Eger - hetilap, 1887
1887-08-23 / 34. szám
34-ik szám. 26-ik év-folyam 1887. Augusztus 23. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — , 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozo.t petit sorhely után (i, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilltérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Eger kath. hitközsége Pápa ő Szentsége jubilaeuma ügyében. Jegjzőkönyv, fölvétetett Egerben, 1887. évi aug. hó 20-án az „Egri r. k. hitközségi iskolaszék“ rendkívüli ülésén. Elnök: Ns. és főt. Ludányi Antal, apát-kanonok. Jegyző: Pergel- Ignácz rk. tanitó. 1. Elnök üdvözölvén a rk. hitközségi iskolaszék megjelent tagjait, épületes megindúlással, meghatotran ecseteli jelen rendkívüli ülés tárgyát. — Köztudomású dolog, úgymond, azon általános és lélek-emelő mozgalom, hogy Szentséges Atyánk, XIII. Leó pápa, Krisztus Urunk földi helytartója, 50 éves áldozári jubileuma az egész keresztény világot áthatván, közvetlen kedves hazánkat is fölvillanyozta, és lelkesedéssel kívánja nyilvánítani hódolatát. Az ország fómagasságu bíboros herczeg-primása fölszólitása folytán kath. főuraink f. évi május hó 14-én Budapestre gyűltek és dr. Haynald Lajos, kalocsai bibornok-érsek őeminentiájának elnöklete alatt a pápai jubileumra nézve a követendő irányelveket megállapították. — Ezen megállapodások folytán Nagyméltóságú és Ft. dr. Samassa József érsek úr 2764/87. sz. alatt kelt főpásztori levelével az egri főegyház-megyébe kebelezett rk. hitközségek elnökeit (lelkészeit) helyi jubileumi bizottságok alakítására hívta föl. — Ezen főpásztori levél fölhívása következtében, én, mint Egér-város r. kath. hitközségének elnöke (lelkésze), vezéreltetve sz. hitünk-, az egyház iránti hűség-, a pápa- és pápaság iránti határtalan tisztelet- és szeretettől áthatva, hívtam ösz- sze a r. kath. hitközségi iskolaszék tagjait, mint a r. kath. hitAz „EGER“ tárczája. Elkésett szerelem. Kigunyoltam a szerelmet, S most itt ég szivemben. . . Vájjon ki fog megérteni, Megmenteni engem ? Holdfényt, virágot, madárdalt, Mindent kinevettem, S mióta rólad álmodom, Mind, mind megszerettem. Beteg vagyok, fáj a lelkem S eltűnt a reményem Meggyógyulni, boldog lenni, — Mert nem értesz engem. Ó, mert nem is álmodod azt, Hogy azok a szemek, Melyeken csak gúny mosoly ült, Most — érted könyeznek. Ombra. község megválasztott képviselőit, és a r. kath. tanitó-testületet, hogy hozzám hasonló érzelmektől áthatva a f. évi deczember hó 31-én tartandó pápai jubileum minél fényesebbé tételére közreműködni szíveskedjenek. Iskolaszék köszönettel veszi, hogy elnök a kath. közérzület ezen emlékezetes cselekményét első sorban és bizalommal hozza tudomására, a fölhívást a legnagyobb örömmel fogadja, Ígéri és föl- ajálja magát a pápai jubileum minél fényesebb eszközlésére. 2. Hogy a hitközség föladatának annál pontosabban és sikeresebben megfelelhessen, a helyi jubileumi bizottságot minél szélesebb alapra kívánja terjeszteni, melynél fogva tagjaiúl a következők ajánltatnak: 1. A méltóságos és ft. főkáptalan tagjai, 2. a papnövelde elöljárósága, 3. a rk. iskolaszék tagjai, 4. a „Hevesmegyei“ és „Egri“ jótékony nőegylet tagjai, 5. az érseki jogakademia tanárkara, 6. a fógymnasiumi tanárkar, 7. a tanitóképzőintézet tanárkara, 8. a szerzetes rendek tagjai, 9. a rk. tanító-testület tagjai, 10. az ipar-testületek elnökei; a hívek közül: Szederkényi Nándor, Kaszap Bertalan, Gró- nay Sándor, Vavrik Béla, Ivósa Kálmán, Szuliányi János, Med- nyánszky Sándor, Babies Béla, Babies Aladár, L. Tóth István, Dr. Danilovics Pál, Kemény Alajos, Eisenmann Oszkár, Csiky Sándor, Steinhäuser István és Rafael, Ivapácsy Dézső, Gröber Fe- rencz, Polereczky Gy. és József, Ringelhann Imre, Derszib RuNagy emberek apró szokásai. Milesz Bélától. Azon jelesek, kik kortársaik közt nagy szellemi tehetségük, kiváló alkotásaik által időnkint feltűntek, maguknak világra szóló nevet, hirt szereztek, vagy azok, kiknek nevei nagy tetteik után, a történelem lapjain a halhatatlanság dicsfényétől körülsugározva ragyognak: teremtményeik, müveik, vagy működésök bámulóiban mindig élénk érdeklődést keltenek saját élettörténetök, és sorsuk iránt is. És a mi minket a közönséges fajtájú embereknél hidegen, közönyösen hagy, a nagy emberek tekintetében egészen más hatással van reánk. így: napi életmódjuk rendje, házi szokásaik, bepillantás szellemi munkásságuk csendes műhelyébe, a legjelentéktelenebb följegyzések különféle viszonyaikról, ránk nézve mindig nagy érdekkel és vonzerővel bírnak, midőn már megszoktuk egyéniségük legkisebb vonásait is a teremtés különös kedvezményéül tekinteni, s mint ilyeket egészen más szemmel, más érdekkel is nézzük, mint egyéb közönséges halandókét. Másfelől e vonások gyakran igen gyönyörködtető módon emlékeztetnek arra, amit a jelesek müvei bámulásában hajlandók vagyunk könnyen elfelejteni, hogy t. i. a szellem és jellem ezen kiváló hősei, habár a művészet s tudomány legmagasabb fokára emelkedtek is, mégis csak emberek voltak, s épen mint más világpolgárnak, nekik is meg kellett fizetniük a földi lét apró gyarlóságainak a szokásos adót. Igaz, hogy az adatok épen ez oldalon a legfukarabbak, a legtöbb nagy ember életiratában. Azon körülmény, hogy nagy ré- szök csak halála után későre találta meg az igazi méltatást, s igy életiróik nem ismerhették őket személyesen, lehet oka részben
