Eger - hetilap, 1887
1887-01-18 / 3. szám
3-ik szám. Előfizetési dij:-ik év-folyam. 1887. Január 18. Egész évre . 5 frt — kr Félévre 3 „ ö0 Negyed évre. 1 „ 30 Egy hónapra — „ 45 r Egyes szám 12 EGERPolitikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Hirdetésekért minden 3 hasátozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy per it- sorbelyért lő kr. fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolesanyi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Eger, jan. 18. 1887. (II. Közlemény.) Az a kérdés immár, hogy világrészünk döntő hatalmasságainak előző czikkünkben vázolt politikai constellácziói közepette, minő helyzetet foglal el, s minő szerepre van hivatva az osztrákmagyar birodalom, s esetleg minő sors vár reá ? Beszélik, hogy szövetségünk Németországgal kitűnő. Mi is azt hiszszíik. hogy eléggé — plató ni kus. Bis mark. a nagy diplomata. Ausztria-Magyarország teljes épségben való fönál- lását Németország összetartozása- s nagyhatalmi állására nézve föltétlenül szükségesnek tartja; s mégis alig vagyunk képesek elhinni, hogy. ha esetleg Oroszországgal háborúba keverednénk. érettünk, s mellettünk hajlandó volna kardot rántani. Hagyna bennünket a magunk erejére és sorsára; s legfölebb a végveszély idején tiltakoznék megsemmisítésünk ellen, a háború viszontagságai által szintén erősen megbénult Oroszországgal szemben. Anglia szövetségét külügyi kormányunk nem fogadta el. Nem is sokat nyert volna vele. Francziaország, Németország halálos ellensége, ellensége szövetségesének is. A szabadság- szerető franczia nép lehet barátja a szintén szabadságszerető magyar nemzetnek; sokban azonos jellemvonásaik rokonérzelmekben találkozhatnak együtt ; de harcz és háborúban nincs helye az érzelmi politikának. Olaszország soha sem volt őszinte barátja Ausztria- Magyarországnak. Nem is lesz. Konczra leső, megbízhatatlan kalmár-nemzet, mely csak a kedvező alkalomra vár, hogy elfoglalhassa Ausztriától a Trentinot, s korlátlan ura lehessen az adriai tengernek. Mert e nélkül érzi, hogy csak másodrendű furulyás az európai — concertben. Hát délkeleti szomszédainkról, ezekről az újdonsült apró királyságokról. fejedelemségekről mit mondjunk? A mindennapi tények beszélik, minő jó barátaink. Románia nemcsak titkot nem csinál belőle, de ..agitátorai“ által a legvakmerőbb szemérmetlenséggel hirdeti, hogy erősen fáj a foga Erdélyre, s Magyarország ama területére, mely Máromarostől Temesvárig, s nyugat felé egész a Tiszáig terjed. S mert toprongyossága érzetében igazi háborút nem viselhet ellenünk, azzal boszantja kormányunkat, hogy bérencz bujtogatókat tart határainkon belül, vámháborut folytat ellenünk, s a mi legfurcsább s legboszantóbb a dologban, szakadatlanul cseneget-lopogat el a székely-földhöz tartozó területekből egy-egy darabocskát, — még pedig katonáinak védelme s támogatása mellett. S mindezt kormányunk. — propter bonum pacis 1 - eltűri, s a székelyföldről egyre kiáltó följajdulásokra azzal felel, hogy ,.a két állam által kiküldött határ-rendező bizottságok nem sokára megkezdik munkálkodásukat,“ — addig az ottani közigazgatási hatóságoknak szigorun megtiltja, hogy a kec ke-tolvaj rumuny határsértők ellen megfelelő repressáliákkal nek! Szépen vagyunk! Szerbia, azt mondják, barátunk — most. Igaz. mi derék Milán ül az újdonsült szerb királyság trónján, magyarok és szerbek közt a politikai állapotok eléggé jók és békések. A szerb omladina beadta a kulcsot; vezértáltosai elgémberedtek, s nagy szájú prófétái — betömött szájjal ? — hallgatnak. De meddig tart ez ? Ki lát a jövőbe ? Nem ébredhetiink-é egy szép reggelen — miként az már máskor is történt, — egy váratlan, megdöbbentő katastrófára, midőn a jámbor disznóhajcsárok titkon lappangó, de hatalmas agitátorai, a hires muszka-zsoldosok elérkezettnek fogják látni a kedvező pillanatot arra, hogy uj fordulatot adjanak Szerbia mostani politikájának, s ismét, azon a ponton álljunk, hogy a belgrádi tarisznyás őr utána puskázzon, — mint valami verébnek, — diplomácziai képviselőnknek! S a melyik e csipesup-országocskák közt a legtehetetlenebb, de egyszersmind a legdübödtebb s legveszedelmesebb ellenségünk : az a muszka rubeleken tengődő — Montenegro. Ez a liliputi fejedelemség, melynek fővárosánál a legszerényebb magyar mezőváros is százszorta különb; melynek fejedelmi konakjával sok magyar mágnás nem cserélné fel az — istállóját, melynek erdőkben bujkáló népe legnagyobb részt tolvajlásból él; mely nyílt harcz elül odvakba, vadonba búvik, s orvul legyilkolt ellenségének feje bőrét huzza le, — s mely minden hitványsága mellett már is tömérdek bajt és kellemetlenséget okozott és okoz az osztrák-magyar monarchiának, mióta ez a kétes jövőjű okkupá- c z i ó r a adta a fejét. Ki tudja, hogy Bosznia és He rezeg o- vina. melyeket a „beteg embertől“, a töröktől okkupáltunk, azon czélból, hogy az örök forradalmak e veszedelmes területén, a muszka által szakadatlanul hajtogatott bárdolatlan néptömegek ez aggodalmas fészkében: a Balkán félszigeten monarchiánk erős lábat vessen meg; hogy ez • okkupáit tartományok, melyek már annyi véres verejtékű millióinkba kerültek, egy esetleges orosz háború esetén nem tbgják-é fegyverüket ellenünk fordítani ? Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ezek a „drága“ tartományok, egy muszka háború esetén, az osztrák-magyar hadseregnek egy jelentékeny contingensét fogják a hadműveletek tulajdonképeni teréről elvonni, hogy féken tartathassanak, s az ez oldalról várható ellenséges meglepetések e helyütt teljesen födetlenül ne találjanak bennünket. S ha ehhez veszszük még, hogy a magyar koronához tartozó, s annyi pénzünkbe kerülő Horvátországban is van egy ei'ős párt, mely separatistikus törekvéseit, s hagyományos ellenszenvét hazánk, a magyar birodalom, és népe iránt nyíltan hirdeti nemcsak, sőt az oroszszal is tartózkodás nélkül kaczérko- dik: akkor délkeleti szomszédsági viszonyainknak egy ránk, s az osztrák-magyar birodalomra nézve nagyon szomorú, siralmas és aggasztó képe áll előttünk! A legújabb politikai események erősen igazolni kezdik már korábban megirt fönebbí sorainkat. — A német parla- tben hatalmas ellenzésre talált a kormánynak ama törvény- lata, mely a katonai szolgálatot hét évre akarta kiterjesztő^ Az ellentállás oly erőssé kezdett tömörülni, hogy maga az
