Eger - hetilap, 1887

1887-02-15 / 7. szám

51 Vájjon megunta-e ez a nő azt a munkát, melyről meg volt mondva, hogy hiába?! A hős északsarki utazónak, Cook Pálnak odavesztéről min­denki bizonyos volt. Szemtanuk jöttek vissza, kik látták odavesz­ni. Csak a neje nem akarta elhinni a bizonyost. Járt, rimánko- dott, gyűjtött, eladta mindenét, ho y ő hajót vegyen, hogy ő fér­je után menjen, mert az ő ura él. Rósz emberek, kik holtnak mondják. Vájjon belefáradt-e e nő a lehetetlenséggel való küz­delembe ?! S tudjátok-e, mi volt a történetnek vége? A meghalt katona-fiu egy este csakugyan vígan toppant be az ajtón, s Cook Pál az egész világ hazugsága ellenére csakugyan élt a jégsivatag között. Magyarország leányai ne higyjétek, hogy Erdély meghalt, ne higyjétek. hogy egykor az Alfölddel mi nem egyesülünk. Nyissátok ki szivetek ajtaját mindennap s gyüjtsétek azt a hajópénzt, mert isten bizony ez a nemzet él, és általatok élni is fog örökre! Sándor József. 1887. febr. 7. Karczolat: Abraham a Sancta Clara juniortól. Derült, tiszta hajnal. Nap kisasszony ő nsga mosolyogva emelkedett ki az Óceán pelyhes dunnái közűi. Roppant komikus­nak tűnt fel ő nagysága előtt, hogy a sors gúnya őt arra ren­delte, miként a szolgaföld sok pernahaider népe nyerjen az ő fénylő szépségének sugarai által, gyatra éltének fentartásához szükséges éltető elemet. Jó kedviben odakiáltotta unokahugának a holdnak: Ne berzenkedj tovább, Lizi! te meddő Vestaszűz! mehetsz már aludni; — itt vagyok már a posztomon. Aztán a Sirius és az Orion felé kacsintott egyet; — kibújt az Eged háta mögül, s ha a csonka mecset ma is mohamedán kézben volna, ma is üdvözöl- tetnék a pompás Matróna léver-je egy rövid orrhangu dallammal, így csak a kofák emlékeztek meg a jótékony napról, félrelökvén a tüzes fazekat: nem kell, — ma nem lesz reá szükség. A fénylő sugarak szobámba is behatottak, emlékeztetvén hogy „Surge! misera plebs contribuens, dolgozzál, mig üdőd van.“ Kedves patronusom nekem a nap, mióta a holdvilágprote- gálta kalandokból kifogytam. De kire is süthetne jobb kedvvel Egerben, midőn ő tudja azt, hogy éltemben mindig őt tartottam az emberiség legnagyobb jó­tevőjének. Hogy is ne. hiszen sugarai bűuös- és igazra, — jobb és balpártra egyforma kegygyei ragyognak. Aztán tudja ám ő azt is, hogy én a nőknek kor, rend és rangbani válogatás nélkül egy­szerint, napjainkban, úgy tánczoltak hajdan Dávid király a frigy­szekrény körül,'a persa király a Mithras-ünnepen, a fratres ar- vales (papok) a vetések tenyészetéért Romában tartani szokott, áldozatokkal egybekölött körmeneteken és a salii Marsnak, mint a tavaszhó istenének ünnepén. — Megemlítendő, hogy a görög és római istenségek ünnepein lejtett táncz, az ünnepelt istenségekre vonatkozó mythusok pantomimikus előadása által, nagyon megkö­zelítette a mai ballettelőadásokat. — IX. Károly franczia király udvaránál énekelt zsoltárok dallamaira járták a tánczot és hogy Dél-Európa némely helyén manap is fentartotta magát a vallásos táncz, ennek bizonysága, hogy néhány év előtt Spanyolországban a porosz trónörökös tiszteletére a sevillai székesegyházban ilyen vallásos tánczot rendeztek. Az amphitheatrumok viadori játékainál használt védő á;ar- czokat utánozták a közép-korban a lovagjátékok befejezéséül ren­dezni szokott álarczos mulatságoknál. Szerettek jelmezben és ál- arczosan tánczolni, mert igy annál fesztelenebből űzhették az ily vigalmaknál szokásos pajzánságokat. Hires álarczos táncz volt a franczia udvarnál az u. n. ördög-négyes, mely egyizben nagyon szomorúan végződék, mert a bozontos csepübe burkolt tánczosok, mindannyi udvaroncz, tüzet fogtak és megégtek; maga a király is, VI. Károly, csak nehezen menekedhetett meg a hasonló sors­tól. — A későbbi időkben a vallási eredetű álorczásság mindin­kább a társas mulatságok eszközévé vált, mely ingerét azon sza­badalmakban bírja, melyek az álarcz-viseléssel manap is egybe­kötve vannak. — Nevezetes, hogy az álarczos mulatságok ma a aránt tisztelője vagyok, oly udvariatlan sem vagyok, bogy sok bil­lió éveit szemére hányjam — oh nem, nekem ő is — a többi nő is mindig 17 éves. Azért szeretnek engem az utczabeli nők is, mert nemcsak hogy Josuékalendárium szerint számitok, de el­lopok szivükkel együtt korukból is mindig pár évet, s ez sokak­nak szörnyen jól esik. Elég az, hogy a 7-ik február mosolygó derült arczczal kö­szönt be, s a nap kaczagja ma is, az egész napot. Közigazgatási bizottsági ülés napja volt, de a ki a Korona vendéglő előtti embercsoportokat látta, azt hitte volna, hogy ren­des bizottsági ülés lesz, s legalább is alispánválasztás, annyi idegen ember gyűlt össze e napon. Roppant érdekes lehet a közig, bizottság mai ülése — gon­dolám magamban, haladva le a fürdő felé, midőn egy penészes kinézésű alakot pillantok meg szemközt jőve. „Mit csinálsz te itt — pörge kalapban ? “ — „Barátom, tudod, hogy az N. lap (pesti nagy napilap) reportőrje vagyok, ma délután lesz itt a kormány- párti összejövetel, s ma még egy hosszú sürgönyt küldök a hol­napi számba. Épen hozzád szándékoztam, fürdőből jövök. De hát nem szoktál te kis kalapban járni ?!! Incognito akarok maradni, tudod, hogy itt provincián, mind­járt megintervievolják az ilyen embert, s ezt akarom kikerülni. De hát ki az Isten csodája faggatna téged? — ha csak a nyomdász-fiúk, vagy valamely kocza-zsurnalista nem. Az én pesti barátom kissé aprehensivus hangon más tárgyra vitte át a beszé­det, később elváltunk, hogy estvefelé ismét összejöjjünk. A közigazgatási bizottságnak e nap is volt pár érdekes mozzanata. Szerelem Alfréd az erdőtelki-átányi, utat forcirozta, de a főmérnök azon hatalmas érvének, hogy Átánynak összekötése a vasúttal első, — engedett, azonban azt követelte, hogy a kápolnai dohánybeváltási hely köttessék össze az országuttal, mert botrá­nyos dolog (ebben mások is igazat adtak neki,) hogy azon 2.300 öl út egy civilisált országhoz nem illő állapotban hagyatik. Elren­deltetett. Szóba jött aztán a gyöngyösi nagy gymnasium ügye is. A gyöngyösi polgármester azt kérelmezte, hogy az egészségtelen (értsd: szú-ette) padok kijavítása akkorra halasztassék, midőn az uj 8 osztályú gymnasium új helyisége berendeztetik. Tudjuk azt. hogy dr. Danilovicsot nem hiába választotta meg a megye főorvosnak. Jelentéseiben a cosmopolita hölgyek egész­ségi állapotáról mindig kenetteljesen emlékezik meg, aztán átvizs­gál szorgosan minden nyilvános intézetet, s midőn a gyöngyösi gymnasium helyiségét vizitálta, inflcialva találta a padokat, melyek a bacillus scolasticus punktumoktól egészen el voltak lepve. A profanus ember csak szúnak nevezi ezen szeszélyes kis állat­kákat, melyek leginkább ócska mobiliák jókarban léte ellen tör­nek, de ha ezen punctum bacillusok, valamely metamorfosis által keresztény naptár bizonyos időszakára vannak szorítva, mely kö­rülményben vallási eredetüknek ismertető jelét látjuk. Dr. F. Utam Ausztráliába. Reichel Imrétől. III. A hőség végre kissé alább hagyott, s azontúl kellemes időnk volt. A hosszú napok unalmait különféle játékokkal s sportgya­korlatokkal űztük el. Birkózásokat, zsákversenyfutásokat rendez­tünk ; néhány műkedvelő hangversenyt rögtönzött; esténkint pe­dig táczvigalmakat tartottunk, melyeket gyakran a reggeli 2—3 óra szakasztott félbe. így töltök az időt kellemes szórakozások közt decz. 21-ike alkonyataig, midőn nagy örömünkre Délafrika partjait megpillantottuk. Reggel felé az Oroszlánhegység mellett haladtunk el, s nemsokára elértük az úgynevezett „F e n s i k-ö b- löt,“ Capváros kikötőjét. Gőzösünk egész a partig behatolt, s mi­dőn kijelentetett, hogy itt 2% napi állomás lesz, mindnyájan dia­dalsugárzó arczczal távoztunk hajónkról. Capvárosuak mintegy 30,000 lakosa van; ezek közt 10,000 angol, amerikai és hollandi ; a többi zulukaffer, besütő, és hottentota. Az utczák tiszták, s nagyrészük lóvasut által van szelve. Azonkívül nagy számú kezdetleges bérkocsi s talyigaféle közvetíti a közlekedést. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom