Eger - hetilap, 1887
1887-10-25 / 43. szám
339 Nagy részt követelnek azonban a fenti 11907 írtból a nyomtatványok. Csak nyomtatványokért, sokszorosításért 1332 frt. 60 krt adtunk ki e három év alatt, akkor, midőn minden nyomdai munkát — úgy-szólva — árverelésre bocsátottunk s a vállalkozó nyomdász hazafiságból, több alkalommal a munkának csak anyagát számította föl. Az iroda teljes fölszerelése, házbérrel, a fűtés és világítás kiadásaival, a fölhasznált anyaggal, az ágitátióra esetről-esetre fölvett rendkívüli segéd erőkkel, a nagy mennyiségű könyvkötői munkával s főleg a pénztár-könyvelés rendszere keresztül vitelére legutóbb használt többszörös szakerőkkel kezdettől máig: 2826 forint 92 krt. vett igénybe. — oly összeget, melynek befektetése és kiadása, jövő évek terhére volna valójában fölirandó, minthogy az általa létrehozott munka, mint valóban alapitási-munka, késő évek kiadásait könyitette, apasztotta s enyésztette el. Összesen 430 frt 46 krral szerepelnek a kiadások közt a postadij, s 400 írttal az id. előkészítő-bizottság annak idejében tett kiadása; — 552 frt. 4 krral az összes utaztatás, az egyedül 350 írtba került Wertheim-szekrény, az okmány bélyegek, az értékpapírok átiratási-dijai, az apróbb kiadások stb. A fenn-maradó 2460 forint 17 kr. az akczió fejezete alatt fordul elő, itt csak azc hangsúlyozván még egyszer, hogy a fent részletezett 3995 egyenes személyi, alapítási-összegben, egy nagy központi-igazgatás három éve, egy végnélküli országos agitálás, egy egyesületnek a legválságosabb viszonyok közt megteremtése foglaltatik a mellett, hogy az 1332 frt 60 kr. nyomtatványi-ösz- szegből a fiókok sok-ideüíeg ingyen láttattak el nyomtatványnyal, s hogy az irodának, mint olyannak czimén fölvett 2826 frt 92 kr magában involválja mindazt a mi cselekvést, mely az egyesület fogalmát teszi ki: a maga megpihenhetetlen administraciójával, mely kényesebb és érzékenyebb bármely administraciónál, minthogy az egyesület a tagok kegyén s őrködő krititikáján alapulva, nincs oly elképzelhető kívánság, mely azonnal s formailag kifogástalanul ne volna teljesitendő. Folyó évi junius-hó 22-én szabályszerüleg, előbb egy háromtagú-bizottság. majd a számvizsgálók megvizsgálták és számbavették a pénztár-, fő- és számlakönyveket, naplót, folyó- számla-könyvet és forgalmi naplót stb. s ezeket egymással, va'amint a hozzájok tartozó okmányokkal és iratokkal, a titkári beutalásokkal és levéltárral egybehasonlitván, mindent „a legszebb s a legnagyobb pontossággal ve z e t el t“-nek találtak, mely után. nyomban megejtvén az egyesületnek biztonság szempontjából a városházán elhelyezett Wertheim-szekrényében őrzött vagyona fölött a — pénztár-vizsgálat, is, kitűnt, hogy az E. M. K. E. vagyona „példás hűséggel és tisztasággal, mindenben a szabályoz undorító köd gomolyban, Én búban égve haldokoljam? Minek hevítsen tiszta láng ? Mért éljek? ... De a szél elállt, És fent a fenséges egen Csillag gyúladt ki hirtelen. Aranyszemével áthatol Egy elfüggönyzött, ablakon, S bámulva, hosszasan benézett; En álltam, mint a megigézett. S lámpáját hogy csillogni láttam, Szivem megdobbant lent, az árnyban. Oh ! ő a kedves, ő a drága! Rejtett bereknek szűz virága! Szép! jó! magasztos! ifjú! szent! Alakja árnya megjelent, S én elfogódva, vérevetten. Minden keservem elfeledtem. A gyász megenyhült,; homlokom Fent hordom büszkén, szabadon. S bár a világra mitsem adva, Van életemnek fénye, napja. . . . Zudűljon bú szivem fölébe S dőljön a sors haragja rám: Van életemnek menedéke, Öröm ! boldogság! enyhe béke! Egész világ: egy kis leány. Egri Gyula. zatnak, számadásoknak és a hozott határozatoknak megfelelőleg teljesen hiánytalanul kezelve, és megőrizve van. A tagok szaporodása. Folyó 1887-ik évben az egyesület örökös- és alapító-tagjainak száma 200-al, rendes tagjainak száma harmad fél ezerrel, pártoló tagjainak száma pedig: 1000-rel szaporodott minek folytán f. é. junius-hó 30-án, összes örökös- és alapító-tagjainak száma: 1548-ra, a rendes-tagoké: 11,329-re, a pártoló-tagoké 3944-re, s igy összes tagjainak létszáma: 16843-ra emelkedett. Az egylet működése. Százezer számra árasztott fölhívásainkkal és kéréseinkkel, — mondja a jelentés — igazgató-választmányunk, directoriumunk, szakosztályaink, megyei választmányaink, vidéki köreink s községi fiókjaink megalakításával, különbféle szabályzataink s alapvető munka programmunk elkészítésével, fokozatosan a szervezkedés, erőgyűjtés és tervkészítés hármas stádiumait haladók meg, hogy a jelen évben folytatásuk és növelésük mellé, hozzátársuljon a folyomány, az első akció. Összeszedtük és egybevetettük a vidékiek és kolozsváriak üléslátogatásának össz-számát s az eredmény az, hogy a többség átlag a vidékiek mérlegére esik, tehát: a határozatok mindig az élet és közetlen szükségesség Itatása alatt születtek, a mellett, hogy az egységes vidéki és lényeges ügyekben, a vidéki elnökségek előlegesen mindig külön is megkérdeztelek, mint ez példáúl a segélyezések kérdésénél, az iparmozgalom ügyeinél történt s a mint a többek közt, az egyesület által fölállítandó pénzintézet kérdésében is megtörténni határozta tott. Az irodalmi szakosztály, megállapitá az alakítandó népkönyvtárak és olvasó-körök által használható könyvek és olvasmányok részletes kathológusát, alapszabálytervezeti mintáját s a memorandum-szerű fölhívást, melyben a jelentős közműveltségi intézmények létesítése érdekében kezdeményezünk. Ez évben alakultak meg: a hunyadmegyei, kisküküllő-megyei, maros-tordamegyei és udvarhely-megyei nő-választmányaink és a Budapest-fővárosi férfi- és női-választmány. Magukban az erdélyi részekben ma már kivétel nélkül minden megyében van megyei, minden nagyobb helyen önálló városi választmány, ezeken kivűl 15 vidéki-kör, 26 fiók és 5 női-választmány. Ötezeret halad meg a központnak csak a fiók irányában tett levelezése száma, mig az általános posta-küldemények darab-száma az idén is fölért 30,000-ig. Lebonyolította egy 100,000 fitos nemzetőri fölszerelés vállalkozása ügyét. (Folyt. kÖ7.) Idősb Lendvay Márton elbeszélései. Közli: id. Murányváry János. Hazánk fővárosában, a nemzeti színház előtt, a hazaíiui kegyelet, hálája emlékéül, kedvelt színművészének, id. Lendvay Mártonnak, életnagyságu szobrot állított, mintegy serkentésül az utókornak arra, hogy ha nem is egészben, de legalább megközelítőleg iparkodjanak utána jövendő pályatársai, utolérhetetlen színművész elődjüknek, a világot jelentő deszkákon nyomaiba lépni. Valamint a színpadon határtalan megnyerő szeretetet vívott ki magának kedvelt Márton barátom: kivívta azt a társadalmi körökben is mindenkoron. Nem volt oly társalgási kör, melyben megjelent, hogy érdekes történetecskékkel el ne ragadta s fel ne villanyozta volna hallgatóit; elbeszéléseiben azonban mindig és mindenkor, a morál mellett, üdvös tanulságok is rejtőztek. Legutóbb közlött tárcza-czikkemben felemlitém vele történt ismeretségem okát s keletkezését. Emlitém azt is, hogy többször szerencséltetett kedves látogatásával. Nem lesz tehát, remélem, e lapok t. olvasói előtt érdektelen, ha id. Lendvay Márton azon elbeszéléseiből, melyeket ily látogatásai alkalmával, barátaink körében eltöltött kedélyes estéken, oly megkapó közvetlenséggel, s oly szeretetreméltó modorban előadott, egypárt az „Eger“ tárczájában közrebocsátok. Iparkodni fogok ezen történetecskék előadásában szeretett kedves vendégem saját, szavait -• amennyire emlékezetemben maradtak, használni. *
