Eger - hetilap, 1886
1886-03-16 / 11. szám
heltnek találta; sőt az utóbbi időkben az igazgatóság vidéken lakó adósait tetemesebb törlesztések befizetésére sürgette, főkép azért, hogy fizetésképességükről kellő meggyőződést szerezzen. Tudomásra hozza továbbá, hogy az egri gőzmalomra betáblázott összeg kellőleg biztosítva lévén, annak lebonyolítása is mielébb várható; — ahol pedig csak legkisebb kétség merült is föl a tartozások kellő biztonságára nézve, ott nyomban megtétettek a kellő intézkedések a követelések behajtására, vagy azok teljes biztosítására. A 8494 frt. 73 krnyi tiszta nyeremény felosztására nézve az igazgatóság a következő javaslatot terjeszti elő a közgyűlésnek: A tartalék-alapot alapszabályszerüleg illető 5% 424 frt. 28 kron kívül a nyereményből még 946 frt 08 kr. leszen csatolandó, miáltal az intézet tartalékalapja 1370 frt. 36 kr. gyarapodást nyer. Ez összegnek, s a 874 frtot tevő alapszabályszerű igazgatósági jutaléknak levonása után, osztalékul marad: 6250 frt, melyből minden egyes részvényre 2 frt. 50 kr. osztalék jut. A tartalék- alap eme nagyobb mérvű gyarapítását az igazgatóság annál inkább kívánatosnak tartja, miután az ilyetén eljárás nemcsak jelentékenyen növeli az intézet hitelét és tekintélyét kifelé, de a részvények értékének emelkedésére is kétségbevonhatlanul nagy befolyással van. A közgyűlés az igazgatósági jelentést örvendetes tudomásul vette; a tiszta nyeremény felosztására vonatkozó előterjesztéseit elfogadta, az igazgató tanácsnak, valamint a fölügyelő bizottságnak, — az utóbbi jelentésének felolvasása után, — a szokásos fölmentvényt megadta; -- s elhatározta, hogy az osztalékok kifizetése f. é. apr. hó 1-ső napjától tétessék folyóvá. Az igazgató tanács tagjai közöl a folyó évre sorsolás utján kiléptek: Gyubek Lajos, dr. Schönberger Soma, Kánitz Lipót; ez állásáról már korábban lemondott Schwartz Herman, időközben elhalálozott dr. Francz Alajos. Ennek folytán 5 igazgató tanácsos választása lévén megejtendő, titkos szavazás utján az igazgató tanács tagjaivá megválasztattak : dr. Bombay Tádé, Gyubek Lajos, dr. Schönberger Soma, Kánitz Lipót és Spieler Ferencz. A közgyűlés befejezése után az igazgató tanács, a közgyűlés által egyhangúlag s közlelkesedéssel újból elnökké választott B u r i k István elnöklete alatt, nyomban alakuló ülést tartott, melyben dr. Schönberger Soma alelnökké, Burik István, L u g a László, és dr. Schwartz Dávid igazgatókká újból egyhangúlag megválasztattak. Utólsó báli referáda. Álarczos-báli tudósítás. Eger, 1886 Márczius 9. „Hála istennek, csakhogy hamvazó szerda“! — Ó kérem, nem csak én mondom ezt, hanem mindazok a papák, akiket két sőt (uram bocsá) három bálozó kis leánynyal is megáldott a jó istenke az idei farsangra. — Hej! nagy dolog is az! . . . Minden héten elvinni őket a bálba a mamával, aztán minden bálba újabbnál újabb báli ruhát varratni, még a mamának is. Ezek a papák már aztán elmondhatják magukról, hogy busásan lerótták Carneval adóját, a nélkül, hogy nekik jutott volna belőle valami. De hát a kik adósok maradtak neki, most hogy mindennek vége van .............Dehát csakugyan vége van mindennek ? . . Hát hová l ettek azok a ragyogó termek, légkönnyű öltözékek, suhogó ga- lambröpülések, tündén termetek, nefelejts és éjszemek, mosolygó ajkak és bájos pillantások?... Hát mindez csak úgy volt nincs? — Szomorú, de való! Az utólsó farsangi fecske, — az egervidéki jótékony nőegylet álarczos és jelmez bálja, — f. hó 9-éu repült el az ó casinó terméből. És ez a bál méltó befejezése volt az idei hosszú farsangnak, csakhogy minél inkább haladunk a korral, annál ke- vésbbé nevezhetjük álarczos bálnak. Egy női jelmez, B o r h y Anna k. a. (fáin kis parasztmenyecske), egy férfi jelmez, N á- n á s y Ödön úr (spanyol grand), egy csörgés boliócz, egy marko- tányosnő, egy kertészleány és néhány dominó adtak a bálnak álarczos és jelmez-jelleget; no meg volt még egy „japáni zenekar“, mely tizenegy óra felé tartotta bevonulását, óriási (papirosból készült) rézfuvókkal. — Mindamellett az úgy nevezett „álarczos menet“ éjféli 12 óráig tartott. — Bálkirályné .... hiszen ez az, amit nem láttam, (mert bálkirálynénak a legszebb női maszknak kellett volna lennie), de e helyett megtaláltam a szépek leg- szebbikét. Igen ! ő volt az — rózsával barna fürtjeiben, ragyogó szemeivel, édes hangjával mint egy csodaszép szirén, annyira behatolt a szivekbe, hogy elárusított ibolyacsokrából rövid félóra alatt 8 frt 70 krt gyűjtött az árvák részére. Elismerés illeti a nőegylet derék elnöknőjét, Imre Mikló sné úrhölgyet, kinek páratlan buzgalma, az általa kiváló tapintattal öszsegyüjtött ügyes rendezőség működésével párosulva idézte elő a fényes sikert. Hogyne! mikor a sorsjegyek elárusitására is városunk szépeinek legsz . . . (csitt! hallgatok! mert betörik a fejem, ha igazat szólok!) szóval Gröber Irén, Mészáros Kornél, Schöner Odilóné és U r y Józsefné úrhölgyeket válogatta ki. Vége is volt annak aki eléjük került! (No! ha nem is épen neki. hát a bugyellárissáiiak.) A rózsa-tenyésztésről. Kodolányi Antaltól. Bármerre járjunk, bármely kertbe lépjünk ma be, legyen az kicsiny vagy nagy, a rózsát mindenütt ott találjuk. A rózsa ma mindenkinek kedvencz virága. És méltán, mert egyetlen virág sincs, mely oly változatos szinpompában, annyiféle szebbnél szebb alakban s oly kellemes illattal töltve be a levegőt, állítaná szemünk elé a természet elbájoló szépségét, mint a rózsa, a virágok királynéja! Hogy ne ültetne tehát kertjébe legalább egykét rózsafát, akinek csak egy parányi érzéke van a természet szépsége iránt ?! Hogy azonban valóban gyönyörűséget szerezzenek a kertünkbe ültetett rózsák, arra nem elég, hogy egyszerűen egy pár rózsát, kertünk bármely részébe elültessünk, mert azok virágzatuk teljes pompáját csak akkor képesek kifejteni, ha először is: azon helyet, hova a rózsákat kertünkbe ültetjük, jól megválasztjuk, s másodszor: ha azon talajt, melybe rózsát ültetendők vagyunk, a rózsák természetének megfelelőleg elkészítjük. A rózsa telep számára kiválasztandó helyet illetőleg: régi tapasztalat, hogy fák árnyékában a rózsák nem tenyésznek, de az, ha délután árnyékot kapnak. virágzatuk tartósságára igen jó hatással van. A legkedvezőbb számukra, minden esetre egy oly szellős és napos fekvésű hely, mely kelet felé teljesen s délnek is annyira szabad, hogy egész 11 óráig folyvást érheti a rózsákat a nap, de délután árnyékba jutnak. mert a dél körül uralgó perzselő forróság. a finomabb rózsák virágzatát csak mihamar tönkre teszi. Északról s északkeletről, valamint nyugatról és északnyugot felől ellenben vagy épületek, vagy fák és bokrok által kell oltalmazva lenni a szelek ellen a rózsatelepnek. különben valódi szép virágzatot soha sem fog sikerülni előállítanunk; ha tehát kertünk amaz égtájak felől jövő viharoknak, szeleknek ki van téve, mielőtt benne rózsa- ültetéshez fognánk, előbb a létesítendő rózsatelepnek a szelek elleni megvédéséről, bokrok vagy fák. vagy vadszőlővel (Ampe- lopsis quinquefolia) befuttatott léczkerités által kell godoskodnunk, mert szeles fekvés mellett, nemcsak hogy temérdek bimbót letör a vihar, hanem a finomabb levélzetü rózsáknak még levélzetében is sok kárt tesz, a finomabb thea-rózsák meg ily szeles fekvése mellett a rózsa-telepnek, teljes kifejlődésre csak elvétve jutnak, mert azokat csak némileg erősebb szél is. még bimbójában tönkre teszi. A talajt tekintve,igaz, hogy a rózsa közép kötöttségű, kevés homokkal kevert, úgynevezett, vályogtalajban diszlik legjobban, de kellő előkészítése mellett a talajnak úgy a könnyebb homoktalajon, mint a kötöttebb agyagtalajban is teljes sikerrel lehet rózsatenyésztéssel foglalkozni. A talaj kellő előkészítése alatt azt értve, hogy a rózsatelepnek szánt egész területet legalább 50 centimeter mélyen átforgattassuk, (rigoliroztassuk) s minden rózsatőre, amint lazább, vagy kötöttebb a talaj, 1—2 jó nagy kosár korhadt marha-trágyát kever- tessünk a forgatással alá, mely trágyán kívül az igen laza homoktalajhoz még agyagos iszapnak, vagy agyagos gyepföldnek a hozzákeverése is szükséges, ha teljes sikert akarunk biztosítani. Mely előkészitése mellett a talajnak azután, ha még minden őszszel — (október elején) — tiszta marhatrágyával borittatjuk meg a rózsafák környékét, mely tavasszal alá lesz ásva, s tavasszal ezt a bimbózás előtt ismételjük, nyáron át pedig rendesen öntöztetjük a rózsákat ; akkor mindent megtettünk, amit csak a rózsafák táplálása megkövetel. Azö n tözésrevonatkoz öl ng azonban annyit szintén szükségesnek tartunk fel- emliteni, hogy ha naponként valamennyi rózsát elegendőleg megöntöztetni képesek nem vagyunk, sokkal czélszerübb azokat három
