Eger - hetilap, 1887
1887-03-01 / 9. szám
70 tésén, melyen — mint tudósítónk írja, — minden vallásfelekezetből nagy közönség jelent meg, Elfer Jakab, ottani izr. hitközségi rabbi, ékes magyar szónoklatban emelte ki az elhunytnak, mint nőnek és anyának érdemeit. — Hálanyilvánitás. A kik boldog emlékű férjem végtisztességén megjelenni szíveskedtek, és részvétökkel fájdalmamat enyhíteni törekedtek, fogadják szivem hálás köszönetét. Eger, 1887. febr. 28. — Köszönet-nyilvánítás. Midőn Eger egyik büszkesége, az „Egri dalkör“ boldogult férjem végtisztességén közreműködni szives volt, ez valóban enyhité lelkem fájdalmát. A fájó szív legőszintébb hálájával adózom becses figyelméért s mondok köszönetét szivességeért. Eger, 1887. febr. 28-án. Özv. Rapaics DánieJné. — Köszönet-nyilvánítás. Azon tisztelt Uraságok. kik a legjobb atya halálát sirató fiú fájdalmát bármiképen nyilvánított részvétjökkel enyhíteni szívesek voltak, fogadják mélyen érzet kö- szönetemet. Dr. Fekete Ferencz. jogtanár. — Köszönetnyilvánítás. Mindazon tisztelt ismerőseim és jó akaróim, kik felejthetetlen férjem temetésén megjelenni és azáltal fájdalmamat enyhíteni szívesek voltak, fogadják a magam és gyermekem nevében a legőszintébb köszönetemet. Özv. Palátsik Vinczéné. — Az egri keresztény iparos kör kartonbálja alkalmával felülfizettek : Érsek ő Nagyméltósága 20 irtot, idősb Samassa János 10, ifjú Samassa János 10, Pánthy Endre 5, Szele Gábor 5, Kovacsóczy István 5, Babies János 15, Begovcsevich Róbert 5, Györgyényi Ignácz 5, Kozma Károly 5, Szmrecsányi Pál 5, Lovag Tóth István 10, Szolcsányi Gyula 3, Kovács Kálmán 3, Sirk János 3. ifjú Gál Lajos 3, Hibay György 2, Ruzsin Ignácz 2. Demeter lnne 2, Hám György 2, Neszvadba Gyula 2, Neszvadba Lajos 2. Füstös Bernát 2, Zander Nándor 2, Orosz Kálmán 2, özv. Francz Alajosné 2, Horánszky István 1, Farkas Kálmán 1, Pálinkás Kálmán 1. Plank Géza 1, Miticzky Józsefi, özv. Klatinovszky Mária l, Kovács József 1, Markasóly Vilmos 1, Sztupka János 1. özv. Ürményi Antalné 1, Tóth János 1, Szágí Nándor 1, özv. Csécseyné 1. Tamasy Flóris 1. Pálinkás Józsefi, Glósz Károly 1. Hibay Miklós 1, Akantisz János 1, Berkovics Aladár 1, Dienes Lajos 1, Gégény Bertalan 1, Kállay főhadnagy 1. Lájer János 1. Eder János 1, Szemán Mihály 1, özv. Mészáros Istvánué 1. Eidődy István 1, Brevjcsevics V. 1, Mátékovics Mór 1, Mezey Lajos 1, Szederkényi Nándor 1, Tancsa Lajos 1, D. I. 1, Balkay István 1, Ury-Kapácsy Amália 1, Fekete. Lajos 1, Yégh Gerő 1. Venszlovszky Lajos 1, Dr. Akantisz Jusztin 1 irtot, Pap György 50 krezárt, Ruzsin Ottó 50, Fehér Béla 50, Pálinkás Gyula 30 kr. felülfizetések összege: 172 frt. 80 kr. — Jegyekből befolyt 225 frt. — Összes bevétel 397 frt. 80 kr. — a kiadás 241 frt. 25 kr. — marad tiszta jövedelem 156 frt. 55 kr. mely összeg a kör könyvtárának létesítésére fordittatik. A fe- liilfizetésekért, valamint a szives részvétért, mély köszönetét mond a kör nevében. a Rendezőség. — Az országos ipartestületi értekezlet, melyre az egri iparos kör is meghivatott. Budapesten, marc, 25, 26 és 27-én következő napirenddel fog megtartatni: 1. A képesítéshez kötött mesterségek kiterjesztése, tekintettel a fazekas-, takács-, csapó-, szitakötő-, molnár, üveges-iparra stb. (Javaslattételre felkérettek a kecskeméti és az esztergomi ipartestület.) 2. Az ipartestület országszerte való megalakításának akadályai s azoknak mikénti elhárítása, tekintettel főleg oly iparos központokra, mint: Debreczen, Kolozsvár, Maros-Vásárhely, Pozsony, Újvidék stb. (Javaslattételre felkéretett a kolozsvári jparegylet és a debreczeni iparoskor.) 3. Szegődtetési és felszabaditúsi dijak legális szedhetése. (Nagyváradi és miskolezi ipartestület.) 4. Az ipartörvény 140. §-ának lehetőleg egyöntetű végrehajtása és az erre vonatkozó mintaszabályzat előkészítése. (Losonezi ipartestület és Gelléri Mór, Budapest). 5. A testületi segélypénztárak létesítésének akadályai és az azok elhárítása érdekében szükséges rendszabályok, különös tekintettel az iparos-ifjúsági egyletek bevonására. (Aradi ipartegtület és Ivánkovics János, Szeged). 6. Az iparhatósági megbízottak hatásköre, tekintettel az ipartestületekre. (Makói ipartestület és dr. Horváth János, Budapest.). 7. A testületi kötelékben szervezendő nyersanyag- és raktár-szövetkezetek ügye és erre vonatkozó minta-szabályzatok bemutatása. (Szolnoki ipartestület és a budapesti lakatos- stb. ipartestület.) 8. Az Országos és hetivásárok ügye. (Szegedi ipartestület) 9. A házalás szabályozása. (Strasser Albert, Temesvár, és Deií Jenő, Kassa.) 10. Az országos ipartestületi segély- és nyugdij-szövetségre vonatkozó pontozatos előterjesztések. (Mudrony Soma, Budapest.) 11. Némely hadfelszerelési és közhatósági szükségletek fedezése, tekintettel a hazai kézműiparra. (Ráth Károly, Budapest) 12. A vasárnapi munkaszünet kérdése. (Nagy-kanizsai ipartestület.) 13. A fegyenczipar megszorítása iránt az enquéte-határozatok értelmében kiadott ministeri utasítások mikénti végrehajtása. 14. Az esetleg megtartandó III. or-zágos iparos-gyűlés helye, ideje és munkaprogrammja, e végből az előkészítő bizottság megválasztása, illetőleg a II. országos iparos-gyűlés által kiküldött központi bizottság kiegészítése. 15. Netalán előre bejelentett indítványok. Meglepetés. A magas kincstár mindazokat, kiktől tavaly tiszai jellegű dohánylevelek is váltattak be, de középfinom dohány termesztésére szólt engedélyük, a folyó évben a termesztéstől eltiltotta. A megvonás érte: Verpelét, Fel- és Aldebrő, Tófalu, Kápolna, Kompolt, és Kaal községeket. Kivételt mégis azoknál alkalmaztak, amely termelők a dohány-átadásnál főrészben középfülöm, és csak tiszai 3-ik osztályzatot nyerték el. Attól eltérő dohány-minőség beszolgáltatói, bárha sok éven keresztül kifogástalanul is feleltek meg feladatuknak, a folytatólagos dohány-termesztéstől elüttettek. — Okul felhozatik az, hogy 3 év előtt egy erre vonatkozó miniszteri rendelet utasítása szerint a kápolnai dohánybeváltó hivatal, fentebb nevezett községek elöljáróival közhírré tétel végett tudatta, hogy csupán középfinom dohánylevelekre lévén szüksége, annak előállítását kívánja, esetleg a verpeléti mag használásával. A beszállított dohányanyag nem felelvén meg az előirt minőségnek, beszüntették annak termesztését. — Többen tettek már kísérletet az elmúlt években verpeléti magról nevelt dohány termesztésével, de az egyátalán nem felelt meg az ahhoz csatolt várakozásnak, elsatnyulása, fölötte csekély fajsűlya és az eredeti helyén tenyésztettől elütő ize, és ereje által. Utalva voltak tehát a lakosok, ha nem is verpelétit, hanem mindenesetre az éghajlat és talaj alkatrészeit inkább kedvelő kerti dohány- válfajt, termeszteni, melyekből mint azonegy fajtából, ugyanazon tulajdonságú földön termett levelekből, hogy azután a beváltásnál egyesek szakértelme vagy szeszélye tiszai I. II. és III. osztályzatot is készít, az a termelő hibájául nem tekinthető. A dohányfajta határozott megjelölése és a mag beszerzésének megkönnyítése után, ha az anyagi veszteséget nem okozand, bizonyára minden termelő édes örömest teend eleget a magas kincstár e tárgyú felhívásának annál is inkább, hogy az ilyes, számításból teljesen kizárt meglepetésektől örökre megkiméltessék. — E tárgyban, mint tudjuk, Szathmáry Király László, hevesmegyei orsz. képviselő a parlament egyik ülésén interpellátiót terjesztett be. Mindnyájan érdekkel várjuk a kormánynak ez ügyben adandó — s reméljük: megnyugtató — válaszát. Szóbeszédképen azt is halljuk, hogy az illető lakosok — e tilalom daczára — könnyű szerrel juthatnak dohánytermelési engedélyhez, ha e részben a jövendő szabadelvű párti képviselőjelölt közbenjárásához fordulnak (?.) — Eljegyzés. Febr. hó 15-én váltott jegyet Hevesen Gutk Albert, a Pápai Manó budapesti ezég képviselője, Weiss Róza kis- asszonynval, néh. Holländer volt hevesi orvos unokájával. Tutti frutti. Koi.wasztja s föltálalja: Democritos Agriensls. 17. A szentlélek szárnya. Nagy tudományú férfiú vala tisztelendő V. György lelkész ur. A pesti szemináriumból, mint „doctor philosophiae“ került vissza egyházmegyéjébe, s büszke volt rá, hogy neve elé oda biggyeszthette azt a tudós jelentőségű két betűt, hogy „Dr.“ Nem is mulasztott el egyetlen alkalmat sem, ahol az ő tudós voltát nyil- vánságra hozhatta, s azért, mikor a püspök jó Palócz-ország egyik érdemes falujába plébánossá nevezte ki. híveihez tartott beköszöntő prédikáczióját mindjárt azzal kezdte, hogy : „Úgy tudjátok pedig meg, kedves keresztény híveim, hogy én nem a közönséges emberek közöl való vagyok; mert én a bölcseség tanárja vagyok.“ (Akkortájt igy nevezték magyarul a philosophiae doktorokat.) — Mit mondott ökerne? — kérdi egy ájtatos palócz atyafi, a szomszédjától. — Azt mondja, hogy őt a bölcsesség járja. — Járja biz a nehéznyavalya! — fejezte be a párbeszédet a kérdező. . . . sf A szeminárium, mint mindig, úgy az akkori időkben is, rendes szálló helye volt azon falusi lelkészeknek, kiket hivatalos 1
