Eger - hetilap, 1887
1887-03-15 / 11. szám
84 czélból hívott egybe, hogy a szőlő gombabetegségei fölött tanácskozzék, — mérvadó növénytudósok és szőlészek kedvező tudósításainak alapján, a congressus tagjainak nagy többségével lia- tározatilag kimondotta, hogy a szőlőtőke perenospora-betegsége rézgáliczoldattal való gyakori kezelés által legyőzhető. — Ama lelkesülésből Ítélve, melylyel a bortermelők ez eljárást üdvözölték, nincs kétség benne, hogy azok gombabeteg szőlőtőkéiket nagy kiterjedésben fogják ez eljárásnak alávetni, annál is inkább, miután a congressuson, habár kissé szemérmetlen módon, ez eljárás ártalmatlansága is ki lett mondva. Hogy az a bor, amelyet az eképen kezelt szől- 1 Ötökéről szűrnek, réz tartalmú, egyáltalán elismert tény. Francziaországban, ily réztartalmú borok már szélűben el vannak terjedve a kereskedésben, a fogyasztó közönség nem csekély rémületére. Azonban az állam, s a nyilvános egészségügy e fiait accompli-val szemben nem maradhatnak közönyösek. Az állam nagysága és hatalma nem csekély mértékben függ lakosságának physikai fejlettségétől. Ez pedig minden kulturállamnak kötelességévé teszi, hogy polgárainak, ha lehet, a kereskedelmi érdekek sérelme nélkül, ártalmas külső behatások ellen oltalmat nyújtson, s hogy számukra a lehető legjobb állapotokat biztosítsa. Hogy egy nép táplálkozási módja, annak egészségi viszonyaira, műveltségére s tetterejére a legkiválóbb befolyást gyakorolja, történelmileg bebizonyított tény. A közegészségügynek feladata tehát gondoskodni arról, hogy a használatban lévő táplálkozási s élvezeti czikkek ama minőségnek s értéknek megfeleljenek, amiért megvásároltatnak, s ne legyenek közegészségi zavarok okozói, ha bárminemű okból netalán ártalmas anyagokkal volnának vegyítve. Minő álláspontot kell tehát az egészségtannak, s a közegészségügyrendőrségnek a réztartalmú burokkal szemben elfoglalnia ? Az olvadékony réz-sók és rézéleg élettani hatása az állati életre a rézalbu ninatok képződéséből magyarázható. Ezek a szervezetnek egy részt heves helyi izgalmak által árthatnak, mit azzal idéznek elő, hogy a szövetek fejérnyéjével vegyülete- ket alkotnak, s e módon akut rézmérgezést okoznak; másrészt pedig az által, hogy a vér által a különféle szervezetekbe vezettetnek, holott táplálkozási zavarokat hoznak létre. Érdeklődésünket mindenekelőtt ama kérdés kelti föl: mily mértékben hat az organismusraa bár legcsekélyebb mértékben, de hosszabb időn át a testbe hatolt réz, hogy vájjon ennek behatása Tüntetés. — Rajz — Egri Gyulától. Egyetemi ifjak gyűlésre jöttek össze, s elhatározták: fényes fogadtatásban részesítik őt. Ki is vonultak lobogódisz alatt, kalapjaikon nemzetiszin kokárdákkal. Velük együtt nagy tömeg kiváncsi gyűlt össze, az egész városból. A közlekedés megakadt. Lóvasut teteje tömve volt néppel. A bérkocsik nem tudtak áthatolni a csődületen. Az erkélyek — mint melegházak virágállványai — tarka szimpompában! A kerepesi s múzeumkörúton szőnyegek és zászlók mutatták, hogy a közvélemény valakit ünnepel. Az „Andrisok“, akiktől ered a „rend“, fiatal lovaikat tánczoltatják s némi várakozással ülnek báránybőrös nyergeikben. A puska várja így, hogy elsüsse valaki. Szurtos inaskák, kik csúfolkodva nyújtogatják nyelvüket a „rend“-re, most nem mutatnak erre semmi hajlamot. Az ablakok s boltkirakatok álmodozni látszanak, — szebb napok felől. Az arany fiatalság vezetője az üdvözlő beszédet mondogatja magában. Nem lát, nem hall semmit; valami bizonytalan szürkeség úszik szemei előtt, beveszi magát fejébe, s reáborúl emléke- kezetének verőfényes vidékeire. Mint mikor valaki viz alá merül, hogy felhozzon onnét va- mit, s lent ismeretlen, tompa zúgást hall: úgy hallotta ő a tömeg zaját, amint igy önmagába mélyedt. És, mint a viz alá merült, ha nem leli meg amit keres, kimerülve, eíkábűlva, fuldokolva a felszínre kerül: e reményteljes szónok is, kétségbeesetten kapkodva a kisiklott gondolatok után, végre eszmélt. Most már látta a népet; hallotta ama rejtelmes hangzavart, mely a tenger s a tömeg hangja; látta a lobogókat, a nemzetiszin szalagokat, a várakozást a szemekben, a feszültséget az arczokon. Tudta, mért van mindez. Tudta mi vár reá, s — nem emlékezett! Nem emlékezett! következtében egy sajátos dyscrasia nem tapasztalható-e? Más szavakkal, — kérdés: vájjon a legcsekélyebb mértékben, de ismételve a testrészekbe jutott réz, nem gyülekszik-e abban föl oly nagy mennyiségre, hogy elvégre általános elbetegülést, idült vér mérgezést hoz létre? Fájdalommal kell bevallanunk, hogy e pontra nézve a szakemberek véleménye igen eltérő, sőt egymásnak egyenest ellenmondó. Toussaint, franczia orvos, határozottan állítja, hogy hat hónapon át naponkint vett be rézvegyiileteket s mindemllett igen jól érezte magát, minélfogva kétségbe vonja, hogy idült rézmérgezés egyáltalán létezhessék, annálinkább, miután nézete szerint a réz normális alkatrésze az emberi szervezetnek. Ez állítást azonban, melyet Be ígérőn, és L’Hóte, is erősítettek, — Lose alaposan megczáfolja, midőn kimutatja, hogy az emberi szervezet csak akkor tartalmaz rezet, ha (pl. rézedényekben készített) réztartalmu ételekkel táplálkozik. Ha ily eset nincs, az emberi szervezetben nyoma sem található a réznek. Galippe, Burcq, és Dúcom meg az ónozatlan rézedényeket ételek készítésére egyáltalán ártalmatlannak tartják. Azt állítják, hogy hónapokig élveztek, minden ártalom nélkül, oly ételeket, melyek eczetben, réz edényekben készültek. Azonban, Mit- serlich állítása szerint, lehet rézedényekben főzni ételeket anélkül, hogy ezek rézoldatot vennének magokhoz. A réz ugyan a leggyöngébb savakban, sőt só-oldatban, és ammoniak- tartalmu folyadékban is feloldódik, de csak akkor, ha a levegő élenyének hozzájárulása által éleggé (oxyd) változott; miután azonban a főzésnél kifejtett gőzök, és a meleg áramlat a levegőt a folyadék és réz érintkezési pontjától távol tartják, — ennek felolvadása a folyadékban nem lehetséges. Pleischke ellenben minden, jól ki nem ónozott rézfőzőedényt ártalmasnak tart az egészségre. Más tekintélyek (Hirt, Nowak, Clapton) idült rézmérgezés létezését nem tagadják, s a szélrekedósi fájdalmakat, hasmenést, a foghús kékes-zöld színét sok esetben e bajnak róják fel. Azon tényállásból, hogy a rézzel való foglalkozásnál, e foglalkozás következtében egészségbeli zavarok igen ritkán keletkeznek, épen nem lehet arra következtetni, hogy tehát rézintoxi- catio egyáltalán nem létezik, és pedig annál kevésbbé, miután nincs még bebizonyítva, vájjon a réz-sókat, melyek hatásának a rézművesek ki vannak téve, e munkások magokba szivják-e; s mert az a gyakran tapasztalt jelenség, hogy az ily munkások haja, bőre, és izzadmánya többnyire zöld színű, — inkább a réznek a hajba, és bőrzsiradékba való mechánikai bekeveredéséből, semmint belső okokból magyarázható meg. A vonat sivitott. Mint roppant hullámverés, úgy tódultak az emberek a vasúti-kocsikhoz, diadalmaskodva minden mesterséges rend felett. Meglepett utasok dugták ki fejüket az ablakon. Egetverő éljenek hangzottak. Lelkesült rivalgás, izgalom,mámor. Mi ez ? Nagy esemény, melyről nem tudnak ? Győzelem hire, az orosz csatatérről? Egy üdvös törvény kihirdetése fölött támadt öröm ? A gazdasági válság enyhülése ? Nemzeti boldogulás ? — Törik rajta a fejüket erősen. Ez éljenek, ez indulatos mozdulatok, e mozgékony arczok, ez a hév ... ez a sok elpazarlott erő egyszóval, mely nagy nemzeti munkát végezne, ha most esztergályozn, kovácsolna, sütne főzne, bőrt gyártana, ültetne, gondolkoznék: miért cserélte fel ama hasznos munkákat emezekkel ? Mért hagyta oda boltját a fűszeres, s ott, az a vörös orrú kis ember nini, hisz az szegény kézműves, s öt gyermeke van. Ez erőpazarlást nagyszerű czél, a haza életbevágó érdeke menti talán? Mert az az öt kis száj ma éhezni fog . . . Előlép azonban a fiatalság szónoka, s akadozva, hézagosán, de sok jó akarattal üdvözli a „nemzeti-ügy vértanú“-ját. Szónok ezután, a közönség kendő-lobogtatása, patakzó könnyei, s riadó éljenei közepeit, az ünnepeltet magához öleli. Az pedig kijelenti, hogy minden gondolata a hazáé lesz ezentúl is, mint eddig. A nép tapsol, tombol, rekedtté kiabálja magát. De hát miről van szó tulajdonképen? Egy magyar színésznőt kipisszegtek egy német városban. A nemzeti ügyet roppant sérelem érte. A lapok zajt csaptak. . . Kifütyülték, mert magyar! mert gyűlölnek minket — irák. Pedig azért pisszegték ki a dívát, mert infámisan rosszul énekelt. 1
