Eger - hetilap, 1886
1886-12-28 / 52. szám
415 Pontban három órakor megérkezett özv. Máj zik Viktorné elnöknő őnsga és kíséretében Lipovniczky Irénke kisasszony. Utóbbi csinos kedves vendég valószínűleg jótékonyság és könyö- rület-gyakorlatát jött tanulni, hogy egykor ő is gyámola lehessen a szegényeknek. Valóban özv. Máj zik Viktorné ő nsga személyében ritka mesternőt választott. Jelen voltak még: Kövér Gyula kir. tanfelügyelő ur, az egyesületnek ez időszerinti kitűnő buzgalom h. elnökén kiviil a r. kától, és községi iskolák tanítói, mint a segélyezésre ajánlott tanítványaik szószólói. — Elnöknő ő nsga megnyitván az ülést, Kövér Gyula kir. tanfelügyelő ur szólott a jelenvoltakhoz. Röviden vázolta az egyesület czélját; különösen kiemelte beszédjében, hogy az egylet nem ajándékként osztogatja adományait, hanem a szó szoros értelmében segélyt nyújt az árva iskolás gyermekeknek, hogy iskolába járásuk, tanulmányaik, jóviseletök folytán egykor értelmes és derék polgárai lehessenek ők is a hazának; óva intette a szülőket, illetve gyámokat azon fontos kötelesség teljesítésére, mely a gyermekek nevelése és iskoláztatása tekintetében reájok háramlik. Végül, a gyermekekhez fordult szavával, és a szorgalmas iskolába járásra, jó magaviseletre, a jótevők iránti hálás tiszteletre buzdította őket. Derszib Rudolf igazgató-tanitó hosszabb s lendületteljes beszédében az egyesület jótékonysági gyakorlatát a karácsonynyal hozta vonatkozásba. Valamint a karácsonykor született Jézus tanainak és cselekedeteinek — úgymond — alapját a szeretet képezte, úgy ezen egyesület tagjait is a szeretet vezérli nemes jótékonyságaikban. Szeretetve buzdította Derszib ur a gyermekeket is szüleik, tanítóik, elüljáróik és az iskola iránt. Végül köszönetét mondott az árva és a szegény iskolás gyermekek nevében özv. Máj zik Viktorné elnöknő őnsgának, Kövér Gyula, Györgyényi Ignácz. Zalár József uraknak, kiknek tevékenysége és nemes jótékonysága tette lehetővé, hogy az egyesület működésében szép eredményt tud felmutatni; köszönetét szavazott Dienes József tanító urnák is, mint az egyesület kiváló buzgalom gazdájának a ruhák készíttetése, átalakittatása és egyéb teendők körül tanúsított fáradságáért. A buzgó tisztviselőket a gyűlés egyenként lelkes éljenzésekben részesítette. — Huszonhárom leány- és ötvenhárom fiú-gyermek részesült ruhanemű segélyben. Kiosztatott 30 pár uj csizma, 40 kabát, 8 nadrág, 23 mellény, 9 pár uj botos, 22 teljes öltözet (leányok részére), néhány meleg fejkötő és kendő. Megható jelenet volt ez a kiosztás. Elnöknő őnsga sajátkezüleg teljesítette a kiosztás munkáját, kegyes figyelemmel tudott minden szegényt kielégíteni. S valóban a távozók szemeiben csillogó könnyekből kiolvastuk, hogy mindnyájan elégedetten, hálaérzelemben gazdag kebellel hagyták el a városháza gyűlés-termét. Legyenek e könnyek és hála-érzelmek Isten áldásának bő forrásai a könyörületet gyakorlók mindegyike részére! Szőke Sándor. egri cist-r. főgymnásium tudós igazgatója, nagyhatású emlékbeszé- dét néh. Tárkányi Béla József, magy. tud. akad. tiszt, tag fölött, kit, mint vallásos költőt, műszerető pártfogót, jeles papot, és nemes emberbarátot a benső meggyőződéstől áthatott szónoki hévvel rajzóit. — Az emlékbeszédnek a nagynevű elhunyt életére vonatkozó adatait röviden a következőkben közöljük : Tárkányi Béla József 1821. jun. 2-án született Miskolczon. Családi neve Viparina volt; atyja Liptóból eredt. A fiút már jó eleve egyházi pályára szánták. Tizenöt éves korában, 1836-ban lépett az egri papnevelő intézetbe. Irodalmi zsengéiből legelőbb a Munkácsy János „Rajzolatok“ lapjában jelent meg néhány, mi által még inkább neki buzdulva, a verselésen s költők olvasásán kívül alig foglalkozék mással. Midőn e miatt zaklatni kezdek, a „Tárkányi Béla“ álnév alá menekül s e néven pályázgat (1840 — 43) a Kisfaludy-társaságnál, hol három ízben, ugyanannyi nemű (ballada, szatíra, tanköltemény) müvével arat dicséretet. Ettől fogva 15 évig alig volt szépirodalmi vállalatunk, mely ne közlőit volna müveiből. A költészet mellett a szépmüvészetek iránti mély vonzalma is erősödött. Gyakorlatkép Klopstock „Messiásáéból fordítván egy pár töredéket, Szaniszló lapjának küldé azokat meg. Schedel (Toldy) olvassa, s egész lelkesedéssel figyelmezteti rájuk Vörüsmartyt s Bajzát, az ifjú költőt pedig az egész nagy műnek áttételére buzdítja. Vállalkozók, s 1846-ra már készen állt első tiz éneke. 1844. nyarán pappá szenteltetvén, ekkor törvényesitÜltessetek gyümölcsfákat! Ezt a felhívást lehet hallani utón útfélen; korriiány, ván- dortanár, iskola, a kertészeti s gazdasági, de meg a nagy polit. napilapok és — a vidéki sajtó és közöttük az „Eger“ — ezt hangoztatja váltig, és okadatolva is volna ez, mert háj hogy ha a phylloxera beköszönt majdan oda is, a hol máig nem jelentkezett, ez volna a szőlő utáni egyetlen jövedelmi forrása a népnek. Helyén volna a tanácsot követni, de hát akkor min.de fi ekelőtt gondoskodni is kellene ám arról, mielőtt tele kiáltjuk az országot, hogy a gyümölcsösök meg legyenek védve a tolvajoktól, meg amolyan garázda emberektől is, a kiknek gyönyört nyújt, itt is ott is. nemcsak egyes gyümölcsfát, hanem egy egész gyümölcsöst tönkre tenni! Még az megmagyarázható, hogyha oltványok, alig gyökeresedtek volna meg, már lábra kapnak és másutt diszlenek tovább, persze oly gazdának örömére, a kinek azok pénzébe nem kerültek; mert hát megmarad a gyümölcsfa, habár másnak hasznára. De hátha egy ködös reggelen azon veszi magát észre a végkép elaggott pásztor, — (mert erőteljes, szemes, fiatalra egfesz határunkon nem lehet akadni,) — a kinek csaknem egy egész hegy- láuczolat jutott osztályrészül, — hogy egy, az ő járásában levő gyümölcsösben, a melyben kiváló és nemes oltványok ültettettek, és másfél év óta nagy gonddal s költség-kímélés nélkül ápoltattak, — hogy valamelyik akasztófa-virág a csemetéknek legnagyobb részét derékon törte ketté, hogy se gazdájának,' se pedig neki, az akasztauivalónak. ne legyen sem öröme, sem haszna azokból; — ha ilyen esetek fordulnak és fordulhatnak elő, és pedig nem ritkán, akkor előbb tessék a hatóságoknak gondoskodni, a magánosok vagyonának kellő megvédéséről; mert míg ez meg nem történik, kihajított pénz mindaz, a mit gyümölcsösbe fektettünk, és ki kell fennen hirdetni és- doboltatni, hogy: „Ne ültessetek gyümölcsfát 1“ A t. czikkiró, ha jól sejtjük, egyike azoknak, kiknek nagy gonddal és szeretettel ápolt kiváló gyümölcsösét a szőlőben, gaz kezek tönkre tették. — Ez a sajnos körülmény az, mély hatóságunk legnagyobb éberségét és szigorát igényli. — Az absolut uralom idejéből emlékszünk még, hogy a hatóság által az Eger és Felnémet közt elvonúló országút mentén ültetett ákáczfákat egy éjen, ittas felnémeti lakosok elpusztították. A gaztetteseknek nyomára jöttek, s gonosz cselekedetökért összes vagyonukkal és börtönnel adóztak. — Csak egy példás büntetés kell, s reméljük : a gyümölcsfák gálád pusztításának szüléinkben gát fog vettetni. Szerk. — Heti naptár. Kedd, decz. 28. — Rk. Apró szentek. — Prot. Apró szentek. — Gr.-o. (decz. 16.) Aggeusz prof. — Napkel. 7 ó. 49 p. — Napnyug. 4 ó. 14 p. Szerda, decz. 29. — Rk. Dávid kir. — Prot. Jonathan. — G.-o. (decz. 17.) Dániel prof. tété a „Tárkányi“ nevet. Lelkészkedésében érleié meg azon tervet, hogy az avas magyarságu, gyakran igen hiányos egyházi énekeket összegyűjtve, átdolgozza, mihez lassankint azonnal készülget is. ' , 1846. jul. 22-én Pyrker érsek udvarához hívta őt be. Tizenhat hónapot töltött a buzgó német költőnek, Pyrker érseknek oldalán, hol legképzőbb alkalmait ama előkelő és hírneves férfiak társasága szolgáltatá, kik Pyrker körül, kivált a német külföldön, oly sűrűn gyülekeznek vala. Az 50-es évek elején Bartakovics érsek már titkári állásán találja Tárkányit. Ismervén irodalmi munkásságát, a Káldiféle Bibliának a kor magyarságához idomi- tásával bizta meg. S e könyvnek átdolgozására s jegyzetekkel ellátására is vállalkozók, a mi kilencz évig mindennapi fáradság gát követeié meg. Bámulatos munkaerőt fejtett itt ki, ráérve még Bibliája mellett, a tervezett nagy „Énektár“ kiadására (1855) is, melyet 150 uj énekkel bővített. Az ő közbenjárására adta ki Bartakovics Szabó István magyar „Iliászát,“ Szenczy „Quintiliánját“, Alzog „Egyháztörténetét“ stb; mig o maga is beállván maecenásnak, kiadta Gruscha magyarra tett „Hit- és Erkölcstanát“, Szabó Imre két folyamu „Egyházi beszédeit“ s Toldy „Irodalmi arczké- peit, s újabb beszédeit.“ 1857-ben az egyike lelkészségre ment ki Szabolcsba, hol híveinek is valódi atyja s büszkesége lett; mert — mint népe mondogató — „az ő könyveiből imádkozik egész Magyarország“. Itt inditá ugyanis meg ima- és énekkönyveinek kiadását. Tizenhat ily könyv jelent meg tőle, e napig némelyike *
