Eger - hetilap, 1887
1887-08-23 / 34. szám
268 — Virágzó Musa. P. E. kanonok ur ő nsga diszkertjében, egy kiváló példány Pisáng-növény (Musa sapientum) e napokban kezdett virágzásnak indulni, gyorsan fejlődik, s rövid napok múlva lombkoronája teljes pompájában lesz szemlélhető. A pisángnö- vénynek eredeti hazája a forró földöv, különösen Keletindia, s az indus tenger szigetei, hol számtalan válfajban tenyészik, s úgy édeses banán-gyümölcse, mint különféle czélokra használt egyéb részei által igen becses gazdasági növénye a tropikus tartományoknak. A mérsékelt övben üvegházakban növelik, s tenyésztése gondos kezelést igényel. Kifejlett virágzásra azonban nálunk csak ritkán jut, s igy a P. kanonok őnsga példányának ez idő szerinti virágzása reánk nézve ritkább természeti tüneménynek tekinthető. Musa-példány egyébkint több is van városunkban, igy nevezetesen az érseki diszkertben, melyek közöl két, szintén igen pompás példány az érseki palota előtti park két oldalán diszlik. — Sajósy Alajos akadémiai festész műtermében ismét egy kiválóbb műalkotás szemlélhető. Szent István első magyar király képe ez, (466 cm. magas, 221 cm. széles), mely a mélt. egri főkáptalan kegyurasága alatt álló borsodmegyei szentistványi templomba főoltárképül rendeltetett meg. A compositio, rajz, színezés, plastika, oly előnyösen mutatják be újból is a jeles festész tulajdonait, hogy nem csodáljuk, ha oly kiváló müértő, mint Telepy K. — maga is művész, — közelebb Egerben lévén, a mü felett legnagyobb tetszését fejezte ki. — Krancz József őnsga, ez. minist, tanácsos a m. kir. bel- ügyministerium árvaügyi osztályában, a múlt hét folytán ismételve több napig tartózkodott városunkban, az itteni bonyolult árvaügyek folytatólagos megvizsgálása czéljából. Minist, tanácsos ő nsgának e másodízben tett idefáradását főként az a körülmény tette szükségessé, mert gr. Keglevich Béla, megyénk főispánja ő mlga a belügyministerhez tett legutóbbi előterjesztésében határozottan kifejezte, hogy ha a városi árvaügyek felsőbb helyről szakszerűn s tüzetesen meg nem vizsgáltatnak, s az illető tisztviselőknek a további eljárásra s kezelésre nézve részletes uta- sittások nem adatnak, — ő mlga a városi árvaügyek vezetésére *iézve nem vállalhatja el a felelősséget. Krancz József minist, tanácsos ur ez úttal különösen a városi árvaszéknél újabban életbe léptetett eljárást s kezelést vette tüzetesebb vizsgálat alá, s úgy ezt, valamint az árvaszék azon intézkedését, hogy minden egyes árvaügyet az érdeklett felekkel közvetlenül s személyesen letárgyal, — helyeslőleg vette tudomásul, melynek a városi tanács és árvaszék tagjaival tartott tanácskozáson kifejezést is adott. Minthogy azonban az 1886-ra szóló árvaszéki számadások s kimutatások még most sincsenek befejezve, ezeknek gyorsabb elintézésére egy szakértő közeg alkalmazását látná kívánatosnak. Erősen hangsúlyozta egyszersmind fontosságát és szükségességét annak is, hogy a városnál a sokféle pénztár helyett egyetlen egy központi pénztár létesittessék. Erről egyébkint a városi képviselőtestület ülésében is többször volt már szó, de kivitele, fájdalom, még mindig ad graecas calendas maradt. Az árvaszéki vizsgálati iratokba is betekintett minist, tanácsos ő nsga, s újból is megütközve győződött meg ama — nem mondjuk : roszakaratú, — de mindenesetre nagy könyelmüséggel s tudatlansággal párosult üzelmekről, melyeknek árváink pénze évek hosz- szú során át ki volt téve. Csak pár esetet említünk fel: T. A., ha jól tudjuk, 1866-ban lett először polgármesterré megválasztva. Azelőtt ő kezelte az árvagyámi ügyeket. Ugyancsak 1866-ban lett egyidejűleg Laurencsik-Lőrinczfy megválasztva városi árvagyámnak, s mégis az árvagyámi hivatalos átadás, az eredeti okmány szerint, csak 1871-ben történt meg. Hát az előző öt év alatt minő alap on működött az uj gyám? A Schw. kiskorú örökösök ér- tékpapirszelvényeit, Lőrinczfy beváltotta, s a befolyt összeget a kiskorúak gyámjának nyugtájára kifizette. A kifizetés híven be is van vezetve a kiadásban; de a bevételben nyoma sincs a szelvények beváltásának. Hogyan lehetett ezt a számadás vizsgálójának észre nem venni? S ilyen gaz visszaélés száz meg száz kerül most, a gondosabb vizsgálat alatt, napfényre, s mennyi kerül még majd később elé? — isten a megmondhatója! Aztán hány bevehetetlen, vagy végkép elveszett követelés, rég kifizetett kötvény szerepelt évek hosszú során át vagyonként az árvapénztári számadásokban! Az eddig közelitőleg megállapított hiány mintegy 30—35 ezer forintra rúg. Mily összeget fog kitenni, mikor a dolog végleg tisztázva lesz ? S valóban aggódva kérdjük : vájjon nem alapos-é főispánunk őmlga sejtelme, ki azt tartja, hogy az eddig kiderített, sikkasztott összeg csak útiköltség volt Lőrinczfynek. Mennyire mehet még azon összeg, melyet a szerény fizetéséhez képest úri házat tartó s egyre gyarapodó Lőrinczfy, évek hosszú során át, minden ellenőrzés és gondos vizsgálat hiányában sikasztott! — Helyreigazítás. Lapunk legutóbbi számában, a néh. Tóth Ferencz, cist. r. áldozár, nyug. íőgymn. tanár elhunytára vonatkozó közleményünkben lényeges hiba csúszott be, melyet ezennel helyreigazítunk. — Supka Jeromos őnsga, a cist. rend mostani apátja ugyanis nem a boldogult ravatala fölött tartott beszédet, — miként azt a kezünkhöz juttatott hírlapi közlemény után mi is tévesen közöltük, — hanem a boldogult Tóth Ferencz Egerben tartott első sz. miséje alkalmával mondott a jelenlegi apát úr őnsga, akkor egri főgymn. tanár s az ujmisésnek novitius- társa a cisterciek egri templomában nagy hatású alkalmi szent beszédet. Az illető székesfehérvári lapot, melyből a téves közleményt vettük, szintén kérjük e tévedés helyreigazítására. — Melczer Gyula, Borsodmegye szeretett alispánja, kit, — mint lapunkban is említettük, — nemrég súlyos baleset ért, — mint „Borsod“ laptársunk nyomán mi is örömmel értesülünk, — már túl van a veszélyen, s lábtörése minden komolyabb következmények nélkül, mihamarabb be fog gyógyulni. mig Bürger, „Lenora“ halhatatlan költője, amig verseit papírra vetette, szerette az utczai dalok fütyülését. Klops tock egész életében ellenszenvvel viseltetett a főúri társaságok iránt. Ha csak tehette, félrevonult elölök, mert az üres, csupán kegyelmi „hódolat — mint a hogy vette — szive érzelmeinek ellene volt. 0 átalában azon ritka férfiak egyike volt, kik önbecsüket már korán fölismerték. Mikor falusi iskolás gyermek korában valami csintalan tette miatt bezárták, e szavakat irta az iskolai börtön falára: „Most itt vagyok, s nevemet ide Írom, de majd az utókor is beírja nevemet egykor a halhatatlanok könyvébe, s emlegetni fogja.“ — Máskülönben Klopstock nagy barátja volt a szarvasgomba-pástétomnak, lazacznak, és pisztrángnak. Heine Henrik egész életpályáján igen érzékeny idegzetű, s felette ingerlékeny volt, minek valószínűleg folytonos főfájása is lehetett oka, melyről már göttingai tanuló korában is panaszkodott. A zajos Párisban sehogy sem tudott nyugalmas lakást találni, pedig nem bánta, ha a leghomályosabb udvarban lenne is az, s egyebet se láthatna, mint falakat, tetőket, és kéményeket, csak csöndben lehetne. Egyszer elkésődve egyik barátjánál hált, de nem tudott pihenni, mig az erősen ketyegő órát meg nem állították. Kotzebue, a vigjátékiró, midőn színműveit irta, mindig szavalt, vagy játszott. Mondják, hogy mikor Sand őt meggyilkolta, kis fia, amint apját hörögve a földön hánykódni látta, igy szólt anyjához: „Nézd mama, a papa ismét komédiát játszik.“ Mat hi sson elégiaköltő, verseinek nagy részét úgy teremtette, hogy holdfényes éjben a nyitott ablakhoz állott, s tekintetét a varázsszerüleg megvilágított tájékon legeltette. John Locke, angol bölcsész, kinek éles elméjét s Ítéletét még ma is bámulják, felüdülésül érzelgős rabló regényeket, kísérteties történeteket olvasott, és sirt egy-egy elvarázsolt her- czegnő szerencsétlenségén, vagy a megvetett szép Magello- ne sorsán. (Folyt köv.) Hoffmann meséi. A kornak regényes de prózai kórrajza. Irta: Abraham a Scta Clara jnior. Motto: Elhangzottak már a kortes-nóták, Csapok, zászlók elpihentenek; Elhalványult a kortes-dicsőség, S oda kortes érték, becsület. Kortes, kinek főúri vagy főpap Asztalánál volt tegnap helye, Kikopva e társadalmi körből Ma — mint előbb — „bitang“ a neve. Egri lantos. A való. Az 1860-as évek utolján vig társaság ült együtt Budán, a „Noé bárkájáénál. Költők, írók; vidéki és fővárosi, a haza sorsa iránt lelkesült érdeklődéssel viseltető úri emberek társasága volt ez. A kiegyezés bevégzett tény volt. Sokan néztek remény- teljesen a jövő elé. Az „Italia fara da se“ magyar kiadásban igy hangzik: „A nemzet jövője saját kezébe van adva.“ Azonban hazánkban is vannak ám irredentisták; ezeknek pedig más képet teremtett képzeletek a jövőről, mint a Deák Ferencz politikáját bálványozóknak.
