Eger - hetilap, 1886
1886-08-24 / 34. szám
272 apát-kanonok ő nsga pontitikált, a hívőkkel együtt ajtatos imában esdve az egek Urához a szeretett uralkodó hosszú, boldog életéért, s áldásos kormányzásáért. Mise alatt a színházi zenészekkel is bővült főszékesegyházi kar Rőder ünnepi miséjét adta elő, betétekkel Kemptertöl és Zsasskovszky Endrétől (Ave Maria, soprán-solo). De nem hagyhatjuk megrovó fölemlités nélkül ama botrányos zűrzavart, mely a misét megelőzőleg a pontifikáns által intonált „Te Deum“-ra a choruson beállott. Miért? Mert a régi praktikus regens chori úr ezúttal elfelejtett „Te Deum“ kótát is rakni a muzsikusok elé. mire ezek fejőket vesztve, orgonástul együtt egy jó ideig tartó olyan macska-muzsikával feleltek, minőhöz hasonló aligha fordult elő a székes egyház öt ven éves fönállása óta. (Mikor lesz a Pyrker-jubile- uma ? Újdondász.) — Szent István első apostoli királyunk ünnepét, f. hó 20-án, városunk lakossága szintén hazafiui lelkesedéssel, s a székesfó- egyházban, a katli. hivek serege, a katonaság, polgári hatóságok, intézetek s egyletek képviselőinek részvéte mellett, buzgó áhítattal ünnepelte meg. Ez alkalommal a regg. 9 órai misén, fényes egyházi szertartással, Szele Gábor apát, kis-prépost ő nsga pontifikáit, mi közben a megerősített főegyházi ének- és zenekar Horák ünnepi miséjét exequálta, betétekkel Horáktól (Exaudi, klarinét és bassus solo); t;s Zsasskovszky Endrétől (A- mavit eum . . . soprán és tenor solo) — hála isten — ez úttal minden botrány nélkül! Nem hagyhatjuk fölemlités nélkül ama kedvező benyomást, melyet — a régi éleshangú, fülsértő csikócsengők helyett — közelebbről főtemplomunkban alkalmazásba hozott kellemes, lágy harmonikus hangú templomi csenge- tyük hallása reánk gyakorolt. Az újítás — bárkitől származott, — minden esetre nemes és finom Ízlésről tesz tanúságot. — Kóvacsóczy István apát-kanonok ö nsga, az egri székes főkáptalan egyik érdemdús tagja, nemeslelkü áldozatkészségének, s nőnevelésügyünk iránti magas érdeklődésének újabb jelét adta, midőn közelebbről az angol kisasszonyok egri nőnevelő intézetében alapítványt tett egy növendékleányka neveltetésére, oly értelemben, hogy ez alapítványi helyre első sorban a Kovacsóczy- családból származó leánykák, s csak ilyenek nem létében t.irthatnak más leánynö vendékek igényt. — Gróf Zichy Géza, az európai hírű balkezü zongoraművész, kinek „Seren ád“ cziinű zeneszerzeménye, az összes dalárdák és a Bpestről hozott zenekar által együttesen előadott darabok közt, gyönyörű, imaszerű dallamával a legmélyebb s legmaradandóbb hatást gyakorolta, s mondhatnék : az összes előadott darabok legkimagaslóbb piécé-t képezte, — a pécsi országos dalár- ünnepélyességek alkalmával rendkívül szives és nyájas figyelmet és érdeklődést tanúsított az „egri dalkör“ iránt. Amint dalkörünk a versenydarabot meglepő szép előadással elénekelte, a nemes gróf rögtön feljött az „egriek“ páholyába, s ott Danilovics De annyit megemlítek, hogy az egri dalkör minden tekintetben méltónak mutatta magát, Miskolczon diadalmasan kivívott hírnevéhez, hogy, tudomásom szerint, egyedül az egri dalkör volt az, melynek a j u r y az aranyérmet egyhangúlag Ítélte oda; s hogy az egri dalkör vasárnap a plébánia templomban, — nem mint az „Egyetértés“ tévesen irta: Zsasskovszky — hanem Kér stinger féle misét énekelt. Még csupán esti mulatságainkról akarok pár szóval megemlékezni. A pécsi úri kaszinó által az országos daloskörök tiszteletére rendezett tánczmulatság rendkívül fényes volt. Rég láttam annyi sok gyönyörű lányt együtt, mint ez alkalommal. Kár, hogy túl népessége miaít (a négyeseket több mint. száz pár tán- czolta) alig lehetett a teremben mozogni. De azért azt hiszsziik, e kedves vigalom az ott jeleuvolt egri szépeink keblében is feledhetetlen emlékeket hagyott vissza! Egyéb estéinket a kaszinó s az előkelőbb vendéglők helyiségeiben megoszolva töltötték el a dalárok, kedélyes mulatozás, barátkozás,s ismerkedés között, gyönyörködve a pécsi, egri. mis- kolczi, debreczeni stb. dalkörök pompás előadásain. A miskolczi dalos kör egy est.ve e lapok szerkesztője által szerzett „Regg és est“ czimü serenádot. adta elő a kaszinó helyiségeiben, szép szabatossággal s kedvező eredménynyel. De ez estékről szólva, nem lehet megfeledkeznünk azok egy kiemelkedő alakjáról, a mi derék Kerekes Samu bátyánkról, a hírneves marosvásárhelyi professorról, a „rigmusok királyáról“ sem, ki talpraesett verses rögtönzeteivel egyik legéltetőbb, leg- mulattatóbb tényezője volt társas estélyeinknek. Sokan azon hitben voltak, hogy Kerekes bátyánk rigmusaira, — melyek szép elnökkel melegen kezet szorítva, szembetűnő öröm- s lelkesedéssel gratulált, a szép sükernek. Bucsuzáskor pedig igy szólt dalkörünk elnökéhez: „Kérem, adja át a jó egrieknek szives üdvözletemet. Mindig örömest emlékezem vissza az ott töltött kedves napokra!“ — Az egri egyházmegye köréből. Foltin János alsó-rais- kolczi plébános legközelebb állomását elfoglalván, helyébe alsó-ábrányi ideigl. helyettes lelkészszé nt. Bozóki János neveztetett ki. — Az alsó-hevesi egyházkerület alesperesévé ft. Hamai'i János erki lekészt nevezte ki érsek ő exja. — Kossuth-estély. Aug. 25-én esteli 8 órakor Kossuth Lajos nagy hazánkfia névünnepén a „Korona“ vendéglőben társas estélyt rendez a Hevesmegyei Honvédegylet, melyre at.cz. közönséget pártkülönség nélkül tisztelettel m;giiivja A rendezőség. — Necrolog. T. olvasóink közül sokan fórnak még emlékezni a nem rég elhunyt b. Fiedler Frigyes ezt -les, az itteni helyőrség egykori derék parancsnokának feltűnő szépségű, s kiválóan müveit leánykájára: b. F i e d 1 e r Nórára, müveit társas köreink e kedves alakjára, ki a nemes családnak Egerből távozta után csakhamar férjhez ment báró Hohen bühel (Henfler zu Rasen) Gusztáv, katonai arany éremmel kitüntetett csász. és kir. tábornokkari századoshoz. E b. Hohenbühel Gusztáv, — mint a hozzánk küldött gyászjelentésből részvéttel értesülünk, — f. aug. hó 11-éu, Mettmach melletti Hueben, súlyos szenvedés után 39 éves korában elhunyt, — a szerető hitvest, b. Fiedler Nórát gyászos özvegyül hagyva vissza! — Eger város polgármestere, Táv assy Antal, Aid inger János kir. tanácsos pécsi polgárnagyhoz intézett sürgöny utján fejezte ki hálás köszönetét Pécs város polgárságának, az egri dalkör iránt tanúsított vendégszer eteteért. — Az „egri dalkör“ választmánya legközelebb tartandó ülésén fogja, Pécs szab. kir. város polgárnagya, Aid ing er János kir. tauáesos őnsgához intézendő hiv. iratban Pécs városának az „egri dalkör“ tagjai iránt tanúsított vendégszerető szívességét megköszönni. — Nincs kétségünk benne, hogy a választmány, ugyanez alkalommal elfogja találni a helyes és tapintatos módot arra nézve, hogy méltó kifejezést adjon elismerésének páratlan buzgalma, ügyszeretete, s önfeláldozó tevékenysége iránt, az „egri dalkör“ derék karnagyának, Pokorny Jánosnak, kiről bízvást, elmondhatjuk, hogy dalkörünk pécsi sükereiben „pars magna fűit.“ , — Az „egri dalkör“ — hir szerint — a jövő vasárnap vagy az ezt követő valamelyik napon, — miről annak idején a falragaszok hoznak bővebb értesítést, - a lyceum dísztermében hangversenyt szándékozik rendezni, hogy ott a versenydarabokat, melyekkel ar a n y é r e m-p á ly a d i j a t nyert, a pécsi dalünnepeken részt nem vett müveit közönségünk előtt is összefüggésben, merész fordulatokban, s meglepő rímekben gyakran fél óráig 'is teljes folyékonysággal ömlötiek ajkairól, — előre készül. Tévedés! Csak közbe kell szólni, hogy az ember az ellenkezőről győződjék meg. Kerekes bátyánk maga is nagyon szereti a közbeszóló akadékoskodásokat, melyek r - rögtön kész van egy elmés riposzttal. E sorok Írója, ki Kér -késsél régi baráti viszonyban áll, — egy rigmusozó toasztja közben azt kiáltotta belé: „Samu, hát a hölgyek dicséretére mikor kerül a sor?“ Kerekes nyomban felé fordult a következő rögtönzettel: Hát az az öreg ur, még pedig czvikkeres, Asszonyok lányok közt vájjon mit is k-jres? Mit általános meglepetés és perczekig tartó derültség követett. Fájó szívvel váltunk meg a kedves, feledhetlen Pécstől, s szives házi gazdáinktól, — örök becsű, feledhetetlen emlékét hozva magunkal a páratlan vendégszeretetnek, s az ott átélt kedves, kedves napoknak! S az a perez, midőn a dalárvendége- ket kikisérő pécsiek nagy sokasága előtt az „egri dalkör“ a „Marseillaise“-t határtalan lelkesedéstől kisérve, rázendítette, — hiszszük — pécsi kedves, szives házi gazdáink előtt is sokáig emlékezetes marad! Hazatértünkben Sár bogár dón még egy pompás meglepetés várt reánk, melynek méltó leírását azonban az enyémnél avatót- tabb tolinak adom át. Cisdur.
