Eger - hetilap, 1887
1887-03-01 / 9. szám
69 szólván az összes jelenvolt báli közönséget, s főleg a férfivilágot annyira megzavarta, hogy könnyedén odaígért légyottjaiért még az „Egyetértés“ kis hirdetéseiben is zaklatják. — T. tudósítónk, ki úgy látszik, igen hüven van értesülve a lefolyt kedélyes álarczos bál viszonyai- s annak egyes mozzanatairól, — a kisvárdai tépelődő fiatal és öreg uracsok izgalmainak lecsillapítására, e helyütt elárulja, hogy a rózsaszín dominó pajkos és szellemes viselője — bizony már oly oly tisztes körű delnő volt, akinek 22 éves fia is ott repkedett az anyját körülrajongó uraságok seregében, s ép ezért nem tartotta sem magára sem másokra nézve veszélyesnek a légyottok oly könnyed odaígérését, melyben egyébiránt részéről igeu sok mulatságot, s e mellett igen érdekes — tanulságot és tapasztalatokat is talált. A vigalom 300 frtot jövedelmezett a nöegyletnek, ide nem számítva azon 61 frt. 70 ki. és 20 frtot, melyeket a nőegylet két lelkes, buzgó tagja: Rézler György né, és Sárváryné úrnők az elárusított virágokért gyűjtöttek. — Az „egri ifjúsági olvasókör“ Martius hó közepe táján, mint tudomásunkra jutott, a Széchényi vendéglő termeiben a kör könyvtára javára piknik mulatságot rendez. — Az „Ifjú Erdély“ f. é. február-hó 15-én megjelent számában következőket olvassuk: „A nagyselyk-vidéki női ipartárgyak Egerben. Közül ismert dolog, hogy a nagy-küküllőmegyei Nagy- Selyken és szomszéd helységekben gróf Bethlen Kálmánné-M a u- rer Berta háziiparszerüleg már évek óta állitatja elő a „katrin- cza“ fajta szöveteket, melyek stylszerü s eredeti mintázatuknál fogva, előkelő körökben úgy itthon, mint a külföldön nagyban kerestetnek. Hazai és külföldi kiállítások tüntették ki a 3—4 éves kezdeményezést s biztos forrásból szereztünk értesülést, hogy a nemes grófné évenkint 8000 frt munkadijat juttat a nagyselyki és környékbeli asszonyoknak, leányoknak, kik a nekik kiadott anyagot, a „katrincza“ eredeti mintái szerint selyem- arany- és ezüst-szállakkal nem csak kötényekké, hanem függönyökké, asztal- és ágy-teritőkké, butörvédokké, stb. dolgozzák föl. A szövetek a legfáradságosabb kizárólagos kézimunka eredményei, s géppel elő nem állíthatók. Ezekből érkezett Egerbe, a hevesmegyei jótékony-nőegyesület elnökéhez, dr. Ury Józsefné-K a p á c sy Amália ő nagyságához egy szállítmány, mely a fenkölt szellemű ■úrnő fáradozása s Erdély ügye mindig készséges barátainak, az „Eger“-nek, Eger és Vidékéinek lelkes buzdításai következtében, hamar szétszedetett a nemes város előkelő, jó Ízlésű közönsége által. Csakhamar második szállítmány szüksége állott elő. Igazi lelki örömmel olvastunk a Föld vár y Kálmán és Szabó Ignácz szerkesztők jelzett pártfogó lapjaiban a közönség megelégedéséről, melyről, hogy egészen közvetlen bizonyságot adjunk, pár sort idézünk K a p á c s y Dezső, m. árvaszéki jegyző urnák, a fenkölt lelkű honleány hasonló leíkii fivérének az „Ifjú Erdély“ szerkesztőjéhez irt magánlevelei egyikéből. Kap ács y Dezső ur, volt. Füredről való távozása alkalmából a környék értelmisége ünnepies búcsút vön tőle, s emlékűi egy díszes serleggel tisztelte meg. Rapaics, mint Hevesmegye tisztviselője, példás szorgalommal, páratlan becsületességgel, mintaszerű buzgalommal, erély- lyel, s — katonai pontossággal teljesítette feladatát, élte legutolsó perczeig még akkor is, midőn a legutóbbi évben a megyei pénztárosság fontos és nagy felelősséggel járó tiszte nehezült elaggott vállaira. S még akkor is csak nehéz szívvel hagyta el állását, midőn az utóbbi hetekben erői szembetűnő gyorsasággal kezdtek hanyatlani. De arról, hogy lefeküdjék, hallani sem akart. A költőként: „Kgy gondolat bántotta őt: meghalni ágyban, puha párnák közt.“ .... S ő, ki annyiszor nézett hősi bátorsággal szemébe a halálnak, mint valódi hős, állva akarta azt most is bevárni. Gyöngéden ápoló nejének, ki hogyléte után kérdezősködött, még azt felelte, hogy igen jól érzi magát; csupán a tétlenséget találja unalmasnak. S azon estve — örök álomra hunyta le szemeit! . . Halála városunkban, s megyénkben általános részvétet keltett, mert mindnyájan tiszteltük, becsültük és a rajongásig szerettük őt. De halálát gyászolni fogja a haza is, mely benne egy példányszerü hű fiát, a magyar szabadság egy kimagasló hősét veszté. Ki ne fogna még sokáig kegyeletes szívvel visszaemlékezni ama kedves, kedélyes öreg úrra, ki estendenkint katonás magatartással sétált végig a lyceumi corsón, nyájas derültséggel beszélgetve ismerőseivel“ ___S kit immár nem fogunk látni többé! i gen találó jelzőkkel emeli ki a valóban gazdag és stylszerü himzés-szövés főtulajdonait s kitűnő bizonyítványt állít ki szóban levő háziiparunkról. „Mily kiváló finom Ízlés, fény, pompa és páratlan ügyesség! — úgymond — versenylépést tartva a legújabb divattal sa kor Ízlése és igényeivel. Valóban— végzi Kapácsy — teljesen igazad volt, midőn egy alkalommal azt Írtad nekem, hogy csodálkozni fogunk mi, Királyhágón inneniek, ha gazdag szövetiparotokat megismerjük!“ — Ha minden város Eger, minden sajtó az egri, minden nő Ury-Kapácsy Amália, s minden férfi Kapácsy Dezső volna!“ — A „Kolozsvár“ czimü politikai napilap f. é. február-hó 26-án megjelent 52-ik számában, Éli áss y Imre sárbogárdi gyógyszerész ur és Györffy Gizei a urhölgy ő nagyságának (Alsó-Töbörzsökről) „az erdélyrészi magyar közművelődési-egyesület“ czeljaira küldött s lapunk múlt számában emlitett 5, 5 frt. adományuk következőleg nyugtáztatik ; „Tiz forint. Soha sem szállnak úgy el a vándor madarak, hogy a tábort egy-egy késő szárnyas ne kövesse. Kapácsy Dezsőről irtuk, hogy többet nem gyűjt. Aztán közöltünk uj összeget tőle, aztán másikat, mindig odatéve, hogy ez az utolsó. De az utolsó nem lesz — mint ő maga is Írja — soha. Néhány nap előtt vettük az ő kezein át Éliássy Imre sárbogárdi gyógyszerész ur 5 frt adományát; alig rá, Győrffy Gizella urhölgy ő nagysága 5 írtját küldi Alsó-Töbörzsökről. Miután Eger városát és Hevesmegyét kimerítette a legszebb eszme javára, most Fehér megyébe csapott át. Unnan szerez barátot és barátnőt ügyünknek. Vagy nem is szerez, csak Útmutató ő, s önként vonulnak utána testvéreink oda át: kelet felé, erre a szent kelet felé!!?“... — Gyászrovat. — Ruhmwerthi Rapaics Dániel, volt cs. kir. százados, 1848/9-iki honvédezredes, Hevesmegye pénztárosa, f. é. febr. hó 24-én, élete 78-ik, boldog házassága 44-ik évében elhunyt. Temetése febr. hó 26-án díszes egyházi szertartással, városunk lakosságának impozáns részvéte mellett ment végbe. Fekete Ferencz, egri polgár, — dr. Fekete Ferencz, egri jogakad. tanár, az „Eger“ volt szerkesztőjének, jelenleg egyik kiváló munkatársának édes atyja, f. évi febr. hó 24-én elhunyt. Hűlt tetemeit febr. hó 26-án közrészvét kisérte sírjába. Apáthy Dankó Terézia, — Dankó Mihály prépost, hevesi főesperes és verpeléti plébános nővére, febr. hó 21-én, 67 éves korában, Verpeléten elhunyt. Temetése ugyanott febr. hó 23-án közrészvét mellett ment végbe. Palácsik Vincze, egri polgár, febr. hó 23-án, hosszas szenvedés után, élete 32-ik, boldog házassága 9-ik évében, Egerben elhunyt. Temetése, a polgárság részvéte mellett, febr. hó 24- kén ment vegbe. Özv. Blau, szül. Wahl. Rozália, dr. Blau Henrik hevesi kedvelt orvos édes anyja, febr. hó 18-án Hevesen elhunyt. TemeA boldogult temetése, az őt megillető díszes egyházi szertartással, melyen, fényes papi segédlet mellett, Szele Gábor, prépost-kanonok önsga celebrált, — ment végbe városunk összes közönségének részvéte mellett, mely a. ravatalát környező család mély fájdalmában őszinte szívvel osztozott. Koporsóját a hála, tisztelet es kegyelet koszorúi ékesítették. A családi koszorú mellett, egyebek közt, ott diszlettek a hevesmegyei tisztikar, s a hevesmegyei 1848/9-iki honvédek egyletének pompás koszorúi is. Az egri koszorús dalkör szintén meghozta kegyeletének adóját a jeles hazafi, és szabadsághős iránt, midőn ravatala fölött megható gyászdalokat zengett. . . . Rapaics Dániel egy volt azok közöl, ki legméltóbban viselte predikátumát: „R u h m wert h!“ Legyen áldott emléke! S hazafi példája örökké világoljon a késő nemzedékek előtt! • A magyar haza és szabadság őrangyala viraszszon örök álmai fölött! Szabó Ignácz.
