Eger - hetilap, 1886

1886-03-16 / 11. szám

89 mára irt, s mai tárcsánkban megkezdett ép oly tanulságos, mint élvezetes és évadszerű czikksorozatát „A rózsa-tenyésztés- r ő 1“ rózsakedvelő t. olvasóink figyelmébe ajánljuk. Az érdekes müvecske külön füzetben is meg fog jelenni. — At. ez. Szvorényi-tanitványokhoz. Van szerencsénk ismé­telve tudomásra hozhatni, hogy a Szvorényi-Album a lyczeumban a 3. szám alatt délelőtt 9—12 és délután 4—6 óra között min­dennap megtekinthető, és a helybeli és esetleg vidéki t. ez ta- nitvány-társak által aláírható, akiket kérünk, hogy ezen nyilat­kozatunkat személyes és egyenként való fölkérés gyanánt méltóz- tassanak tekinteni. Utóbbi megállapodás szerint a Disz-Album márcz. 19-ikén, azaz József napján lesz átnyújtandó lehetőleg az összes aláirottak részvétele mellett. Gyülekező helyiségül délelőtti 10 és fél óra határidő kitűzése mellett, a lyczeum 9. számú terme jelöltetett ki. Indulás 11 órakor lesz. Eger, 1886. márcz. 14. Az albizottság. — Hymen. — Városunk hölgykoszorujának egyik legkedve­sebb rózsája : Frantz Piroska kisasszony, bold. eml. jele­sünk, néh. dr. Frantz Alajos szeretetreméltó leánykája, f. hó 10-én váltott jegyet az egri müveit társas körökben is kiválólag előnyö­sen ismert dr. Koller Kálmán jászberényi járásbiró s ugyanot­tani földbirtokossal. Az eljegyzés, a gyászév tartama miatt, a leg­szorosabb családi körben, egész csöndben ment végbe. — Eszterházy-requiem. — F. hó 15-én, mint az egri lyceum nagynevű alapítójának, gr. Eszterházy Károly egri püspöknek halálévfordulati napján d. e. Vs9-kor, a nevezett intézet kápolná­jában dr. Kozma Károly prodirector ur ö nsga gyászistentiszteletet tartott, melyen a theologiai, jog- és államtudományi hallgatók ta­náraikkal, a tanitóképzőintézet és elemi iskolák teljes számmal vettek részt, hegy a halhatatlan emlékű nagy püspök iránt a kegyelet és hála adóját lerójják. — A diszalbumot, melyet főt. s tudós lovag Szvorényi József, főgymn. igazgató urnák, a volt tanítványok egy disz- küldöttsége, jövő pénteken, mint az ünnepelt férfiú névünnepén d. e. 11 órakor fog ünnepiesen átnyújtani, — volt alkalmunk látni, s elmondhatjuk róla, hogy az meglepő szép, elegáns, és oly díszes, hogy bármily fejedelmi asztalon is méltó helyet foglalhatna. Az album halvány maroquin kötésének előlapján, gyönyörű sarok- diszitések közt, az ünnepelt igazgató úr monogrammja, — a hátsó lapon remekmívű ódon-stylü festésben a magy. tud. akadé­mia czimere (Pallas-Athene, magyaros costumeben) látható. A belső lapok a középkori diszkódexekéihez hasonló festett, antik- szegélyzettel ellátva, az ékes czimlapon kívül, a febr. 28-iki ün­nepi küldöttség szónoka: Vincze A. beszédét foglalják magokban remek kalligráfiával írva, s ezt több üres lap zárja be az aláírá­sok számára. A kötéstábla belseje sötétvörös nehéz selyem. Szó­val : az egész album valódi remeke a magyar könyvkötészeti, kal- ligrafiai s ötvös művészetnek; s magas dicséretére válik a kiál­lító Posner K. Lajos műintézetének. — Az egri Dalkör pártoló-tagjaihoz. Az országos magyar dalár-egyesület igazgató-választmányának f. é. márcziushó 4-én 140/886. ein. sz. alatt kelt körleveléből folyólag, fölkérem az egri Dalkör azon mélyen tisztelt pártoló-tagjait, kik a f. é. au­gusztus-hó 12 —16-áig (mely időtartamban az érkezési- és el- utazási napok is benn foglaltatnak,) Pécsen tartandó országos dal-verseny- és ezzel egybekötött ünne­pélyeken — hol Dalkörünk is a versenyző egyletek közt fog- laland helyet, s hol a pártoló-tagok, a mérsékelt utazási-dij, in­gyenes elszállásolás s a dal-versenyen és ünnepélyein dij nélküli részvehetés kedvezményében részesittetnek — megjelenni óhajta­nak, miszerént: ezen elhatározásukat alulírottal f. hó 24-eig, — mint a körlevélben erre kitűzött vég-határidőig — a pártoló- tagok után az alapszabályok 16-ik §-a értelmében személyenként fizetendő 2 osztr. ért. frt. illeték előleges lefizetése mel­let, tudatni szíveskedjenek. Eger, 1886-iki márczius-hó 15-én. Kapácsy Dezső, mint az egri Dalkör alelnöke. — Műkedvelői előadás. Az egri műkedvelők társulata köze­lebbről — valószinüleg jövő vasárnap, f. hó 20-án, — a szinköri díszletek költségeinek födözésére, s az „egri dalkör“ javára, új­ból tart színi előadást, a törzskaszinó termében, mely alkalommal Csepreghy közkedveltségű „Piros bugyelláris“ czimü népszínművét fogják előadni. A próbák már serényen folynak, s kedvező kilá­tást nyújtanak egy korrekt előadásra, s élvezetes színi estélyre. A főbb szerepek kivétel nélkül jó és avatott kezekben vannak. Zsófi hálás szerepét Wei dl-Kapáesy Gábriella urnőjátsza. Volt alkalmunk a próbákon a t. úrnő kiváló színi képességeiről, művészien élénk, természetes és bensőségteljes játékáról, valamint rendkívül kellemes behizelgó hangjáról, s népdalaink igaz ma­gyar zamatos interpraetátiójáról meggyőződni, s mondhatjuk, hogy e kedvező dispozicziók ritka szép síikért biztosítanak az elő­adásnak, melyhez egyébkint Gröber Anna kisasszony (Kata czigányasszony), Zalabéri Horváth Béla (Török Mihály bíró), Radics István (Kósza Gyurka), Farkas Gyula (Csillag Pál), Pillér Ede (Peták) urak eleven, ügyekezetes já­tékukkal, és népdalaink magyaros előadásához megkivántató jó hangjukkal és érzésükkel nem kevés mértékben fognak járulni. E főbb szerepeken kívül a kisebb szerepek is mind előkelő mű­kedvelők (Danilovichné, Kliegl Panna, Gröber Irén és Berta, Er­délyi Anna urhölgyek, — Horváth Béla, Simonyi Károly, Kolben- heyer Berta stb. urak) által lesznek betöltve. Szóval: oly derék napra nedves földdel lesznek befedve. Ily ke­zelés mellett azok, ha csak még élet van bennök, okvetlenül magukhoz jönnek. De az ily rózsafák törzsét azután ültetés után is, hogy azok a száraz szelek általi kiszáraz- tás ellen továbbra is óva legyenek, vagy marhatrágya és agyag keverékből készült péppel kell bekenni, vagy pedig zsúppal vagy mohával bekötni, ami folyvást, nedvesen tar­tandó. De még jobb, ahol azt tenni lehet, en­nél az, ha az ily rózsafákat egy-két napi vízbe fektetés után azonnal rendes helyükre elültetjük, s ültetés után épen úgy lehajt­juk, amint azt tenni őszszel szokás, azzal a különbséggel, hogy ez esetben a rózsafák­nak nemcsak koronája, hanem törzse is egész hosszában belesz 7—9 centimeter vastagon földdel födve, ami mindaddig érintetlenül rajta marad, amig csak azok koronája haj­tani nem kezd, amikor azután egy borús napon fel kell a földből venni, s a karóhoz kötni. Az ily rózsafák törzsét is igen jó, marhatrágya és agyagból készült péppel be­kenni. Hogy melyek azon rózsa fajok, melyeket tenyésztésre első sor­ba nie hét ajánlani? — e kérdésre a feleleteket már tetemesen megkönyitették a legutóbbi évtized folytán Angol Franczia és Németországban tartott rózsa-kiállitások, ró­zsaversenyek ; mindazonáltal mielőtt azon fajok neveinek leírásához fognánk, melyek a mi saját tapasztalatunk szerint is első sor­ban ajánlhatók a tenyésztésre, még néhány megjegyzést kell előrebocsátanunk, neveze­tesen, hogy : aki még csak kezdő a rózsa­tenyésztés terén, eleintén csak néhány, de a rózsa-ismerők tudomása szerint elismert jóságú fajt válaszszon a tenyésztésre, s a mint azután egyik-másik ama fajok közül kert­jében kiválólag szépen diszlik, azokból a fa­jokból rendeljen meg több példányt, vagy azokat szaporítsa, ha teheti maga, mert sok­kal több élvezetet ád s több díszt a kert­nek, ha csak 10—20 fajjal, de a legszebbek­kel két-három példányban is bírunk, mint pedig ha a rózsatelep minden példánya más-más fajból való, miután a sok faj kö­zött bizonyára akad olyan is, amelynek te­nyészete silányabb marad, ami azután igen rontja a harmóniát. Tiz-husz fajnál viszont kevesebb fajt tenyészteni azért nem ajánlhatjuk, mivel akkor meg hiányzik a változatosság s a ró­zsák virágzása esetleg igen rövid időre sző­rül össze, miután minden fajnak megvan a maga virágzási ideje és módja, főleg a má- sodivirágzásnál, miért is azt, hogy júniustól egész késő őszig folyvást legyen nyíló rózsa a kertünkben, csak akkor érhetjük el, ha rózsatelepünket mégis több, vagyis legalább 10—20 fajból állíthatjuk össze. Ha azután rózsagyüjteményünket sza­porítani akarjuk, e czélra csak oly fajokat válaszszunk, ha rózsatelepünk szépségét, har- moniját fenntartani akarjuk, melyeknek vi­rágzását, tenyészetét saját szemünkkel lát­tuk, mert a csupán mások által, vagy a ró- zsa-catalogusokban ajánlott fajokban gyak­ran csalatkozni fogunk. Ily új fajok isme­retére legjobban, legbiztosabban azon az utón tehetünk szert, ha valamely rózsaker­tésznek vagy nagy úri parknak rózsatele­pét a fővirágzás idején, tehát júniusban, s ismét másodízben az őszi virágzás megfi­gyelése végett augusztus végén vagy szep­tember elején újra megtekintjük s akkor a fővirágzás idejében kijegyzett fajoknak má­sodvirágzását is jegyzékbe veszszük. Hogy a fajok milyenségére nézve a rózsakiállitások után sem lehet biztos követ­keztetést vonni, az onnét van, mert egy rózsa, mint nagy gonddal ápolt kiállítási da­rab, elragadhatja ugyan az embereket, de azért azt kertbeni tenyésztésre biztosan ajánlani még sem lehet, miután megeshetik, hogy nem nyílik jól, vagy remontans fajlé­tére is' csak egyszer virágzik, vagy, ami szintén gyakori eset, a hideg iránt felette érzékeny (pd. a Niphetos.) De sokszor oka egyes rózsafajok silány tenyészetének az is, hogy a kertészek, nem ismerve azok termé­szetét, magas törzsre oltják vagy szemzik

Next

/
Oldalképek
Tartalom