Eger - hetilap, 1887
1887-08-02 / 31. szám
31-ik szám. 26-ik év-folyam 1887. Augusztus 2. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 „ 50 Negyed évre. 1 * 30 Egy hónapra — „ 45 n Egyes szám t) 12 n Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Állategészségügy Heves megyében. Állategészségügyünk érdekében igen érdekes és nagy fontosságú értekezlet tartatott a múlt. jul. hó 16-án a megyeszékházá- nak kisebb termében. Az értekezlet Lipthay István m. kir. földművelési ministeri tanácsosnak, mint kiküldött ministeri biztosnak városunkba történt megérkezése alkalmából lett egybehiva. A fön- tisztelt minist, tanácsos ugyanis hazánkban azon czélból teszen hivatalos körutat, hogy egyrészt személyesen és közvetlenül győződjék meg arról, miként hajtatnak végre a törvényhatóságok részéről az országos állategészségügyre vonatkozó törvények és szabályrendeletek ; továbbá, hogy mi y felfogás uralkodik az állategészségügyi kérdéssel szemben, s különösen mily fontosságúnak tekintik azt a közigazgatási tisztviselők közöl azok, kikre a végrehajtás bízva van; más részről pedig, hogy mint a kormány képviselője, szóbeli közvetlenség által érintkezzék a közigazgatás végrehajtó közegeivel, s személyesen, közvetlen megbeszéllés által világosítsa fel s győzze meg azokat az állategészségügynek hazánkra nézve rendkívüli nagy fontosságáról, egyszersmind személyesen buzdítva, lelkesitve őket e téren a legéberebb őrködésre, a törvények és rendeletek pontos és szigorú végrehajtására, szóval mindarra, ami az állategészségügynek hazánkban még kevésbbé méltányolt, habár államgazdászati szempontból egyik legfontosabb, első rangú kérdését illeti, mely a nyugateurópai müveit államokban immár oly magas fokra van fejlesztve. „E missiót —úgymond egyik t. laptársunk — Lipt hay István ministeri tanácsos teljesíti, ki már harmadik éve, hogy sorra járja a törvényhatóságokat, s aki rendkívül gazdag szakismereteivel, továbbá Európa majd minden államából egybegyüjtött tapasztalataival, s kiilönöAz „EGER“ tárczája. Ilus asszony kútja. (Monda.) Az érdekes történelmi mondát, melynek közlését ezennel megkezdjük. id. Murányváry János t. veterán polgártársunk s barátunk, Eger város volt erélyes rendőrfőkapitánya, s a Mátra e környékbeli bérczeinek ez idő szerint legidősebb, de egyszersmind legszenvedélyesebb Nimródja, a következő sorok kíséretében küldte meg lapunknak : „Több jó ismerősöm s vadász barátom kérését, hogy az „Ilus asszony kútjának történetét,“ melyet a kandalló mellett, vagy a vadásztanyán eltöltött csöndes baráti estéken olykor-olykor nékiek elbeszéltem, az „Eger“ lapban közölném, hogy abban mások is gyönyörködhessenek, készséggel teljesíteni óhajtván, fölkérem az „Eger“ t. szerkesztőjét, hogy ide csatolt elbeszélésemnek b. lapjában helyt adni szíveskedjék, — mint nem gyakorlott iró előre is elnézést kérve a t. olvasóktól az abban netalán előforduló stiláris hibák és hiányokért. Maradtam stb. Eger, jul. 5. 1887. id. Murányváry János s. k. íme az elbeszélés: * Nagyon régen, — és ha emlékezetem nem téved, -- 1838-ik év jun. vége felé történt, hogy fiatal, rajongó vadász-szenvedélyemtől ösztönözve, azon elterjedt liirre, hogy a Bükk-hegység sen fáradhatatlan buzgalmával ez ügynek valódi apostolaként tűnik fel, s bizonyára ő lesz az, ki hazánkban az állattenyésztést egykor magas virágzásra fogja juttani. A czél tehát, mely a ministeri tanácsos urat körünkbe vezérelte: a kormány közvetlen érintkezése megyénk törvényhatóságának végrehajtó közegeivel. Hogy mily életrevaló, s mily nagy fontosságú ez eljárás, azt a többi törvényhatóságok, hol Lipthay min. biztos ur már hivatalosan megfordult, kétségkívül tapasztalták, miként arról mi is teljesen meggyőződtünk; s hisszük, hogy nemsokára gyakorlati hasznait is fogjuk tapasztalni. Száz rendelet papíron kiadva, tized- résznyi eredményt sem eszközöl, mint egy ily személyes közvetlen érintkezés. És annak siikeresitésében Lipthay min. tanácsos ur nagy mester.“ A minst. tanácsos úr hivatalos érkezéséről, s a kérdéses értekezlet megtartásának idejéről megyénk alispánja eleve értesit- tetvén, az értekezletre az illető szakközegeket hivatalosan hívta meg. Részt vettek az értekezleten, a kormány részéről Lipthay István, földm. minist, tanácsos, Dubravszky Robert minist, fogalmazó, mint az ügy előadója, Kiima Miklós állami fóállatorvos, Brösztel József kér. állami állatorvos, Kovách Zoltán hevesm. közgazdasági előadó. Hevesmegye részéről: Kaszap Bertalan alispán, Almássy Géza, Lipcsey Tamás, Ivády Miklós, Kövér Bertalan, Isaak Gyula, fószolgabirák, Maczky Emil szolgabiró, dr. Danilovich Pál megyei főorvos, Lefevre Antal Egerváros hely. polgár- mestere, Csömör Kálmán Gyöngyös város polgármestere, Nékám Ede Gyöngyös város rendőrfőkapitánya, Morvay János Eger-város hely. rendőrfőkapitánya, Simáczius Gusztáv főispáni titkár, Föld- váry Kálmán Hevesmegye I. aljegyzője, Klasánszky László Il-od diósgyőri részében a vadászsport emberét annyi izgalomba hozó „szalonkák“, az alkony és hajnal óráiban még mindig erős csapatokban húznak, és igy szép eredményre lehet kilátásunk, — egy derült reggelen vadász-segédemmel, Csatlós Laczival, a diósgyőri Bükkhegységbe útnak indulánk. És valóban, a hir nem vala alaptalan, mert csakugyan szép számmal mutatkoztak, az esti és hajnali lesekben szalonkák, de a bükkfák csúcsainak fölmereszkedése folytán oly magasan röpültek, hogy 12-es sz. kis göbecseinkel egyetlen egyet sem voltunk képesek közölök lepuskázni. Elhatároztuk tehát, hogy másnap nappal fogjuk keresni a nemes madarakat „Race“ nevű jeles vizslám közreműködésével, — de szintén siikertelenűl, mert a nagy szárazság, vagy más ok miatt, egyetlen egyet sem találtunk, és igy kifáradva, s a rekkenő hőségtől eltikkadva, a völgyekben, szomjunk enyhítésére forrás után néztünk, de azt sehol sem leltünk. Ekként bolyongva, egy szénégető tót emberre bukkantunk, akitől egy ital vizet kértünk. Szívesen szolgálna, úgymond, de ivó vize elfogyván, épen most szándékozik az „Ilus asszony kutjához“ menni, hogy edényeit megtöltse. Ha tehát várni akarunk, egy óra múlva meghozza a vizet, és szívesen áll szolgálatunkra. — Szent Hubertre ! kiáltám — egy óráig várni vízre, ily pokoli szomjúság után, a leggymkorlottabb vadásztürelmet is kemény próbára teszi! Hát hol van az a kút? — Félóra oda, félóra vissza — válaszold emberünk. — Jól van. Nem várunk egy órát, hanem kelméddel megyünk, s igy fél órát nyerünk, hogy szomjunkat lecsillapitliassuk.
