Eger - hetilap, 1887
1887-11-08 / 45. szám
358 óráig. A kibocsájtott ivek még folyton aláírhatok. Tagsági rtij egy hóra 1 frt. — A hevesmegyei jótékony nöegylet f. hó 12-én szombaton délelőtt 10 órakor fogja évenkint szokásos gyászisteni tiszteletét elhunyt tagjaiért az irgalmas nénék templomában megtartani, melyre az egylet tagjai tisztelettel meghivatnak. — Köszönet-nyilvánítás. — Az egervidéki jótékony nőegylet, bold, emlékű szeretett fiam, néh. Mezei Lajos köz és váltó ügyvéd, mint a nőegylet számos éven át volt titkára sírjára, f. hó 1-én. Mindenszentek ünnepén egy igen díszes koszorút szalaggal adományozott, a miért fogadja a mélyen tisztelt nőegylet e helyen is legforróbb köszönetemet. Kelt Eger, 1887. Nov. 3. özv. Mezei Antalné. — Prof. Merelli, az ismert bűvész, egyike ez idő szerint a legügyesebb s modernebb ezermestereknek, még e f. nov. hó folytán városunkba jő, s itt büvészi előadást — kedvező esetben, többet is — fog rendezni. Előadásainak idejéről, s egyéb részletekről idejekorán fogjuk t. olvasóinkat értesíteni. — A tiszafüredi hid. — A közmunka s közlekedésügyi m. kir. ministerium jövő évi költségvetési előirányzatában, 350,000 forint van fölvéve a honvédelem szempontjából egyes törvényhatósági utakon sürgősen szükségelt hiánypótlásokra. E „stratégiai építkezések“ sorában van fölvéve a t is zafiired-p or oszlói utón a tiszafüredi hid kiépítése is, melyre 50,000 frtnyi költség van előirányozva. Tehát, remélhetőleg, végrevala- liára majd csak kiépül, — ha igaz. — Az egri Teli Vilmos. — Jámbor békességgel szedegette K. G-. helybeli ügyvéd kocsisa, egy jó palócz atyafi, a zöldséget ura itteni szőlejében, épen azon tanakodva, hogy a sárga répa főve jobb-é, vagy nyersen, — midőn egyszerre — puff!, — egyet dördül, s a kalap leröpül palóczunk fejéről, ki a szörnyűséges ijedelemtől azt sem tudta, eleven-é, vagy holt. Mikor aztán kissé magához tért, legelőször is a kalapja után nyúlt, s az át- világló lyukakból szomorún tapasztalta, hogy az egész nyulsrét töltés keresztül ment rajta. Csak azután jutott eszébe, megtapogatni a fejét is, hogy a töltés nem ütött-é azon is lyukat. De mikor arra került a sor, hogy nagy bátorságában annak is utána nézzen, ki volt az a hires Teli Vilmos, aki kalapját oly ügyesen (?) lőtte le fejéről, már akkor ez a fiók-Nimród nagy vitézül régen elinalt. — Hogy Eger város képviselő-testülete nem engedte a város határát vadász-területként bérbe adatni, nehogy szőlőink a vadászok szabad rongálásainak legyenek kitéve, azt igen helyesen tette; de egyszersmind szigorun intézkednie is kellett volna, hogy szőlőterületeink a „kocza-puskáso k“ nagy seregének szabad rongálásaitól kellőleg meg is legyenek óva. A fönebb elbeszélt eset, mely csak a múlt, héten történt, világos bizonysága ilyetén intézkedés teljes hiányának. Hát mire valók a pásztorok? Vagy azok kötelessége a szürettel bevégződik ? Mezei Az orvos rendíthetetlen volt; türelmét vesztve öcscse makacssága miatt, körülbelül ilyformán fejezte be argumentálását: — Kedves barátom, be fogod látni, hogy én nem vagyok köteles téged ostobaságok elkövetésében segíteni, nem vagyok köteles vagyonomat rád hagyni. Mindamellett én szeretlek téged, s épen mert szeretlek, azért akarom, hogy Darlou kisasszonyt vedd nőül. S most figyelj jól arra, a mit neked ultimatumkép mondok, s ha úgy tetszik, nem bánom, nevezz bár „természet- ellenes, kegyetlen rokonnak“: Vagy nőül veszed egy hónap lefolyása alatt Darlon kisasszonyt az ő hozományával s a tőlem öröklendő vagyonnal; vagy megátalkodol ostoba érzelgősségedben s ez esetben tedd azt, a mi neked tetszik, de ne számíts reám sem most, sem a jövőre nézve. Ez ultimátumra nem lehetett replikázni, s Edgard akarva — nem akarva, kénytelen volt bemutattatni magát Darlon kisasszonynak. — Bárcsak ne tetszeném meg neki! Bárcsak visszautasítana — gondolá magában. Akkor nagybátyám nem vethetne szememre semmit, s én nem venném nőül Darlon kisasszonyt. Próbáljuk meg! Azonban a kísérlet nem sükerült. Lehet, hogy az orvos előre elrendezte az ügyet (s ez a valószínű), vagy lehet, hogy hősünk jövendőbelije érzékenyebb volt a nyilt őszinteség, mint a bókok iránt (s ez sem volna épen ritka eset); elég az hozzá, hogy Edgard bekeritve, fogva s lekötve találta magát, mielőtt ideje volt volna visszavonulni. rendőrhatóságunktól szigorúbb intézkedéseket várunk; — az ismeretlen Teli Vilmost pedig fölkérjük, hogy ha már ily „szerencsés“ bak- vagy akarjuk mondani: kalaplövést tett, a megrémült palócz kocsist vigasztalja meg egy — uj kalappal, melyet szerkesztőségünkhöz eljuttathat a nélkül, hogy kénytelen lenne magát elárulnia. Mi a kalap átadását az illetőnek szívesen eszközöljük. Ezt az eljárást nemcsak a b ecsület, hanem a lelkiismeret is követeli tőle, s ez esetben nem fogjuk kutatni nevét, melynek egyébkint nem lesz nehéz nyomába jöhetni. — Lóvásár. A m. kir. I. honvédhuszár ezred lóállományának pótlása czéljából, az ezred pótlovazó bizottsága f. é. nov. hó 19-én d. e. 9 órakor Hatvanban a vasúti pályaháznál pótlóvásárt fog rendezni. Az e vásárra vezetendő lovak, kell, hogy teljesen hibátlanok, 155—166 crneter magasak, s 5—8 éves korúak legyenek. Az ár, a minőséghez képest 200—300 írtban vau megállapítva; de kiválóbb fajlovak magasabb árban is megvétetnek. A vételár, a lólevél bemutatása után azonnal kifizettetik. Figyelmeztetjük e kedvező körülményre lótulajdonos t. olvasóinkat, mint eladó lovaik értékesítésére nézve kedvező alkalomra. — Tűz. Múlt okt. hó 29-én a mező-tárkányi plébánia udvarán egy kazal szalma kigyuladt, és leégett. A gyorsan érkezett segítség s a szélcsend a tűz tovaterjedését meggátolták. A tűz valószínűleg gyújtásból támadt, s a folyamatba vett vizsgálat a tett elkövetésével Farkas Pál és neje mező-tárkányi lakosokat gyanúsítja, kik is elfogatván, a bűnfenyitő tvszék kezeibe szolgáltattak. — Az uj borból kifejlett szénsav-gáznak Miskolczon is áldozata lett egypár tudatlan s vigyázatlan ember: névszerint Nyitray Dániel, az avasi ref. torony harangozója, ki minden áron meg akarta Ízlelni Szemerszky uram pinczéjében az uj bort; de alig ért a pincze-torokba, a széngáz rögtön leütötte lábáról, valamint a megmentésére siető rendőrt is. A miskolcziak rögtön sürgönyöztek Egerbe az itteni tűzoltó búvárért, ki a legközelebbi vonattal el is utazott Miskolczra, de már csak élettelen hulláját hozhatta ki Nyitrainak a pinczéből. A rendőrt azonban sükerült még előbb, a szerencsétlen Nyitrai testvérének, kötélen kihúzni, s életét megmenteni. — Rendőri hírek. Csalatkozott betörő tolvaj. Már rég nem történtek városunkban kereskedőink lelki megnyugvására boltfeltörések, de úgy látszik, hogy a tél közeledtével e nemes sport újból kezd lábra kapni. Legalább ezt bizonyítja Frank Gyula polgártársunk belvárosban lévő bolthelyiségének kirakata, melyet valamely ismeretlen betörő pénteken éjjel felfeszitett. A jó madár a helyi viszonyokkal aligha volt ismerős, amennyiben ezen kirakat a bolthelyiséggel együtt teljesen üres, tehát nagyon valószínű, hogy a betörés a közvetlen szomszédságban lévő Csáka Róbert órás jól felszerelt kirakata ellen irányúit, mely egészen sértetlenül maradt, pedig a zár felbontása szakértői kezekre vall, Nem hiszem, hogy volna & világon valami szomorúbb dolog, mint egy forcirozott házasság. En nagyon sok tekintetben hasonlónak tartom a temetéshez. A jelenetezés mindkettőnél ugyanaz: kocsik, telve közönyös publikummal, mely isten tudja mire gondol ; a templom-ajtók, melyek a menet befogadására megnyílnak; az orgona hangja, mely sírva zúg vissza a templom boltozatairól; a tömjén, mely melancholicusan vegyül össze a nap sugaraival; s végre az a végzetes „igen“ szó, mely egy haldokló ifjúság utolsó sóhajához hasonlít, s mely örök kárhozatot rejt magában azok számára, kik azt kimondani elég szerencsétlenek voltak. Ily szomorúan ment végbe Dumont Edgard és Darlon Lujza kisasszony esküvője a Saint-Augustin templomban, három hó múlva elbeszélésünk kezdete után. Az esküvő előtti napon Edgard még egy utolsó kísérletet tett az orvos szivének megindítására. Ez utóbbi válasz helyett egyszerűen azt kérdezte tőle, hogy „talán megbolondúlt.“ Az esküvő tehát megtörtént. A templomból visszajövet az orvos jókedvűen dörzsölte kezeit, szentül meg lévén győződve, hogy biztosította öcscse boldogságát; s az ifjú férj sápadt és szomorú, mint egy áldozat, midőn karját nyújtotta nejének, arra gondolt, kitől házassága által örökre el lön szakítva. — Mi az ördög lelt?! Kérdé az orvos suttogva. Csinos, egészséges kis feleség, szép hozomány; mi kellene még ? ! Termine kellett volna neki. (Folyt, köv.)
