Eger - hetilap, 1887

1887-08-23 / 34. szám

266

dolf, Barchetti Adolf, Gáhy Ferencz, Kajdácsi Rafael, Póka István, Goth Tóbiás, Petravich Bertalan, Vas Lajos, Éliásy Ferencz, Dosztál Ferencz, Hegedűs János, Kormos József, Mező Ignácz, Szt.upka János, Plank Géza, Szolcsányi Gyula, Nánásy Ferencz, Remenyik K. Hibay György, Markasóli Vilmos, Streimmelvöger Sándor, Miticzky József, Pál Károly, Kormos András, Szilágyi Gábor, Cs. Kovács Mihály, Lauther János, Lepres Ferencz, Biró János, Szeredi Demeter, Peró Márton, Bóta Flórián, Bozsik János, Kelemen Ignácz, Farkas Vincze, Mondok György, Gál Márton, Urban András, Jósvay Gábor, Kocsis Ferencz, Cziglédi Antal, Horánszky Ignácz, Orosz Kálmán.

A rom. kath. hitközségi iskolaszék által ajánlottak elnök által helyeseltetvén, a helyi jubileumi bizottság megalakítását Egei'ben, a Lyceum dísztermében f. évi szeptember hó 4-ik napjának d. e. 10 órájára tűzi ki. — Melynek föladata lesz, a hódolati aláírások és szeretet-adoruányok gyűjtésére vonatkozó módozatok ni e g á 11 a p i t á s a.

Ennél fogva a rom. kath. hitközség elnöke (lelkésze) azon kérelemmel járul az ajánlott helyi jubileumi-bizottság t. tagjai- és az érdeklődő rom. kath. hívekhez, hogy jelzett időben és helyen minél számosabban lelkesülve, megjelenni, s igy a kath. közérzületnek ez által is impozánsabb tanújelét adni szíveskedjenek.

Perger Ignácz, Ludányi Antal,

jegyző. elnök.

Az egri szölöszeti s borászati-egylet.

Az egri szölöszeti s borászati-egylet évi rendes közgyűlését, f. é. aug. hó 9-én délután tartotta meg a város köztanácskozási termében.

Dr. Vavrik Béla egyleti elnök üdvözölve a szép számban egybegyült részvényes tagokat, a közgyűlést megnyitotta. Megnyitó beszédében kegyi letes hangon emlékezett meg ama veszteségről, mely az egyletet két jeles és buzgó tagjának: Fű lop József-, és Öttöm ősi Jánosnak elhunyta által érte. Ezután áttérve az egyletnek a lefolyt három év alatti működésére, előadta, hogy habár a tagoknak aránylag csekély száma, s a kellő részvét hiánya miatt az egylet remélt fényes eredményeket nem is mutathat fel, mindazáltal feladatát a lehetőséghez képest ügyekezett, megoldani. Ennek eredménye volt az egyletnek és a termelőknek a budapesti országos kiállításban való csoportos részvétele; továbbá a szölöszeti és kertészeti iskolának s az ezekkel kapcsolatos telepeknek a kormány hozzájárulával történt fölállítása, s részbeni berendezése, melyek a szaktanár ügybuzgó vezetése alatt már is örvendetes virágzásnak indultak. E telepeken eszközli az egylet a philloxera elleni nagy fontosságú védekezési kísérleteket, és pedig az amerikai alanyokba való oltást, és a

annak, hogy a művészet, költészet, és tudomány jeleseinek magánéletét. sajátságait, talán különcz szokásait érdeklő adatok legszorgalmasabb gyűjtője sem juthatott kellő eredményre, hosszú évi kutatások után sem.

Mindazáltal nagy köszönettel tartozunk a nagy emberek élettörténetében előforduló, s munkásságukra kiható ily apróbb jellemvonások és sajátos szokások gyűjtőinek, kik a hires emberek általánosan és szétszórtan megjelent életrajza tanulmányozásában különös előszeretettel jegyeztek fel mindent, a mi azok életsorsában feltűnő, eredeti, — sokszor bizarr, — de egyéniségük tekintetében minden esetre nevezetes és érdekes.

Ily gyűjtemények nyomán közlünk alább némi böngészetet, ismert nagy emberek életéből. Oly apróságok ezek, melyek az ez alkalommal elősorolandó jelesek élet- s jellemrajzának mintegy kiegészítésére átaláuos érdekkel bírnak, s érdemesek a nyilvánosságra hozatalra.

Megjegyezzük itt még, hogy e közlemény keretébe ezúttal egyetlen magyar jelesünk, Írónk, költőnk nevét sem vettük fel. Az életrajzi vázlatok, az időszaki sajtó közleményei s magánúton szerzett adatok nyomán, a szerkesztő engedelmével, külön megírandó czikkben fogunk megemlékezni idő fordultával honi jeleseinkről, hason irányú s tartalmú feljegyzésekben.

Közleményünket Schillerrel nyitjuk meg. A nagy költő viharos, izgalmas korából egyik életirója, Palleske, azt beszéli róla, hogy mint ezredorvos többi kollegájához hasonlóan, erősen burnötozott, kedvtelve kártyázott, s kitünően tekézett. Az „Ökör“ vendéglőt gyakran látogatta jó boráért, s söréért, s kedélyesen eltrécselt egv-egy csinos pinczérnővel. Az „Ökör“ érdemes vendéglősénél hátiamaradt fizetetlen számla, Dr. Schiller és Pedirekt termő fajok szaporítását. Czélba van véve a szénkéneggel való gyérítés megkísérlése is, mi végett az egylet már érintkezésbe lépett az országos borászati kormánybiztossal.

A három év, amennyi időtartamra az egylet megalakult, a f. évi jul. hó 18-áii letelvén, a közgyűlés kimondotta, hogy az egyletnek újabb három évre, vagyis a f. é. jul. 18-ától az 1890-iki decz. végéig terjedő időtartamra újból való megalakulását városunk közgazdasági s anyagi viszonyaira nézve nemcsak fölöt- téb fontosnak, de rendkívül szükségesnek, életkérdésnek is tartja, mi végből dr. Vavrik Béla elnököt a szükséges aláírási ivek kibocsátásával az egylet nevében megbizza, s fölkéri egyszersmind, hogy azon esetre, ha az aláírási iveken az alapszabályok által az egylet megalakulásához megkivántató 100 tag aláírva le- end, az alakuló közgyűlést haladéktalanul hívja egybe. Egyszersmind a közgyűlés a jelenlevő tagokat fölkéri, hogy részint az egyletnek továbbá is tagjai maradni, részint újabb egyleti tagokat szerezni, s ez által az egylet további fönállását biztosítani szíveskedjenek.

A dr. Pácz Ferencz egyleti pénztáros által előterjesztett s bemutatott számadások szerint az egylet 1886/7-ik évi bevétele 483 frt 56 kr. kiadása 439 frt 99 kr. volt. Maradvány 47 fi t 57 kr. Ezenkívül az egyletnek, még be nem fizetett tagsági dijakban 224 frt követelése van. A közgyűlés által megválasztott, s Simonyi Károly, Gáspárdy Géza s Eötvös József egyleti tagokból álló számvizsgáló bizottság a számadásokat nyomban megvizsgálván, azokat mindenekben helyeseknek találta, minek folytán a közgyűlés a pénztárosnak a további számadások kötelezettsége alul a szokásos fölmentvényt megadta.

Ezzel az egri szőlészeti s borászati-egylet, közgyűlése végétért.

Azt hiszszük, müveit közönségünk, de különösen szőlőbirtokosaink előtt nem szükség bővebben indokolnunk, szőlőművelésünk, e városunkra nézve legfontosabb gazdászati foglalkozásunk előfejlesztése, s szőlőbirtokainknak a rendkívüli mértékben fenyegető vész ellen lehető megóvása tekintetéből, szölöszeti s borászati-egyletünk további fönállásának s fölvirágoztatásának nagy fontosságát, s rendkívüli hord erejét. Amiért részünkről is tisztelettel kérjük, és siirgetőleg hivjuk föl városunk értelmiségét, s különösen szőlőbirtokos polgártársainkat, hogy ez egyletbe minél nagyobb számmal belépni, s részvétükkel annak további fönállását biztosítani, s érdekeinkre nézve annyira szükséges fölvirágzását elémozditani siessenek.

Majalis-Junialis.

„ Varietas delectat.“

Az úgynevezett „majálisok“ ideje lejárván, czélszeriinek látjuk egy kis visszapillantást tenni az efféle jótékony mulatságokra. Ezek helyben, legyenek bár a két árvaház, honvéd-egylet,

tersen (a doktor barátja) terhére kiállítva, többi közt arról tesz említést, hogy az ezredorvos ur egy vagy két üveg bort szokott meginni, és sonkát evett salátával. Másik barátja, Hoven árvaházi orvos, mint asztaltárs, hasonló étkezést tartott. A társalgás, melyet a barátok folytattak, igen élénk és kedélyes lehetett. Schiller egyszer a vendéglőben a következő tartalmú czédulát hagyta : „Na ti ugyan derék emberek vagytok. Én itt várok, és sem Petersen, sem Hoven nem jön. Ördögadtát, hol marad a kártya ma ? Vigyen el a sátán benneteket! Otthon leszek, ha látni akartok. Servus! Schiller.

Burnótozni szerető olvasóink kedvéért megemlítjük, hogy Schiller eleinte a marokkót használta, később az erősebb spanyolt. — — Sajátságos és ismert szokása volt a költőnek az, hogy Íróasztalán folyton kormos almát tartott, nem azért, bogy megegye, hanem hogy rothadni engedje. Az alma tudvalevőleg a rothadás állapotában erős, átható szagot terjeszt, mely nagy hatással van a fej idegzetére. Ezt a szagot Schiller rendkívül szerette, s abban a hitben volt, hogy eszméinek megteremtésére ez az erős illat nélkülözhetetlenül szükséges.

Goethe beszéli: „Egy napon megkerestem Schillert, de nem találtam otthon; minthogy neje azt mondta, nem sokára haza fog jönni, leültem dolgozó asztalához, hogy addig egyet-mást jegyez- gessek. Nem sokáig ültem ott, midőn hirtelen rosszul éreztem magamat; izgatottságom és bódultságom perczről-perczre növekedett, s majd az ájuláshoz voltam közel. Eleinte nem tudtam, micsoda szokatlan körülmény behatásának tulajdonifsam e kínos állapotot, mig észrevettem, hogy egy félig kihúzott fiókból átható szag áramlott ki. Amint azt egészen kihúztam, bámulatomra rothadt almákkal telve találtam. Siettem az ablakhoz, fris leve-