Eger - hetilap, 1887
1887-03-29 / 13. szám
tál egy felügyelő bizottsági tag, s ót .guzgató-tanácsos választása ieszeti titkos szavazás utján megejtendő. Az igazgató-tanácsból ez úttal, a megállapított sorrend szerint kisorsoltalak: Butik István. Hubert János, Luga László, és Pillér József. — Titkos szavazás utján megválasztattak, és pedig felügyelő bizottsági tagnak: dr. Briinauer Ámbró; igazgató-tanácsosoknak: Putrik István, Luga László, dr. Hubert János, Ignics Boldizsár és Eiszenmann Oszkár. — Az osztalék kiűzetése f. é. apr. 1-től tétetett folyóvá. A közgyűlés befejezése után az uj igazgató-tanács tartott rövid ülést, melyen ugyancsak titkos szavazás utján megválasztotta tisztviselőit. Megválasztattak, elnöknek: Burik István, társelnöknek: dr. Schönberger Soma; igazgatóknak: Butik István, Luga László, és dr. Schwartz Dávid. A sorozás Hevesmegyében. ív. E czim alatt lapunk előző számaiban ismertettük az n különbséget, mOy az egyes járásokra, hol a sorozás már megtartatott, — kivetett hadjutalék és a tényleg besorozottak száma között mutatkozott, s mely különbség jelentékeny adósságot tüntet fel. Ezen különbség, vagyis emberanyagbeli adósság a gyöngyösi járásban elérte a lehetőség határát, a mennyiben a kiállítandó 217 ember helyett csupán 73 ember lett besorozva, s igy a hadjutaléki tartozás nem kevesebb mint 141 ember, tehát majd kétszerese annak, mit a járás az idei sorozáskor állítani képes volt! A járásra a múlt évi tartozással együtt ki volt vetve mint hadseregi ujonczjutalék 185, póttartalék részére 32, s mint honvédségi legkisebb szükséglet 22. Az állítási lajstrom négy korosztályába jogosan volt felvéve, összesen 831 ember, ezek közöl engedélylyel vagy anélkül távol maradt 71. A tényleg elővezetett 760 egyén közöl 72 az ujoncz, 1 a póttartalék, és 46 a honvédséghez soroztatott be, vagyis összesen 119, mi körülbelül 15% felel meg. Továbbá felmentetett mint család fentartó 28, kicsinynek találtatott 111, visszahelyeztetett testi fogyatkozás miatt 439. mint mindenkorra alkalmatlan töröltetett. 4, felülvizsgálatra küldetett 59. Megemlítjük még, hogy a negyedik korosztályból tényleg megvizsgáltatott 78 ember; ezek. közöl egyetlenegy sem volt besorozható! — Miután cui vagyunk a sértett fél, szerencsére, mi választjuk a fegyvernemet, — mondá Tripotot. — Válaszszuk a pisztolyt, én nagyon ügyes lövő vagyok! — mondá „Jól átsült.“ ■— Akkor lehetetlen! . . . A te lövési ügyességed meggátol bennünket abban, hogy magunkat gyilkosságba ártsuk. — Igen, de én meg karddal bánni nem tudok. — Ez malheur! . . De becsületünk tiltja a pisztoly használatát. — No hát akkor mit értettetek „a fegyverek szabad választása“ alatt ? Carubic sértetten, igy felelt. — - Semmi észrevételek! Meghivtál-é bennünket párbajsegédeidnek ? Igeu, vagy nem ? Ha igen, akkor teljesen rendelkezve kell bocsátanod magadat. mint „Jól át sült“ párbajsegédeitől távozott, imigy elméik-dék magában: — Ej mit! Ezek ugyancsak unalmas íiczkók az ö becsületbeli húgaikkal, kivált ily csekélységnél. s minthogy épen a Jouffroy-átjárónál volt, megállóit a kapuban. \z első átmenőt megállította, s igy szólt hozzá: — Uram, mit tart ön a becsületről ? A megszólított épen egy divatárus volt, s igy válaszolt: — Ez egy divatból rég kiment portéka, aminek ma már egyátalán nincs kelete. Egy másik kérdezett azt felelte: Különfélék. Dr. Samassa József egri érsek ő exja. f. hó 23-án Budapestről székvárosába visszaérkezett. — Dr. Samassa József egri érsek főpásztorunk ő ninlga, ki mindenütt magasztos példával jár elül. ahol jótékonyságról, vagy hazai közművelődésünk előmozdításáról van szó, legközelébb ismét fényes tanujelét adta áldozatkész nemesszivüségének, midón egyik remek hazai műemlékünk, az egri minaret helyrehozásának, s díszes körülkerítésének czéljából kibocsátott gyűjtőivel], melyet a tisztelgő C s i k y Sándor, közkedvelt polgártársunk, és K a p á c s y Dezső megyei árvaszéki jegyző s előadó, t. barátunk, a gyűjtök országosan ismert fejedelme, mutattak be ő exjának, — az adakozások sorát 200 írttal volt kegyes megnyitni. — Az egri minaret kijavitatása s f'entartásának és díszes körülkerítésének mintegy 859 írtra terjedő költségeihez, Kapá- csy Dezső gyűjtő-ivén, érsekfópásztorunk nemes példája után buzdulva, de a hazafias és culturális szép czél iránti tekintetből is, az egri mélt. fókáptalan szintén 200 írttal, — az eszme egyik legbuzgóbb elöharczosa: ft. lovag Szvorényi József cist. r. perjel s főgymn. igazgató pedig 50 írttal járult. — E szép kezdet élénk bizonysága annak, hogy városunk müveit közönsége körében a nemes eszme lelkes pártolásra talált, s a gyűjtés eszközlése a — legszerencsésebb kezekbe van letéve. — Mint érdekes és figyelemreméltó jelenséget említjük föl. a körülmények ama sajátságos találkozását, hogy anyagi viszonyaink három hatalmas faktora, az egri három pénzintézet, a múlt hét-folyamán tartott évzáró közgyűlésükön megejtett választások alkalmából, mind a három intézet egy-egy katli. egyházi férfiút választott be igazgató tanácséiba, és pedig a hevesmegyei takarékpénztár Pántliy Endre kanonokot; az egri takarékpénztár Gy örgy é nyi fgnácz kanonokot; az egri ipar s kereskedeuni bank pedig Ignics Boldizsár cist. rendű áldozárt s főgymn.'taviárt. Egyébiránt e tekintetben az egri ipái'- s kereskedelmi hitelintézet jóval megelőzte többi kollegáit, amennyiben már évekkel ezelőtt megválasztotta igazgató tanácsosának, s ismételve igazgatójának Luga László egri főegyházmegyei áldozárt, s az érs. lyceumi nyomda derék igazgatóját. — Az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület czéljaira Kapácsy Dezső által újabban következők szives honfiúi adománya küldetett Kolozsvárra Sándor József ur,- mint a fen- nebb említett kultúregylet nagy érdemű titkárához, u. m: Oroszi Géza Sátoralja-újhelyi kir. törvényszéki biró ur adománya — Böcsület: a hazáért meghalni! Egy harmadik: — Böcsület — a lejáratkor fizetni. A legközelebbi azt monda: — Böcsület: a bíróság előtt a czimborákat el nem árulni. „Jól át sült,“ minden válasz után még jobban összezavarodva, mormogta magában : — Ez épen nem illik az én esetemhez. Nagy kedvem volna az egész ügyet a pokolba küldeni. De ép e perczben pillantá meg a fő-felügyelőt, amint előtte elment, s őt megvető pillantásokkal végig mérte. Egyidejűleg egy egész szigorú komolysággal kiböffentett „hum“-mot hallatott, mintha mondaná: — Hogyan? még mindig életben vagy? — Atkozott fő-felügyelő! — dörmögte „Jól átsült,“ — — ha ez nem volna, még ma kedélyesen tréfálkoznám az én kedves unokatestvéremmel, — ahelyett, hogy vére után szomjuhoz- zam, ami, — tudtomra, — gyermekkora óta meg van romolva. Most elment Baraide vivómesterhez, s előadta neki az ügy állását. — Helyes! . . A böcsület meg van sértve! . . Világosan látom. Hány évig tanult vívni? — Soha se volt kard a kezemben. — Se baj! Majd belejövünk, ha a kart egy kissé fölkar- czoljuk. Tizenkétszer, legfölebb húszszor kis eret vágni még nem veszedelmes. Tehát bátorság!
