Eger - hetilap, 1887

1887-08-23 / 34. szám

269 — Értesítés. Az egri érseki tanitóképezdében a jövő 1887/s-ik tanévre a beiratások szeptemberhó 1-, 2-, és 3-ik napjain tör­ténnek, a fölvételi-, javító-, és pótvizsgálatok 5-én tartatnak; a tanév pedig a szentlélek segélyül hívásával 6-án nyittatik meg. Az 1868-iki XXXVIII. t. ez. 86. §-a értelmében fölvétetik min­den oly éptestü növendék, ki 15-ik évét már meghaladta, s a hit- erkölcstan-, anyauyelv-, számtan-, földrajz-, és történelemben lega­lább annyi jártassággal bir, amennyit a gymnásium, reál, vagy polgári iskola négy alsó osztályában tanítanak. Aki erről rendes iskolai bizonyítványt felmutatni nem képes, fölvételi vizsgálatot tartozik tenni. Azon ifjak, kik a tanitó-képző intézet osztályait Egerben kívánják látogatni, és segélyben részesülni óhajtanak, fölhivatnak, hogy egri érsek ő nagyméltóságához intézendő folya­modványaikat, keresztlevéllel, erkölcsi-, iskolai-, orvosi- és sze­génységi bizonyitványnyal fölszerelve, jelen hó 28-ig az intézet igazgatóságához (Lyceum földszint 8. sz.) beadják. — A beiratás Lyceum I. emelet 33. sz. alatt történik. Kelt Egerben. 1887. augusztushó 16-án. Az igazgatóság. — Értesítés. Az egri rom. katli. hitközségi népiskolákban a beiratások a következő napokon fognak megtartatni: I. A belvá­rosi fiiskola hat osztályában aug. hó 28, 29, 30- és 31-én, reggeli 8—12-ig, délután 2—5 óráig. Szept. hó 1-én és 3-án a felvételi és javító vizsgálatok reggel 10—12-ig tartatnak meg. Szeptember 4-én reggeli 8 órakor a lyceumi kápolnában „Veni Sancte.“ Szeptember 5-én rendes előadás. Egy-egy osztályba 80 tanulónál több nem vétetik fel; miért figyelmeztetnek a t. ez. szülők és gyámok, hogy gyermekeiket,, avagy gyámoltjaikat a fentirt napo­kon beíratni iparkodjanak. Évközben csak más vidéki iskolában járt és bizonyitványnyal ellátott tanulók vétetnek fel. II. Az an­golkisasszonyok külső iskoláiban a beiratás] szept. hó 1-én 2- és 3-án leend, 5-én „Veni Sancte.“ 6-án rendes előadás. III.—A kül­városi iskolákban a beiratás kezdődik szept. hó 1-én és tart 10-ig; 11-én reggeli 7 órakor, a nagytemplomban, ünnepélyes „Veni Sancte.“ 12-én rendes előadás. A Keller-féle házban levő leány­iskolában, hol a beiratási dij 1 frt, — mely azonban a szegénysé­güket igazoló szüléknek elengedtetik, — a leányok a női kézi­munkákban is oktatást nyernek. — IV. A külvárosi vasárnapi ismét­lő iskolában az előadás szept. 18-án veszi kezdetét. Figyelmez­tetnek a szülők és gondnokok, hogy a népoktatási törvény 1-ső és 19. §-a szerint, mennyiben gyermekeik és gondnokoltjaik 12 «vöket be nem töltötték kötelesek gyermekeiket vagy gondno­koltjaikat 12 évök betöltéséig a mindennapi népiskolába járatni. Kivétel csupán azon gyermekekre nézve engedtetik, kik az elemi •oktatás után felsőbb tanintézetbe (polgári-iskola, közép-iskola) lépnek. Az 1887. évi XXII. t. ez. 3. 4. 5. §-a értelmében a ma­gán és nyilvános tanintézetekbe csak oly tanulók vehetők föl, kik oltási és újra oltási bizonylatot tudnak fölmutatni, ennél fog­va a szülők és gondnokok fölhivatnak, hogy, — mennyiben ez lehetséges lesz — gyermekeik, vagy gondnokoltjaik oltását és újra oltását igazoló bizonylattal jelenjenek meg a behatásoknál. Az 1868. évi 38. törvény értelmében az első osztályba csak oly tanulók vehetők fel, kik életök 6-ik évét már betöltötték. A mi keresztlevéllel igazolandó. Eger, 1887. évi augusztus 22-én. Az egri r. kath. népiskolák igazgatósága. — Meghívás. A „hevesmegyei tantestület“ évi nagy gyűlését f. évi augusztus hó 29 és 30-án Egerben a belvárosi községi is­kola nagytermében tartja meg. A gyűlés mind a két napon dél­előtti 10 órakor veendi kezdetét, melyre úgy a tantestület t. tagjai, valamint a tanügy iránt érdeklődő közönség tisztelettel meghivatnak. A gyűlés tárgyai: 1. Elnöki megnyitó és jelentés. 2. Az egri és gyöngyösi járási körök működéséről teendő jelentés. 3. A pénztárnok jelentése és a számadások megvizsgálása., 4. Az „Eötvös-alap“ és az „országos tanító árvaház“ ügye. 5. Érteke­zés a népiskolai közegészségi ügyről. Irta és felolvassa Fejér Béla egri községi tanító. 6. A tagdijak befizetése. 7. A „járási körök“ részére szaklapok megrendelése. 8. Gönczy Pál, közokta­tásügyi államtitkár jubilaeuma. 9. Könyvviteltan az iparostanuló iskolában. Gyakorlati előadás, tartja Derszib Rudolf. 10. Intéz­kedés a Komáromy Lajos, Lakits Vendel és Péterfy Sándor által szerkesztett olvasókönyveknek a népiskolákba behozatala iránt. 11. Új tisztviselők választása. 12. Indítványok és más folyó ügyek elintézése. Eger 1887. augusztushó 15-én. Derszib Rudolf, a „hevesmegyei tantestület“ elnöke. — Fölhívás az iparosmester urakhoz! Az iparostanulók be­irása az 1887—88-ik iskolai évre f. évi szeptember 4. 8. és 11-én délelőtt 9 —12-ig, délután 2 — 5 óráig a belvárosi községi iskola nagytermében tartatik meg. A rendes tanítás pedig kezdetét veszi szeptember 15-én. A beíráskor az újonnan, szerződtetett és még be nem irt tanulóknak okvetlen magukkal kell hozni az iparha­tóság által aláirt és bejegyzett tanoncz-szerződést. Figyelmeztetnek a tanonezot tartó iparosmesterek, hogy tanonczaikat a kitűzött záros határidő alatt beírassák, mert ennek letelte után jelentke­zett tanonezok csak mint rendkívüli tanulók vétetnek fel, s az 1884-ik évi XVII. törvényezikk 157. d. pontja értelmében 20 írttól 200 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők azon ipa­rosmesterek, a kik tanonczaik irányában azok iskolai oktatására vonatkozó törvényszabta kötelességeiket nem teljesitik. Eger, 1887.. augusztus hó 15-én. Az igazgatóság. — Fölhívás a szülőkhöz! A belvárosi községi iskola mind a 6 osztályába, valamint a külvárosi községi iskolákba a tanulók behatása f. évi augusztus 31-én, szeptember 1 és 2-án délelőtt 8—12-ig, délután 2 — 5 óráig eszközöltetik az iskola-helyiségek­ben ; a rendes tanítás pedig szeptember 3-án veendi kezdetét. Miről a t. ez. szülők, gyámok és gazdák oly hozzáadással érte- sittetnek, miszerint a „Népiskola-törvény“ értelmében a 6-12- éves gyermekek a mindennapi, a 13—15-évesek pedig az ismétlő Élénken folyt a társalgás. A sorrendre tűzött vita tárgya: a kiegyezés és a nemzet jövője volt. Legélénkebb szóvivő vala köztök Hoffmann. Az emberjog, szabadság, szóval: a modern eszmékért lelkesülő, a jövőt rózsaszínben látó, kedves modorú fiatal ember volt Hoffmann, ki erős szóharezot, vívott ma a túlságos számban levő ellenzékiekkel. Szemben ült vele Labienus. Ez a vitában nem vett részt. Egykedvűen hallgatta a debattirozókat; csak néha látszott aj­kain egy-egy szarkasztikus mosoly, mi a szemben ülő Hoffmant, a vita közben is kihozta sodrából annyira, hogy állításának bi­zonyító érveit mindig a hallgató Labienushoz látszék intézni; mig végre Labienus is megszólalt: — Hallod-e, Hoffmann. Meséld el már nekünk, milyennek képzeled te hazánk jövőjét, és milyennek saját jövődet; mert úgy veszem ki beszédedből: élted és szerelmed történetét hazánk jö­vőjével azonosítva látod. Mentsen meg az ég csalódásoktól. Nincs keserűbb érzet, mint midőn az ember jogos várakozásaiban meg­csalatkozik. Én félek, hogy összetéveszted a hajnalt az al­konynyal. — Jól van, — felelt Hoffman. Elmondom. De, kérlek, ne szakaszatok félbe: I-ső mese: A phantom. 1848-ban, majdnem gyermek, Bécsben technikus valék. Febr. 2 8-ára virradó éjjel álmomban egy elbüvölőn szép nőt láttam a Práterben lovagolni. Huszártisztek kisérték. Elszáguldott mellet­tem. Én a Jägerzeile felé haladtam; de midőn ennek végén visz­szafordultam, a lovagim újra elért. Megállóit, leugrott lováról, s uszályát és lovagostorát baljába szorítva, felém közeledett. — Hoffmann! — igy szólita meg sylphid-hangon, — én a század szelleme vagyok. Majd fölismersz még. Nehéz na­pok jőnek. Otthon szükség lesz rád. Ne feledd, hogy a népek testvérek. E szavakkal égető csókot lehelve homlokomra, — tricolor- kokárdát tűzött mellemre — s egy pillanat alatt aranysárga pa­ripáján termett. — Adieu, Hoffmann! Ne feledd Olympiát! Adieu! A kapott, — oly édes csók kéj érzetétől izgalomba hozva, fölébredtem, s kábultan kerestem mellemen az oda tűzött kokár­dát. A látomány lázas ingerültségbe hozott. A tündérszép Olym- piába szerelmes levék. Hol találom én föl e tünde, ragyogó szép­séget a való világában ? Mást szeretni ez életben — úgy érzem — soha sem leendek képes. Első szerelmem volt. Ilyennek kép­zeltem mindig az asszouyi tökélyt! E bájos képtől nem bírtam többé szabadulni. Szórakozott, unalmas levék. Barátaim, köztük Labienus, azt mondák : „Phan­tom után bolondulsz. Jobb, ha mulatsz, mint eddig. Phantomot hajhászni bolondság!“ Nem használt. A benyomás alul nem bírtam szabadulni. Li- dércz-nyomás voit ez, mely éber álmokat teremtett, s ezekben gyönyörködtem. Néhány nap múlva, midőn az aulára megyek, csoportosulva találom pályatársaimat, s a kezükben levő hírlapokból értesülök a legújabb párisi eseményekről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom