Eger - hetilap, 1886
1886-08-24 / 34. szám
271 a szászokat magyarosítjuk, ugyanazon jogalapon állunk, mint ők Pózenben és Elszászban: a volt királyföldieknek gyakorlatiasabb gondolataik vannak. Ezen politika, mint sok minden, Bismarck eszméjének másolata, mert őt az Osztrák-Magyar birodalommal kötött szoros szövetségében ugyanezen czél vezette. S most kedvünk volna kérdeni azoktól, kik egy a törökkel kötendő véd- és daczszövetség mellett s Bosznia és Herczegovina megszállása ellen annyi izzó ékesszólással izgattak: beteljesedett-e csak egy is, csüggeteg jóslataik közül? És kedvünk volna megkérdezni tőlük, mit tartanak arról, aki a nemzetnek téves útba zökkent akaratával megiiarczolva, vesztett népszerűséggel megy bele oly külpolitikába, mely alig nyolcz év alatt a nemzet vérébe megy át; mely belpolitikánk nyugtalan elemeire a legjobb visszahatással van; mely kiirt belőlünk egy végzetes ellenszenvet ; mely Szerbia actiójának hírét megtapsolja a deWátio ülésében ; önkényteseket küld a határok felé; aggódva figyel a harcztér hirharangjaira; sebesültek részére gyűjtéseket rendel; s mely politika, minthogy Magyarországra van benne szükség s a birodalom jövendő fejlődésének egyetlen útja — erőnket, súlyunkat, jövendőnket képviseli. A nemzetiségi-kérdés mind kedvezőbb alakúi hatására lehetőséget nyújt: a pánszlávizmus burka alatt rejlő különleges orosz érdek felismerése. Az apró szláv törzsekből hová lettek a lelkes éneklők, kik „közös Szlávia anyánk“- ról zengedezték dicsénekeiket ? A „felszabaditott“ Szerbia százezernyi szuronya az Osztrák- Magyar birodalom politikáját viszi hegyén. Bulgária, melyért annyi orosz vért ontott az orosz szív, kiegészíti magát a czár háta mögött, s a legújabb események folytán Angolország politikájának vontató kötelére jut. Bosznia a szó valódi értelmében elégedett s a Kállay nagy kormányzó-tehetségében reménykedő albánok feliratot nyújtanak át, melyen óhajtják, hogy katonáink vigyék be közéjük a rendet és a czivilisátiót. Gácsországban a „Ruszkaja Rada“ (orosz tanács) politikai társulat ellen megalakúi a „Narodna Rada Lyvovi“ mely czélját igy határozza meg: „Az etnográfia, nyelvészet, történelem és anthropologia képezik alapját programmunknak; megfelel ez becsületünknek és méltóságunknak, mert nem kárhoztat arra, hogy valamely más bár ha igen nagy népnek is. töredéke legyünk.“ Irodalom és művészet. — Az „Egyetemes Regénytár“ második évfolyama most indult meg Ohnet György, a „Bánya“ szerzőjének „a Croix-Mort grófnők“ czimü kitűnő regényével, mely semmiben sem áll mögötte a világhírű szerző előbbi műveinek, lélektani festés és megkapó lelkesedést, s fő fegyverünk: a torok, erőt és érczességet szerez vala magának. Én, az igazat megvallva, nem vagyok barátja az ilyetén, hordókkal telt katakombák látogatásának ; de azért még sem állhattam ellen, hogy pár év előtt a Vasárnapi Újságban részletesen leirt Litrkeféle pinczehelyiségeket, s az ottani borkezelést meg ne bámuljam, — s elfogadjam a derék, ifj. Egri, pécsi ügyvéd-, — Aradi Gerő. a jelenleg Egerben működő szegedi színtársulat igazgatója szeretetreméltó leánya férjének, — s édes atyja-, a pécsi vendégszeretet e példányképeinek szives meghívását a — szőllőbe, holott aztán, csakhamar illuminálva, egy feledhetlenül kedves barátságos délest emlékét szereztük magunknak. Nem hiába: „baktai Egri“ a nevök; szerették is az egrieket. Legyenek érte a távolból is hálás szívvel üdvözölve! Szeretnék még Aid inger János kir. tanácsos-, Pécs szab. kir. város derék polgárnagyáról is sok szépet és jót mondani, — kiről C. infirmus czimborám is nemes elismeréssel emlékezett meg. Elmondani: mennyit tett, mily buzgalmat,^fáradságot, áldozatkészséget fejtett ki annak elérésében, hogy Pécs városa úgy külső aesthetikai, mint belső, kulturális fejlődés, s egyszersmind vagyoni emelkedés (bizonyítják az egyremásra épülő emeletes házak!) tekintetében jelenleg egyike hazánk első rangú városainak. Elmondani: hogy rendkívüli elfoglaltsága, bokros hivatali teendői, a dalszövetségi közgyűlésekben s választm. ülésekben való folytonos részvét, a dalverseny-ünnepek rendezése körül örökös intéző tevékenység mellett is módját tudta ejteni, hogy egy-egy kis időt régi egri ismerősei s barátai körében tölthessen, s hogy a házánál elszállásolt kedves egri vendégek (a Kolossy-család H .-Terennéről) kellő mulattatásáról gondoskodjék. De nem szólok többet, — mert mint régi jó barátja, ismejelenetek tekintetében pedig fölül is múlja azokat. A budapesti Singer és Wolfner czég az Egyetemes Regénytár kiadója, e mű kiválasztásával is csak újabb bizonyítékát adta annak a kiváló műgondnak, melyet ez annyira sikeresnek bizonyult vállalatra fordít. Nem kevesebb, mint tizennyolcz kötet jelent meg ez első évfolyamban s oly Írók mint Ohnet, Feuillet, Conway, Preyrebru- ne, Eckstein, hazai jeleseink közül Mikszáth Kálmán, Tolnai Lajos, Petelei István, Beniczkyné Bajza Lenke, vannak benne képviselve csupa válogatott müvekkel, melyek már egy egész, nemcsak külsőleg díszes, de belső értékkel is bíró kis házi könyvtárt képeznek. Mindez kellő biztosítékot nyújt arra, hogy az uj folyam is teljesen meg fog felelni a várakozásoknak s hogy a közönség tovább is hathatós pártfogásában 'ogja részesiteni e derék vállalatot, mely úgy a nyújtott müvek kitűnőségénél, mint a könyvek diszességénél és olcsóságánál fogva valóban hézagot pótolt, s egy rég érzett szükségletet elégített ki. Egy-egy piros vászonba kötött csinos kötetnek az ára 50 krajczár. Melegen ajánljuk a kitűnő vállalatot olvasóink figyelmébe — biz ny e piros könyvek egy családban se hiányozzanak! Különfélék. — Heti naptár. Kedd, auy. 24. Bk. Bertalan ap. — Pr. Bertalan. — G.-o. (a'ig. 12.) Anicét. — Napkel. 5 ó. 8 p. — Napnyiig. 6 ó. 56 p. Szerda, auy. 25. Bk. Lajos kir. — Pr. Lajos. — G.-o. (aug. 13.) Maxim, liitv. Csütörtök, auy. 26. Bk. Zetirin vt. — Pr. Sámuel. — G.-o. (aug. 14.) Mikeás prof. Péntek, auy. 27. Bk. Kalaz. József. — Pr. Gebbárd. — G.-o. (aug. 1‘.) Nagy-Bold.-Asszony. Szombat, auy. 28. Bk. Ágoston. — Pr. Ágoston — G.-o. (aug. 16.) Dioméd. Vasárnap, auy. 29. Bk. Orangy. ünnepe. — Pr. Sz. Ív. leírj. — G.-o. (aug. 17.) Miron pap. — Ujhold 2 ó. 10 p. dólut. Hétfő aug. 29. Bk. Bóza sz. — Pr. Bó>a sz. — G.-o. (aug. 18.) Időjárás: Hers eh el szerint: 22—29-ig szép idő, s jó meleg; de a végén borús, esőre változik. — Dr. Samassa József, egri érsek ő exja, ez idő szerint a gyönyörű Rajnavidéken utazik. — Ferencz József, dicsőn uralkodó királyunk, ő csász. és apóst. kir. Felsége születésnapjának évfbrdulóját főszékesegyházunkban, szokott ünnepélyességgel üllötte meg városunk kath. közönsége. A regg. 9 órai istentiszteleten, — melyen a hadgyakorlatok, és általános szünetek miatt a közöshadseregbeli sorkatonaság s magyar kir. honvédség, élén tisztjeivel, csak kisebb csapatokban, mig a polgári tisztikar, intézetek s egyletek csak képviseletiig vettek részt az egybegyült ájtatos polgárság szép számának keretében,— diszes papi segédlet mellett Pánthy Endre rém túlságos szerénységét, mely minden frázisos dicsériádákat leikéből perhorreskál. Épen egy ilyentől szabaditottam meg egyik délután, midőn végre nagynehezen hivatalszobájában találhattam. Mikor beléptem hozzá, ott prédikált előtte kifeszitett mellel, kérési positurában egy kálvinista pap, a bombasztikus frázisok egész szótárát kimerítve a polgárnagy magasztalásában. Ai- dinger hiába tiltakozott ellene mindenképen, — nem használt. A tiszteletes ur mindent elmondott, ami begyében volt, s még tán most is beszélne, ha — én közbe nem lépek. Akkor aztán nagy hajlongások közt kiballókázott. — Minek köszönheted e nagyszerű parentátiót, — még életedben? kérdém. — Barátom ennek furcsa Hühnere van — válaszolt a polgárnagy nevetve. — A tiszteletes ur a X . . i dalárda bejelentett küldöttségének elnöke. Két napja várom már, hogy e tisztjénél fogva, mint illik, majd csak meglátogat. Miután pedig ezt tenni elfelejtette, ma én mentem látogatására! Ezt a balfogást jött ma hozzám egy hatalmas dikczió- val deprekálni. A pécsiek országra szóló vendégszeretetéről szólva, nem mulaszthatom el, hogy e téren hálás szívvel meg ne emlékezzem Troli Ferencz pécsi székeskáptalani kanonok, pápai praelátus ő nsgáról, a dalkör elnökének dr. Danilovics Pál és családjának feledhetetlenül szeretetre méltó házi gazdájáról, ki nemcsak vendégei, de minden ott megfordult „egri“ iránt is a leglekötele- zőbb szívességet s barátságot tanúsította, s a búcsúzó egriektől csak az elrobogó vonatnál vált el. A versenyekről s előadásokról nem szólok. Azokról a napi lapok hasábjain per longum et latum értesülhetett a t. olvasó. *
