Eger - hetilap, 1887

1887-08-16 / 33. szám

260 síik értélén küzdelem után végkép kimerülve, utoljára is, nyomo­rultul kainak meg az — örültek házában. A példák megdöbben­tőn számosak. Ezek után, megvalljuk, nem minden aggodalom, s szánakozás nélkül fogtunk a fönczimzett könyv átlapozásához, mely után arról győződtünk meg, hogy a vo lapük vagyis a világnyelv tudósait, híveit s terjesztőit ilyetén veszedelem nem igen fenyegeti. A volapük nyelv olyan nyelv, mint a többi, azon különbséggel, hogy valamennyinél egyszerűbb, s mindinkább arra törekszik, hogy lehetség szerint az első legegyszerűbb emberi nyelv nyomdokaiba lépjen. Könnyen megtörténhetik, hogy teljesen czélt érnek vele, s keresztülviszik a hihetetlennek Játszót, hogy csakugyan elterjesztik a világ nyelvet. T. olvasóinkat, kik a nevezett könyvecskét kíváncsiságból megszerzik, minden aggasztó baj ellen eleve is biztosítjuk nemcsak, sót jót állunk, hogy olva­sása által néhány kellemes perczet is szereznek maguknak. Ve­lünk is az történt. Izleltetőül ide iktatunk volapük nyelven né­hány érdekesebb társalgási kifejezést: „Csókolom kezét nagysá­gos kisasszony“, volapük nyelven: Kidob nami, o vömül benik! — „Teljesen az öné vagyok.“ Volap. Binob löliko onsik. Például, ha Réthy Laura k. a. kedvelt művésznőnknek udvarolni szerencsés lehetnék, s a tisztelt k. a. értene volapük nyelven, elragadtatás­sal igy szólnék hozzá: „Vög oma bimm benotonik.“ (Hangja bá­jos és kellemes csengésű.) stb. Melegen ajánlom a volapük meg­tanulását különösen titkos imádók, s szerelmes hölgyek becses figyelmébe. — „Üdvözlégi/ Mária!“ (Ave Maria) mezzo-soprán hangra, hegedű- és orgona-kísérettel szerzé Beleznay Antal, 17. mű. Ára? . . . Szerző tulajdona, kapható Jászberényben. A csinos kiállítású, kedves dallamé egyházi zeneszerzemény, melynek elő­adásáról lapunk „Különfélék“ rovatában tüzetesen szólunk, — Nagyságos és Főtisztelóndó Be go vcs évi eh Robert egri apát-kanonok urnák vau ajánlva. — Új zenemű. Remetei Fülöpp Zoltán, tehetséges fia­tal zeneszerző, kinek előbbi művei nálunk is közkedveltségben részesültek, „Négy eredeti magyar dal“ czim alatt adta ki harmadik sikerült szerzeményét. A tartalmas füzet Egerben Szolcsányi Gyulánál 80 krajezáért kapható. Különfélék. — Dr. Samassa József egri érsek ő exja, a trencsén-tepliczi fürdőkből, hová szeretett édes atyja betegágyához sietett, — a múlt csütörtökön, f. hó 11-én, az esti vonattal székvárosába visz- szaérkezett. — Id. Samassa János ő nsga, ki a trencsén-tepliczi fürdők­ben idézése alkalmával aggasztón megbetegedett, — e betegségé­ből immár fölépülve, a múlt csütörtökön, f. hó 11-én, fia, érse­most az a forrás, mejy a kegyelmed életét visszaadta, az enyé­met akarja elrabolni. Én vagyok Ilus asszony, aki kegyelmedet édes anyja ölén meggyógyítottam ama forrás vizével, mely ott fenn a visnyai bérezek gerinezén egy szi klar ej lekből buzog fel. E vizböl ittam egykor én is mellbetegen, s egészséget nyerek tőle, mely véletlen fölfedezésem után mentettem meg kegyelmedet, jó uram, s még számosokat az életnek. íme bizonyságom, hogy igazat beszélek! E szavakkal leoldá nyakáról az Elemér édes anyja által ajándékozott érmet, s oda nyujtá azt a meglepett ifjú föl- desurnak. E megható jelenet után a hatalmas fiatal földesül1 Hits asszonyt térdeiről fölemelvén, karján vezette föl várlakába, s leg­első gondja volt, hogy a szegény megkínzott némber sebei be- gyógyi Hassanak. Midőn pedig Ilus asszony teljesen fölépült, Elemér ur a bí­rákat és jobbágyait maga elé idézvén, Ilus asszony jelenlétében, kit jobbára ültetett, a következő parancsolatot hirdette ki elüttök: — Kedves jobbágyaim és híveim! Isten és elődeimtől örö­költ jogom és hatalmamnál fogva, a biráim által hozott azon Íté­letet, mely szerint bizonyos Ilus asszonyt boszorkányság bűne mi­att máglya-halálra ítéltek, ezennel feloldom s megsemmisítem nem­csak, de sőt a jövőre nézve biráimnak megtiltom, hogy boszor­kányság, bűbájosság vádja miatt bárkit is pörbe fogni, s elitélni merészeljenek; szigorun, s kemény büntetés terhe alatt megtiltom továbbá, hogy vallatás alkalmával kínzó eszközöket használni bá­torkodjanak. Mert a józan észszel ellenkezik az, hogy halandó em­ber önhatalmából, Isten rendelése rélkül, — a babonás nép vak- hite szerint, ördögi hatalom birtokában, az emberiség kárára szol­künk ő exja kíséretében, haza érkezett, s azóta üdülése oly ör­vendetesen halad előre, hogy az utóbbi napokban az ágyat mái­éi is hagyhatta. — Telepy Károly, jeles festőművész hazánkfia, a budapesti országos képzőművészeti intézet műtárnoka, megyénk főispánja gr. Keglevich Béla ó mlga társaságában, pár :.ap előtt városunkba érkezett, s mint főispán ő mlga vendége, az itteni műemlékek megtekintésére néhány napig itt tartózkodott. — Mütárlat Egerben. Az országos képzőművészeti társulat már régebben tervezi, hogy hazánk némely vidéki városaiban képkiállitást rendezzen. Hevesmegye főispánja, gr. Kegle­vich Béla ő mlga most azon buzgólkodik, hogy a jövő tavasz- szal egy ilyen mütárlat Egerben rendeztessék. s mint hiteles for­rásból értesülünk, épen e kiállítás czéljából időzik jelenleg váró sulikban, mint főispán ő mlga vendége, Telepy Károly, az orsz. képzőművészeti társulat mütárnoka. — Egyházi zene. Tegnap, f. hó 15-én, Nagy-Boidogasszony napján a főszékesegyházunkban tartott istentisztelet alatt, melyen Szele Gábor egri főkáptalani kisprépost ő nsga pontifikáit, a főszékesegyházi ének és zenekar Gradualéra Beleznay Antal jászberényi ének- és zenetanár „Üdv öz légy Mária“ czirnü legújabb szerzeményét adta elő. Az ép oly hatásos, mint mély bensőségtől s áhítattól áthatott szerzemény magán-althangra vau Írva, obiigát magán-hegedű- s orgona-kisérettel. Az énekrészt Pfeifer Irma k. a., székesegyházi karunk derék énekesnője éne­kelte, mig a hegedűszólót Hirsch Hugó főegyházi első hegedűs játszotta a már nála megszokott szabatosság- s elegantiával. Ez előadáson maga a szerző is jelen volt, Riszner József jászberényi nevelő-intézet-tulajdonossal együtt, kik ez idő szerint mindketten városunkban időznek, s Szele Gábor kisprépost kanonok őnsga vendégei. — Dr. Samassa Tivadar, m. kir. pénzügyminist, fogalmazó, az 1-ső honvéd huszárezred 2-ik századában cziniz. tizedes, —- ifj. Samassa János, egri érsekuradalmi jószágkormányzó szép te­hetségű fia, a uiagy kir. honvéd lovas-iskolában közelebbről tar­tott vizsgák alapján, a magy. kir. honvéd lovasság szabadságolt állományában f. hó 1-től számítandó ranggal had apróddá ne­veztetett ki. — Lajos napját, Kosuth Lajos külföldön élő nagy hazánkfia, Magyarország egykori kormányzója névünnepét, a jövő csütörtökhöz . egy hétre, f. hó 25-én, a hevesmegyei 1848—9-iki honvédek egylete diszlakomával fogja megünnepelni, amelyben való részvételre az egy­let elnöksége tisztelettel hívja föl városunk minden rendű és ran­gú hazafias polgárságát. A diszlakoma a nevezett napon esti 8 órakor a „Korona“ vendéglő kerti helyiségeiben fog, az egri koszorús dalkör szives közreműködése mellett meg­tartatni. Egy teríték ára bor nélkül 80 kr. Előjegyezhetni az egy­let elnökségénél s az ivtartó uraknál. gáló bübájosságokat cselekedhessék: jégesőt hozzon a vidékre; seprőn lovagoljon a Szent-Gellért hegyre, boszorkányok gyűlésére; embereket és állatokat megrontson. Mert boszorkányok nem lé­teznek. Néhai nagy elméjű uralkodónk, Kálmán király, kit bölcse- sége miatt az utókor „Könyves Kálmánnak" nevez, már törvény- könyvében kimondá, hogy a boszorkányokról, melyek imm létez­nek, többé soha emlités ne tétessék. A törvényt pedig épen a bíráknak illik tiszteletben tartani legjobban. Hogy pedig ked­velt híveim és jobbágyaim meg legyenek győződve jelen határo­zatom igazságos voltáról, ezennel kijelentem és tudatom mindnyá­jok előtt, hogy Ilus asszony, ezen ártatlan némber, ezek előtt 16 évvel engemet a bizonyos haláltól mentett meg, és hálám jeleül rendelem, hogy ezen Ilus asszony várlakomban szeretett, boldo­gult édes anyám lakosztályát foglalja el, s úgy ezt, valamint édes szülém mindennemű hátrahagyott ingóságait, öltözékeit, ékszereit élte fogytáig használhassa s élvezhesse; boldogult édes anyám szolgáló személyzete készséggel álljon rendelkezésére s parancso­latjára, s kivétel nélkül minden szolgám és jobbágyom úgy te­kintse őt, életem megmentőjét, mint második édes anyámat, — igy hozván ezt magával, az igazság, mébányosság, a hála és bol­dogult édes anyám szent emléke iránt való fiúi kötelesség, aki engem erre még életében fölkért, hogy ha Ilus asszony, kinek ár­tatlanságáról, s az emberek iránt viseltető nemes jó szivéről meg vala győződve, — ha valamikor bajba keverednék, necsak szó­szólója, s megmentője, de háladatos jóltevője is legyek. Ezen ha­tározatomat tehát mindenki parancsolatnak, törvénynek tekintse — másként nem cselekedvén. A birák, és a jobbágyok nagy meglepetéssel csudálták urok e nagylelkű határozatát. Ilus asszony egyelőre vonakodott Elemér

Next

/
Oldalképek
Tartalom