Eger - hetilap, 1886
1886-03-16 / 11. szám
86 lapnyi szöveg az illető község beszédjéből mintegy mutatóba, nyelvmustrának; melyen híven tükröződjék a lakosság beszédmódja s kiejtése, a különös fordulatok és szólások, de főként a han- goztatási sajátságok a legnagyobb hűséggel legyenek másolva. Minden közlemény, minden szó úgy Írandó le, a mint a nép tényleg kiejti. A hol ritkább hangok fordulnak elő, jelezni kell [pl. diftongusok, közép é és á (rövid a), terpedt hangok, mint á, é, (hosszú a és e)] Szives köszönettel veszünk ezenfelül nyelvjárási vázlatokat is. Iránypoutok úl a következők szolgálhatnak: Egyöntetű-e az egész község beszédje, vagy kétféle nyelvjárás is konstatálható, pl. a helység egyik része máskép beszél-e mint a másik ? vagy felekezetek szerint oszlik meg a beszédmód ? A gyűjtő tudomása szerint mely helységekre terjed ki az illető dialektus ? a környéken nem szoritkozik-e egy helyre ? mik az elválasztó jegyek a szomszéd tájszólásokkal szemben ? Miféle jellemző vonásokban különbözik az illető község beszéde a köznyelvtől? És pedig a) A hangállományra nézve: vaunak-e a köznyelvben szokatlan hangok pl. diftongusok, terpedt hangzók s az á hang? nemhiányzik-e az ly hang s ha igen: i-et vagy j-t ejtenek-e helyette ? b) Hangváltozásra nézve: Nincs-e ö-zés (embörök), s ha igen, mily terjedelemben? következetes-e a közép é helyett ? — Nincs-e í-zés (vír, rígen, szip stb.) ? ez is mily terjedelmű ? — Nincs-e oly merev e-zés mint Debreczenben, hol embereket mondanak embérék helyett? — Nem mutatkozik-e szembetűnő hajlam a zártabb hangok iránt (pl. a helyett o, o helyett u) ? — Nincs-e diftongizálás ? ha van: milyen ? (au, vagy ou ? eö vagy öii ié, éi, eé ? ? stb.) — Nincs-e jésitö hajlam s mily esetekben ? pl. n helyett ny, t helyett ty, d helyett gy: ténnyi, gyió, csupán i előtt-e?: — Van e erős koptatás a szóvégeken, mely ragokban, képzőkben s végzetekben ? (r, l hangok? -val -vei, -kor, -szór-szőr, el, fel stb.) — Szóközepén van-e s mennyi hangkihagyás? („vóna“). — Végűi a mi egyéb specziális sajátság akad még. c) Alaktanra nézve: van-e eset, hogy a képző vagy rag még nem illeszkedik (pl. kapáre/)? hogy áll az ikes ragozás kérdése ? hogy a tárgyas és tárgyatlan ragozásé ? d) Jelentéstanra: micsoda érdekesebb szójelentések akadn ak? e) Szókincsre: melyek a legjellemzőbb tájszók? f) Mondattanra: vannak e mondatszerkesztési és szórendi sajátosságok ? g) A frazeológiára: mily jellemző szólamok divatoznak ? Csak az általános, az egész nép beszédét jellemző sajátságok bírnak értékkel; az egyéni modorosságok stb. mellőzendők; a szórványos sem egyéni, sem egészen általános, adatok külön megjelölen- dők; különös figyelmet kérünk az iránt, hogy esetleg más vidéki ember szójárása után ne irassék le a község beszédje. Az adatok egyenest folyóiratunk szerkesztőségébe küldendők. A befolyó anyagot, a mennyiben folyóiratunk nem közölhetné, czéljainkra szükséges tanulmányozás után gyűjtőink szives enge- delmével a „Magyar Nyelvőr“ birtokába szándékszunk átbocsátani, hogy majd minden szakembernek hozzáférhető legyen. S ezzel az ügyet a fentisztelt elüljáró urak igazi szerete- tébe s hazafias pártolásába ajánljuk. Eger, 1886. márczius 9-én. Katidra Kabos, Négyesy László, az „Adatok“ szerkesztője, főgyn>nasiiimi tanár, mint historikus. mint nyelvész. Az egri ipar- s kereskedelmi hitelintézet közgyűlése. Legfiatalabb pénzintézetünk, a szépen virágzó egri ipar- s kereskedelmi hitelintézet, múlt vasárnap, f. hó 14-én tartotta, saját helyiségében, szép számmal egybegyiilt részvényesek érdeklődése mellett, évi rendes közgyűlését. Butik István, elnök, a közgyűlést, a szokott formalitások mellett megnyitván, dr. Schwartz Dávid, az intézet ritka buzgalom igazgatóságának egyik kiváló tagja terjesztette elő részletes jelentését a lefolyt év üzletforgalmáról. Megelégedéssel coustalálhatja — úgymond, — hogy az intézet forgalma a lefolyt üzletévben is kielégítő volt, daczára az iparés kereskedelmi téren országszerte s tartósan uralkodó pangásnak, s ezzel kapcsolatban a pénzkereslet jelentékeny csökkenésének, miről a t. részvényesek szembetünőleg meggyőződhetnek, ha csak az osztrák-magyar bank f. márcz. havi első hetének üzletforgalmát futólag megtekintik, mely szerint ez egyik legnagyobb forgalmú pénzintézet az emlitett hét alatt 6 millióval többet vett be, mint amennyit váltókban leszámítolt. A közkézen forgó zárszámadási kimutatások szerint az intézet múlt évi összes üzletforgalma 2.039,085 frt 89 krt tett. A mérleg-kimutatás kellő tájékozást nyújt az intézet üzleti működéséről. A választmány s igazgatóság főtörekvése oda irányult, hogy a nyert hitel és a betétek jól elhelyeztessenek. Ezen körülményben leli magyarázatát azon óvatos eljárás, hogy a Bpesten kínálkozó hitele az intézetnek ki ne merittessék, miután a helybeli piaczot eléggé megterAz „EGER“ tárczája. Petőfi szobra előtt. Szobor előtt állok; s mintha szobor volnék, Nem tudok, nem birok mozdulni sem onnét. Ott függ tekintetem, mint gyümölcs az ágon, S elmereng a lelkem szép magyar hazámon. Nem kérdezem: ki vagy? te érezbe gyúrt lélek, Hiszen magyar vagyok, hogyne ismernélek! Te vagy e szép hazán dalhősök királya, Szabadság-tavaszunk zengő pacsirtája! Te vagy, kinek ajkán honom nyelve ha szólt, Majd bűvösen zengett, majd meg villámot szórt. Kezedben még mintha látnám a lángostort, Melyet suhogtatál, véred ha lángra forrt. Szinte hallni vélem most is azt a lantot, Melyen egykor a nagy „Talpra Magyar!“ hangzott. Ó mintha látnálak, s kerülted a fénykort, Midőn a népharezon lantod, kardod széttört. Könyet sirt a nemzet, a konfi-sziv vérzett, Siratta a hazát, sirat ma is téged . . . Ám a haza él már! de nem él a halott, Érczben örökité meg azért alakod. Most itt állsz, mint Pháros, hogy világíts nekünk, S fényednél gyulaszszuk tettre honszerelmünk. Itt állsz, és körülted folyton nyűzsg az ember, De rád, mint a napra, nézni csak ritka mer. Ó de hogy is merne a fertős önérdek, Mely arany-borjúnak hajt mindennap térdet; Hogy is nézhetne rád e rútabb a rútnál, Rád, ki a hazáért élni, halni tudál! Megszégyelné magát, kinél réges-régen Minden, ami magyar, tán a szó is szégyen . . . Halálra sáppadna a rozsdás öntudat, Melynek tekinteted csak villámot mutat. — Mért is nem döröghet mennyköved felettök? Hogy elszállna innét hollósötét leikök! . . . De nem! Jobb, hogy ajkad néma, hangot sem ád, Leikök hitvány sarát dobnák talán reád. Pedig te oly drága, oly szent vagy e népnek, Hogy árnynak sem szabad érni nagy emléked! A nemzet haragja, ha színig telik majd, Mint vihar a polyvát, elsöpri e korcs-fajt. Csak várj, csak tűrj tehát! Őrködj, mint egy nem tő, Őrködj e szép hazán, mig ez idő nem jő. Fölemelt karoddal kérj áldást e honra, Kérj áldást, hogy sorsa változzék már jobbra. De ha ez a remény csak lenge délibáb, Ha e nép feledné egykor költő-fiát: Akkor merülj busán a szőke Dunába, Hogy, mint Árpád sírját, keressünk — hiába. Petheö.
