Eger - hetilap, 1887
1887-10-18 / 42. szám
332 csájtott iveken péterfillér begyült 414 fi t, 13 darab császári arany és egy db 10 frankos arany; a hódolati album-iveket aláírók száma : 3476. Hogy az idő rövidsége mellett, ily számottevő eredményt vagyunk képesek felmutatni, abbau az egyes intézetek buzgó vezetőin kívül, Eger város kettős nőegyesületét s a néptanítók testületét meleg elüsmerés illeti, melynek midőn ez alkalommal a nyilvánosság előtt is kifejezést adunk, csak kötelességünket teljesítjük. Ledniczky Ipoly, végr. bizotts. jegyzője. — Az egri mélt. főkáptalan — mint értesülünk, — pápa ő szentségének péterfillérül 4000 lírát ajánl fel. — Dr. Vavrik Béla, kir. tanácsos, az egri kir. törvényszék elnöke, — mint a hivatalos lapban olvassuk, — király ő felsége által a marosvásárhelyi kir. táblához tanácselnökké neveztetett ki. — Hevesmegye kérvénye, melyet az országgyűléshez intézett gróf Keglevich Béla főispán eljárása ellen, igy szól: Mélyen tisztelt Képviselőház ! Megyénk közigazgatási bizottságának f. é. szeptember hó 5-én tartott ülésében, — minta*/, alatt csatolt jegyzőkönyvi másolat tanúsítja, — elnöklő főispánunk, egy, tanácskozás tárgyát képező ügyben előterjesztett, határozati javaslatok kiegészítésére irányult tiszti főügyészi indítványnak szavazás alá bocsátását megtagadta. Ezen a testületi tanácskozás szabad menetét. és lefolyását, s az ügy lelkiismeretes elbírálását gátoló elnöki eljárás ellen Csiky Sándor, lsaák István, Szederkényi Nándor, Graefl Jenő, Szerelem Alfréd és Beniczky György választott közigazgatási bizottsági tagok, a megyebizottságtól nyert megbízatásukból kifolyó jogaikban magukat sértve érezvén, ez eljárás elleni óvásuk kifejezéséül a további tanácskozástól visszavonultak s az ülést elhagyták; szenvedett sérelmük orvoslásáért a m. kir. belügyminisztériumhoz folyamodtak, s egyszersmind erről a •//. alatt csatolt előterjesztésben megbízójukhoz, a megyebizottsági közgyűléshez jelentést tettek. A m. kir. belügyminisztérium nevezetteknek orvoslást kérő folyamodványára a *///. alatt mellékelt, s a közigazgatási bizottsághoz intézett leiratban válaszolt, mely leirat, miután a közigazgatási bizottság ülésében kihirdettetett, mai napon tartott közgyűlésünkben is felolvastatott. A megye közönsége, sérelmet szenvedett megbízottjainak, a maga részéről elégtételt szolgáltatott. De ez nem elég. Ez által a sérelem orvosolva nincs, s ismétlődhetik. E sérelem orvoslását a m. kir. belügyministeriumtól vártuk; de a belügyministeri leirat az elnöki eljárásban semmi kifogásolni valót nem talál. Igaz, a közigazgatási bizottság ügyrendjében sem indítványok tárgyalására, sem a kérdés mikénti föltevésére nézve rendelkezés nem foglaltatik, ezt tehát az elnök meg nem sérthette; de megsértetett az alkotmányos szabad tanácskozás természetéből kifolyó logikai ügyrend, mely, — positiv szabály hiányában — irányadó kell hogy legyen. Igaz, a kérdés föltevése előtt az elnök kijelentette, hogy a kül- döttségi jelentés alapján szerkesztett határozati javaslatok elfogadásával, a főügyésznek a fegyelmi eljárás elrendelésére irányuló Másodszor azért, mert nem tudott, vagy nem akart érteni a korteskodáshoz, midőn saját személye megválasztásáról volt szó; — de annál jobban értett hozzá, mikor más jelölt mellett kellett korteskodnia, miről legföképen ifj. Ábrányi Kornél, a dédesi kerület több Ízben megválasztott országgyűlési képviselője tudna legilletékesebben beszélni. De azért nem állítjuk, hogy Benőfynek magának is ne lett volna ambicziója s óhajtása az országos képviselőség. Benőfy Somát az utóbbi években erősen megviselte a kor nyomasztó súlya, s kivált kebelbarátja, Mindszenty elhunyta, óta, sokat vesztett régi jó kedélyességéből. S midőn ezt barátai emlékezetébe hozták, szomorún szokta mondogatni: „Rég eltemetett ember vagyok már én !“ . . . A derék egyházi férfiú elhunyta, szélhüdés következtében, hirtelen következett be. Legyen áldott emlékezete, mely sokáig élni fog szerető híveinek, s nagy számú barátainak és tisztelőinek hálás szivében! Nem mondom én. . . . — P. I.-nek. — Nem mondom én: a rózsabimbót Megszégyeníti arczod, ajkad, S szavad édes’bb a dajka-dalnál, A mely álomba ringat, altat. indítványa elejtettnek lesz tekintendő; de mely törvényen, vagy szabályrendeleten, avagy ügyrenden alapszik ezen kijelentés? de ez ellen rögtön fel is szólaltak, s a főügyészszel együtt kijelentették, hogy a határozati javaslatokat nem ily értelemben fogadják el, s ezen javaslatok elfogadása után a főügyészi indítványra azonnal szavazást kértek. Amit pedig a ministeri leirat az ügy érdemének nevez, az felfogásunk szerint — nem képezi ez ügy érdemét; mert azon körülmény, hogy később a megye főispánja, a gyöngyösi polgár- mester ellen, annak kérelmére, a fegyelmi eljárást elrendelte, nem enyhíti a sérelmet s oly szint látszik adni a dolognak, mintha a vádolt kívánsága fölibe helyeztetnék az ő ügyében határozni hivatott törvényes tényezők kívánságának. Mélyen tisztelt Képviselőház ! Kicsinynek látszik ez ügy. De a mi meggyőződésünk szerint, végkövetkezményeiben, ez a legfontosabb kérdések egyike. Ez a szabad tanácskozásnak, illetőleg a szabad tanácskozás eredményre juthatásának, tehát az alkotmányosságnak kérdése. Mily értékkel bir az olyan tanácskozás, melyben a kérdés eldöntésére hivatott törvényes factorok oly inditványnyal, — mely a tárgyalás alatt levő ügyben előterjesztett előadói javaslatnak az ügy természetéből folyó s törvényes momentumok által indokolt kiegészítésére szolgál s mely sem lényegében, sem formájában nem olyan, hogy törvénynyel, vagy szabályrendelettel, avagy ügyrenddel ellenkeznék, — addig sem képesek jutni, hogy az szavazásra bocsáttassék ? Az ilyen tanácskozmányban komoly férfiak nem találják jól magukat. S attól lehet tartani, hogy ha ily eljárás ismétlésének útja el nem záratik, a közigazgatási bizottságban való részvételt, a legodavalóbb elemek fogják perhorreskálni. Mélyen tisztelt Képviselőház! Az általunk megválasztott közigazgatási bizottsági tagok jogain ejtett sérelem, nem az ő sérelmük, mindnyájunk sérelme az, mert egy nagy, alkotmányos elven ejtett sérelem. Minthogy pedig e sérelmünket a m. kir. belügymi- nisterium leiratában orvosolva nem találjuk, a legfelsőbb fórumhoz, a mélyen tisztelt Képviselőházlioz fölebbezünk, alázatosan esedezvén: hogy sérelmünk orvoslása érdekében, s hasonló eljárás ismétlése ellen, a kellő intézkedéseket megtenni s e részben a m. kir. belügyministeriumot megfelelöleg utasítani méltóztassék. — Gyászhir. Alulírottak fájdalmas szívvel jelentik a maguk és az összes rokonság nevében is, Brand Istvánné, szül. P árvy Julian na asszonynak, folyó évi októberhó 11-én, reggeli 7 órakor, békén viselt hosszas!) szenvedés s a halotti szentségek ajtatos felvétele után, élete 37-ik, boldog házassága 19-ik évében bekövetkezett gyászos elhunyták A boldogultunk hült tetemei folyó hó 12-én délutáni 3 órakor fognak lakásán, VI. Sugárút 88. szám, a rom. katli. egyház szertartása szerint beszenteltetni s a kerepesi-uti temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig, folyó hó 13-án délelőtt 10 órakor a terézvárosi plébánia-templomban fog a Mindenhatónak bemutattatok Budapest, 1887. októberhó 11-én. Az örök világosság fényes- kedjék neki! Özv. Párvy Antalué, szül. Kardos Mária, mint anya, Nem mondom én, hogy szép szemednek Ragyogása fényes’bb a napnál, S lutri-ajak sem tudna adni Tüzesebb csókot ajakadnál. Nem mondom én,- nem, hogy te vagy tán A legeslegszebb e világon ; De nekem szép vagy, mert szeretlek Én egyszerű kis gyöngyvirágom. — Párád — Istvánffy Gyula. Bosszú. — Az „Eger“ eredeti tárczája. — Irta: Ligetkúty Iván. Részegen ment hazafelé éjjel egy órakor. Támolygott az utczákon a falakat tapogatva, — néha-néha nagyot esett, — feltá- pászkodott, s ment tovább. — Részeg ember szokása szerint motyogott magában: — Rozi néni mondta .............azt mondta, hogy nála van . . . . oda jár, .... hozzá. — Megütöm.............megölöm . . . . . megiszom a vérét. Megállt. — Az én feleségemhez jár ? — — Elgondolkozott.
