Eger - hetilap, 1887

1887-10-18 / 42. szám

331

néppel osrfcamdók be. Arra különösen figyelve, hogy amennyire lehetséges, — a legalsó osztályba a teljesen fiasitásos — fölibe pedig részint egészen mézzel, részint félig mézes, vagy nagy kezdettel ellátott keretek teendők be. A műrajnak, miután 3—4 napig kijáró népe nem leend, mely vizet hordjon be, — a kaptár aljára lapos tányérban vizet adunk be — ellátva nád vagy deszka-hasi tványokkal. Legutoljára pedig 1 — 1 kezdettel ellátott keretet helyezünk — mindannyiszor, valahányszor beépíttetett.

Megjegyzendő azonban, hogy ha a mézelési évad megszűnt, mit legjobban észre vehetünk az építés haladatlanságáról — ne erőltessük az építést, hanem inkább azon legyünk, hogy a behordott kevés mézet a már meglevő üres sejtekbe rakják le.

Főszabály: egyszerre kevés építendő anyagot adni, de gyakrabban — azaz mihelyt a beadott kezdetek beépítettek.

III. Értekezésem harmadik részében az ál-anyaság megor- voslásáról tettem említést.

A méhek életében ez is egyik csudálandó esemény.

Az ál-anyaság kétféle lehet: terméketlen anya, vagy a

dolgozó népből lett valódi ál-anya.

Mind kettő petézési képességgel bir ugyan, de csak here petéket rak. Az ily családon, ha nem segítünk, úgy végpusztulásnak van kitéve.

Figyelemre méltó még is azon körülmény, hogy az anyátlan családok keveset vagy épen semmit sem építenek ; de annál több méz készletet raknak le a már kész sejtekbe. Ebből követkövetkeztethető, hogy sok méhész a gazdag mézelési idény alatt, családait speculációból meg anyátlanilja, a mely alkalomra kész épitménynyel látják el őket.

S miután a műrajok készítése is épen ezen idény alá esik; lássuk el családjainkat kellő üres épitménynyel, hogy igy a jó Isten által a virágokba rejtett édes kincseket kiaknázhassák.

Noha a gazdag mézelés alatt nincs a családnak hajlandósága az ál-anyásodásra, és a rendes időn túl is békén tűri az anyátlanságot; még is azon legyünk, hogy családainkat kellő időben anyásitsuk meg.

Miként segíthetünk az ál-anyás családon, s melyek ismertető jelei?

Ha betekintünk az anyátlan család kaptárába, és vizsgáljuk építményeiket — igen sok makk-tokjához hasonló anya-kupot látunk építve, mely az anyásodási hajlamra mutat; de minthogy anyag nem lévén, — türelméből kifogyva a nép, — egy a dolgozók közül petéző anyává tolja föl magát. Ezt nevezzük valódi áll-anyának.

Ha az ál-anyásodás kezdetén vizsgáljuk a sejteket — rendetlen petézést találunk, t. i. egy here vagy munkás sejt lyukba 2—3—4 ék alakú petét fódözhetünk föl, össze-vissza lerakra.

mányait, melyek közel négy évtized óta, kétségkívül tekintélyes irodalmi anyaggá növekedhettek, s remélhető, hogy, ha szakértő s gondos kezek közé jutnak, nem sokára irodalmi közkincscsé lesznek. Saját, mélyen érző, nemes lelkének fenkölt Múzsája azonban innentul csak nagy ritkán, némely különösebb esetekben, s legtöbbnyire magán baráti körben szólalt meg. Költeményei azonban nagyon megérdemelnék, hogy egybegyűjtve napvilágot lássanak. Azt hiszszük, barátai közt szintén találkozni fog, ki e nemes feladatra vállalkozik.

Hogy mint pap, mennyire tisztelt és szeretett tagja volt az egyházmegyének, mutatja az, hogy az apátfalvi egyházkerület esperesévé lön, s nemcsak hívei, de lelkésztársai előtt is folyton osztatlan szeretet- s közbecsixlésben állott.

Benőfy, bár nem volt kedvelője a zajosabb életnek, s inkább szerette a magányt, és visszavonultságot; mindenkor szívesen vett részt a társas élet nyilvános mozgalmaiban, kivált ha ezt hazafiui érdekek, s baráti kötelékek igényelték. Ezért az újabb alkotmányos élet nagyon gyakran ott találta őt, mint megyebizottsági tagot, Borsodmegye székházának tanácskozási termében, hol mint politikai szónok is derék mesternek mutatta magát. E mellett háza valódi kedves tanyája volt a szives, önzetlen magyar barátságnak s vendégszeretetnek, hol a kedélyes, és költői lelkületű házi gazda meghittebb barátai, s lelkésztársai számos, feledhetetlenül kedves, társas órákat töltöttek; miket a házi gazda szellemes pohárköszöntői nagy mértékben fűszereztek. A szerény papi hajlék nem egyszer látta kedves vendégekül Borsodmegye, s a vidék közéletének legelső tekintélyeit s vezérférfiait.

Azon sejt lyukból melyben több pete is van, a dolgozók a fölösleget kihúzzák, s csak egyet hagyva, — kimagasitva nevelik ki.

Ezt nevezzük púpos költésnek, mi valóban ál-anyaságra mutat. Az ily család herékben (dologtalan népben) szaporodik ugyan, de munkás népe folyton kevesbedik; mig végre a családnak el kell pusztulnia. Az ily családot tanácsos az anyával bírókkal egyesíteni. Ha pedig kiakarjuk teleltetni, akként anyásithat- juk meg, hogy az állanyás család kereteit a rajta levő néppel együtt kiszedjük — a kaptárt pedig gyenge fiasitással látjuk el, vagy ha termékeny anyánk van — a nyaralóba zárva helyezzük be. Most. a kiszedett kereteket távol a méhektől 40 — 60 méternyire (minél távolabb visszük, annál biztosabban sikerül) visszük, lesöpörvén a népet egytől—egyig, mire a munkás nép haza repül de az áll-anya kint marad, s elvész.

Most a haza-térő nép megszokott ál-anyja vesztén kissé nyugtalankodik, de másod vagy harmadnap hozzá fog az anya neveléséhez, s ha több anyát nevelnének —- csak egyet hagyva — a fölösleget leszedjük. Mind itt, mind itt, mind pedig a műrajoknál, egyszóval a gyenge pete által eszközölt anyásitásnál, hacsak rajt nem várunk — le kell szedni a fölösleges anyabölcsőket, mert igen sok esetben, (miután a népnek nincs rajzási hajlama, — mert a kevés népségből eredt.) a kikelt anyák a trón fölötti vitában egymást megölik, vagy röpképtelenné teszik, ami által az életben megmaradt anya nem képes a nászúira kirepülni. A többire nézve a már említett körülmények szerint kell felügyelni, és ha baj lett, orvosolni.

IV. Értekezésem negyedik pontjában a közönséges kúpos- kasok átmeneti kasokká átalakításáról szállottam, mit nem azon okból tevék, mintha ez által a Dzierzon kaptároknak hadat üzennék ; hanem azért, hogy ez által köznépünket közelebb csaljuk a Dzierson kaptárok megkedveléséhez.

Tisztelt közgyűlés, s kedves collégák! A nemzet, haza jövendő szellemi és anyagi jóléte és boldogitása van reánk bízva.

(Folyt, köv.)

— A pápai jubileum. Még élénk emlékezetében van e lapok t. olvasója mindegyikének, a múlt hó szept. 4-én, a lyceum dísztermében tartott kath. hivő közönség gyűlése, mely XIII. Leó pápa ő Szentségének 50 éves áldozársági ünnepélyében való részvétel módozatai felett tanácskozott. Az imént említett, gyűlés végrehajtó bizottságot választott; a közönség ösmeri e bizottság tagjait, értesült időről-időre tartott gyűléseiről is ; a jelen sorok czélja, hogy köztudomásra hozza a végrehajtó bizottság munkásságának végleges eredményét. A végrehajtó bizottság elnöksége által kiboKülönösen azonban fenkölt szellemű költő-paptársához, a magyar kath. egyházi költészet kimagasló alakja, Mindszenty Gedeonhoz fűzte bensőbb baráti viszony7 Benőfyt. Mikor Mindszenty, a székvárost elhagyva, szintén jó Palóczország egyik tősgyökeres fészkébe, Szent-Erzsébetre ment plébánosnak, az időtől fogva a két költő gyakrabban találkozott egymással, s e baráti összejövetelek nem egyszer nyújtottak alkalmat mindkét részről egy-egy szép költemény megalkotására. Különösen Mindszenty legszebb lyrikus költeményeinek némelyike, egyenesen e baráti találkozásoknak köszöni létrejöttét.

Benőfy szerénységére s magányszerető jellemére vall azon körülmény is, hogy az egyházmegye székhelyén, a lehető legritkábban fordult meg. Daczára annak, hogy az udvart mintegy kerülni látszott, főpásztora, a nagy jellemismerő néli. Bartakovics Béla, nem csekély mértékben becsülte s szerette Benőfyben a jó papot, és jó hazafit. Erre mutat a uemesszivű főpap kedélyeskedése is Benőfyvel, mikor ez az arlói plébániáért személyesen kérelmezett az agg főpásztornál. „No hát, miért akar Arlóba menni, — mondá az érsek tréfálkozva, — mikor annak nincs oly költői vidéke, mint Dédesnek?“ — De azért megadta neki az arlói beneficiumot.

Benőfy hazafiságát a dédesi választó kerület azzal kívánta megjutalmazni, hogy egy tekintélyes párt, ismételt Ízben léptette föl országos képviselőjelöltjéül. S hogy mégis e^y alkalommal sem lön megválasztva, annak is túlságos szerénysége az oka. Először azért, mert Kazinczy jelöltsége elül visszalépett, nem akarván egy országos nevű tekintély megválasztatásának útjában állani.

*