október havában történvén, alólirott, az országgyűlési időszak be- állván, s Budapestre távozván, a működő bizottság elnökségét tovább nem vihette, s ha emlékezetem nem csal, Gáspárdy Géza választatott elnöknek. Az aláírás azonban nem felelt meg a várakozásnak, a kellő összeg nem jegyeztetett, s a szövő-gyár ügye ezzel — megfeneklett. A szövő-gyár létesítése részvény utján, a mi tervezetünk szerint, nem sikerült. A pénztőke bizalmát nem tudtuk kinyerni. Valószinü oka"ennek az, mert egy szövő-gyár szakszerű kezelésére nézve, a mi fő, már tudniilik a mechanikai kezelést értem, egész garantiát nem voltunk képesek nyújtani. Az újpesti szövőgyár bukása, egy bank támogatása, s a szakférfiak közelléte mellett is, sokkal lehangolóbb volt, hogy sem mi a mechanikai kezelésre nézve képesek lettünk volna, bizalmat kelteni. Tanulmányoztuk mi a kézsmárki gyár ügyét is. A sileziai gyárak kezelésére nézve is szereztünk adatokat. Ezek mellett sem nyújthattunk positiv garancziákat, a gyár szakkezelésére nézve. Az újpesti gyár bukását is, egyesek állítása szerint, a szakkezelés gyarlósága okozta. Pedig a művezető, angol szakférfiú volt. E kérdésnél fenekük meg, nem csak itt nálunk, hanem mindenütt az országban, a szövő-gyár ügye. Hol vesszük a művezetőket? Ki garantirozza ezt? Ez egyébiránt az én szerény véleményem. Lehet, hogy más oka is volt, hogy mi nem voltunk képesek a szövőgyár létesítésére tervbe vett tőkét aláíratni. Bárcsak jönne az a szerencsés, ki ezt eszközölné. Ezeket szükségesnek tartottam emlékbe idézni, s Jágócsi Péterffy József ur figyelmébe ajánlani, ki a nyár elején, épen a követválasztási mozgalmak idejében, egyszercsak megjelent Egérgát, hogy majd egykor gyermekeiben fog találni kárpótlást. Nem vallott meg mindent nagynénjének ; nagyon kinos volt volna rá nézve megvallani, hogy bár férjnél van, de tulajdonkép még nem is felesége férjének. így folyt le néhány hónap. Edgard még mindig őrülten szerelmes volt Termine kisasz- szonyba, bármint akarta őt feledni; ha ugyan lehetséges, hogy a kicsapongó életmód elfeledtesse az igazi szerelmet. Nejéhez egyáltalán nem közeledett; semmi vonzalom, sőt még szánalom sem támadt szivében szegény, szenvedő felesége iránt. Eltökélte, hogy boszút áll az orvoson, s csak azért is megmutatja neki, hogy erőszakos rendszerének nem lesz meg a remélt következménye. Szerencsétlenségére a szegény asszonynak, ez a boszú első sorban leginkább őt sújtotta, ki semminek sem volt oka s mégis bűnhődnie kellett más hibája miatt. Edgard néha napokig haza sem jött. Az időben, midőn még jogász volt, ismert egy fiatal kezdő színésznőt, ki nehány évvel később egyike lett a legszebb párisi színésznőknek s a legfelkapottabb divathölgyeknek. Edgard megújítja ez ismeretséget. A barátság, a régebbi ismeretség, a közös reminiscentiák, elég ürügyül szolgáltak e házasságon kívüli szeszélyhez, mely a Dumont- ház nyugalmát nagy veszélylyel fenyegette. Edgard felesége nem volt féltékeny, mert a gyanakodás nem tulajdona az ártatlan naiv lelkeknek. Mindamellett lehetetlen volt félreismernie a helyzetet, midőn egy nap férjét egy kocsiban látta egy nővel, ki úgy látszott, hogy az ő jogos helyét foglalta el. Fájdalomtól mardosva tért haza, először érezve életében a szerelemféltés kínzó gyötrelmét. (Folyt, köv.) _ *
