Eger - hetilap, 1887

1887-10-18 / 42. szám

333

Brand István, m. kir. államvasuti tisztviselő, mint férj. Gizella, Teréz, Margit, Lujza és Károly, mint gyermekek. Rozália, Antal, Teréz, Sándor, mint testvérek.

— Gyászhir. Kiér szül. Bér nett Mária úrnőt, városunk szülöttét, ki az egri értelmiség előkelő köreiben számos jó ismerőst. rokont, s barátot számlált, — súlyos veszteség érte. Ipa Kiér János földbirtokos, élete 89 évében, f. hó 15-én, morvaországi Felső-Bojanoviezban elhunyt. Temetése ugyanott, a kiterjedt rokonság, s az ottani értelmiség tömeges részvéte mellett, f. hó 17-én ment végbe.

— Gyászhir. S z a 1 a y Margit, özv. Szalay Ágostonná, szül. Mátékovics Lujza assz. leánykája, élte tavaszán, 16 éves korában, f. hó 15-én jobb létre szenderült. Az ifjú halott temetése, a rokonok s a művelt egri közönség részvéte mellett, tegnap, f. hó 17-én ment végbe.

— Az erdélyrészi magyar közművelődési egyesületnek — a

f. é. auguszt. hó 28-án Szepsi-Szent-Györgyön tartott második rendes közgyűlése elé terjesztett hivatalos jelentés szerint, melynek fóbb részleteit lapuuk jövő számában fogjuk ismertetni — Heves- megyéből alapító-tagjai: Hevesmegye törvényhatósága 300 írttal, Dr. Samassa József egri érsek 200 írttal, néhai Kanizsay Károly apát s tisza-eörsi alespéres-plebános (végrendeleti!eg) 200 írttal, Atkár-község közbirtokossága 100 írttal, néhai Balogh István tiszafüredi ügyvéd és földbirtokos (végrendeletileg) 100 írttal, Br. Bornemissza Fái Tarna-Méráról 100 írttal, Egerváros képviselőtestülete 100 írttal, az egri jogakadémia 1886-ik évi polgárai 110 írttal, az egri törzs-kaszinó 100 írttal, Gyöngyösváros 100 írttal, a gyöngyösi takarékpénztár és hitelbank 100 írttal, a gyöngyösi takarékpénztár-egyesület 100 írttal, a hevesmegyei takarékpénztár 100 írttal, Papszász György földbirtokos P. Száraz-Beö-ről 100 írttal, Papszász Lajos földbirtokos Puszta-Tenkről 100 írttal, Dr. Pásztor Bertalan egri ügyvéd 10Q. írttal, Id. Puky Miklós földbirtokos Karácsondról 100 írttal, Széky Péter földbirtokos Tisza-Igarról 100 írttal és Vavrik Endre hevesmegyei takarékpénztári nyugalmazott igazgató Egerből. 100 írttal. — összesen: 19 alapi tó tag. Hevesmegyéböl az E. M. K. E.-nek— nem említve a nagy számú s tekintélyes összegeket aláirt „egyszerre- mindenkorra“ adakozókat sasok „bárczaköny“ szelvényeit megvásárlók nagy számát, mely szinte impozáns összeget képvisel, — hat évre, évi 2 írt tagdíj fizetési kötelezettség mellett, rendes tagja van: 256, három évre, évi 1 írt tagdíj fizetésikötelezettség mellett, pártoló tagja: 144 van, vagyis összesen : 419 tagja.

— Zene-estély. Az Új-Kaszinó f. hó 22-én (szombaton) esti 7 órakor, a saját helyiségeiben, a helyben állomásozó cs. és kir. 60. sz. gyalogezred zenekarának közreműködésével (esetleg tánczczal egybekötendő) zene-estélyt rendez, melyre az egyesületi tagok családjaikkal együtt hivatalosak.

— A nemes szivekhez! A városunkban pár év előtt alakult „szegéujy tanulókat ruhanemüekkel segítő egyesü- 1 e t“ intéző bizottsága, a múlt években elért kedvező eredmények által buzdifrva, közelebbről tartott gyűlésén elhatározta, hogy nemes feladatát ez évben is fokozott lelkesedéssel fogja megoldani. E végből fölhívta az egyesület azon t. tagjait, kik az e czélra szánt adományok összegyűjtésében az előző évek folytán is annyi önfeláldozó buzgalommal s ügyszeretettel fáradoztak, lxogy e minden tiszteletre s hálára méltó nemes fáradozásaikat ez évben is folytassák, s környezetökben az adományokat összegyűjteni s az irgalmas nénékhez további gondozás és alkalmazás végett bejuttatni szíveskedjenek; a szegények, árvák s elhagyottak iránt nemesen érző t. egri közönséget pedig tiszteletteljesen fölkéri, hogy az egyes családoknál, a lomtárban található mindennemű, immár hasznavehetlen ruha- és fehérnemüeket, lábbeliket, eldobásra szánt ócska bútordarabokat, házi eszközöket, szóval: mindennemű felesleges lomot, aminek a háznál már egyátalán semmi hasznát sem vehetik, s amiért a házaló zsidó sem ád már semmit, — a „rongyos egylet“ javára összeszedni, s a megbízott gyűjtőknek átszolgáltatni kegyeskedjenek. Mert ez az egyesület mindennek hasznát tudja venni; fölhasználni vagy értékesíteni még az oly lim-lomot is, amelyre a házaló a családnak azt mondja: Mit tetszik fizetni, ha elviszem ? — még az ilyenért is ád egy-két kraj- czárt a „becsületes handlé“, ha azt a „rongyos egyletétől veszi meg. A szegény tanulókat ruhanemüekkel segítő egyesület adakozásra való fölhívását tehát, melynek teljesítése az illetőnek, némi csekély fáradságon kívül, egyátalán a legcsekélyebb áldozatába sem kerül, — a legmelegebben ajánljuk városunk minden renden lévő, nemesen érző t. közönségének pártoló figyelmébe.

— Köszönetnyilvánítás. Mindazon tisztelt jóbarátaink, ismerőseink, kik f. hó 9-én szeretett férjem, illetőleg kedves jó atyánk temetésén megjelenni szíveskedtek, hogy mély fájdalmunkat őszinte részvétükkel némileg enyhítsék, fogadják meleg kösz önetünket.

Özv. Kulik Nándorné és gyermekei.

— Nyilvános köszönet. Mindazoknak, kik felejthetetlen jó anyánk és gyermekünk temetésén resztvettek, és ezáltal szivünk sajgó fájdalmát enyhíteni óhajtották, legbensőbb köszönetünket s felejthetetlen hálánkat ez úton is nyilvánítjuk. Eger, 1887. október 11-én. Belánszky Elvira, Mór és Arthur, Kempelen Rudolf és neje.

— Irodalom. Lamp el Róbert budapesti áldozatkész könyvárus kiadásában közelebbről megjelent:

„Gyakorlati angol nyelvtan, uj tanmódszer alapján, mely szerint angol nyelven olvasni, Írni és beszélni a legrövidebb idő alatt alaposan megtanulhatni. Tanodái s magánhasználatra irta Dallos Gyula néh. egyet, magántanár stb. Sajtó alá rendezte Patterson Artur, egyetemi tanár. IV. javított kiadás. Ara 1 frt 50 kr. (292. lap.)

— Rozi néni mondta .... az öreg Rozi

.............Pedig jó

em

berem Sötét Márton. . . .

Maga is meghökkent egy pillanatra, mikor e nevet kimondta. Csodálkozott, hogy honnét tudja azt.

— Márton! — Márton ! — Bele kiáltott a csendes nyári éjszakába, rekedten, sikongva, mint a bagoly, tehetetlen hanggal, -összeszorúlt torokkal.

Aztán botorkált tovább; meg-megállt, mintha önmagával tanakodnék, felemelte jobb kezét, mintha az újjain számlálna valamit; — hogy mit? ő sem tudta. — Az utcza-lámpa dúlt arczába vágta sárga fényét. Utálatos volt. Arcza, ruhája merő piszok, a mint itt-ott megfetrengeti az utcza szemétjében ; haja csapzottan lógott homlokára; kopott kalapja a feje hátulján volt, beütötték valahol, mikor jó éjszakát mondtak neki; ajkai petyhüdten lógtak; szájszögleteiből tajtékos nyál folyt; bámész szemeit a földre sütötte, mintha emlékében kutatna, vagy mintha keresne valamit a földön, pedig nem látott semmit.

— Márton! nem iszunk többet?.............Hallod-e Márton! —------M

ajd eszébe jutott valami.

— Megöllek.............hol vagy? ....

Ba

ndúkolt tovább, bele-bele ütődött a lámpa-oszlopokba, fákba, — ilyenkor nagyot lódult lomha teste, ha el nem esett.

Ment utczáról utczára, — nem tudta, hogy hol jár, csak érezte, hogy hazafelé tart. Állati ösztöne vezette házához. A kapu, — mint mindig, — nyitva volt, ott megállt egy perezre.

— Azt hiszi, . . . hogy munkában vagyok reggelig.............

s bambán nevetett hozzá, értelmetlen vigyorgással.

Lakása, mely egy szobából, s konyhából állott, az udvar hátsó részén volt; odáig kerten kellett áthaladnia, ha ugyan kertnek nevezhető pár kusza bokor, s néhány sovány akáczfa, melyek arra valók voltak, hogy az azokon kifeszitett kötélen a munkás-lakók foltos ruháit szárítsák.

A kapuból még nem látszott lakása; egy facsoport volt közbe, azt megkerülte otromba óvatossággal, megbotolva minden kőben. Mikor a facsoport túlsó oldalához ért, csak neki dőlt egy fának, tompa agya zúgott, mintha vasat vernének benne, dagadó halántéka lüktetett, torka összeszorúlt, alig birta a levegőt be- szivni, — s mintha kitűzött czélja csak most jutott volna eszébe, mintha állati ösztöne súgott volna neki valami borzasztót, mikor meglátta szobája ágyteritővel fedett ablakán a kiömlő fényt.

Gyertya égett odabent; — nyugodtan, csendesen égett, lángja nem tánczolt a fa-lombokon, a fény egyenletesen világította meg azon teret, melyet beért.

Ott maradt sokáig, lomhán, tétlenül, mintha csak azt várná, hogy a szesz gőze elszáll, hogy megjő az esze. Nem tudta, mit tegyen, pedig azt érezte, hogy azért jött, a mit most lát.

Egyszerre mintha mosolyogna, — óh de milyen mosoly volt az! a galvanizált halott ajkának torz-rándulása. — Aztán háttal dőlt neki a fának, nehogy elessék (azt már tudta, hogy különben elesnék), belenyúlt zsebeibe, motozott, keresgélt, miközben sandán figyelte a világos ablakot, alattomos számítással beharapta