Eger - hetilap, 1887

1887-03-29 / 13. szám

100 örökít tessék meg. mely indítvány egyhangú helyesléssel talál­kozott. E halálozások folytán az üresedésben levő elnöki, s egy -- esetleg két — igazgató tanácsosi hely lévén betöltendő, titkos szava­zás utján, elnökül id. Simonyi Károly, igazgatósági tagokul: Györgyényi Ignácz kanonok ő nsga, és Sztupka János vá­lasztattak meg. Az osztalék kifizetése márcz. hó 28-ától kezdve tétetett folyóvá. Az egri ipar- s kereskedelmi bank. Burik István elnök elnöklete, s számos részvényes tagok élénk részvéte mellett, ugyancsak a múlt, vasárnap, f. hó 27-ének délutáni óráiban tar­totta meg, saját helyiségeiben évzáró rendes közgyűlését. Elnök­lő Burik István, a beadott részvények alapján constatálván a közgyűlés határozatképességét, a megjelent tagok szives üdvöz­lése mellett a közgyűlést megnyitja, s dr. Schwartz Dávid igaz­gató-társát a lefolyt évi üzleti forgalom tüzetes és ismertető elő­terjesztésére fölkéri. Dr. Schwartz Dávid igazgató az évi jelentést a követke­zőkben terjeszti elő: „T. közgyűlés! Igazgatói minőségemben ismét nekem jutott a szerencse intézetünk lefolyt évi működéséről részletes jelentést beterjesztenem, — és habár ezt kevés szavakba szoríthatnám össze, mert csekély eltérést mutat fel a legutóbbi jelentésünkkel szem­ben, mivel az akkor jelzett közgazdasági válság jelenleg is sú­lyosan érezteti káros befolyását, és még fokozottabb óvatosságra és éberségre indított bennünket; mégis két nevezetesebb mozza­natot, mely midőn egy részről intézetünk anyagi és erkölcsi ér­tékét nagy mértékben előmozdította, másrészről intézetünk _ nim- busát tetemesen növelte, nem hagyhatok fölemlités nélkül. Értem alatta először a lefolyt év második felében történt üzleti összeköt­tetésünket a Hevesmegyei takarékpénztárral, mely nemcsak a köztünk fenállott collegialis viszonyt erősítette meg, hanem ez által ezen régi. szilárd alapon nyugvó intézet vezérférfiai tényle­ges jelét adták működésünk iránt való teljes bizalmuknak. — Másodszor, az osztrák-magyar bank azon tényét, hogy egy személye­sen megjelent előkelőbb tisztviselője által a bankmellékhely elfogadá­sára fölkért, melyből hogy anyagi haszon ugyan vajmi kevés háramlik intézetünkre, okait már más alkalommal és más helyen bőven kifejtettük, de kétségtelen, hogy intézetünk tekintélyét emel­te és szorosabb összeköttetésbe hozott azon nagyhatalmit pénz­intézettel, melynek minden kétséget kizárva később fogjuk elő­nyeit élvezni. Ezek után áttétek azon számokra, melyek legjobban illustrál­— Mennydörgettét! Bücsület, böcsiilet, — azt hiszem, más­kép ezt nem lehet magyarázni. — Ah! E pillanatban az utczáról behallatszott a fő-felügyelő „hm, hm“-ja, ki épen akkor haladt el az ablak alatt. — Láthatod, hogy nem lehet többé visszalépni. A fő-felügye­lő türelmetlen. — Tehát ő miatta kell verekednem? — Természetes! — Tehát nem a becsületért!- — Epei] a fő-felügyelő miatt van a böcsiilet oly érzéke­nyen megsértve. E pillanatban lépett be Carubic, a párbajsegédek egy­másféle fajtája. Rettenetes ember ez a Carubic! A vastag burkus őrnagyot, azt az óriást, aki ötszáz fontot nyomott, és az ezüst tallért ujjai közt ketté törte, — a más vi­lágra expediálta. Egy napon igy szólott a burkus: — Az eső estig eltart. Az érzékeny Carubic, kinél történetesen nem volt esernyő, azt hitte, hogy a burkus, mondásával az ő esernyőtlen állapotá­ból gúnyt akar űzni. Egyik szó a másikat követte, s a história, egyre élesebbé fajulván, kihívásban végződött. Becsület dolgában annyira fanatikus két embernél, minők ezek voltak, a páros-vias- kodás nem végződhetett egy kis karczolással, hanem, irgalom­kegyelem nélkül, élethalálra ment! Elmentek az északi sarkhoz, a jéghegyek közé, hogy a zsan- dároktól távul, annál kényelmesebben verekedhessenek, öt lépés­ják a lefolyt üzleti évet, és feltüntetik annak eredményét; meg kell azonban itt előre jegyeznem, hogy a tavalyinál kisebb for­galom azon körülménynek tudható be. hogy az elmúlt év első felében, vagyis 6 hónapon át, uj hitelműveleteket nem eszközöl­tünk, s igy a forgalom csak az év harmadik harmadában nyert élénkebb lendületet. E kisebb forgalom daczára mégis azon sze­rencsés helyzetben vagyunk, hogy a tavalyinál nagyobb osztalé­kot adhatunk. És minek tulajdonítható e kedvezőbb fordulat ? Azon körülménynek, hogy olcsóbb pénzhez jutottunk. A már kéznél levő idei zárszámadatokból láthatja a t. köz­gyűlés, hogy a forgalom 1,831,615 frt 99 kr. kevesebb mint a tavalyi 2,0.39,085 frt 89 kr. — Betét 120,346 frt, kevesebb mint a tavalyi 137,055 frt. Leszámítolt, váltó 151,998 frt, több mint a tavalyi 137,710 frt. Tartalék-alap 6972 frt; több mint tavaly 6428 frt. Tiszta nyeremény 8512 frt, több mint tavaly 8094 frt. Ezekből kitűnik, hogy bár a forgalom a lefolyt évben az ezt megelőzővel szemben csekélyebb volt, a betét is kisebb számot tüntet fel, mindemellett a tiszta jövedelem szaporodást mutat. Ha még ehhez hozzá-veszszük, hogy a per alatt lévő követelések mind behajthatok, és veszteség nem igen volt, a gőzmalomra be­kebelezett 16,000 ft, mely parlagon feküdt, ez évi január hóban ár­verés utján történt eladás folytán folyóvá tétetik, és igy a hely­zet. általában kedvezőnek mondható. A tiszta nyereményből a tartalék-alapra az alapszabályig meghatározott ő°!„, és az igazgató-tanács 20%-án kivül telmaradt 6750 frtnyi összeg felosztását, akkép indítványozza az igazgató­ság. hogy minden részvény után 2 frt 70 kr. vagyis 9°/0 ül­tessék ki a részvényeseknek, a felmaradt 500 írt a tartalék- alaphoz csatoltassék. Egyszersmind kérem a tisztelt közgyűlést az igazgatóság nevében, a zárszámadásokat, az igazgatósági és felügyelői bizott­sági jelentéseket és indítványokat jóváhagyni és mindkét testület részére a felmentvényt megadni.“ A közgyűlés úgy az igazgató-tanács üzletforgalmi jelentését, valamint a felügyelő bizottság előterjesztését is, tudomásul vette, s a tiszta nyeremény felosztására nézve az igazgatóság javasla­tát elfogadta. Elnök felolvasta+ja Bernecker Ferencz felügyelő bizottsági tagnak az igazgatósághoz intézett levelét, melynek értelmében, változott körülményei miatt ezen állásáról lemond. Ennek kap­csán elnök előterjeszti, hogy miután az alapszabályok értelmében négy igazgató-tanácstag kisorsoltatik, Hegedűs János igazgató-ta­nácsos pedig, időközben hasonló minőségben a hevesmegyei taka­rékpénztárhoz választatván meg, itteni állásáról lemondott, ez ut­nyi távulságról, hatcsövű revolverből, négyszer lőttek egymásra; tehát összesen 24 golyót váltottak. Az első lövésre a Carubic fegyvere szétrepedt. A burkus őrnagy, az első menetnél, az ő szép hat golyóját szépen belelüvöldözte az ellenfele hasába; de mikor épen másod­szor akart tölteni, Carubic derekánál fogva fölkapta a burkus majort, aki ötszáz fontot nyomott, s zsuppsz ! — ketté szakasztottá őkémét egész a nyaka csigájáig! Ekkor szépen lefektette egy jéghegy tetejére, s Carubic uraság visszatért Francziaországba, holott ez a borzasztó páros- viaskodás, mely tanuk nélkül folyt le, bizonyára nem jutott vol­na köztudomásra, ha azt maga Carubic el nem fecsegi. Megjegy­zendő, hogy Carubic gascognei származású volt. Ha azt mondták neki: — X . . az orrát fintorította rád, s te eltűrted. . — Z . . . mellbe rúgott ... hátulról, — s te csupán ezt kiáltottad: „Oó, éldes anyám!“ Mind az efélékre Carubic csak a szánalom fájdalmas moso­lyával válaszolt: — Beszélhettek nekem. A poczakos őrnagygyal történt his­tória óta, szentül megfogadtam, hogy többé nem verekszem. . . . Carubic Ion a „Jól át sült“ második segéde. Tripotot igy szóla hozzá: — Röviden az esemény következő: a mi tisztelt barátunkat egy úr, aki tele szájjal ült, „eredetidnek nevezte. — Ülve! . . . Mikor állt, föl ? — Mindjárt a kihivás után. — Ez mutatja, hogy a sértés szándékos volt. A becsület nemcsak meg van sértve, de meg is támadva, — döntött Carubic. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom