Eger - hetilap, 1887

1887-08-16 / 33. szám

259

vek kezelése, mily irányban történjék, hogy azok által a nevelés legfőbb czélja, a vallásos érzelmek fejlesztése, ápolása és mara- dandóvátétele, mely elvek szerint vitessék keresztül. — Hogy ezen iigyekezet mily kihatásai lesz az oktatásra, észlelni fogják azok, kik a megjelenendő jkvet figyelemmel olvasandják, de hogy a kíváncsiságot részben is kielégítsük, a tanácskozás lefolyását főbb vonásaiban ecseteljük.

Már 9-ikén 10 órakor egybegyülve láttuk a központi bizottságot, hogy a holnapi napra kitűzött képviseleti közgyűlést szervezze, előkészítse, — a tárgysorozatot megállapítsa.

Szerencsének jutott a szerencse, hogy d. u. 3 órakor mintegy 50 tanférfiú előtt, mutassa be, hogyan kell az iskolába lépő ujonczot fogadni, az iskolai rendet megismertetni, s némely kötelességek öntudatára hozni. — Általános érdeklődés mellett, oly precisitással oldotta meg témáját, hogy a jelenvolt tankerületi tanfelügyelők egyike azon óhajtásának adott kifejezést, „vajha minden iskolában így történnék“! Hogy a szellemiek mellett az anyagiak se maradjanak háttérben, hogy a nép vagyonosodásának is mutattassék irány, a ta- nitóképzö intézet faiskola és méhészkertjébe rándultunk. Itt két veterán méhész, Gréger Endre és Czakó Ferencz, tartott az okszerű méhészkedésről előadást és gyakorlati utasítást. Sajnos, hogy méhkedveló közönségünk köréből senkit se láttunk, pedig az utasítások a kivitel egyszerűsége és használhatóság tekintetében fölülmúlják az e téren eddig hallottakat. — Ha a t. szerkesztő úr szívesen veszi, főbb vonásaikban becses lapjában közzé teendem. (Szívesen várjuk. Szerk.)

Aug. 10-én 71/, órakor egyesületünk elnöke, ns. és ft. Zsendovics József prépost-kanonok által olvasott sz. misére gyűltünk a lyceumi kápolnában. Sz. mise végeztével a tanitókörök elnökei, a közp. bizottság tagjai, a t. körök képviselői és érdeklődők, számra 65-en a fitanitóképző-intézet I. oszt. termébe vonultunk, hogy az előbbi napon történt megállapodás szerint letárgyaljuk a kijelölt tárgysorozatot. Az ügy komolyságához és állásunkhoz illő higadt- sággal vártuk a megnyitást, midőn egyesületi elnökünk szeretetteljes alakja 8l/2 órakor megjelent, szűnni nem akaró éljenzések között, meghatotían foglalta el elnöki székét; ékes szavakban ecsetelte a tanítói hivatás magasztosságát, fölhívja a megjelenteket, hogy alapos hozzászólásaikkal és indítványaikkal ügyünket megvilágítani törekedjenek.

Megszakítás nélkül 5 óra hosszat tartott a tanácskozmány, melynek nevezetesebb momentumai: a körök működéséről szóló jelentés, a beküldött munkálatok bírálatainak fölolvasása, jutalmazása, a jegyzői jelentés, a jövő egyesületi évre kitűzendő tételek tárgyalása, az orsz. kath. tanítók segélyalap közp. bizottsági ülésére egy képviselő megválasztása, és 6 érdekes indítvány megvitatása és azok fölötti intézkedés.

Ekkor a várurnő egy aranylánczon függő remekmívű képérmet emelt le nyakából s azt Ilus asszony vállaira illesztő. — Ez — folytatá — kedves Elemér fiam arczképe ; s ha bármikor veszély ér, csak ez ereklyét mutasd fel, és sorsod biztosítva lesz.

Elváltak.

Az özvegy, szeretett fia, a vár örökös ura teljes fölüdülésének ölömére fényes ünnepet rendezett, melyre a szomszéd birtokosokat, s összes jobbágyait meghívta, hogy azok is osztozzanak boldogságában. Míg az úri vendégekre a vár termeiben fényes lakoma várt, aközben a vár körül a völgy térségein fölállított sátrakban a népség, csapra ütött hordók mellett várta a fellobogó tüzek mellett nyársra húzott ökrök megsülését.

Az áldomást hála-zengemény s a magasba emelkedő tömjénfüst s tömérdek gyertyafény mellett a várkápolnában tartott háladó istentisztelet előzte meg, melyet a tárkányvölgyi vörös barátok buzgó áhítattal végeztek.

Háladás után megszólaltak a hegedűk, czimbalmok és tárogatók, s folyt a mulatság egész a késő éjféli órákig, magasan fellobogó tüzek világánál, a halmok ormain. Mulatott, örvendezett mindenki; szegénye, gazdaga, örege, ifja, — csak Ilus asszony nem vala látható az ünnepen — s azontúl sok ideig hírét sem hallották.

Évek múltak. Az özvegy elhunyt, s Elemér úrfiból erőteljes, vitéz férfin vált, s egy napon épen leány-nézőből tért vissza, midőn hírnökök jelentették, hogy távulléte alatt dédesi.és visnyai jobbágyai fellázadtak, s hatalmas csoportokban közelegnek a vár felé, hogy azt megostromolják.

Tar Elemér, ki el nem képzelhette, mi oka lehet a lázadásVegyük sorra: A körök működése, 25 tankerületből, 5 kivételével, dicséretes eredményt tüntet föl; — mennyiben a részletes tantervre (I. t.) 128, drb. a sz. István társulat által legújabban kibocsájtott „Schulcz-Mócsi-Petrovácz-féle olvasó- és tankönyv“ mikénti kezelésére vonatkozó utasításra (II. t.) 6 drb. —; az előkészítő beszéd-értelem-gyaknrlatok kezelésére 13 drb. munkálat adatott be. — Ezeken kívül az egyes körök gyűléseiken gyakorlati tanításokat tartanak és utasításokat adnak egymásnak.

A biráló bizottság a beérkezett dolgozatok közül 6-ot ajánlott jutalmazásra, a többiről elismeréssel nyilatkozott.

A jutalmak kitűzésénél most sem maradt hátra a minden szép és jóért lelkesülő elnök, 100 frankot, aranyban, bocsájtván az egyesület rendelkezésére; volt még 25 fit egy tanügybarát- töl, és 2 drb. cs. arany Györgyényi Ignácz, kanonok őnagyságától.

Fölbontatván a jeligés levélkék, a közp. bizottság megállapodása szerint jutalmazottak lettek: Száva János, 60 frk. Da- uassy Antal, 40 frk. aranyban, Blanár János, és Reményű Róza 25 írttal; Olesz Ferencz és Petrasevics Imre 1—1 drb. arany- nyal. — 12Va órára kimerítvén a tárgysorozatot, magyar-vendégszeretetéről ismert elnök társas-ebédre hívta a gyűlés tagjait.

Az Uj-casinó e czélra átengedett, csínnal rendezett helyiségeiben, a 8 fogásból álló, Ízletes étkek elköltése közben pohárköszöntések mondattak: Érsek ő nagyméltóságára, az egyesület elnökére, alelnökére, a volt tisztikarra, az új tisztikarra, a tankerületek elnökeire, a tagokra. A lucullusi ebéd 4 órakor ért véget, mely után kiki szerény tűzhelyéhez vonúlt, hogy szélesebb körben terjeszsze a hallottakat és tapasztaltakat, s igy érvényesítse a módszertani elveket, melyek kath. tanügyünk emelésére elfogadtattak. P. J.

Irodalmi újdonságok.

— „Onoktatási levelek a volapük (világnyelv) megtanulására, szerkesztette dr. Obhlidal M. a volapük első osztrák világnyelvegyesület elnöke. A negyedik kiadás után magyar nyelvre átdolgozta Sz. Nagy Sándor. Budapest Grimm Gusztáv 1887. Ára, postai küldéssel 65 kr. Kis 16-rét 96 lap.

Minden tudománynak megvan a maga rögeszméje, agyréme, így; a históriának: az örök b é k e; a mathesisnek a kör négy- szögitése (circuli quadratura), a chemiának az arany-csi- n ál ás; a fizikának az örök mozgony (perpetuum mobile), a nyelvtudománynak a világnyelv stb. Mindezeknek régen ten is voltak, s most is vannak proselytái, lelkes harczosai, kik e lehetetleneknek látszó rögeszmék egyikét vagy másikát még mindig kivihetőnek tartják, s ebbeli törekvésüknek, buvárlataiknak szentelik gyakran egész vagyonukat s életüket, — végre hosszas,

ra jobbágyainak, kik iránt mindenkor a legkegyelmesebb szívvel viseltetett, — gyorsan összeszedvén hű fegyvereseit, a lázadók megfékezésére indult, kiket egy völgyszorosban hirtelen meglepvén, rövid küzdelem után teljesen lefegyverzett. A legyőzöttek bünbánólag borultak urok lábaihoz, ki teljes bocsánatot s feledést Ígért nekik, ha békén visszatérnek munkájokhoz, s a lázadás okozóit fölfedezik.

A lázongok, hogy gonosz vezetőiket a reájok váró súlyos büntetéstől megmentsék, a zendülés főinditójaul Ilus asszonyt, a vidék veszedelmes boszorkányát nevezték meg, daczára ama sok jótéteménynek, melyekkel Ilus asszony a babonás népet, betegségében s egyéb bajaiban elárasztotta, s daczára annak, hogy épen Ilus asszony volt az, ki a felbőszült néptömeget folyvást csillapította, s átkos tervükről lebeszélni törekedett.

Ilus asszonyt a poroszlók csakhamar elfogták, s bíróság elé állították, mely a szegény öreg némbert kiapadva vonatta. A szegény némber, az iszonyú kinzás alatt elvesztve öntudatát, mindent magára vallott. Ekkor a bírák máglyahalálra Ítélték.

A tanácsból épen a siralomházba kisérték a szerencsétlen asszonyt a poroszlók, — midőn az ifjú Elemér, épen vadászatról térve haza, mellettük elhaladt.

Ekkor Ilus asszony, végerőfeszitéssel ragadva ki magát a poroszlók körmei közöl, Elemér lábaihoz vetette magát»:

— Kegyelem, uram, kegyelem! — kiáltá szivszaggató hangon, — egyedül kegyelmednek akarom fölfedezni titkomat, melyet eddig a legiszonyúbb kinzás sem birt belőlem kicsikarni. Én nem vagyok boszorkány, mint azt e babonás, kárörvendő nép tartja, melylyel annyi jót miveltem, — és nem is vagyok csudatevő, — mert csak egyszerű forrás-vizzel gyógyítok, — s ime

*