Eger - hetilap, 1887

1887-03-15 / 11. szám

83 fentartva és megengedve lehet. Magam úgy éreztem, hogy folyton barátságos jó kezét szorítom. Bocsánatot kérek, hogy kissé erő­sebben és hevesebben, semmint ma szokás. Az ember olykor el­feledkezik magáról, de jól is esik, ha el, — kivált oly embernek még erősülés, is ki, miután nagyritkán találkozik az isteni Dyonis- sel, s akkor is csak udvariasságból, hogy meg ne nehezteljen. Ra­jongás az én narkosisom. Most nagy terveket forgatunk. Ki akarjuk aknázni a válasz­tásokat az E. M. K. E. javára. Gondolkodunk azon is, hogy ván­dor szónokokat küldjünk szét a hazában. A rom. kath. egyházfők­höz nem sokára küldöttségeink mennek. A herczegprimás ő emi- nencziája már márcz. hó elején magán-kihallgatáson fogadja el­nökünket. Az egyházakkal való szerződés tárgyában holnap vagy holnapután megy báró Jósika kolozsmegyei főispán vezetése alatt Gyulafehérvárra egy depuiácziónk. Néhány nap múlva bevonom az országban levő mind a 7000 drb. gyűjtőivel, aztán női gyüj- tőiveket bocsátunk ki, melyben naponként 1 kr. megtakarítására kérjük honleányainkat. Azonban elképzelhetőleg mindez nem megy oly simán. Nagy szülési válságokon ment és megy egyesületünk folyton keresztül, melyben a legtöbb lökést az én lelkem veszi, nem mintha többet tennék, mint más, hanem mert nem tehettem szert oly nyugott- ságra, mint más. Mondtam, hogyha ráakadok valamelyik czikkemre, melyben fajunk jövőjéről szólok, elküldöm. íme! Félek, hogy unalmas va­gyok, de kegyeskedjék még e gyengeségemet elnézni. Csak azt akarom bizonyítani, hogy öntudattal szálltam a habokra, s mi fa­junkat illeti, erre nézve ideosynkrata vagyok. Hosszadalmaskodá­somért is bocsánatot kérek, ki a monománok szokásaként azt óhajtanám, hogy még a folyamok is az én szivem ütemverésére folyjanak. En érzem, hogy összhangban lehelek az ég járása rend­szerével, mit Pythagorás, ki sokban mesterem, a maga képletes nyelvén úgy fejezett volt ki, hogy hallja a sphárák zenéjét. A jövő zenéjét valóban hallom. Az E. M. K. E. által iskolához jutott román és szász gyermekek ajkán a: Szózatot! Jobbját szorítja Sándor József, az E. M. K. E. titkára. Az idei ujonczozás Hevesmegyében. ii. Bizony, bizony satnya a palócz gyerek! így sóhajtottunk fel múltkori számunkban, midőn előttünk állott a pétervásári járás két korosztályának silány eredménye. Sokkal korlátoltabb és mégis hatásos érintkezésök volt a vidékkel mint földesuraknak, mert néma barátaink kezdet­től fogva elég jelentékeny földbirtokkal rendelkeztek. Övék volt az alapitó püspök adományából s a káptalan hozzájárulásából: Fels ő-T árkány, Zsércz, ésSzentlstván1) Felső-Tárkányt., úgy látszik, a monostor sáfárja, ki iránt a rend szigorú szabályai nem egy pontban engedékenyek — közvetlen maga kezelte, mig a távolabb fekvésiiek az ő felü­gyelete mellett gazdasági ispányok vezetése alatt állottak.2) Szabályaik megengedték a sáfárnak vagv procuratornak, ki fölött még a perjel állott, hogy egy szerzetestárs kíséretében gazdasági dolgokban a monostoron kiviil is tartózkodhassék és a monostor érdekének szempontjából a hallgatás sem volt reá oly szigorúan kötelező. Felső-Tárkányt a szerzet 1436-ig bírta, ekkor magához von­ta azt Rozgonyi Péter egri püspök, és helyette Nősz vájt engedő át nekik.3) A tárkányi karthauziak méltán nevezők el völgyüket sege­delem völgyének (vallis auxilii), mert kevés szükségletüket bőségesen pótolva lá,thaták és tapasztalniok kellett önmagukon, hogy ha csak két kenyér lenne a világon, az egyiket mégis hű szolgái közt osztaná ki az Ur. De joggal tarthatták azt a nyugodalom völgyének (vallis refrigerii) is. Elég félreeső helyen feküdt arra, hogy ■ mindenkor a barát réten való klastromhoz adták az boldoghe­gy ének dézsmáját, de egyes dé/.smát Égre (Egerbe) az nemes káptalanba vitték. (Tanu-vallomás 1658-ból. Zsérezi akták) „Sircz az papoké volna (nem világiaké) . . Papurak bírták.-Azt is hallot­ta, hogy a püspök Istenért háttá volna Sirczet a klastromhoz, hogy tarosak az ba­rátokat.“ (U- e. 5 db.). 2) Okmányában „vicillus-oknak“ neveztetnek. 3) Káptalani jegyzők.. JII. 386. I. Mennyivel jogosultabb volt ezen sóhaj a 3-ik, de különösen a 4-ik korosztály befejezése után ! A 4-ik korosztályból megvizsgált 85 ember közöl egyet­len egy vált be katonának. Bizony rendkívül silány eredmény, viszonyítva azon sok munkához, mely ezen korosztály összeírása-, felhívása- és tárgya­lásához szükséges. — Ehhez járul még az illető hadkötelesek anyagi kára, amennyiben távol fekvő tartózkodási helyökről a sorozás helyére kell utazniok. Azt hiszszük, jogosult azon állításunk, hogy a 4-ik korosz­tály felhívása egy cseppet sem felel meg az általa elérendő czél- nak ; mert ott, hol a kivetett jutalék a három korosztályból nem fedezhető, ott azon egy-két amúgy is nem egészen kifogástalan testalkatú 4-ik korosztálybeli ujoncz nem menti meg a járást a deficittől — értve az újoncz-jutaléki tartozástól. A pétervásári járás mólt év végével az ujoncz és póttarta- léki jutalékra 40 emberrel maradt hátralékban ; az idei fősorozás után a tartozás már 54 főre emelkedett, daczára annak, hogy az idei jutalék kisebb, mint a tavalyi. A sorozás statisztikája különben a következő: állítandó lett volna az ujonczjutalék javára 106, a póttartalék hoz 22, s a hon­védséghez 15 ember; erre állíttatott: 74 ujoncz, s 36 honvéd; tartozás, tehát a már fenjelzett 54 ember. Az állítási lajstrom négy korosztályába jogosan relvett 786 ember közöl ideiglen felmentetett mint családfentartó 74, a soro­zástól elmaradt részint engedélylyel, részint a nélkül 82; tényleg elővezettetett tehát 630 ember. — Ezek közöl, mint fent részle­teztük, besoroztatott, 110 ember, vagyis alig 18°/0. Felülvizsgálatra küldetett 46, kicsi volt 97, más testi hibával visszahelyeztetett 372, — mindenkorra alkalmatlannak találtatott 5. A kicsinyek száma majdnem egyenlő a be­sorozottakéval. Végül megemlítjük, hogy a hadi szolgálatra alkalmatlanok közöl 376 fegyveres nép-felkelőnek, 144 pedig fegyver nélkülinek lett osztályozva. A bor egy újabb keveréke, s annak egészségtani jelentősége. Dr. Weintraub J. cs. és kir. ezredorvostól. *) Köztudomás szerint, az 1886-ik évi okt. havában Florencz- ben tartott nemzetközi congressus, melyet az olasz kormány azon *) Dr. Weintraub J. ur, az Egerben állomásozó cs. és kir. Appel-gyalog- ezred t. ezredorvosának föntebbi, közérdekű ezikkét, mely az „Alig Wien. med. WoeheDschrift“ legutóbbi számában jelent meg, a t. szerző ur ligyeimeztetése s szívessége folytán közöljük. megóva legyenek a köznapiság zajától. Ha érdekükben nagyot kellene koczkáztatnom, vagy ha érzelmüknek tolmácsa akarnék lenni, azt mondhatnám: ezen völgyet az Alkotó az ő részökre formálta. Elül vaskapu, a völgy másik végén hátvédül, és a zord északi szél ellen ótalmúl a tekintélyes öreg Tarkő. A monostor­tól nyugatnak, illetőleg a déli oldalon az erdős hegyláncz, mely már kinézésénél fogva is alkalmas figyelmeztetés volt arra. hogy „sursum corda!“ Vele szemben a másik begylánczolat, ennek hátterében a magasabb tárkányi várhegy, melyhez távolonkint völgyek és szorosok vezetnek. A halas tótól egy fölfelé vezető ösvény most is megvan. Szerettek-e följárni a várhegyre, hóimét kilátás nyilik a világba, melyet elhagytak egyik-másik még látliatá a helyet is, hol re­ményei hajótörést szenvedtek, — ki tudná megmondani ? Magányukat azonban néptelennek mégsem szabad föltéte­leznünk, sőt több czimen azt kell hinnünk, hogy hospitium- j o k vagyis vendégfogadó alkalmatosságuk ritkán volt vendég nélkül. Eger, Ábrány, Négyes gyakran keresték azt föl, sőt a tá­volabbi Poroszló is nem egyszer vévé igénybe a barátok szives látását. De ki tudna erről most már számot adni ? Monostorunk lakói ha elzárkóztak is a világtól, jámborságuk hire jó illatként terjedt el messze, vidéken, a völgy csodálatos férfiainak fölke­resésére inditván föl őket. A tárkányi monostor lakóinak leghathatósb dicsérete jólte- vőikben és pártfogóikban nyilatkozik. Es ezek oly számmal van­nak tudtunkra is, hogy külön fejezetet kell nekik szentelnünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom