Eger - hetilap, 1887
1887-12-27 / 52. szám
414 melyből azonban a mostani vendéglősnét sem zárja ki. A. közgyűlés szótöbbséggel a választmány határozatát megváltoztatva, a mostani vendéglősnét továbbra is megtartotta helyén. — bőkkor elnöklő dr. Fekete Ferencz. többi tiszttársai nevében is. a ben- nök helyezett bizalmat megköszönve, tisztjüket a közgyűlés kezeibe leteszi s helyét, — élénk éljenzések közt — elhagyja. — A közgyűlés fölhívására P. Zs. tagtárs, mint korelnök, az elnöki széket elfoglalván, rövid, kedélyes bevezetés után, elnök-választásra hivja fel a közgyűlést. Közfelkiáltás lelkesülten hangoztatja a volt elnök, dr. Fekete Ferencz nevét. Ekkor feláll V. E. tagtárs, s Samassa János urat ajánlja elnöknek. Éljenzés; — mire Fekete fölkel, s kijelentve, hogy a t. társulat keresve sem találna kiválóbb férfiút, ki az elnöki tisztre annyi hivatottsággal bírna, s kiuek annyira módjában állana a társulat javát előmozdítani, s azt magas virágzásra hozni, mint Samassa János ő nsga, — ő (Fekete F.) részéről Samassa J. ellenében az elnökjelöltségtől ezennel visszalép, s kéri pártja t. tagjait, hogy vele együtt. Samassa Jánosra adják szavazatukat. A közgyűlés, dr. Fekete e határozott visszalépése ellenében is szavazást sürget, mi próbakép, felállás utján megtörténvén, a többség dr. Feketét kívánja elnökül. Az időközben távozott dr. Feketéért, az ellen indítványozó Y. E.-vel élén, küldöttség megy, hogy elnökül meghívja. A visszatért Fekete azonban határozottan megmaradt visszalépése mellett S. J. ellenében. A közgyűlés eredménytelenül oszlott szét, s az alakuló közgyűlés megtartását f. hó 29-ére napolta el. — Gyászhir. Visontai Kovách Lászlót, a magyar parlament háznagyát, Gyöngyös város orsz. képviselőjét, megyénk egyik nagybirtokosát, közéletünk egyik vezérférfiát, — lapunk legrégibb barátját s munkatársát — súlyos csapás érte. Egyetlen fiu-gyermeke, dr. Visontai Kovách Zoltán, Hevesmegye volt gazdasági előadója, élte virágzó korában, ?>2-ik életévében, hosszas szenvedés után f. hó 17-én Londonban meghalt. - A boldogult azért ment az angol fővárosba, hogy ott súlyos operá- cziónak vesse alá magát, de a még néhány év előtt is oly életerős férfinak a betegség által meggyöngitett szervezete nem bírta ki a műtétet. A legodaadóbb ápolásnak sem sükerült. életét megmenteni. A mélyen sújtott édes atya ott volt fia kiszenvedésénél, s a drága hullát magával hozta, hogy hamvai a haza földjében nyugodjanak. Elhunytat forrón szerető nején, árván maradt két gyermekén, édes atyján, mostoha anyján, testvérein, s kiterjedt rokonságán kívül, a széles körben tisztelt és szeretett család volna férjed sírjára mintegy ezer frank értékű koszorút? Hát fejedelmi fogata, s szolgaszemélyzete! Nem! ilyesmikkel nem bírnak a kalandorok. — Nem bánom hát. — monda Gizela szemérmes habozással, — ha édes atyámnak is úgy tetszik. Írja meg a lordnak ,.igen“ válaszomat. Néhány hét múlva a lord megérkezett fényes kíséretével, s egyebekelt özv. Várkonyi Bélánéval. Hogy a menyekző a lehető legfényesebb volt, — ■ szükségtelen mondanunk. Esküvő után az uj pár elbúcsúzott a családi tűzhelytől, s a Gizela uj hazájába, Angliába követte férjét. De évente eljöttek pár hetet magyarországi birtokaikon tölteni, s ilyenkor Gizela édes atyja mindinkább meggyőződött, hogy leánya, — bár itthon léte alatt őszinte könnyekkel adózott első férje emlékének, — második férje oldala mellett is teljes megelégedést s boldogságot élvez. Al negyedik ország. (igaz történet.) A nagyemlékű Sczitovszky pécsi püspökről, későbbi prímásról akarok beszélni, kinek a pécsi lyceum sok jó tanulója köszönheti előmenetelét; én is, ki akkor az 1-ső évi jogot jártam, részben a leereszkedő nyájasságu, más tekintetben pedig a nemes bánásmódu főpapnak köszönhetek sokat, ki mindenkit magának lekötelezni és a tanulásban, neveltségben elősegíteni igyekezett. Egy Ízben főpásztori körútja alkalmával a megyebeli községek egyikében, közel Pécshez, hol a derék lelkész — apámnak földije — nekem pedig gondviselőm volt, az elemi iskolákat is meglátogatván a püspök, egy kis szőke lánynövendék igen szép köszöntő beszéddel üdvözölte a magas látogatót. — „Na, jól van, kis leányom,“ — mondá a jó öreg főpap nyájas mosolylyal, meg- simogatva nekipirult arczát a kis szónoknak, — „azt látom, hogy köszöntő beszédedet jól megtanultad s szépen el is mondtad; haszámos barátai s jó ismerősei is fájdalmas szívvel gyászolják. A boldogult hamvait a család birtokán Vámos-Györkön helyezik a családi sírboltban örök nyugalomra. Bold, visontai Kovách Z o 11 á n' egyike volt az előkelő magyar fiatalság legkimagaslóbb alakjainak. Bitka szép tehetségei, sokoldalú tudományos képzettsége, magas műveltsége, szelíd, nemes jelleme, s magas családi összeköttetései a legszebb jövőt nyitották meg előtte a közélet terén. E sorok Írója benső barátságban állott a jeles fiatal emberrel, s gyakori baráti érintkezései közben tanulta őt ismerni, szeretni, nagy tehetségeit s tör- hetlen akarat-erejét bámulni. Volt eset — évek előtt, — midőn a családi ház és tágas park diszes vendégek seregétől ellepve, kedves-bájos ifjú hölgyek, s szellemes, lelkes fiatal urak élénk-vi- dám társalgásának zajától visszhangzott, — és Zoltán, e vonzó társaság elül, a legnagyobb önmegtagadással, órák hosszáig zárkozott el szobájába, hogy — a jogtudorságra készüljön. Néhány év előtt vette nőül nemzeti színházunk nagy művésznője, özv. Sz.-né Prielle Kornélia assz. nevelt leányát, az ép oly kedves és szeretetreméltó, mint nagy műveltségű Nagy A n t, ó n i á t. E házasságot a legnemesebb, legbensóbb rokonérzet, a legmélyebb s legtisztább szerelem hozta létre. E ritka boldog frigyet az ég két kedves gyermekkel áldotta, meg: Bózsika- és Lászlóval, kik, mélyen sújtott édes anyjukkal együ t, most vérző szívvel gyászolják a legszeretőbb férj, s a legjobb édes atya elhunytét. — Bold, visontai Kovách Zoltán, mintegy 21 éves korában a jogtudorsággal fejezve be jogi tanulmányait, a keszthelyi gazdasági intézetbe ment, hogy a mezei gazdászati ismereteket alaposan elsajátíthassa. Később Becsbe ment s a külügyminis- teriumnál volt alkalmazásban. De úgy látszik, a bécsi hivatalos levegő nem volt alkalmas vágyai kielégítésére. Haza tért tehát Vámos-Györkre, s egész szenvedéllyel fogott a mezei gazdálkodáshoz. Mint Hevesmegye gazdasági előadója, a megyei központi bizottság üléseiben tartott előterjesztéseivel kiváló szakembernek mutatta be magát. Pár év előtt elbetegesedett, s egy ideig a Bécs melletti Kaltenleutgelien gyógyhelyen keresett javulást, de kevés sükerrel. Baja egyre sulyosbult; az operáczio elkerülhet- lenné vált, — de ez sem menthette meg a drága életet. Legyen áldott emlékezete! — A számos koszorúk között, miket testvéri, rokoni, s baráti kezek helyeznek a boldogult ravatalára, mi ez emléksorokban helyezzük hamvai fölé a baráti kegyelet és rész^ vét e szerény, de hervadhatlan koszorúját. ' .................. ■ ■ ■ r--y ■■ . ,-------------------............—un— -„-ró.-—- ,v — n em hát most szeretném hallani, hogy vájjon az iskolai tantárgyakban is oly bizton pereg-e nyelvecskéd, mint a rigmusmondásban? Hát hadd halljunk valamit, például a természetrajzból. Meg tudnád-e nekem mondani, hány országa van a természetnek ?•• „A természetnek három országa van u. m. állat, növény és ásványország.“ „Nagyon jól van!“ — biztatá a magas examinator — egyik zsebébe nyúlva. — „Mondd meg nekem. hogy a három közül melyik országba tartozik ez a kezemben levő arany?“ „Az arany tartozik az ásványországba.“ — „Hm, helyes“ mond a főpap elégült mosolylyal. s reverendája másik zsebéből egy finom papírba göngyölt tárgyat vett elé s bontogatván, folytatá a kérdést: — „Melyik országba tartozik ez a kezemben levő naraucs?“ — „A narancs tartozik anövényországb a.“ — „Jól feleltél; igazad vau. Hanem most mondd meg nekem kis lányom, hogy melyik országba tartozom én?“ — A kis lány eleintén megdöbbent s zavarba látszott jönni a nem várt s igen kényes kérdésre, hanem pár pillanat alatt összeszedve magát, hevült arczczal, bátor, tiszta hangon ekkép felelt: „Nagyméltóságod tartozik . . , tartozik a . . . mennyországba“! A jó öreg főpap mélyen meghatva a kedves gyermek gyöngéd találékonysága s finom felelete által, magához szólitá őt, nyájas szeretettel megsimogatá fürtös fejecskéjét s a narancsot, meg az aranyat is neki ajándékozd. A kis leánynak valószínűleg igazsága volt a mennyországig, hivatkozásában; mert ily áldozatkész, zseniális főpapnak kétségkívül az öröküdvösség országában lett a hely kijelölve. Áldás emlékezetére. Szabó János.
