Eger - hetilap, 1886
1886-02-23 / 8. szám
59 sal küzdött a — már előre sejthető, — kikerülhetetlen végzet ellen, csakhogy még egyetlen forró óhajtását, elérhesse, hogy a „S z v o r é n y i-ü n n e p e n“ részt v e li e s s e n. — „Mikor is lesz ? — kérdé e sorok Írójától minden istenáldott nap, mikor őt meglátogatta; — ugy-e 2l-én? Akkorra már én jobban leszek!“ Igen! — jobban lett — örökre! A halál, miután a testet végkép tönkre tette, — órákig tartó, hosszas, borzalmas haláltusa után végre az erős szellemet is legyőzte, mely f. hó 19-én esti 6 7a óra tájban hagyta el porhüvelyét. A boldogult temetése, városunk lakosságának impozáns részvéte mellett, a múlt vasárnap, f. hó 21-én a délesti órákban ment végbe, épen azon a napon, melyet annyira szeretett volna megérni. A gyászravatalt, melyet a rend- és tanártársak, a régi tanítványok, s a hű barátok kegyelete díszes koszorúkkal ékesített föl, — a boldogult végtisztességtételére megjelent nagy számú értelmiség körében, ugyanezek, az egri növendékpapság, s a fő- gymn. ifjúság testületileg vették körül. A gyász-szertartást, fényes papi segédlet mellett, Pánthy Endre apát kanonok ő nsga végezte, ki a boldogultál, mint a jók javát, kiválóan kegyelte ama szükebb, bensőbb társas-körben, mely a jeles főpapot az igaz, őszinte ragaszkodás, tisztelet és szeretet legbensőbb érzelmeivel környezi. A szertartás alatt az egri növendékpapság derék énekkara zengte el gyászdalát a boldogult ravatala fölött, melyet könnyekig meghatva álltunk körül mi mindnyájan, kik legfájdalmasabban érezzük a nagy veszteséget, mely a boldogult le- hunytával ért bennünket! A boldogúlt ravatalára koszorúkat küldtek: „Rend- és tanártársai, tisztelettel szeretettel.“ ,.Az irgalmas rend egri háza. tisztelete és szeretete jeléül.“ „A hevesmegyei orvos-gyógyszerész- egylet, szeretett tagtársának.“ „Axmann Endre családja.“ „Horváth Zsigmondnak, volt tanítványai.“ „Felejthetlen tanáruknak, az egri főgymn. VII. és VIII. oszt.“ „Felejthetlen tanáruknak az V. és VI. osztály.“ A törvényhozás szervezete az európai államokban. Or. Szolcsányi Hugótól. (Folytatás.") Magyarország képviselőháza 413. képviselőből áll, kikhez, a Magyarországot és társaságokat együttesen érdeklő ügyek tárgyalására horvát-szlavon országgyűlés az 1881. XV. t. ez. értelmében 40. tagot választ, mihez képest a képviselőház tagmagyaritani. A Párkányi Béla apja sem tősgyökeres miskolezi volt, (mutatja ezt neve és vallása, mert a tősgyökeresek nagyob- bára kálvinisták.) de magyarrá lett, s fiából nevezetes magyar embert nevelt. Emlékezem, hogy gondos anyja mily szeretettel járt körülte s ápolta. Előtte az asztalon fris virágok illatoztak, hogy mihelyt félébred, szépet lásson. Tiszta, világos és igen csinos volt a szoba, mert a ház aszszonya azt tartotta, hogy szegény emberek ízlése a tisztaság. Szeretett, nagy reményű fia akkor máitól volt a lázas betegség nehezén, s ép az „Életképek“ legutósó számát olvasta. Átadva édes anyám üzenetét, ő tudta már, hogy lángolok a költőkért, és tudok sok verset. El szavaltam az övéiből is ketőt, a mi — gondolom — legjobb ajánló levélként szolgált rokonszen- véhez. Megdicsért szavalatomért s kérdezte, hogy a költők közül kit szeretek legjobban ? — Petőfit.' — Van is miért szeretni, — mondta, s elbeszélé, hogy tavaly a szemináriumban az ő vendége volt, s ez alkalommal irta az „Egri hangok“-at, jó kedvvel énekelvén abban: Kill vemnek ha magja volna, Elvetném a hó felett, S ha kikelne : rózsaerdő Koszorúzná a telet! Sokszor, de sokszor, azután is, midőn már iró-társa, barátja lettem, beszélt ő lelkesedve ama szép két napról, melyben Petőfi az ő vendége volt. Pedig akkor még sok, de sok művelt ember létezett az országban, kik a legnagyobb magyar lírikus tőrűlmet- szett eredetiségét „parasztságának, őszinteségben virtuozitását „hetykélkedés“-nek tartották s attól féltek, hogy egy rakonczát- lan legény szabadult be, hogy legázolja a hazai Parnassus vi- rányát. jainak száma 453. emelkedik. — A magyarországi képviselőkből esik az anyaországra 339. Fiúméra 1. Erdélyre pedig 73. kik választó kerületenkint átalános szavazattöbbséggel választatnak. Választó mindazon benszülött v. honosított Alakosok kik 20-ik évét betöltötték, a mennyiben szab. kir. és rendezett tanácsú városban, maguk v. hitveseik- és gyermekeikkel közösen tulajdonúi a) oly házat birnak, mely házadó alá eső legalább három lakrészt (szoba, bolt) foglal magában, vagy b) oly földet birnak, mely legalább 16 frt tiszta jövedelem után van földadóval megróva, — továbbá a Királyhágón inneni részben fekvő nagy- és kisközségekben, kik V4 úrbéri telek, vagy ehhez hasonló kiterjedésű birtok tulajdonosai. Erdély kis és nagyközségeiben, kik legalább 72 frt 80 kr. — 84 frt tiszta jövedelem után fizetnek földadót, — kik földadó, házadó I. v. III.-ad osztályú jövedelmi adó alá eső, ösz- szesen legalább 105 ft. után fizetnek államadót, — ezenkívül minden 100 füstöt számláló község; ennél kisebbek 1 szabadon választott egyén által folynak be a képviselő-választásba; választók továbbá a köztisztviselők, ha 500, magán tisztviselők, ha 700 ft- jövedelem után fizetnek adót, továbbá kik 105 ft. jövedelem után vannak adóval megróva, kis és nagy községekben azon kézművesek, kik legalább 1. segéd után fizetnek adót. Tekintet nélkül jövedelmükre a magy. tud. Akadémia tagjai, a tudorok, tanárok, ügyvédek átalán okleveles egyének stb. az egyházközségekben hivatalos alkalmazásban levő lelkészek és segédlelkészek stb. föltéve, hogy az elősoroltak valamely választó kerület választóinak jegyzékébe felvéve vannak. Választói joggal nem birnak, kik gazdái, gyári v. atyai hatalom alatt állanak, a tényleges szolgálatban álló katonák, a pénzügy-, adó- vám és rendőrség legénysége, a csendőrök, kik a megelőző évre egy évi adójukat april 15- ig le nem rótták. Továbbá kik bűntett, vétség v. nagyobb sajtó vétség miatt elítéltettek, vizsgálati fogságban léteznek, kik választói joguk elvesztésére Ítéltettek s kik csőd alatt állanak. (1874: 33. tcz.) Ausztria törvényhozó testületé a b i r 0 d a 1 m i gyűlés (Reichs- rath), mely az urak (Herrenhaus) és a képviselők házára szakad. Az urakházának tagjai: a császári ház nagykorú herczegei, azon belföldi családok nagykorú fejei, kik kiváló terjedelmű földbirtokot birnak, a mennyiben a császár nekik a méltóságot örökös tagsági joggal adományozza, az érsekek és herczegi czimet viselő püspökök, végül azon férfiak, kiket a császár, az egyház, államtudomány s művészet körül érdemeket szerzettek közül, élet- fogytiglanra kinevez. A képviselő ház 4. érdekcsoport által 6. évre választott 353 tagból áll; *) választat.ik pedig a) a nagybir') Ezekből esik: Csehországra 92, Gácsországra 63, A.-Ausztriára 37, MorAkkor is, midőn az egri Vitkovics-ünnepen, Gyulai Pál és én — mint a Kisfaludy-Társaság képviselői — a Tárkányi szívesen látott vendégei valánk : emlegette azt a szép időt, melyben jó sorsa összehozta Petőfivel, ki a lant és kard igazi hőse lett. Szomorúan emlékszem most vissza ama pár napra, melyet ez ünnepély alkalmával az uj kanonoki lak emeletén tölténk. ízlésre és ájtatra mutatott a szobákban minden : szép képek (egész képtár) a falon, jó könyvek az asztalokon, szent tárgyak a maga szobájában, s kegyeletes emlékek mindenfelé. S a mig minket lakomáztatott, ő maga — a mértékletes élet és takarékosság embere — alig vett részt az asztal örömeiből. Mindig Ígértük neki. hogy újra meglátogatjuk Egerben, e vonzó helyen, hol az irodalom tiszteletben áll, s az irók szívesen látott vendégek. „Talán a Szvorényi-ünnepkor,“ — mondta, midőn utószor találkozott egyikünkkel. Mert Eger most is (február 21-dikén) szép ünnepet ül, egy finom szellemű, nyelv- és irodalomtörténet-tudós ötven évi Íróságának, negyven évi tanügyi és magyar akadémiai működésének örömünnepét. Hogy ez örömünnepbe. melyen méltó tisztelet és hódolat fog környezni egy nemes rendházi perjelt és veterán tudóst, gyászt vegyitett a sors zor- donsága! Hiányozni fog Tárkányi, ki rokon szellem és jó barát volt Szvorényival. Róla ott már csak emlékezni fognak, gyászszal és kegyelettel. A kegyelet él ő iránta bizonyára szülő-városában, a mi Miskolczunkon is, mely az egri főegyháznak újabb időben két hires főpapot adott: Lonovics érseket, és Tárkányi kanonokot. Az utczát, melyben a nagyemlékű érsek született, már régóta Lono- vics-utczának nevezik. Amilyen kitűnő hazafiságú polgármestere tanácsa és értelmisége van Miskolcznak, valószínű, hogy a „hosz- szúköz“ meg a Tárkányi nevét fogja majd viselni. Az, hogy nem valami díszes sikátor, mit sem tesz. A fényes arany por is a meder sarában terem.--------------- *
