Eger - hetilap, 1886
1886-08-24 / 34. szám
270 gyeink közöl is számosán jelentek meg, s a számukra külön terített asztalnál foglaltak helyet. A pohárköszöntők sorát a költői lelkű Zalár József, megyénk aranytollú főjegyzője nyitotta meg, éltetve a diadalmasan megtért „egri dalkört,“ annak buzgó elnökeit: dr. Dan’ilo- v i c s Pált, és Kapácsy Dezsőt, fáradhatatlan, derék karmesterét: Pokorny Jánost, s az egylet minden egyes tagját. Beszédét, ez úttal is, mint mindig, eszmegazdagság, nemes egyszerűség, a kifejezések választékossága, s a dictio méltósága jelemez- ték. A köszöntőre dr. Dauilovics, a dalkör elnöke válaszolt. Tartalmas rövidséggel jelezte az „egri dalkör“ részvétét a pécsi orsz. dalversenyen. Elmondta: mennyi buzgalom, fáradság s kitartás kellett ahhoz a dalkör tagjainak részéről, hogy e versenyen, oly jeles erőkkel szemben, az „egri“ név dicsőségét e téren is biztosítsák s megőrizzék, — s mily áldozatkészsége városunk müveit közönségének, hogy e magasztos czél létesíthető legyen. Mindezekért köszönetét fejezi ki Eger lelkes közönségének, s a dalkör tagjait további nemes buzgalomra s kitartásra hívja fel. Utána szónokoltak még Szederkényi Nándor orsz. képviselőnk, és Csiky Sándor, nemes lelkesedéssel. Estebéd után, Palócz Kálmán gyújtó zenéje mellett, az arany fiatalság táuczra perdült, s egyre fokozódó lelkesedéssel járta volna talán reggelig, ha egy különös intermezzo végét nem szakaszt- ja a mulatságnak. A jelenleg itt működő szegedi színtársulat néhány előkelő nőtagja: Krecsáuyi Sarolta, Follinuszné, Fratta Vilma, Somogyi Nelli, Láng Ilonka stb. ott esteliztek egy külön asztalnál, s élénk örömmel szemlélték a nemes mulatságot. Hogy tehát abban e derék művésznők is részt vegyenek, fiatalaink tánczra hívták fel őket. Egyelőre szabadkoztak, és sejtelmük nem is volt alaptalan, mert alig lejtettek egy fordulót, — egri hölgyecskéink fölbigyesztették ajkaikat, a „societé“ (!?) fölszedte a sátorfát, s minden pereputtyostul együtt Gänsemarschban kacsázott ki a helyiségből. E furcsa eljárás sokkal jobban megbélyegzi magát, se ^hogy érdemes volna szót vesztegetni rá. De annyit megjegyzünk, hogy azok a tisztelt demonstráló hölgyecskék aligha forgatnak újságot, mert másként tudhatnák, hogy a bpesti első rangú bálok és társasmulatságokban részt vett legelőkelőbb hölgyek névsorában mindenütt ott olvashatók a magy. kir. operaház és a nemzeti és népszínházak művésznőinek nevei. No dehát hiába! Az ilyesminek felfogásához kissé magasabb műveltség s fenköltebb gondolkozásmód kívántatik. Verus. Pécsi élményeim. (Az orsz. dalárverseny alkalmával.) Nos fuimus Troes. . . Én is voltam Pécsett, mint az „X . . i dalkör“ — 1 ó- gósa. Nem tudom, az a mámor bilincselte-é le inkább Egerhez szivemet, lelkemet, melybe az „egri amazonok“ csalfa szerelme hében-korban elringatott, vagy az „egri nektár“ azon isteni mámora, melybe megcsalt szerelmem búját, bánatát eltemettem ... — elég az hozzá, hogy az én kedves városomhoz, Egerhez, annyira ragaszkodom, hogy én akartam az „egri dalkör“ pécsi diadal-utját e kedves lapok hasábjain, ékes tollal megírni, ha e jó szándékomban — fájdalom, — valami „Cantus infirmus“ meg nem előz. Szerencsém azonban, hogy e jó do- minusnak nem terjedt ki mindenre figyelme, s igy nekem is juttatott még néhány érdekes mozzanatot, mikről egyet-mást kedvem szerint elfecseghetek. Mindenekelőtt mély sajnálkozásomat kell kifejeznem a fölött, hogy a mi lovagias „egri dalkör“-ünk nem követte ama gavallér daltestületek példáját, melyek zászlóik koszorú-lányait serenád- dal tisztelték meg. Pedig e kitüntetést a kedves-bájos Hoffer Melánia k. a. nagyon megérdemelte volna, nemcsak mint az egri dalkör zászlójának megkoszoruzója, nemcsak azért, mert a nóta szerint: „szép is jó is, mint a virág a réten,“ — hanem különösen azért is, mert a pécsi plebánía-templomban az „egri dalkör“ által vasárnap, ritka szabatossággal el zengett, s a müveit nagy közönség általános magasztalásával találkozott gyönyörű mise egyik fénypontját kétségkívül a Hot fér Melánia kisasszony álA nemzetiségi kérdésről. Werner Gyulától. VI. Ez a politika nem csinál a magyar állam elleneiből vértanúkat. Egyszerűen lejáratja őket. Szövetségese az idő, mely lekoptatja a hamis aranyozást, kiéhezteti a nagyhangú demagógiát, saját bűnével hálózza be a szertelent. Miletics az őrültek házában , Babes megszelídülve, Strossmayer lealacsonyítva — önmaguk által. Horvát közvélemény, harczban horvát közvéleménynyel ; Szlavónia mérsékelve Zágrábot; a szerb congressus magamagát elnapolva ; a tót „matica“ vagyona tót irodalmi társulatnak átengedve; Zay Adolf ellen Bausznern Guido; a „Tribuna“ ellen Moldován Gergely; Starcsevics ellen Khuen Héderváry; Gregorrel szemközt egy megpuhúlt Riser; ime a helyzet általános, vigasztaló képe. Az idő hatalma, mely a megúnt nemzeti-hősök ellen ébredő józanságot állít csatavonalba. Igaz, az „irredenta romana“ faj-háboruval fenyeget; igaz,4hogy Erdélyben egész magyar-nyelvű községek eloláhosodtak; igaz, nemzetiségi ifjak az ország-szivében „testvériesülnek“ s esküsznek szent Katkoft zászlójára ; de városaink kivétel nélkül magyarosodtak; de társadalmunk fölérzett az egész vonalon; de Horvátországban — ami nem volt eddig — erős párt van, mely nyiltan a kiegyezést védelmezi; de a nemzetiségek mozgató elemein belül, a higgadt felfogás felköltetett s naponként tért nyer, amely körülmény pedig természetszerűleg azon tényezőnek imponáló erejét s öregbüló tekintélyét föltételezi, a mely ellen a mozgalom, általános jellegében is irányozva volt. Ami viszonyunk Ausztriához példa erre, mely csak az által szilárdúlhatott meg s nyerhetett állandóságot, hogy volt egy párt, mely a kiegyezés védelmét a közvéleménynyel szemben elvállalta, ahhoz a nemzetet hozzá szoktatta. A viszonyok jobbulásához lényegesen járult az Andrássy által kezdeményezett jó keleti politika. Azokat az államokat kötelezni le, azokat vonni érdekeink körébe, akik felé nemzetiségeink gra- vitálhatnak: a legjobb politika. A barátságos, hogy úgy mondjam szövetséges viszony hozza magával, hogy ezen államok, a nyugtalanok feléjük gravitálását hidegen fogadják, nem bátorítják, annál kevésbbé éleszthetik. Természetellenes helyzet, s csak úgy sikeres, ha e szövetség fontos érdekeket elégít ki, s oly előnyöket igér, melyek fölülmúlják mindazt a hasznot, ami ezen államokra hárúl akkor, ha a nemzetiségiek velük valaha egyesülhetnének. íme, mióta Szerbia szorosan monarchiánk érdek-köréhez csatlakozott, kedélytelenebbek szerbjeink; mióta Románia kiutasítja az irridentát: a „Tribúna“ melancholikusabb; mióta a csehek politikai barátságunkat tüntetve keresik: a tótság busán zengi Vörösmartynkkal: „ábrándozás az élet megrontója“ ; mióta a vér és vas emberének lapja hirdeti, hogy mikor mi magyarok tál kellemes, és megható mezzo-soprán hangon énekelt Offertorium képezte, (melynél a férfikar-kíséretet nem a pécsi, — mint „Intimus“ uraság tévesen állította, — hanem az „egri dalkör“ tagjai énekelték.) No de ebbeli feledékenységét szépen helyrehozta az egri dalkör ama nemes tette által, melylyel a többi daltársulatokon, sőt magokon a derék pécsieken is kétségkívül túltett az által, hogy a szombati összes hangversenyen egyedül az egri dalkör volt az, mely gr. Zichy Gézát, és Hubay Jenőt, mint a pécsi orsz. dalverseny legkiemelkedőbb vezérférfiait ott nyilvánosan, Kelemen Ernő és ifj. Horváth Béla tagjai által átnyújtott díszes koszorúval tisztelte meg, mit az illetők meleg kézszori- tással s látható örömmel fogadtak. Mellesleg érintem, hogy mi, egriek, pécsi tartózkodásunk alatt, ügyekeztünk a mulatságost a hasznossal is párosítani, amennyiben kirándulásokat rendeztünk, s tüzetesen megszemléltük a teljes átalakításban levő székesegyházat, — mely ha ritka szakértő, s ügyes művészi kezek vezetése alatt megindított román styljében teljesen elkészül, egyike lesz hazánk legszebb, legmagasztosabb templomainak, — érdekes kotakombáival együtt, melyben a lebontás alatt ritka művészi becsű régi szobrászati emlékekre bukkantak; továbbá a nagy érdekű majolika-gyárat, a hires Littkeféle pezsgő-gyárat, és nagyszerű pinczehelyiségeket 1500 literes cément- hordóival, — hol a szeretetreméltó nyájas házi asszony (a férj nem volt lionn) és fia kitűnő szívességgel fogadták, s pezsgővel traktálták a kiváncsi dalármások szomjas torkait; — a bányákat, — s páratlan vendégszeretetükről örökre emlékezetes szállást adó gazdáink szívességéből számos más egyéb földalatti üregeket (vulgo: pinczéket) is, hol a nagy versenyharczra sziveink
