Eger - hetilap, 1887
1887-06-14 / 24. szám
187 1 3. Volt-e joguk a megkülönböztetésre? Felelet a« első kérdésre: A rendes tag azonnal elfoglalja helyét a képviselőházban, illéssel és szavazattal bir, egyszóval mint. képviselőtestületi tag hatáskörrel bir; a póttag ? — megválasztása által csak virtuális jogot nyer, az ő joga feltételes s attól függ, hogy a rendes tag — kinek helyét betölteni hivatva van — megszűnjék a testület tagja lenni, legtöbbször megtörténik azonban, hogy behivatásuk szüksége fel sem merül, s igy minden joguk az üres czim, mint képviselőtestületi tagok hatáskört soha sem nyernek. Tehát van különbség a rendes és póttagok között. Felelet a második kérdésre: A választók akarata szavazó-lapjaikon nyilvánult, ezen lapokon pedig — mint Justus ur is felemlíti — eiső sorban képviselő-tagokul jelöltek, másod-sorban a póttagságra candidáltak nevei voltak feljegyezve, az utóbbiak megkülönböztetéséül eme felirattal: „póttagok.“ Tehát: a v á- lasztók különbséget tettek a rendes és póttagok között. Felelet a harmadik kérdésre: A törvény különbséget tesz, — tehát a választók szintén különbséget tehetnek, helyesebben: kötelesek tenni. Ezen kérdés egyébként más szavakkal formuláz- va igy hangzik: helyesen voltak-e a szavazat-lapok kiállítva? Ezen kérdéssel még alább is fogok foglalkozni, ez úttal tehát csak annyit, hogy a szavazó-lapok az eddigi gyakorlatnak megfelelőleg állíttattak ki, semmiféle szabály nem hozatott arra, hogy a szavazat-lapok ilykénti kiállítása helytelen, a választók sem a választásra felhívásban, sem elnökileg nem figyelmeztettek, hogy helytelen a szavazó-lapoknak eddigi szokás szerint való kiállítása. Tehát a szavazó-lapok helyesen voltak kiállítva. Tegyük fel azonban, hogy helytelenül állíttattak ki; ime egy alternativa: vagy helyesen lettek kiállítva a szavazat-lapok, vagy nem; ha helyesen : kötelessége lett volna azokat úgy elfogadni, a mint azokban a választók akarata nyilvánult (a választók ugyanis különbséget tettek rendes és a póttagok között, az elnök pedig ezt nem respectálta,) j— ha pedig helytelenül: elnöki kötelességében állott volna az t fi gyeimen kívül hagyni s az ily helytelenül kiállított szavazó lapokat mellőzni; de nem mellőzte, tehát helyesek nek találta, s ha helyeseknek találta, miért nem különözte el a rendes és póttagságra esett szavazatokat egymástól úgy, ahogy azt a választók megtették? Bármi indok vezette, elvitázhatlan tény az, hogy „az elnök az összes szavazatokat, — tekintet nélkül arra, vájjon randes vagy póttagságra adattak-e be, — egyszerűen összeszámolta;“ — s a választók akarata? . . . Bagatelle! Ki törődnék ilyenekkel. . . Egy gyakorlati példával világositom fel az alkerlileti elnök eljárásának helytelenségét. — Megeshetik ugyanis, hogy a kerület Valamennyi választói között nincs nézeteltérés a póttagok személye iránt, mindnyájan ugyanazon egyéneket akarják megválasztani s ilyképen szavaznak; annál nagyobb azonban köztük a meg- hasonlás azon kérdésben, hogy rendes tagokul kik választassanak, s ennélfogva a szavazatok megoszlanak; — nemazösz- szes választók akarata ellen tenne-e az elnök, ha a póttagságra legtöbb szavazatot nyert egyéneket jelentenéki képviselőtestületi rendestagokká megválasztottaknak, holott ezeket a választók a rendes tagok közül közös megegyezéssel feltétlenül kihagyni kívánták. Elismerem ugyan a kerületi elnök azon törekvésének jogosságát, hogy egyéni meggyőződését érvényre emelni törekedett; de hibáztatom a kivitel módját. A választók akarata megmásítva! Gombolyitsam-e tovább a fonalat ? Kezemben a büntető törvénykönyv. 181. §-ából olvasom: „Öt évig terjedhető börtönnel büntetendő a szavazatszedő küldöttség azon tagja, aki a 178. §-ban megjelölt választások alkalmával: 1-4 stb. 5, a ki a szavazatokat hamisan számítja össze.“ A 178. §-ban a többi között szó van a községi képviselőválasztásokról is. Még egy lépést. Nem szenvedhet kétséget, hogy a választási jegyzőkönyv ezen hámis összeszámolás eredményét tünteti fel, már pedig a 394. § szerint: „Közokirat hamisítását képezi, és a 393. § rendelete szerint büntetendő, ha a közhivatalnok, vagy váltójegyző, az általa hivatali minőségben vezetett jegyzőkönyvbe, vagy egyéb közhivatali könyvbe, vagy az általa ugyanazon minőségben felvett okiratba, valamely lényeges tényt hamisan vezet be.“. . Hogy pedig a választás vezetője közhivatalnoki jelleggel bir, kitűnik a 461. §-ból,, mely szerint: „Közhivatalnokoknak tekintendőkazok, k i k az állam közigazgatási, vagy igazságszolgáltatási, vagy v a- lamely törvényhatóság, vagy község hatósági teendőjének teljesítésére hivataluknál, szolgálatuknál, vagy különös megbízatásuknál fogva kötelezvék. . . íme egy elhibázott lépésből levonható következtetések. S mig a XI. a 1 választó-kerület elnökének eljárásához hasonló magatartásban a laicus árnyat sem talál, — a jogász előtt egyedüli mentséget csak az képez, hogy hiányzott a jogsértésre irányuló szándék. Ezek után áttérek a czikkiró ur fejtegetéseire. Eleinte azt hittem, hogy egy véleményen van a XI. alvá- lasztó-kerület elnökével, — később azonban meggyőződtem, hogy mig a kerületi elnök ur szükségesnek tartja a póttagokra való szavazást azért, hogy azokból a rendes tagok szavazatát egészíthesse ki, — addig a Doctor urnái éppen ellenkezőleg csak a rendes tagokra kell szavazni, — majd kikerül ezekből a póttag is. így értelmezem ugyanis következő szavait: „A szavazási eljárásnál mindenütt azok tekintetnek póttagokul megválasztottakkövetekül) az érsek-főispán legelőször az alispán-választást tűzte napi rendre, úgy gondolkozván, hogy ha a conservativ Kál- lay alispánnak megválasztatik, nem lesz nehéz a követet is az ő személyében találni fel. A reformpárt azonban csakhamar átlátott a conservafivek szitáján, s hangosan követelte, hogy először a követ választassák meg. Ezt a hatalmas conservativ párt határozottan visszautasította. Keglevich úgy, mint Orczy, tervöknek kivitelére főleg a megyei köznemességre támaszkodtak. A gróf a mikófalvi választó nemeseket barátságos értekezletre magához kérette Szilvásra, sőt személyesen is fölkereste az egyes községeket, hogy híveket szerezzen a reformpárt törekvéseinek. Gazdatisztjei, mint apostolok járták be a vármegyét, hirdetvén urok elveit nagy buzgalommal. A szilvási és visnyói jobbágyoknak ki volt adva a parancsolat, hogy okt. 2L-ére kellő számú szekérrel álljanak elé a nemesség elszállítására. Az utasítás egyik pontja azt is meghagyta, hogy a választók bo ttal és fokossal szereljék föl magokat. Okt. 21-én megmozdult minden falu. Közös találkozási helyűi a baktai Völgy volt kijelölve. Keglevich Miklós gróf, maga tekintélyes számú sereget vezetett. Köznemesi ruhában, pitykés dolmányban, kalapja mellett árvalányhaj-bokrétával, délczegenílo- vagolt a tömeg élén. Jobbján Papp Pál, a grófi javak igazgatója, s balján Kecskés Kovács József, bizalmas embere lovagolt, magasan lobogtatván a háromszinű zászlót. Orczy István báró hasonló módon járt el a számára kijelölt községekben, s okt. 21-én a baktai völgyben találkozott a gróf csapatával. Itt pihenőt tartottak. A tarisznyák bőven meg voltak rakva ennivalóval, s a pin- czerm sterek csapra verték a sereggel hozott hordókat. A gróf egy fa alatt foglalt helyet, s lelkesítő beszédet intézett híveihez. Még napnyugta előtt megiudultak Eger felé. Alighogy a gróf elszállásolta magát, a városból lovasok száguldottak hozzája. Saját hivei voltak, kiket a városban megtelepült Kállay-pártiak kikergettek. Gr. Keglevich egyidejűleg arról is értesülvén, hogy a Tisza- járásból érkező párt híveit, az érsek-udvarban tanyázó Kállay-pártiak megtámadták és szétzavarták, ezeknek egybegyűjtése s szép rendben az „Arany-szolga“ vendéglő (mai Legényegyleti épület) helyiségeibe való beszállásolása végett, mintegy 40, karddal fegyverzett úri társaival együtt elindult. A vásártéren találkozott Ka- szap János szolgabiróval és Bulyovszky csendbiztossal, kik egy Kállay párti csapatot vezéreltek. Ezeket csakhamar szétug- rasztották. E közben szólt a zene, a zászlók lobogtak, a nép pedig énekelte a gunydalt, mely a „pecsovicsok“ (igy csúfolták a conservativ-pártot,) ellen volt irányozva. Gr. Keglevich és kísérete azután a tiszai nemes párthive*
